Az Amilozid-TEVA tabletta kálium-megtakarító diuretikus kezelésre javallt: hipertóniában, krónikus szívelégtelenségben, minden olyan esetben, mikor a normál szérum kálium szint megtartása klinikailag fontos, pl. digitalizált és szignifikáns kardiális arritmiában szenvedő betegek esetén, valamint májcirrhosishoz társuló ascites terápiájában.

- A készítmény hatóanyagaival, ill. szulfonamid származékokkal, vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; - hyperkalaemia (ha a szérum K-szintje magasabb, mint 5,5 mEq/l); - egyéb káliummegtakarító diuretikummal történő együttes alkalmazás; - anuria; - súlyos veseelégtelenség (ha a szérum karbamid-nitrogén szint >30 mg/100 ml, vagy a szérum kreatinin szint >1,5 mg/100 ml); - akut glomerulonephritis; - diabetetes nephropathia; - súlyos hyponatraemia; - fenyegető coma hepaticum, coma hepaticum; - metabolikus vagy respiratorikus acidosis; - fokozott káliumbevitel, egyidejű K-pótlás, K-gazdag étrend; - vesekövesség (anamnesztikusan is); - Addison-kór; - hypercalcaemia; - lítium-kezelés.

Hipertónia esetén: általában naponta 1-2 alkalommal (reggel és délben) 1 tabletta. Fenntartó kezelés esetén kisebb dózis is elegendő lehet. Kardiális eredetű ödémák esetén javasolt kezdő adag naponta 1-2 alkalommal (reggel, délben) egy tabletta. A hatástól függően az adag maximum naponta 4 tablettáig emelhető. Ez a maximális dózis a szérum káliumszintjének megemelkedése miatt nem léphető túl. A fenntartó dózis az ödémák kiürülésétől függ, általában elegendő naponta 1/2 tabletta, vagy másnaponta 1 tabletta. Májcirrhosis következtében fellépő ascites esetén alacsony kezdő napi adag (naponta 1 tabletta) adása javasolt, mely fokozatosan emelhető a hatásos diuresis eléréséig, de legfeljebb naponta 4 tablettáig. A megfelelő diuresis beindulása után csökkentett adaggal folytatható a kezelés. Speciális betegpopulációk: Alkalmazása májkárosodás esetén: Nincs szükség az Amilozid-TEVA tabletta dózisának módosítására májkárosodásban szenvedő páciensek esetén, ugyanis sem az amilorid, sem a hidroklorotiazid nem metabolizálódik a májban. Mindazonáltal a készítmény alkalmazása különös óvatosságot és rendszeres májfunkció-ellenőrzést igényel ezen páciensek esetén (lásd 4.4 pontot). Alkalmazása vesekárosodás esetén: Kismértékben beszűkült vesefunkció esetén a dózis csökkentése, ill. az adagolási intervallum növelése szükséges. Erősen beszűkült vesefunkció esetén (amennyiben a szérum karbamid-nitrogén-szint magasabb, mint 30 mg/100 ml, illetve ha a szérum-kreatinin szint magasabb, mint 1,5 mg/100 ml) nem adható a készítmény. Alkalmazása időskorúaknál: Mivel a diuretikumokra az idősebb betegek különösen érzékenyek, a dózis csökkentése szükségessé válhat. A készítmény alkalmazása különös óvatosságot és rendszeres elektrolit-ellenőrzést igényel idős páciensek esetén (lásd 4.4 pontot). Alkalmazása gyermek- és serdülő korban (18 év alatt): Az Amilozid-TEVA tabletta biztonságosságáról gyermek- és serdülőkorúaknál nem állnak rendelkezésre adatok. Ezért az Amilozid-TEVA tabletta 18 év alatti gyermeknek és serdülőknek nem javasolt. Az alkalmazás módja: A tablettákat étkezés alatt vagy után, kevés folyadékkal kell bevenni.

MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák: ­ Nagyon gyakori (≥1/10) ­ Gyakori (≥1/100 - <1/10) ­ Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100) ­ Ritka (≥1/10000 - <1/1000) ­ Nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: felső hasi panasz, émelygés, hányás, szorulás, vagy hasmenés lép fel, ha a tabletta bevétele nem étkezés után történik. Pancreatitis, szájszárazság. A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Nem ismert: izomfájdalom és izomgörcs az elektrolit veszteség miatt. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Nem ismert: elektrolit-egyensúly zavarok, hyponatraemia, hyperkalaemia, esetleg hypokalaemia, hypercalcaemia, acidosis hajlam, köszvényes roham (különösen hyperuricaemiás betegeken), dehydratio, gyomor- vagy bélvérzés. Hyperglykaemia, ill. glükóztolerancia romlása elsősorban cukorbetegeknél várható. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Nem ismert: gyengeség, láz, szomjúságérzés. Idegrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: kábultság, fejfájás, szédülés, aluszékonyság. Érbetegségek és tünetek: Nem ismert: orthostaticus hypotensio, collapsus, rövid idejű öntudatlanság, (necrotizáló) vasculitis. Nagy dózis esetén visszeres megbetegedésben szenvedőkön thrombosis, ill. következményes embolia alakulhat ki. Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: Nem ismert: szívdobogásérzés, szívtáji fájdalomérzés, szívműködési zavarok, szívritmuszavarok, szapora szívverés. A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei: Nem ismert: bőrkiütés, bőrön jelentkező túlérzékenységi reakciók fotoallergiás exanthema, erythema, Stevens‑Johnson szindróma, esetenként Lyell szindróma, hajhullás, viszketés. Pszichiátriai kórképek: Nem ismert: idegesség, zavartság, tremor, álmosság, álmatlanság, depresszió. A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek: Nem ismert: potenciazavarok, csökkent libido. Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: Nem ismert: köhögés, nehézlégzés, orrdugulás, tüdőödéma. A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei: Nem ismert: tinnitus. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Nem ismert: dysuria, húgyhólyag spasmus, interstitialis nephritis, időnkénti vesefunkció-romlás előfordulhat. Szembetegségek és szemészeti tünetek: Nem ismert: sárgánlátás, látászavarok. Máj- és epebetegségek illetve tünetek: Nem ismert: cholecystitist. Fertőző betegségek és parazitafertőzések: Nem ismert: sialoadenitist. Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: aplastikus anaemia, leukopénia, agranulocytosis, thrombocytopenia. Laboratóriumi vizsgálatok eredményei: Nem ismert: a szérum koleszterin és triglicerid szintje emelkedhet. A májfunkciós tesztek is rendellenes értéket mutatnak. Immunrendszeri betegségek és tünetek: anaphylaxia.

Együttadása kerülendő: - lítiummal (a lítium neuro- és kardiotoxicitását fokozza, mert annak renalis clearance-ét csökkenti); - kolesztiraminnal (a hidroklorotiazid felszívódását gátolja); - egyéb káliummegtartó diuretikumokkal. Óvatosan adható együtt: - vérnyomáscsökkentő szerekkel (hipotónia veszélye); - ACE-gátlókkal (hyperkalaemia veszélye, különösen beszűkült veseműködés esetén); - nemszteroid gyulladáscsökkentőkkel (az Amilozid-TEVA tabletta hatása csökkenhet, másrészről a hyperkalaemia, ill. a veseelégtelenség kialakulásának veszélye megnő); - alkohollal, barbiturátokkal, narkotikumokkal (orthostatikus hipotónia gyakoribb előfordulása); - urikosztatikumokkal (e készítmények szérum-húgysavcsökkentő hatása gyengül); - parenteralis Ampnhotericin-B-vel; - hashajtókkal; - antidiabetikumokkal (antidiabetikus hatás csökkenhet) (lásd 4.4 pont); - presszor aminokkal (presszor aminokra adott válasz csökkenhet); - nem depolarizáló-izomrelaxánsokkal – pl. tubokurarinnal (fokozott érzékenység előfordulhat, fokozhatja és elnyújthatja az izomlazítók hatásait); - mineralo- és glukokortikoidokkal, - ACTH-val (a diuretikus hatást gyengítik, de a hypokalaemiát kedvezően befolyásolják); - ösztrogénekkel (az Amilozid-TEVA tabletta vérnyomáscsökkentő hatását enyhíthetik); - antikoagulánsokkal (az antikoagulánsok hatása csökkenhet); - ciklosporinnal (hyperkalaemia veszélye megnő, beszűkült vesefunkció esetén folyadékretenció fordulhat elő); - kalcium sók és a szérum kalcium-szintet emelő gyógyszerek (hidroklorotiaziddal történő együttes alkalmazás esetén előfordulhat a szérum kalcium-szint emelkedése; ezért a szérum kalcium-szint szoros ellenőrzése szükséges); - carbamazepin (a hidroklorotiazid additív hatásának köszönhetően fennáll a hyponatraemia veszélye); - jód-tartalmú kontraszt anyagok (a diuretikumok kiváltotta dehidráció esetén az akut vesekárosodás veszélye nő, különösen, amikor jelentősebb mennyiségű jódtartalmú kontraszt anyagot alkalmaznak); - penicillin (a hidroklorotiazid a distalis tubulusokban kiválasztódik, és csökkenti a penicillin kiválasztását).

Az Amilozid-TEVA tabletta adható önállóan, vagy kombinációban egyéb antihipertenzív készítménnyel, pl. β-blokkolókkal. Mivel az Amilozid-TEVA tabletta erősíti e készítmények hatását, ilyen esetekben a dózis megfelelő beállítása szükséges, a vérnyomás túlzott csökkenésének és egyéb mellékhatások elkerülése végett. Súlyos ödémás állapotokban célszerű a kezelést egyéb, gyors hatású diuretikummal kezdeni, s ezután áttérni az Amilozid-TEVA tablettára. Az Amilozid-TEVA tabletta csak olyan esetekben alkalmazható ezen ödémás állapotok kivédésére, mikor a hypokalaemia nem kockáztatható meg. Amilorid/hidroklorotiazid készítménnyel egyidejűleg kálium-megtakarító vízhajtók használata nem ajánlott. A készítmény alkalmazása különös óvatosságot és rendszeres elektrolit ellenőrzést igényel, súlyos koronária és cerebrális szklerózisban, beszűkült vese-, ill. májfunkció esetén (lásd 4.2 pontot), hyperurikaemiában, köszvényben, diabetes mellitusban, idősebb (lásd 4.2 pontot), kevés vizeletet kiválasztó betegek esetében, lupus erythematodes (akár csak anamnesztikusan szerepelt), ill. pancreatitisben szenvedő betegek esetén. A diuretikumokkal történő kezelés hatására kialakuló elektrolitzavar hepaticus encephalopathia-t okozhat májbetegségben szenvedő betegek esetén. Hepaticus encephalopathia esetén a kezelést azonnal meg kell szakítani (lásd 4.3 pont). Az egyéb antihipertenzív terápiákhoz hasonlóan egyes betegeknél tünetekkel járó hypotonia léphet fel. A betegeket megfigyelés alatt kell tartani a só‑/vízháztartás‑egyensúlyzavar klinikai jeleinek (pl. volumenhiány, hyponatraemia, hypochloraemiás alkalosis, hypomagnesaemia vagy hypokalaemia) észlelése érdekében, amely tünet egyidejű hasmenés vagy hányás esetén alakulhat ki. Az ilyen betegeknél a szérum elektrolit-szintjét megfelelő időközönként meg kell határozni. Dilúciós hyponatraemia fordulhat elő oedemás betegeknél meleg időjárás esetén. Az amilorid komponenssel összefüggő figyelmeztetések: Mint minden egyéb kálium-megtakarító készítmény, az Amilozid-TEVA tabletta is okozhat hyperkalaemiát (a szérum K-szintje magasabb, mint 5,5 mEq/l). Azoknál a betegeknél, akik nem szenvednek beszűkült vesefunkcióban, vagy diabetes mellitusban, a hyperkalaemia előfordulásának valószínűsége 1-2%. A különböző kockázati és hajlamosító tényezők megléte esetén ez az arány akár 2-3-szor is magasabb lehet. Diabetes mellitusban akkor is magasabb a hyperkalaemia kockázata, mikor semmilyen evidencia nem támasztja alá az esetlegesen meglévő diabetikus nephropathiát. A hyperkalaemia megjelenésének figyelmeztető jelei a következők: gyengeség, szédülés, rosszullét, esetleg ájulás, a végtagok érzéketlensége, esetleg flaccid paralysise, bradycardia, sokk, EKG rendellenességek (karakterisztikusan magas, keskeny alapú, csúcsos T-hullámok megléte, vagy az előző kardiogramokhoz képest megemelkedése). A hydrochlorothiazid komponenssel összefüggő figyelmeztetések: Tiazid kezelés során felléphet hypokalaemia, különösen erős diuresis esetén, ha súlyos cirrhosis is jelen van, egyidejű kortikoszteroid vagy ACTH-kezelés esetén, illetve hosszú idejű kezelés után. Azonban a kombinált Amilozid-TEVA tabletta amilorid komponense általában kivédi a hypokalaemizáló hatást. Éppen ezért, s különösen a magasabb rizikónak kitett betegek esetén a szérum elektrolit-szintek rendszeres monitorozása elengedhetetlen. A tiazid‑kezelés ronthatja a glükóz-toleranciát. Az antidiabetikus szerek, köztük az inzulin dózismódosítása szükséges lehet (lásd 4.5 pont). A tiazid‑terápia alatt a látens diabetes mellitus manifesztálódhat. A tiazidok csökkenthetik a vese kalcium-exkrécióját, valamint a szérum kalcium átmeneti és enyhe emelkedését okozhatják. A jelentős hypercalcaemia a rejtett hyperparathyreoidismus jele lehet. A mellékpajzsmirigy működésének vizsgálata előtt a tiazidok adását fel kell függeszteni. A koleszterin- és trigliceridszint emelkedése kapcsolatba hozható a tiazid diuretikus terápiával. A tiazid kezelés hyperuricaemiát és/vagy köszvényt válthat ki egyes betegeknél. Segédanyagok A készítmény laktózt tartalmaz. Ritka örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktáz‑hiányban, glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a készítményt.

Amilorid/hidroklorotiazid kombinációval végzett kontrollált humán vizsgálatok nem állnak rendelkezésre, ezért az Amilozid-TEVA tabletta alkalmazása terhesség esetén nem javasolt. A teratogenitási állatkísérletek a terápiás dózis 25-szörösénél sem mutattak ki semmilyen teratogén hatást. Amilorid Nem ismert, hogy az amilorid átjut-e a placentán illetve kiválasztódik-e az anyatejbe, ezért terhesség és szoptatás idején nem javasolt alkalmazása. Hidroklorotiazid A hidroklorotiaziddal terhességben csak korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre, különösen az első trimesztert illetően. Az állatkísérletes vizsgálatok nem biztosítanak elegendő adatot. A hidroklorotiazid átjut a placentán. A hidroklorotiazid farmakológiai hatásmechanizmusa alapján a szer alkalmazása a második és a harmadik trimeszter során károsíthatja a magzati-méhlepényi perfúziót, és nemkívánatos hatásai lehetnek a magzatnál és az újszülöttnél, mint pl. icterus, az elektrolit-egyensúly zavara és thrombocytopenia. A hidroklorotiazidot nem szabad alkalmazni terhesség alatti ödéma, terhesség alatti hipertónia vagy praeeclampsia kezelésére, mivel csökkentheti a plazmatérfogatot és placentaris hipoperfúziót okozhat, anélkül, hogy előnyösen befolyásolná a betegség lefolyását. A hidroklorotiazidot terhes nőknél nem szabad alkalmazni esszenciális hipertónia kezelésére, kivéve az olyan ritka helyzeteket, amikor semmilyen más kezelés nem alkalmazható. Mivel kontrollált human vizsgálatok nem állnak rendelkezésre, s az állatkísérletek eredményei nem mindig prediktívek a human alkalmazással kapcsolatban, a készítmény szoptatás idején csak az előny/kockázat gondos értékelése után és szoros monitorozás mellett alkalmazható.

Humán túladagolási adatok nem állnak rendelkezésre. Az amilorid/hidroklorotiazid orális LD₅₀-értéke 189 mg/ttkg nőstény egerekben, illetve 422 mg/ttkg nőstény patkányokban. Amilorid: Az orális LD₅₀-értéke 56 mg/ttkg egérben, illetve 36-86 mg/ttkg patkányokban, a törzstől függően. Az amilorid túladagolásának leggyakoribb tünete – a fokozott kálium-visszatartás révén – a hyperkalaemia. Mivel ez az állapot potenciálisan életet veszélyeztető, a megfelelő lépések gyors megtétele (stabilizálás, szérum-káliumszint csökkentése) életmentő lehet. EKG változással járó hyperkalaemia kezelése: 500-1000 ml izotóniás nátrium-bikarbonát oldat lassan i.v. vagy ioncserélők alkalmazása javallt. A hyperkalaema tüneteit l. a 4.4. pontban. Hidroklorotiazid: Az orális LD₅₀-értéke mind patkányban, mind egérben magasabb, mint 10,0 g/ttkg. A túladagolás leggyakoribb tünetei az elektorlit-háztartás zavaraiból (hyponatraemia, hypokalaemia, hypochloraemia), illetve az excesszív diuresisből (dehidráció) következnek. Ha digitálisz együttes alkalmazása is történt, a hypokalaemia erősítheti a kardiális arritmiákat. Ilyenkor a folyadékegyensúly és elektrolit-egyensúly ellenőrzése, folyadék- és elektrolit-pótlás javallt. Az Amilozid-TEVA kezelést minden túladagolási gyanú esetén azonnal fel kell függeszteni. Az amilorid/hidroklorotiazid túladagolás leggyakoribb tünetei a kiszáradás és az elektrolit-egyensúly zavar. Nincs speciális ellenszere és nem ismert, hogy a hatóanyagok dialízissel eltávolíthatók-e.

Farmakoterápiás csoport: kálium-megtakarító antihipertenzív és diuretikus készítmény, ATC kód: C03EA01 Az Amilozid-TEVA tabletta diuretikus és antihipertenzív készítmény. Az amilorid/hidroklorotiazid kombináció nemcsak diuretikus és antihipertenzív (hidroklorotiazid), hanem kálium-megtakarító is (amilorid), így a hidroklorotiazid káliumvesztő tulajdonságát a kálium-megtakarítással ellensúlyozza. A tiazidok, s így a hidroklorotiazid vérnyomáscsökkentő hatásának mechanizmusa a mai napig nem teljesen tisztázott. Diuretikus hatásuk a disztális tubulusok elektrolit-reabszorpciójára való direkt effektussal magyarázható. A hidroklorotiazid bénítja a disztális kanyarulatos csatorna luminális membránjában működő nátrium-klorid-szimportert, ezáltal növeli a nátrium és a klorid exkrécióját, körülbelül azonos mértékben. Az elektrolit-kiválasztás vizet von magával, a diurézis így következik be. A nátrium mellett kisebb mennyiségben kálium- és bikarbonát-vesztés is bekövetkezik a hidroklorotiazid enyhe karboanhidráz-gátló hatása miatt. Az amilorid direkt gátolja a disztális tubulusok, illetve a kéreg gyűjtőcsatornáinak epitheliumában elhelyezkedő speciális nátrium-csatornákat (ENaC, epitheliális nátrium-csatorna). Az epitheliális nátrium-csatorna visszapumpálja a nátrium- és a klorid-ionokat a lumenből az interstitium felé, melynek következtében potenciál-különbség jön létre a lumen két oldala között. A potenciál-különbség hatására a kálium és hidrogén szekretálódik a lumenbe. Az amilorid az epitheliális nátrium‑csatorna bénításával meggátolja a kálium és a hidrogén szekrécióját, vagyis az amilorid káliummegtartó hatással rendelkezik. Tehát a hatás nem az aldoszteron-antagonizmuson alapul.

Az Amilozid-TEVA diuretikus hatása a bevételt követő 1-2 óra múlva jelentkezik, s kb. 24 óráig tart. Ez lehetővé teszi az intermittáló adagolást is. Per os alkalmazás esetén a hidroklorotiazid 60-80 %-a szívódik fel. A hatás kb. 2 órán belül lép fel, és mintegy 6-12 órán keresztül tart. A hidroklorotiazid plazma-féléletideje 6-15 óra között változik. Az amilorid 50-60 %-a szívódik fel a bélből. A hatás a bevételt követően 1-2 óra múlva lép fel és mintegy 24 órán keresztül tart. A glomeruláris filtrációs rátát és a vesekeringést lényegében nem befolyásolja. Az amilorid plazma-csúcskoncentrációja kb. 3-4 óra múlva jelentkezik, féléletideje 6-9 óra. Sem a hidroklorotiazid, sem az amilorid nem metabolizálódik a májban, és szinte változatlan formában választódik ki a vesén keresztül. Beszűkült veseműködés esetén a kiválasztás elhúzódik (kumuláció lehetséges). Az amilorid 50%-a ürül a vesén keresztül, s kb. 40%-a távozik a széklettel a beadást követő 72 órán belül. A hidroklorotiazid kb. 60%-a 24 órán belül, változatlan formában távozik a veséken keresztül. A hidroklorotiazid átjut a placentán és kiválasztódik az anyatejbe is.