A Pantoprazol Accord az alábbi esetekben javallott: ‑ Reflux oesophagitis; ‑ Gyomor‑ és nyombélfekély; ‑ Zollinger‑Ellison szindróma és más, kórosan fokozott savszekrécióval járó állapotok.

A készítmény hatóanyagával, a szubsztituált benzimidazolokkal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Adagolás A Pantoprazol Accord intravénás alkalmazása csak akkor javasolt, ha a per os gyógyszeradás nem lehetséges. Az intravénás alkalmazással kapcsolatosan legfeljebb 7 napos alkalmazásra vonatkozó adatok állnak rendelkezésre. Ezért amint az orális terápia lehetővé válik, az i.v. Pantoprazol Accord‑kezelést le kell állítani, és helyette per os 40 mg pantoprazolt kell adni. Ajánlott adag: Gyomor‑ és nyombélfekély, reflux oesophagitis A javasolt intravénás adag naponta egy injekciós üveg Pantoprazol Accord (40 mg pantoprazol). Zollinger‑Ellison szindróma és egyéb kóros hiperszekréciós állapotok Zollinger‑Ellison szindrómában, illetve más, kórosan fokozott savszekrécióval járó állapotokban szenvedő betegek hosszú távú terápiája során a kezelést napi 80 mg Pantoprazol Accord‑dal kell kezdeni. Ezt követően a mért gyomorsav‑szekréció értékek függvényében szükség szerint emelhető vagy csökkenthető az adag. Napi 80 mg feletti dózisok esetén az adagot el kell osztani, és két részletben kell beadni. A pantoprazol napi adagja átmenetileg 160 mg fölé is emelhető, de ezt csak a gyomorsav‑kontroll megfelelő beállításához szükséges ideig lehet alkalmazni. Amennyiben gyors savbeállítás szükséges, a betegek többségénél 2 x 80 mg Pantoprazol Accord kezdő adag elégséges ahhoz, hogy a savtermelést egy órán belül a céltartományon belüli értékre (<10 mEq/h) lehessen csökkenteni. Különleges populációk Májkárosodásban szenvedő betegek Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a napi dózis nem haladhatja meg a 20 mg pantoprazolt (egy 40 mg‑os pantoprazol injekciós üveg tartalmának a fele) (lásd 4.4 pont). Vesekárosodásban szenvedő betegek Károsodott veseműködésű betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Idősek Idős betegeknél nincs szükség az adag módosítására. Gyermekek és serdülők Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan korlátozottak a tapasztalatok. Ezért a Pantoprazol Accord alkalmazása 18 év alatti betegeknél nem javasolt addig, amíg további adatok nem állnak rendelkezésre. Az alkalmazás módja Ezt a gyógyszert kizárólag egészségügyi szakember adhatja be, megfelelő orvosi felügyelet mellett. A beadásra kész oldatot 10 ml, 9 mg/ml (0,9%) koncentrációjú nátrium‑klorid oldatos injekció felhasználásával kell elkészíteni. Az elkészítésre vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Az elkészített oldatot közvetlenül be lehet adni, vagy tovább lehet hígítani 100 ml 9 mg/ml (0,9%) nátrium‑klorid oldatos injekcióval, illetve 55 mg/ml (5%) glükóz oldatos injekcióval. Elkészítés után az oldatot 12 órán belül fel kell használni. A gyógyszert 2‑15 perc alatt, intravénásan kell beadni. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A betegek mintegy 5%‑ánál várható gyógyszermellékhatások megjelenése. A leggyakrabban jelentett gyógyszermellékhatás az injekció beadási helyén jelentkező thrombophlebitis. Hasmenés és a fejfájás a betegek kb. 1%‑ánál fordult elő. Az alábbi táblázatban a pantoprazollal kapcsolatosan jelentett mellékhatások a következő gyakorisági felosztás alapján kerülnek felsorolásra: Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatásoknál egyetlen esetben sem lehet a mellékhatás gyakoriságát megállapítani, ezért ezek „nem ismert” gyakorisággal szerepelnek. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. 1. táblázat. A pantoprazol alkalmazása mellett a klinikai vizsgálatok során, illetve a forgalomba hozatalt követően tapasztalt mellékhatások

Gyakoriság	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Szervrendszer
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			Agranulocytosis	Thrombocytope-nia; Leukopenia; Pancytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek			Túlérzékenység (beleértve az anafilaxiás reakciót és az anafilaxiás sokkot)
Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek			Hyperlipidaemia és a lipidszintek (trigliceridek, koleszterin) megemelkedés; a testtömeg változásai		Hyponatraemia; Hypomagnesaemia (lásd 4.4 pont); Hypocalcaemia(1); Hypokalaemia
Pszichiátriai kórképek		Alvászavarok	Depresszió (vagy a fennálló állapot súlyosbodása)	Dezorientáció (vagy a fennálló állapot súlyosbodása)	Hallucináció; zavartság, (különösen az erre hajlamos betegeknél, továbbá a már meglévő tünetek súlyosbodása)
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás, szédülés	Ízérzési zavarok		Paraesthesia
Szembetegségek és szemészeti tünetek			Látászavar/ homályos látás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Fundus mirigy polipok (benignus)	Hasmenés, hányinger / hányás; hasi puffadás; székrekedés; szájszárazság; hasi fájdalom és diszkomfort érzés
Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek		Májenzimszint‑emelkedés (transzaminá-zok, g‑GT)	Emelkedett bilirubinszint		Hepatocellularis károsodás; icterus; hepatocellularis májelégtelenség
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		Kiütés/ exanthema/ eruptio; viszketés	Urticaria; angiooedema		Stevens‑Johnson szindróma, Lyell‑szindróma, erythema multiforme, fényérzékenység; Szubakut cutan lupus erythematosus (lásd 4.4 pont).
A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Csípő‑, csukló‑ vagy gerinctörés (lásd 4.4 pont)	Arthralgia; myalgia		Izomgörcsök(2)
Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek					Interstitialis nephritis (ami veseelégtelenséggé alakulhat)
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			Gynaecomastia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Az injekció beadási helyén jelentkező thrombo-phlebitis	Asthenia, kimerültség és általános rosszullét	Testhőmérséklet emelkedése, perifériás oedema

^1. Hypomagnaesemiával előforduló hypocalcaemia ^2. Elektrolit zavarok következtében kialakuló izomgörcsök Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A pantoprazol hatása más gyógyszerek felszívódására A gyomorsav‑szekréció nagyfokú és hosszan tartó gátlása miatt a pantoprazol csökkentheti az olyan gyógyszerek felszívódását, melyek biohasznosulása a gyomor pH‑jától függ, ilyen például néhány azol típusú gombaellenes szer, mint a ketokonazol, itrakonazol, pozakonazol és más gyógyszerek, például az erlotinib. HIV gyógyszerek (atazanavir) Atazanavir és egyéb, pH‑függő felszívódású HIV gyógyszerek, valamint protonpumpa‑gátlók egyidejű alkalmazása az ilyen HIV elleni gyógyszerek biohasznosulásának jelentős mértékű csökkenését eredményezheti, és befolyásolhatja ezeknek a gyógyszereknek a hatékonyságát. Ezért a protonpumpa‑gátlók és atazanavir együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Kumarin típusú antikoagulánsok (fenprokumon vagy warfarin) Bár a fenprokumon vagy warfarin pantoprazollal egyidejű alkalmazását értékelő klinikai farmakokinetikai vizsgálatokban, nem volt tapasztalható kölcsönhatás, a forgalomba hozatalt követő egyidejű alkalmazás során néhány elszigetelt esetben a nemzetközi normalizált arány (International Normalised Ratio, INR) változásáról számoltak be. Ezért a kumarin típusú antikoagulánsokkal (pl. fenprokumonnal vagy warfarinnal) kezelt betegeknél javasolt a protrombin idő/INR értékek ellenőrzése a pantoprazol‑kezelés megkezdése és befejezése után, illetve akkor, ha a beteg rendszertelenül alkalmazza a pantoprazolt. Metotrexát Nagy dózisú (pl. 300 mg) metotrexát és protonpumpa‑gátlók egyidejű alkalmazása esetén néhány betegnél a metotrexát szintjének megemelkedéséről számoltak be. Ezért olyan esetekben, amikor nagy dózisú metotrexátot alkalmaznak, például daganatos betegségek és psoriasis kezelésekor, megfontolandó a pantoprazol‑kezelés átmeneti felfüggesztése. Egyéb interakciós vizsgálatok A pantoprazol nagymértékben metabolizálódik a citokróm P450 enzimrendszeren keresztül a májban. A fő metabolikus útvonal a CYP2C19 általi demetiláció, míg a többi útvonal között szerepel a CYP3A4 általi oxidáció. Az ugyanezen az útvonalakon metabolizálódó gyógyszerekkel, pl. karbamazepinnel, diazepámmal, glibenklamiddal, nifedipinnel és a levonorgesztrelt, illetve etinilösztradiolt tartalmazó orális fogamzásgátlókkal végzett interakciós vizsgálatok során nem mutattak ki klinikailag szignifikáns interakciót. Számos interakciós vizsgálat eredményei azt igazolták, hogy a pantoprazol nem befolyásolja azon hatóanyagok metabolizmusát, amelyeket a CYP1A2 (pl. koffein, teofillin), CYP2C9 (pl. piroxikám, diklofenák, naproxén), CYP2D6 (pl. a metoprolol), valamint a CYP2E1 (pl. etanol) enzimrendszerek metabolizálnak, továbbá nem zavarja meg a digoxin p‑glikoproteinhez kapcsolódó felszívódását. Antacidumok egyidejű alkalmazása során nem jelentkeztek kölcsönhatások. Végeztek olyan interakciós vizsgálatokat, amelyekben pantoprazolt és különböző antibiotikumokat (klaritromicin, metronidazol, amoxicillin) adtak együtt. Klinikailag számottevő kölcsönhatást nem figyeltek meg.

Figyelmeztető tünetek megjelenése esetén Bármilyen figyelmeztető tünet jelentkezése (pl. jelentős, nem szándékos súlycsökkenés, többszöri hányás, dysphagia, haematemesis, anaemia vagy melaena), illetve gyomorfekély gyanúja vagy kimutatott jelenléte esetén ki kell zárni a malignus folyamatok lehetőségét, mivel a pantoprazol alkalmazása enyhítheti a tüneteket, és így késleltetheti a diagnózist. További vizsgálatok elvégzése mérlegelendő, ha a megfelelő kezelés ellenére a tünetek fennmaradnak. Májkárosodás Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén a kezelés időtartama alatt a májenzimszinteket ellenőrizni kell. A májenzimértékek emelkedése esetén a kezelést abba kell hagyni (lásd 4.2 pont). Együttes alkalmazás atazanavirral Az atazanavir és protonpumpa‑gátlók együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont). Ha az atazanavir és a protonpumpa‑gátló együttes adását elkerülhetetlennek ítélik, szoros klinikai ellenőrzés (pl. vírusterhelés) javasolt, továbbá az atazanavir dózisát 400 mg‑ra kell emelni 100 mg ritonavir alkalmazása mellett. A pantoprazol dózisa nem haladhatja meg a napi 20 mg‑ot. Baktériumok által előidézett emésztőrendszeri fertőzések A Pantoprazol Accord készítménnyel végzett kezelés kismértékben növelheti a baktériumok (pl. Salmonella és Campylobacter vagy C. difficile.) által előidézett emésztőrendszeri fertőzések kockázatát. Nátrium Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag nátriummentes. Hypomagnesaemia A protonpumpa‑gátlókkal (PPI), mint például pantoprazollal legalább három hónapig, de az esetek többségében egy évig kezelt betegeknél súlyos hypomagnesaemiáról számoltak be. A hypomagnesaemia súlyos tünetei, például fáradtság, tetánia, delirium, konvulzió, szédülés és kamrai arrhythmia fordulhatnak elő, de mivel ezek lappangó formában kezdődhetnek, így előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagyják őket. Magnéziumpótlás és a protonpumpa‑gátlóval végzett kezelés abbahagyása után a legtöbb betegnél javult a hypomagnesaemia. Azon betegek esetében, akiket előreláthatóan hosszú ideig kezelnek, vagy akik digoxinnal vagy hypomagnesaemiát okozó gyógyszerekkel (pl.: diuretikumokkal) együtt szedik a protonpumpa‑gátlókat, az egészségügyi szakembereknek fontolóra kell venni a magnéziumszint mérését a protonpumpa‑gátlóval való kezelés megkezdése előtt és a kezelés során. Csonttörések A protonpumpa‑gátlók, különösen, ha magas dózisban és hosszú ideig (>1 év) alkalmazzák őket, enyhén megnövelhetik a csípő‑, csukló‑ és a gerinctörés kockázatát, különösen időskorban vagy további ismert kockázati tényezők fennállása esetén. Megfigyeléses vizsgálatok arra utalnak, hogy a protonpumpa‑gátlók a törés teljes kockázatát 10‑40%‑kal növelhetik. Ezen növekedés egy része valószínűleg más kockázati tényezőknek tudható be. Az osteoporosis kockázatának kitett betegeknek az aktuális klinikai iránymutatásoknak megfelelő gondozásban kell részesülniük, valamint megfelelő mennyiségű D‑vitamint és kalciumot kell bevinniük. Laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt zavaró hatás A megnövekedett kromogranin-A (CgA) szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. Ezen kölcsönhatás elkerülése érdekében a pantoprazol kezelést legalább 5 nappal a CgA mérés előtt fel kell függeszteni (lásd 5.1 pont). Amennyiben a CgA és gasztrin szintek az eredeti mérés után nem térnek vissza a referencia tartományba, a proton pumpa gátló kezelés felfüggesztése után 14 nappal meg kell ismételni a mérést. Szubakut cutan lupus erythematosus (SCLE) A protonpumpa-gátlók használata nagyon ritkán kapcsolatba hozható SCLE esetekkel. Elváltozások esetén, különösen ha ez a bőr napnak kitett területén van, valamint ha ízületi fájdalommal társul, sürgősen orvoshoz kell fordulni és meg kell fontolni a pantoprazol adagolásának leállítását. Az SCLE előfordulása valamely protonpumpa-gátlóval történő korábbi kezelés esetén növelheti az SCLE esélyét más protonpumpa gátlók használata esetén is.

Terhesség Nincsenek megfelelő adatok a pantoprazol terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A Pantoprazol Accord injekció terhesség alatt nem alkalmazható, kivéve, ha ez egyértelműen szükséges. Szoptatás Állatkísérletek azt igazolták, hogy a pantoprazol kiválasztódik a tejbe. Beszámoltak a humán anyatejbe való kiválasztódásról. Ezért a Pantoprazol Accord injekció alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a Pantoprazol Accord terápia előnyét a nőre nézve. Termékenység Állatkísérletekben a pantoprazol alkalmazását követően nem észlelték csökkent termékenység jeleit (lásd 5.3 pont).

Tünetek: Emberben a túladagolásnak nincsenek ismert tünetei. A 2 perc alatt intravénásan beadott legfeljebb 240 mg‑os dózis által létrehozott szisztémás expozíció jól tolerálható volt. Mivel a pantoprazol nagymértékben fehérjéhez kötött, ezért nem könnyen dializálható. Kezelés: Intoxikáció klinikai tüneteinek megjelenésével kísért túladagolás esetén a szisztémás és támogató kezelésen kívül nem tehetők egyéb specifikus terápiás ajánlások.

Farmakoterápiás csoport: Gyomorsavval kapcsolatos problémák gyógyszerei, protonpumpa‑gátlók, ATC kód: A02BC02 Hatásmechanizmus A pantoprazol egy szubsztituált benzimidazol, amely a parietális sejtekben lévő protonpumpára gyakorolt specifikus blokádja révén gátolja a gyomorban a sósavszekréciót. A pantoprazol aktív formájává a parietális sejtek savas környezetében alakul át, ahol gátolja a H⁺, K⁺‑ATP‑áz enzimet, vagyis a gyomor sósavtermelésének utolsó fázisát. A gátlás dózisfüggő, és mind a bazális, mind a stimulált savszekréciót befolyásolja. A tünetmentesség a betegek többségénél 2 héten belül elérhető. Más protonpumpa‑gátlókhoz és H₂‑receptor blokkolókhoz hasonlóan a pantoprazol‑kezelés is csökkenti a gyomor savasságát, és a savcsökkenéssel arányosan növeli a gasztrinszintet. A gasztrinszint emelkedése reverzibilis. Mivel a pantoprazol a sejtreceptor‑szinttől disztálisan kötődik az enzimhez, a sósavszekréció gátlása független lesz az egyéb vegyületek (acetilkolin, hisztamin, gasztrin) által kiváltott stimulációtól. Ugyanaz a hatás érhető el függetlenül attól, hogy a készítményt orálisan vagy intravénásan alkalmazzák. Farmakodinámiás hatások Az éhomi gasztrinszint a pantoprazol‑terápia alatt emelkedik. Rövid távú alkalmazás során a legtöbb esetben nem haladja meg a normál tartomány felső határát. Hosszú távú alkalmazáskor a gasztrinszint többnyire kétszeresre emelkedik. Kiugróan magas emelkedés azonban csupán izolált esetekben következik be. Ennek következményeként, hosszú távú alkalmazáskor az esetek elenyésző hányadában enyhe, illetve közepesen súlyos mértékű (az adenomatoid hyperplasiához hasonló) emelkedést figyeltek meg a gyomor specifikus endokrin (ECL) sejtjeinek számában. Az eddig elvégzett vizsgálatok szerint azonban a carcinoid prekurzorok képződését (atipikus hyperplasia) vagy gastricus carcinoid elváltozásokat ‑ amelyeket állatkísérletekben találtak (lásd 5.3 pont) – embernél nem figyelték meg. Állatkísérletek eredményei alapján a pantoprazollal végzett hosszú távú, egy évet meghaladó kezelés alatt nem zárható ki teljesen a pajzsmirigy endokrin paramétereire gyakorolt hatás. A szekréciót gátló gyógyszerekkel végzett kezelés alatt a savszekréció csökkenésére adott válaszként a szérum gasztrinszint emelkedik. A gyomor csökkent aciditása miatt a CgA is emelkedik. A megnövekedett CgA szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. A rendelkezésre álló, publikált bizonyítékok arra utalnak, hogy a protonpumpa-gátlókat a CgA mérések előtt 5-14 nappal fel kell függeszteni. Ez lehetővé teszi, hogy a PPI kezelést követően esetleg hamisan emelkedett CgA szint visszatérjen a referencia tartományba.

Általános farmakokinetika A farmakokinetika nem változik egyszeri vagy ismételt adagoláskor. A 10‑80 mg‑os dózistartományban a pantoprazol plazmakinetikája lineáris mind orális, mind intravénás beadást követően. Eloszlás A pantoprazol plazmafehérjékhez kötődése megközelítőleg 98%. Az eloszlási térfogat kb. 0,15 l/kg. Biotranszformáció A pantoprazolt szinte kizárólag a máj metabolizálja. A fő metabolikus útvonal a CYP2C19 általi demetiláció, amit szulfátkonjugáció követ, míg a többi útvonal között szerepel a CYP3A4 általi oxidáció. Elimináció A terminális felezési idő kb. 1 óra, a clearance kb. 0,1 l/óra/kg. Néhány esetben a vizsgálati alanyoknál lelassult az elimináció. Mivel a pantoprazol a parietális sejtekben speciális módon kötődik a protonpumpához, ezért nincs egyenes arányú összefüggés az eliminációs felezési idő és a sokkal hosszabb hatástartam (savszekréció gátlás) között. A pantoprazol metabolitjainak fő kiválasztási útvonala a veséken keresztüli elimináció (kb. 80%); a maradék pedig a széklettel ürül. A fő metabolit mind a szérumban, mind a vizeletben a szulfáttal konjugált dezmetil‑pantoprazol. A fő metabolit felezési ideje (kb. 1,5 óra) alig hosszabb, mint a pantoprazolé. Speciális betegcsoportok Lassú metabolizáló betegek Az európai populáció mintegy 3%‑ánál hiányzik a funkcionáló CYP2C19 enzim, ők a gyenge metabolizálók. Ezeknél az egyéneknél a pantoprazol metabolizmusát valószínűleg főként a CYP3A4 katalizálja. Pantoprazol egyszeri 40 mg‑os adagjának beadását követően a gyenge metabolizálóknál a plazmakoncentráció‑idő görbe alatti átlagos terület mintegy hatszorosa volt a működő CYP2C19 enzimmel rendelkező alanyokéhoz (gyors metabolizálók) képest. Az átlagos plazmakoncentráció kb. 60%‑kal emelkedett. Ezek az eredmények nem befolyásolják a pantoprazol adagolását. Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő betegeknél (ideértve a dializált betegeket is) nem szükséges a pantoprazol dózisának csökkentése. Az egészséges alanyokhoz hasonlóan a pantoprazol felezési ideje rövid. A pantoprazol csupán csekély mértékben dializálható. Bár a fő metabolit mérsékelten megnyúlt felezési idővel rendelkezik (2‑3 óra), a kiválasztódás ennek ellenére gyors, így akkumuláció nem következik be. Májkárosodás Annak ellenére, hogy a májcirrhosisban (Child-Pugh A és B stádium) szenvedő betegeknél a felezési idő 7‑9 óra közötti értékre nyúlik meg, az AUC‑értékek pedig 5‑7‑szeresre nőnek, a maximális szérumkoncentráció az egészségesekével összehasonlítva csak csekély mértékben, 1,5‑szeresre emelkedik. Idősek Ugyanígy az idős önkénteseknél tapasztalt, a fiatalokéhoz képest enyhén emelkedett AUC és C_max értékeknek sincs klinikai jelentőségük. Gyermekek és serdülők 2‑16 éves gyermekeknél a pantoprazol 0,8 vagy 1,6 mg/ttkg‑os egyszeri dózisának intravénás beadását követően nem volt felfedezhető szignifikáns összefüggés a pantoprazol clearance, illetve az alanyok kora, valamint testtömege között. Az AUC és az eloszlási térfogat összhangban volt a felnőtteknél mért adatokkal.