Akut vérvesztés következtében fellépő hypovolaemia kezelése olyan esetekben, amikor a krisztalloidok alkalmazása önmagában nem elégséges (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pontok).

- a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység - sepsis - égési sérülések - vesekárosodás vagy vesepótló kezelés - intracranialis vagy agyi cerebralis vérzés - kritikus állapotú betegek (jellemzően az intenzív osztályon ápolt betegek) - hyperhydratio - tüdőödéma - dehydratio - súlyos hypernatraemia vagy súlyos hyperchloraemia - súlyos májkárosodás - pangásos szívelégtelenség - súlyos coagulopathia - szervátültetett betegek

Folyamatos intravénás infúzióban adható. A HES alkalmazását a volumenpótlás kezdeti fázisára kell korlátozni, maximum 24 órás időtartammal. Az első 10‑20 ml-t lassan kell beadni a beteg gondos megfigyelése mellett úgy, hogy bármilyen anaphylactoid/anaphylaxiás reakció haladéktalanul észlelhető legyen. Az infúzió napi adagja és sebessége függ a vérvesztés mennyiségétől, a haemodinamikai paraméterek fenntartásától vagy normalizálásától, és a haemodilutiótól (dilúciós hatás). A Voluven 6% maximális napi adagja 30 ml/ttkg. A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni. A kezelés során folyamatos haemodinamikai kontroll szükséges annak érdekében, hogy az infúzió adagolása a haemodinamikai célértékek elérésekor azonnal leállítható legyen. A javasolt maximális napi adagot nem szabad túllépni.

Gyermekek és sedülők

A lehetséges mellékhatások az alábbiakban szervrendszerek és gyakoriság szerint vannak csoportosítva. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Gyakoriságok meghatározása: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100) vagy ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka (nagy dózisok esetén): hidroxietil-keményítő alkalmazása során az adagtól függően véralvadási zavarok léphetnek fel. Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: A hidroxietil-keményítőt tartalmazó gyógyszerek anaphylaxiás reakciót (hypersensitivitás, enyhe influenzaszerű tünetek, bradycardia, tachycardia, bronchospasmus, dyspnoe, nem-kardiális eredetű tüdőödéma) okozhatnak. Túlérzékenységi reakció esetén az infúzió adását azonnal fel kell függeszteni, és a megfelelő sürgősségi betegellátást meg kell kezdeni. A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Gyakori (dózisfüggő): A hidroxietil-keményítő tartós, nagy dózisú adása pruritust (viszketést) okozhat, ami a hidroxietil-keményítők ismert mellékhatása. Előfordulhat, hogy a viszketés néhány héttel az utolsó infúzió adása után jelentkezik és akár hónapokig tarthat. Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Gyakori (dózisfüggő): A szérum amilázszint a hidroxietil-keményítő alkalmazása alatt megemelkedhet, és zavarhatja a pancreatitis diagnózisának felállítását. Az emelkedett amilázszint annak tudható be, hogy az amilázból és hidroxietil-keményítőből képződő enzim‑szubsztrátum‑komplex lassan választódik ki, és nem szabad pancreatitis jeleként értékelni. Gyakori (dózisfüggő): Nagy adagokban a dilúciós hatás következtében a vér összetevőinek, úgymint a véralvadási faktoroknak és egyéb plazmaproteineknek a hígulása, és a hematokrit‑érték csökkenése következhet be. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Vesekárosodás: gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Májkárosodás: gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakcióra vonatkozó vizsgálatokat nem végeztek. A szérum amilázszint nőhet a hidroxietil-keményítő adagolása alatt és ez zavarhatja a pancreatitis diagnosztizálását, lásd 4.8 pont.

Az allergiás (anaphylactoid/anaphylaxiás) reakciók kockázata miatt a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani, és az infúziót lassan kell beadni (lásd 4.8 pont). Műtét és trauma A hosszú távú biztonságosságra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre meggyőző adatok a műtéti és traumás betegeknél történő alkalmazást illetően. Körültekintően mérlegelni kell a kezelés várható előnyeit a hosszú távú biztonságosság bizonytalanságával szemben. Meg kell fontolni az egyéb elérhető kezelések lehetőségét. A HES‑sel történő volumenpótlás javallatát alaposan meg kell fontolni és a haemodinamikai paramétereket a térfogat- és a dóziskontroll érdekében monitorozni kell. (lásd 4.2 pont) A túladagolás okozta volumen‑túlterhelést vagy az infúzió túl gyors beadását mindig kerülni kell. Az adagolást körültekintően kell beállítani, különösen pulmonalis, valamint szív- és keringési zavarokban szenvedő betegek esetén. A szérum elektrolitok, a folyadékegyensúly és a vesefunkció szoros ellenőrzése szükséges. A HES‑készítmények alkalmazása ellenjavallt vesekárosodásban szenvedő vagy vesepótló kezelésben részesülő betegek esetében (lásd 4.3 pont). A vesekárosodás első jelére a HES alkalmazását fel kell függeszteni. A vesepótló kezelések szükségességének emelkedését jelentették a HES alkalmazását követő 90 napon belül. A betegek vesefunkciójának monitorozása javasolt legalább 90 napig. Különös gonddal kell eljárni májbetegségben vagy véralvadási rendellenességekben szenvedő betegek esetében. Hypovolaemiás betegek kezelése során szintén el kell kerülni a nagy dózisban alkalmazott HES okozta súlyos haemodilutiót. Ismételt alkalmazás esetén a véralvadási paramétereket gondosan monitorozni kell. A coagulopathia első jelére a HES adását fel kell függeszteni. HES készítmények adása ‑ a fokozott vérzés kockázata miatt ‑ nem javasolt a cardiopulmonaris bypass alkalmazásával történő, nyitott szívműtéten áteső betegeknek. Gyermekek és sedülők Gyermekeknél és sedülőknél történő alkalmazással kapcsolatban korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, ezért a HES alkalmazása ebben a betegcsoportban nem javasolt. (lásd 4.2 pont). Ez a gyógyszer összesen legfeljebb 3,719 g/1000 ml nátriumot tartalmaz. Ezt figyelembe kell venni olyan betegeknél, akik ellenőrzött nátrium diétán vannak.

Terhesség Jelenleg nem áll rendelkezésre klinikai adat a Voluven 6% oldatos infúzió terhesség alatti alkalmazásával kapcsolatban. Terhes nőknél, spinalis anaesthesiával végzett császármetszés során adott, egyszeri adag Voluven 6% oldatos infúzió alkalmazásával kapcsolatban, korlátozott mennyiségű klinikai vizsgálati adat áll rendelkezésre. Nem volt kimutatható, hogy a Voluven 6% oldatos infúzió negatív hatást gyakorolt volna a beteg biztonságára; ugyancsak nem volt kimutatható káros hatás az újszülöttek tekintetében (lásd 5.1 pont). Állatkísérletek nem igazoltak sem közvetlen, sem közvetett káros hatást a terhességgel, az embryo/foetus fejlődésével, a szüléssel vagy a postnatalis fejlődéssel kapcsolatban (lásd 5.3 pont). Teratogén hatást nem észleltek. Terhesség alatt a Voluven 6% oldatos infúzió csak akkor adható, ha a terápiás előny nagyobb, mint a magzatot érintő kockázat. Szoptatás Nem ismert, hogy a hidroxietil-keményítő kiválasztódik-e az anyatejbe. A HES anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem végeztek állatkísérleteket. A döntést a szoptatás folytatásáról/felfüggesztéséről vagy a Voluven‑kezelés folytatásáról/felfüggesztéséről annak figyelembe vételével kell meghozni, hogy milyen előnnyel jár a gyermek számára a szoptatás, ill. milyen előnnyel jár az anya számára a Voluven‑terápia. Jelenleg nem áll rendelkezésre klinikai adat a készítmény szoptatás alatt történő alkalmazásával kapcsolatban.

Mint minden volumenpótló esetén, a túladagolás a keringési rendszer túlterheléséhez vezethet (pl. tüdőoedema). Ebben az esetben az infúziót azonnal le kell állítani, és amennyiben szükséges, diuretikumot kell adni.

Farmakoterápiás csoport: Plazmapótszerek és plazmaprotein frakciók. ATC kód: B05A A07 A Voluven 6% oldatos infúzió volumenpótlás céljára szolgáló mesterséges kolloid, amelynek az intravascularis volumen‑expanzióra és a haemodilutióra gyakorolt hatása függ a hidroxietil‑csoportok moláris szubsztitúciós értékétől (0,4), az átlagos molekulatömegtől (130 000 Da), a koncentrációtól (6%), valamint az adagolástól és az infúzió sebességétől. A Voluven 6% oldatos infúzióban található hidroxietil‑keményítő viaszos kukoricakeményítőből származik és szubsztitúciós mintája (C₂/C₆ arány) kb. 8‑12:1. Önkénteseknél 500 ml Voluven 6% oldatos infúzió 30 perc alatt történő beadása platószerű, nem expanzív, az infundált térfogattal közel azonos mértékű volumennövekedést eredményez, ami körülbelül 4‑6 órán keresztül tart. Adott vértérfogat Voluven 6% oldatos infúzióval történő isovolaemiás kicserélése a vértérfogatot legalább 6 órán át fenntartja. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazás tekintetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, ezért a HES alkalmazása ebben a betegcsoportban nem javasolt. Terhes nők kezelése császármetszés során Terhes nőknél, spinalis anaesthesiával végzett császármetszés során adott, egyszeri adag Voluven 6% alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű klinikai vizsgálati adat áll rendelkezésre. A hypotensio előfordulása Voluven 6% esetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint krisztalloid‑kontroll esetében (36,6% vs. 55,3%). A teljes hatásossági értékelés jelentős előnyt mutatott a Voluven 6% javára a hypotensio megelőzése és a súlyos hypotensio kialakulása tekintetében a krisztalloid‑kontrollal szemben.

A hidroxietil-keményítő farmakokinetikája komplex, függ a molekulatömegtől és főként a moláris szubsztitúció mértékétől. Intravénás alkalmazáskor a renalis küszöbnél kisebb molekulák (60 000‑70 000 Dalton) szabadon választódnak ki a vizeletbe, míg a nagyobbakat a plazma α‑amiláz enzime bontja le, mielőtt a lebomlási termékek kiürülnének a veséken keresztül. In vivo a Voluven 6% oldatos infúzió átlagos molekulatömege a plazmában, közvetlenül az infúziót követően, 70 000‑80 000 Da, és a renalis küszöb felett marad a teljes terápiás periódus alatt. A megoszlási térfogat kb. 5,9 liter. Az infúziót követő 30 percen belül a Voluven 6% oldatos infúzió plazmaszintje még mindig a maximális koncentráció 75%-a. Hat óra után a plazmaszint 14%-ra csökken. 500 ml hidroxietil‑keményítő egyszeri infúziója után 24 órával a plazmaszint csaknem a kiindulási értékre tér vissza. 500 ml Voluven 6% oldatos infúzió adását követően a plazmaclearance 31,4 ml/perc volt, 14,3 mg/ml AUC‑értékkel (görbe alatti terület), ami nem‑lineáris farmakokinetikára utal. A plazma féléletidők 500 ml Voluven 6% oldatos egyszeri beadása után: t_1/2α= 1,4 óra és t_1/2β= 12,1 óra. Ugyanezt a dózist (500 ml) stabil állapotú, enyhe‑súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél alkalmazva, az AUC mérsékelten, 1,7 faktorral (a 95% konfidencia intervallum határai: 1,44 és 2,07) emelkedett olyan egyedekben, akiknél a Cl_Cr< 50 ml/perc azokhoz képest, akiknél a Cl_Cr> 50 ml/perc. A terminális felezési időt és a HES csúcskoncentrációját nem befolyásolta a vesekárosodás. A Cl_Cr³ 30 ml/perc értéknél a gyógyszer 59%-a jelenik meg a vizeletben, szemben a 15‑30 ml/perc Cl_Cr‑nél észlelhető 51%‑kal. Jelentős plazma-felhalmozódás még az önkénteseknek 10 napon keresztül tartó, napi 500 ml 10%-os HES 130/0,4 tartalmú oldat adása után sem volt megfigyelhető. Egy kísérleti modellben patkányoknak ismételten napi 0,7 g/ttkg Voluven 6% oldatos infúziót adtak 18 napon keresztül. 52 nappal az utolsó beadást követően a szöveti tartalom a beadott összdózis 0,6%-a volt. Egy további farmakokinetikai vizsgálatban nyolc stabil állapotú, végstádiumú vesebetegségben szenvedő, hemodialízist igénylő beteg kapott egyszeri adagban 250 ml (15 g)HES 130/0,4 (6%)‑t. Az alkalmazott HES adagból 3,6 g (24%) 2 órás hemodialízis során ürült ki (500 ml dializátum/perc, Filter: HD Highflux FX 50, Fresenius Medical Care, Németország). 24 óra múlva a HES átlagos plazmakoncentrációja 0,7 mg/ml volt. 96 óra múlva a HES átlagos plazmakoncentrációja 0,25 mg/ml volt. A HES 130/0,4 (6%) alkalmazása ellenjavallt dialysis alatt álló betegek számára (lásd 4.3 pont).