HATÓANYAGOK |
|
Javallatok: Mérsékelttől súlyosig terjedő fájdalom kezelésére.
Ellenjavallatok: A Contramal 50 mg/ml oldatos injekció ellenjavallt az alábbi esetekben:
- A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység;
- akut mérgezés alkohollal, altatószerekkel, fájdalomcsillapítókkal,
opioidokkal, vagy egyéb pszichotróp gyógyszerekkel;
- olyan betegeknél, akik MAO-gátlókat kapnak vagy az utóbbi 14 napon belül
MAO-gátlókat szedtek (lásd Gyógyszerkölcsönhatások pontot);
- kezeléssel nem megfelelően kontrollált epilepsziában szenvedő betegeknél.
- Kábítószer-megvonás kezelésére nem alkalmazható.
- 1 évesnél fiatalabb gyermekek esetén.
Adagolás: Az adagot a fájdalom intenzitása és az egyes betegek érzékenysége szerint kell beállítani.
Ha az orvos másként nem rendeli, a Contramal 50 mg/ml oldatos injekciót az alábbi módon kell alkalmazni:
Felnőttek és 12 év feletti serdülőkorúak:
50-100 mg tramadol-hidroklorid 4-6 óránként.
Általában a fájdalomcsillapítás szempontjából legkisebb hatékony adagot kell kiválasztani.
A 400 mg hatóanyagnak megfelelő napi adagokat nem szabad túllépni, kivéve speciális klinikai körülmények között.
1 év feletti gyermekek:
Az egyszeri adag: 1-2 mg/ttkg (alkalmas gyógyszerformák: injekció, belsőleges oldatos cseppek). Általában a fájdalomcsillapítás szempontjából legkisebb hatékony adagot kell kiválasztani.
A hatóanyag maximális napi adagja 8 mg/ttkg, de a 400 mg-ot nem haladhatja meg.
Idős kor:
Klinikailag manifesztálódó máj- vagy veseelégtelenségben nem szenvedő idős betegeknél (75 éves korig) általában nincs szükség adagmódosításra. Idős betegeknél (75 év felett) az elimináció megnyúlhat. Ezért az adagolási intervallumot szükség esetén növelni kell a betegek igényei szerint.
Veseelégtelenség/dializált betegek és májelégtelenség
Vese- és/vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél a tramadol eliminációja megnyúlik. Ilyen betegeknél az adagolási intervallumok növelését gondosan mérlegelni kell a beteg igényei szerint.
Mellékhatások: A mellékhatások felsorolása az alábbi gyakorisági beosztást követi:
Nagyon gyakori (>= 1/10)
Gyakori (>= 1/100 - <1/10)
Nem gyakori (>= 1/1000 -<1/100)
Ritka (>= 1/10 000 -<1/1000)
Nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
A leggyakrabban közölt nemkívánatos reakciók a hányinger és a szédülés: mindkettő a betegeknek több mint 10%-ánál fordul elő.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori: szív-érrendszeri szabályozás zavara (palpitáció, tachycardia, ortosztatikus vérnyomásesés vagy a keringés összeomlása). Ezek a nemkívánatos reakciók különösen intravénás alkalmazást követően és fizikai megerőltetésnek kitett betegeknél fordulhatnak elő.
Ritka: bradycardia, vérnyomás-emelkedés
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: szédülés
Gyakori: fejfájás, kábultság
Ritka: az étvágy megváltozása, fonákérzés, remegés, légzésdepresszió, epileptiform görcsök, akaratlan izom-összehúzódások, koordinációs zavar, syncope.
Ha az ajánlott adagokat jelentősen túllépik, és egyidejűleg más központi idegrendszeri depresszánsokat is alkalmaznak (lásd a Gyógyszerkölcsönhatások pontot), légzésdepresszió léphet fel.
Epileptiform görcsökről is beszámoltak, amelyek főként a tramadol nagy adagjait követően vagy a rohamküszöböt csökkentő gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés után léptek fel (lásd Gyógyszerkölcsönhatások és Ffigyelmeztetések pontot).
Nem ismert: beszédzavarok
Pszichiátriai kórképek
Ritka: hallucinációk, zavartság, alvászavar, szorongás és rémálmok. A tramadol alkalmazását követően felléphetnek nemkívánatos pszichés reakciók, amelyeknek intenzitása és jellege egyénileg változhat (a beteg személyiségétől és a kezelés időtartamától függően). Ezek az alábbiakat foglalják magukba: a hangulat megváltozása (általában emelkedett hangulat, alkalmanként nyugtalansággal társuló nyomott hangulat), az aktivitás megváltozása (általában csökkenés, alkalmanként fokozódás), és a kognitív és szenzoros képesség megváltozása (pl. ítélőképesség, észlelőképesség). Függőség is kialakulhat.
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Ritka: homályos látás
Nem ismert: pupillatágulat
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek
Ritka: nehézlégzés
Beszámoltak az asztma súlyosbodásáról, de a gyógyszerrel való ok-okozati összefüggést nem sikerült megállapítani.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: hányinger
Gyakori: székrekedés, szájszárazság, hányás
Nem gyakori: öklendezés, gyomor-bélirritáció (nyomásérzés a gyomorban, puffadás), hasmenés
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei
Gyakori: verejtékezés
Nem gyakori: bőrreakciók (pl. viszketés, bőrkiütés, csalánkiütés)
A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei
Ritka: motoros gyengeség
Máj- és epebetegségek illetve tünetek
Néhány izolált esetben a tramadol terápiás alkalmazásával időbeli összefüggést mutató májenzimszint-emelkedésről számoltak be.
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Ritka: vizeletürítési zavarok (nehézvizelés és vizeletretenció)
Általános tünetek az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Gyakori: fáradtságérzés
Ritka: allergiás reakciók (pl. nehézlégzés, hörgőgörcs, ziháló légzés, Quincke-ödéma) és anafilaxiás reakció; az opiát-megvonás tüneteihez hasonlóan a megvonási reakciók az alábbi tünetekkel járhatnak: izgatottság, szorongás, idegesség, álmatlanság, hyperkinesis, tremor és gyomor-béltünetek. A tramadol elhagyását követően igen ritkán még az alábbi tüneteket észlelték: pánikrohamok, súlyos szorongás, hallucinációk, fonákérzés, fülcsengés és szokatlan központi idegrendszeri tünetek (úgymint zavartság, téveszmék, deperszonalizáció, derealizáció, paranoia).
Interakciók: A tramadol nem alkalmazható MAO-gátlókkal kombinációban (lásd Ellenjavallatok
pontot).
Opioid petidinnel történő kezelést megelőző 14 napon belül MAO-gátló hatására központi idegrendszeri, valamint légzési- és szív-érrendszeri funkciókat érintő életveszélyes kölcsönhatásokat figyeltek meg.
Ugyanilyen kölcsönhatások előfordulása nem zárható ki MAO-gátlók és a Contramal 50 mg/ml oldatos injekció között sem.
A tramadol és egyéb központi idegrendszeri depresszánsok, köztük az alkohol, egyidejű alkalmazása felerősítheti a központi idegrendszeri hatásokat (ld. Mellékhatások pont).
A farmakokinetikai vizsgálatok eddigi eredményei azt mutatják, hogy a cimetidin (enzimgátló) egyidejű vagy korábbi alkalmazása mellett nem valószínű, hogy klinikailag jelentős kölcsönhatások lépnének fel.
Karbamazepin (enziminduktor) egyidejű vagy korábbi alkalmazása csökkentheti a fájdalomcsillapító hatást és rövidítheti a hatástartamot.
Nem tanácsos kombináltan alkalmazni kevert agonista/antagonista szereket (pl. buprenorfin, nalbufin, pentazocin) tramadollal, mert ilyen körülmények között egy tiszta agonista mint pl. a tramadol, fájdalomcsillapító hatása elméletileg csökkenhet.
A tramadol görcsrohamokat válthat ki és növelheti a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók, triciklikus antidepresszánsok, antipszichotikumok és egyéb görcsküszöb-csökkentő gyógyszerek görcskeltő potenciálját.
Izolált esetekben beszámoltak szerotonin-szindrómáról a tramadol és egyéb szerotoninerg gyógyszerek, mint pl. szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI-k) vagy MAO-gátlók kombinált terápiás alkalmazásával időbeli összefüggésben. A szerotonin-szindróma jelei lehetnek az alábbiak: zavartság, izgatottság, láz, verejtékezés, ataxia, fokozott reflexek, izomklónus és hasmenés.
A szerotoninerg gyógyszerek elhagyása általában gyors javulást eredményez. A kezelés a tünetek jellegétől és súlyosságától függ.
Tramadol és kumarin-származékok (pl. warfarin) egyidejű alkalmazásakor fokozott óvatosság szükséges, mivel egyes betegeknél emelkedett INR-ről (nemzetközi normalizált arány) számoltak be, jelentős vérzéssel és véraláfutásokkal.
A CYP3A4-et gátló egyéb hatóanyagok, mint pl. ketokonazol és az eritromicin, gátolhatják a tramadol metabolizmusát (N-demetilálás), és valószínűleg az aktív O-demetilált metabolit további metabolizmusát is. Ezen kölcsönhatás klinikai jelentőségét még nem vizsgálták (lásd a Mellékhatások pontot).
Korlátozott számú vizsgálatban a hányáscsillapító 5-HT3 antagonista ondanszetron pre- vagy posztoperatív alkalmazása növelte a tramadol igényt posztoperatív fájdalomban szenvedő betegeknél.
Figyelmeztetések: A tramadol csak különleges óvatossággal alkalmazható opioidfüggő betegeknél, illetve az alábbi kórállapotokban: fejsérülés, shock, bizonytalan eredetű hypnoid tudatzavar, a légzőközpont vagy a légzésfunkció zavarai, koponyaűri nyomásfokozódás.
Opiátokra érzékeny betegeknél a tramadol csak óvatosan alkalmazható.
Fokozott körültekintés szükséges:
* légzésdepresszióban szenvedő betegek kezelésekor,
* központi idegrendszeri depresszánsok egyidejű alkalmazásakor (lásd a 4.5 pont),
* az ajánlott adag jelentős túllépése esetén (lásd a 4.9 pont).
Ezekben az esetekben nem zárható ki a légzésdepresszió lehetősége.
A tramadol ajánlott adagjaival kezelt betegek esetében is beszámoltak görcsrohamokról. A görcsrohamok kockázata fokozódhat, ha a tramadol dózisa meghaladja az ajánlott napi adag felső határát (400 mg). Ezen kívül a tramadol növelheti az epilepsziás rohamok kockázatát, a görcsküszöböt csökkentő egyéb gyógyszereket is szedő betegeknél (lásd a 4.5 pont). Epilepsziás, vagy görcsrohamokra hajlamos betegek csak kényszerítő körülmények fennállása esetén kezelhetők tramadollal.
A tramadol függőségi potenciálja csekély. Hosszú távú alkalmazás során tolerancia, lelki és testi függőség alakulhat ki. Gyógyszerabúzusra vagy függőségre hajlamos betegek csak rövid ideig kezelhetők tramadollal, szigorú orvosi felügyelet mellett.
Opioidfüggő betegeknél a tramadol nem alkalmas helyettesítő szerként. Bár a tramadol opioidagonista, a morfinmegvonás tüneteit nem tudja visszaszorítani.
A készítmény kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.
Farmakodinámia: Farmakoterápiás csoport: Opioidok
A tramadol centrálisan ható opioid fájdalomcsillapító. A mű-, delta- és kappa-opioid receptorokon ható nem szelektív, tiszta agonista, amely nagyobb affinitással kötődik a mű-receptorokhoz. Fájdalomcsillapító hatásához hozzájárul még a noradrenalin idegsejtekbe történő visszavételének gátlása, és a szerotonin-felszabadulás fokozása is.
A tramadol köhögéscsillapító hatással is rendelkezik. A morfinnal ellentétben a tramadol fájdalomcsillapító adagjai széles tartományban nem fejtenek ki légzésdepressziót, és a gyomor-bélrendszer mozgásképességét is kevésbé befolyásolják. A szív-érrendszerre általában csekély hatásokat fejt ki. A tramadol hatáserőssége a kutatók szerint a morfinénak 1/10 - 1/6 része.
Farmakokinetika: Embernél intramuscularis alkalmazását követően a tramadol gyorsan és teljes mértékben felszívódik; a szérumban a közepes csúcskoncentáció (Cmax) 45 perc múlva alakul ki, és a biohasznosulás csaknem 100%. Embernél orális alkalmazást követően a tramadolnak kb. 90%-a szívódik fel (Contramal 50 mg kemény kapszula). A felszívódás felezési ideje 0,38 ± 0,18 óra.
Orális és i.v. alkalmazást követően, a tramadol szérumkoncentráció-görbéi alatti területeket (AUC) összehasonlítva a Contramal 50 mg kemény kapszula esetében 68 ± 13%-os biohasznosulást mutat. Egyéb opioid fájdalomcsillapítókkal összehasonlítva a Contramal 50 mg kemény kapszula abszolút biohasznosulása rendkívül magas.
A Contramal 50 mg kemény kapszula alkalmazását követően kb. 2 óra múlva alakulnak ki a szérum-csúcskoncentrációk. A Contramal 100 mg retard filmtabletta alkalmazása után a plazma-csúcskoncentráció, Cmax: 141 ± 40 ng/ml, ami 4,9 óra múlva alakul ki, míg a Contramal 200 mg retard filmtabletta alkalmazása után a Cmax: 260 ± 62 ng/ml, ami 4,8 óra múlva alakul ki.
A Contramal 100 mg végbélkúp abszolút biohasznosulása 78 ± 10%.
A tramadol szöveti affinitása nagy (Vd,béta = 203 ± 40 l). Plazmafehérjékhez kb. 20%-ban kötődik.
A tramadol átjut a vér-agy gáton és a placentán. Az anyatejben az alapvegyület és O-demetil származéka igen kis mennyiségekben mutatható ki (az alkalmazott adag 0,1%, ill. 0,02%-a).
A tramadol biotranszformációjában szerepet játszó CYP3A4 és CYP2D6 izoenzimek egyik vagy mindkét típusának gátlása, befolyásolhatja a tramadol vagy aktív metabolitjának plazmakoncentrációját. Ez ideig klinikailag jelentős kölcsönhatásokról nem számoltak be.
A tramadol és metabolitjai csaknem teljes mértékben ürülnek a vesén át. A vizelettel ürülő kumulatív mennyiség az alkalmazott adag teljes radioaktivitásának 90%-a. Az eliminációs felezési idő - t1/2,béta - kb. 6 óra, az alkalmazási módtól függetlenül. 75 év feletti betegeknél ez a paraméter kb. 1,4-szeresére megnyúlhat. Májcirrózisban szenvedő betegeknél az eliminációs felezési idő 13,3 ± 4,9 óra (tramadol) és 18,5 ± 9,4 óra (O-demetil-tramadol), extrém esetben pedig 22,3, ill. 36 óra volt. Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél (5 ml/perc alatti kreatinin-clearance) 11 ± 3,2, ill. 16,9 ± 3 órás értékeket mértek, extrém esetben pedig 19,5, ill. 43,2 órát.
Emberben a tramadol főként N- és O-demetiláció útján metabolizálódik, majd az O-demetilációs termékek glükuronsavval konjugálódnak. Csak az O-demetil-tramadolnak van farmakológiai aktivitása. Az egyéb metabolitok mennyisége jelentős egyéni variabilitást mutat. Eddig 11 metabolitot mutattak ki a vizeletben. Állatkísérletekben kimutatták, hogy az O-demetil-tramadol 2-4-szer erősebb hatású, mint az alapvegyület. Felezési ideje (t1/2,béta)
(6 egészséges önkéntesnél) 7,9 óra (tartomány: 5,4 9,6 óra), és alapvetően a tramadoléhoz hasonló.
A tramadol farmakokinetikai profilja a terápiás adagtartományon belül lineáris.
A szérumkoncentrációk és a fájdalomcsillapító hatás között dózisfüggő korreláció állapítható meg, de ez izolált esetekben jelentősen változhat. 100-300 ng/ml-es szérumkoncentráció általában hatékony. |
|