HATÓANYAGOK |
|
Javallatok: Melanoma
A KEYTRUDA monoterápiában az előrehaladott (nem reszekábilis vagy metasztatizáló) melanomában szenvedő felnőttek és 12 éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők kezelésére javallott.
A KEYTRUDA monoterápiában a IIB, IIC vagy III. stádiumú melanoma adjuváns kezelésére javallott olyan felnőtteknél, valamint 12 éves és annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél, akik teljes reszekción estek át (lásd 5.1 pont).
Nem kissejtes tüdő carcinoma (NSCLC)
A KEYTRUDA monoterápiában a metasztatizáló, nem kissejtes tüdő carcinoma első vonalbeli kezelésére javallott olyan felnőtteknél, akiknél a daganat PD-L1-et expresszál, ≥ 50%-os TPS (Tumor Proportion Score – PD-L1-et expresszáló tumorsejt arány) mellett, EGFR- (epidermal growth factor
receptor, epidermális növekedési faktor receptor) vagy ALK- (anaplastic lymphoma kinase, anaplasztikus limfóma kináz) pozitív tumor mutáció jelenléte nélkül.
A KEYTRUDA pemetrexeddel és platina-tartalmú kemoterápiával kombinálva metasztatizáló, nem
laphámsejtes, nem kissejtes tüdő carcinoma első vonalbeli kezelésére javallott olyan felnőtteknél,
akiknek a daganata nem hordoz EGFR- vagy ALK-pozitív mutációkat.
A KEYTRUDA karboplatinnal és vagy paklitaxellel vagy nab-paklitaxellel kombinálva metasztatizáló laphámsejtes, nem kissejtes tüdő carcinoma első vonalbeli kezelésére javallott felnőtteknél.
A KEYTRUDA monoterápiában a lokálisan előrehaladott vagy metasztatizáló nem kissejtes tüdő
carcinoma kezelésére javallott olyan felnőtteknél, akiknél a daganat PD-L1-et expresszál ≥ 1% TPS mellett, és akik korábban legalább egy kemoterápiás kezelést kaptak. Az EGFR- vagy ALK-pozitív mutációkkal bíró tumoros betegeknek a KEYTRUDA-kezelés előtt célzott terápiát is kapniuk kellett.Klasszikus Hodgkin-lymphoma (cHL)
A KEYTRUDA monoterápiában kiújuló vagy nem reagáló klasszikus Hodgkin-lymphoma kezelésére
javallott olyan felnőtteknél, és legalább 3 éves gyermekeknél és serdülőknél, akik sikertelen autológ őssejt-transzplantáción (ASCT) estek át, vagy akik nem alkalmasak az ASCT-kezelésre és legalább két korábbi kezelést kaptak.
Urothelialis carcinoma
A KEYTRUDA monoterápiában a lokálisan előrehaladott vagy metasztatizáló urothelialis carcinoma kezelésére javallott olyan felnőtteknél, akik korábban platina-tartalmú kemoterápiát kaptak (lásd
5.1 pont).
A KEYTRUDA monoterápiában olyan, lokálisan előrehaladott vagy metasztatizáló urothelialis carcinomában szenvedő felnőttek kezelésére javallott, akik a ciszplatin-tartalmú kemoterápiás
kezelésre alkalmatlanok, és akiknél a daganat CPS ≥ 10 (Combined Positive Score - kombinált pozitív pontszám) mellett expresszál PD-L1-et (lásd 5.1 pont).
Fej-nyaki laphámsejtes carcinoma (HNSCC)
A KEYTRUDA monoterápiában, vagy platina és 5-fluorouracil (5-FU) tartalmú kemoterápiával kombinációban olyan metasztatizáló vagy nem reszekábilis, kiújuló fej-nyaki laphámsejtes
carcinomában szenvedő felnőttek első vonalbeli kezelésére javallott, akiknél a daganat
CPS ≥ 1 pontszám mellett expresszál PD-L1-et (lásd 5.1 pont).
A KEYTRUDA monoterápiában olyan kiújuló vagy metasztatizáló fej-nyaki laphámsejtes carcinomában szenvedő felnőttek kezelésére javallott, akiknél a daganat ≥ 50%-os TPS mellett expresszál PD-L1-et, és platina-tartalmú kemoterápia mellett vagy azt követően progrediál (lásd
5.1 pont).
Vesesejtes carcinoma (RCC)
A KEYTRUDA axitinibbel kombinálva előrehaladott vesesejtes carcinoma első vonalbeli kezelésére javallott felnőtteknél (lásd 5.1 pont).
A KEYTRUDA lenvatinibbel kombinálva előrehaladott vesesejtes carcinoma első vonalbeli
kezelésére javallott felnőtteknél (lásd 5.1 pont).
A KEYTRUDA monoterápiában olyan, vesesejtes karcinomában szenvedő felnőttek adjuváns
kezelésére javallott, akiknél nephrectomia, vagy nephrectomia és a metasztatikus laesiok reszekciója után megnövekedett a RCC kiújulásának kockázata (a kiválasztási kritériumokat lásd az 5.1 pontban).
Magas mikroszatellita instabilitású (MSI-H) vagy mismatch repair deficiens (MMR-d) carcinomák
Colorectalis carcinoma (CRC)
A KEYTRUDA monoterápiában MSI-H vagy MMR-d colorectalis carcinomában szenvedő felnőttek
kezelésére javallott, az alábbiak szerint:
- metasztatizáló colorectalis carcinoma első vonalbeli kezelése;
- nem reszekábilis, vagy metasztatizáló colorectalis carcinoma, korábbi fluoropirimidin-alapú
kombinációs terápiát követően.
-Nem colorectalis carcinomák
A KEYTRUDA monoterápiában az alábbi MSI-H vagy MMR-d daganattípusokban szenvedő
felnőttek kezelésére javallott:
- előrehaladott vagy kiújuló endometrium carcinoma, akiknél a betegség bármilyen, platina tartalmú korábbi terápia alatt, vagy azt követően progrediál, és akiknél a kuratív műtét vagy a
sugárkezelés nem alkalmazható;
nem reszekábilis vagy metasztatizáló gyomor-, vékonybél- vagy epeúti-carcinoma, akiknél a betegség legalább egy korábbi terápia mellett, vagy azt követően progrediál.Nyelőcső-carcinoma
A KEYTRUDA platina- és fluoropirimidin-alapú kemoterápiával kombinációban olyan lokálisan előrehaladott nem reszekábilis, vagy metasztatizáló nyelőcső-carcinomában vagy a gastro- oesophagealis junctio területén kialakult, HER-2 negatív adenocarcinomában szenvedő felnőttek első vonalbeli kezelésére javallott, akiknél a daganat CPS ≥ 10 pontszám mellett expresszál PD-L1-et (lásd
5.1 pont).
Tripla negatív emlőrák (TNBC)
A KEYTRUDA kemoterápiával kombinációban, neoadjuváns kezelésként, majd műtéti beavatkozást követően monoterápiában, adjuváns kezelésként adva, olyan lokálisan előrehaladott, vagy korai
stádiumú, tripla negatív emlőrákban szenvedő felnőttek kezelésére javallott, akiknél nagy a betegség kiújulásának kockázata (lásd 5.1 pont).
A KEYTRUDA kemoterápiával kombinációban olyan lokálisan kiújuló, nem reszekábilis, vagy metasztatizáló, tripla negatív emlőrákban szenvedő felnőttek kezelésére javallott, akiknél a daganat CPS ≥ 10 pontszám mellett expresszál PD-L1-et, és akik a metasztatikus betegség kezelésére korábban nem kaptak kemoterápiás kezelést (lásd 5.1 pont).
Endometrium carcinoma (EC)
A KEYTRUDA lenvatinibbel kombinációban előrehaladott vagy kiújuló endometrium carcinoma kezelésére javallott felnőtteknél, akiknél a betegség bármilyen, platina tartalmú kemoterápiás kezelés alatt, vagy azt követően progrediál, és akiknél a kuratív műtét vagy a sugárkezelés nem alkalmazható.
Cervix carcinoma
A bevacizumabbal vagy anélkül adott, kemoterápiával kombinált KEYTRUDA olyan perzisztens, kiújuló vagy metasztatizáló cervix carcinomában szenvedő felnőttek kezelésére javallott, akiknél a daganat CPS ≥ 1 pontszám mellett expresszál PD-L1-et.
Ellenjavallatok: A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Adagolás: A terápiát a daganatok kezelésében jártas szakorvosnak kell elkezdenie és felügyelnie. A PD-L1 vizsgálata
Amennyiben az indikáció előírja, a betegek KEYTRUDA-kezelésre történő kiválasztásához egy
validált vizsgálattal tesztelni kell a tumor PD-L1 expresszióját (lásd 4.1, 4.4, 4.8 és 5.1 pont).
MSI/MMR vizsgálata
Amennyiben az indikáció előírja, a betegek KEYTRUDA-kezelésre történő kiválasztásához egy
validált vizsgálattal igazolni kell a MSI-H/MMR-d tumorstátuszt (lásd 4.1 és 5.1 pont).
Adagolás
A KEYTRUDA javasolt dózisa felnőtteknél vagy 200 mg, melyet intravénás infúzióban, 30 perc alatt, 3 hetente kell beadni, vagy 400 mg, melyet intravénás infúzióban, 30 perc alatt, 6 hetente kell beadni.
A monoterápiában alkalmazott KEYTRUDA javasolt dózisa legalább 3 éves, cHL-ban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél, vagy 12 éves és annál idősebb, melanomában szenvedő betegeknél
2 mg/ttkg (legfeljebb 200 mg), melyet 3 hetente, intravénás infúzióban, 30 perc alatt kell beadni.
Kombinációban történő alkalmazás esetén olvassa el az együttesen alkalmazott készítmények alkalmazási előírását.
A betegek KEYTRUDA-val történő kezelését progresszió észleléséig vagy elfogadhatatlan toxicitás jelentkezéséig (és legfeljebb a kezelés indikációjában megállapított maximális időtartamig) szabad
csak folytatni. Megfigyeltek atípusos válaszokat (azaz a tumor méretének kezdeti, átmeneti növekedését, illetve kis, új laesiók megjelenését az első néhány hónapban, amelyet a tumor méretének csökkenése követ). Betegségük progressziójának megerősítéséig a kezelés folytatása javasolt azoknál
a klinikailag stabil betegeknél, akiknél a betegség kezdeti progressziójára van bizonyíték.A melanoma vagy RCC adjuváns kezelésére a KEYTRUDA-t a betegség kiújulásáig, elfogadhatatlan toxicitásig, vagy legfeljebb egy évig kell alkalmazni.
A TNBC neoadjuváns vagy adjuváns kezelésére a neoadjuvánsként adott, kemoterápiával kombinált
KEYTRUDA-t 3 hetente, 8 alkalommal, 200 mg dózisban, vagy 6 hetente, 4 alkalommal, 400 mg dózisban, vagy a betegség definitív műtétet kizáró kiújulásáig, vagy elfogadhatatlan toxicitásig kell alkalmazni, majd ezt követően a monoterápiában, adjuváns kezelésként adott KEYTRUDA-t
3 hetente, 9 alkalommal, 200 mg dózisban, vagy 6 hetente, 5 alkalommal, 400 mg dózisban, vagy a betegség kiújulásáig, vagy elfogadhatatlan toxicitásig kell alkalmazni. Azok a betegek, akik a neoadjuvánsként adott, kemoterápiával kombinált KEYTRUDA-val összefüggésben a betegség
definitív műtétet kizáró kiújulását, vagy elfogadhatatlan toxicitást tapasztalnak, adjuváns kezelésként
nem kaphatnak KEYTRUDA-monoterápiát.
A dózisok elhalasztása vagy a kezelés leállítása (lásd még 4.4 pont)
A KEYTRUDA dózisának csökkentése nem javasolt. A mellékhatások kezelése érdekében fel kell függeszteni vagy le kell állítani a KEYTRUDA adását az 1. táblázatban leírtak szerint.
1. táblázat: A KEYTRUDA-kezelés javasolt módosításai
Immunrendszerrel összefüggő mellékhatások |
Súlyosság mértéke |
Kezelés módosítás |
Pneumonitis |
2. fokozat |
Felfüggesztés a mellékhatások
0-1. fokozatúra javulásáig* |
3. vagy 4. fokozat vagy visszatérő
2. fokozat |
Végleges leállítás |
Colitis |
2. vagy 3. fokozat |
Felfüggesztés a mellékhatások
0-1. fokozatúra javulásáig* |
4. fokozat vagy visszatérő 3. fokozat |
Végleges leállítás |
Nephritis |
2. fokozat, ahol a kreatininszint a
normálérték felső határának (ULN)
> 1,5 - ≤ 3-szorosa |
Felfüggesztés a mellékhatások 0-1. fokozatúra javulásáig* |
≥ 3. fokozat, ahol a kreatininszint
> 3x ULN |
Végleges leállítás |
Immunrendszerrel összefüggő mellékhatások |
Súlyosság mértéke |
Kezelés módosítás |
Endokrin betegségek |
2. fokozatú mellékvesekéreg- elégtelenség és hypophysitis |
Felfüggesztés, amíg hormonpótlással kontrollálttá nem válik. |
3. és 4. fokozatú mellékvesekéreg- elégtelenség vagy szimptómás hypophysitis
1-es típusú diabetes ≥ 3. fokozatú hyperglykaemiaval (glükóz
> 250 mg/dl vagy > 13,9 mmol/l) vagy társult ketoacidosissal
≥ 3. fokozatú hyperthyreosis |
Felfüggesztés a mellékhatások 0-1. fokozatúra javulásáig*
Azoknál a betegeknél, akiknél a
3. vagy a 4. fokozatú endocrinopathiák 2. vagy ennél alacsonyabb fokozatúra javultak, és hormonpótlással kontrolláltak, (amennyiben ez
indokolt), fontolóra vehető a
pembrolizumab-kezelés folytatása a kortikoszteroid adagjának fokozatos
csökkentését követően, ha erre
szükség van. Egyéb esetben a kezelést le kell állítani. |
Hypothyreosis |
A hypothyreosis kezelhető
hormonpótló terápiával, a
pembrolizumab-kezelés megszakítása nélkül. |
Hepatitis
MEGJEGYZÉS:
emelkedett
májenzimszintű, pembrolizumab és axitinib kombinációjával
kezelt RCC-ban szenvedő
betegeknél lásd a táblázat alatti adagolási útmutatót. |
2. fokozat, amelynél az aszpartát- aminotranszferáz- (GOT / ASAT) vagy alanin-aminotranszferáz- (GPT / ALAT) szint > 3-5× ULN, illetve az
összbilirubinszint > 1,5-3× ULN |
Felfüggesztés a mellékhatások 0-1. fokozatúra javulásáig* |
≥ 3. fokozat, amelynél a GOT- (ASAT)- vagy GPT- (ALAT) -szint
> 5× ULN vagy az összbilirubinszint
> 3× ULN |
Végleges leállítás |
Abban az esetben, ha legalább 1 hétig fennálló, kiindulási értékhez képest legalább 50%-os GOT (ASAT)- vagy GPT (ALAT) szintemelkedés jelentkezik olyan májmetasztázisos betegeknél, akik a kezelést a
GOT- vagy GPT-értékek 2. fokozatú
emelkedése mellett kezdték. |
Végleges leállítás |
Bőrreakciók |
3. fokozatú vagy gyanított Stevens–
Johnson-szindróma (SJS) vagy toxicus epidermalis necrolysis (TEN) |
Felfüggesztés a mellékhatások 0-1 fokozatúra javulásáig* |
4. fokozatú vagy igazolt SJS vagy TEN |
Végleges leállítás |
Immunrendszerrel összefüggő mellékhatások |
Súlyosság mértéke |
Kezelés módosítás |
Immunrendszerrel összefüggő egyéb mellékhatások |
A reakció súlyossága és típusa alapján (2. vagy 3. fokozat) |
Felfüggesztés a mellékhatások 0-1. fokozatúra javulásáig* |
3. vagy 4. fokozatú myocarditis
3. vagy 4. fokozatú encephalitis
3. vagy 4. fokozatú Guillain–Barré- szindróma |
Végleges leállítás |
4. fokozat vagy visszatérő 3. fokozat |
Végleges leállítás |
Infúzióval összefüggő
reakciók |
3. vagy 4. fokozat |
Végleges leállítás |
Megjegyzés: a toxicitási fokozatok megfelelnek a Nemzeti Rákkutató Intézet – nemkívánatos események általános terminológiai kritériumai 4. verziója [National Cancer Institute-Common Terminology Criteria for Adverse Events Version 4.0, NCI-CTCAE v.4] szerinti besorolásnak.
* Ha a kezeléssel összefüggő toxicitás a KEYTRUDA utolsó dózisát követő 12 héten belül nem javul 0-1. fokozatúra,
vagy ha a kortikoszteroid dózisát nem lehet 12 héten belül napi ≤ 10 mg prednizonra vagy ezzel egyenértékű szerre
csökkenteni, a KEYTRUDA-kezelést végleg le kell állítani.
Nem ismert a pembrolizumab-kezelés újraindításának biztonságossága azoknál a betegeknél, akiknél korábban immunrendszerrel összefüggő myocarditist tapasztaltak.
A monoterápiában vagy kombinációban adott KEYTRUDA-kezelést végleg le kell állítani 4. fokozatú
vagy visszatérő 3. fokozatú, immunrendszerrel összefüggő mellékhatások fellépésekor, kivéve, ha az
1. táblázat ettől eltérően rendelkezik.
4. fokozatú hematológiai toxicitás esetén, kizárólag a cHL-ban szenvedő betegeknél, a KEYTRUDA
adását a mellékhatások 0-1. fokozatúra történő javulásáig fel kell függeszteni.
RCC kezelésére adott KEYTRUDA és axitinib kombinációs kezelés
A KEYTRUDA és axitinib kombinációjával kezelt RCC-ban szenvedő betegeknél alkalmazott axitinib adagolásával kapcsolatban lásd az axitinib-készítmény alkalmazási előírását. Pembrolizumabbal kombinációban alkalmazva hathetente vagy ennél hosszabb időszakonként fontolóra vehető az axitinib dózisának, az 5 mg-os kezdő dózis utáni emelése (lásd 5.1 pont).
Emelkedett májenzimszintek esetén, KEYTRUDA és axitinib kombinációjával kezelt RCC-ban
szenvedő betegeknél:
· Ha a GPT- (ALAT)- vagy a GOT- (ASAT)-szint ≥ 3× ULN, de < 10× ULN, valamint egyidejűleg a teljes bilirubinszint nem ≥ 2× ULN, a KEYTRUDA és az axitinib adását ezeknek a mellékhatásoknak 0-1. fokozatúra történő javulásáig fel kell függeszteni. Fontolóra vehető a kortikoszteroid-kezelés elkezdése. A tünetek rendeződését követően fontolóra vehető a terápia újraindítása az egyik gyógyszer adásával vagy lépcsőzetesen, mindkét gyógyszer visszavezetésével. Az axitinib terápia újraindításakor fontolóra vehető a dóziscsökkentés, az axitinib-készítmény alkalmazási előírásában leírtak szerint.
· Ha a GPT- (ALAT)- vagy a GOT- (ASAT)-szint ≥ 10× ULN, vagy > 3× ULN és egyidejűleg a teljes bilirubinszint ≥ 2× ULN, a KEYTRUDA és az axitinib adását végleg le kell állítani, és fontolóra lehet venni a kortikoszteroid terápia indítását.
KEYTRUDA lenvatinibbel kombinációban alkalmazva
Lenvatinibbel kombinációban alkalmazva szükség esetén az egyik, vagy mindkét gyógyszer adását fel kell függeszteni. A lenvatinib alkalmazását meg kell szakítani, a dózisát csökkenteni kell, vagy a
gyógyszer adását végleg abba kell hagyni, annak megfelelően, ahogy a lenvatinib-készítmény
alkalmazási előírásában – a pembrolizumabbal történő együttadásra vonatkozóan – szerepel. A KEYTRUDA esetében a dóziscsökkentés nem ajánlott.
A KEYTRUDA-val kezelt betegeknek betegkártyát kell adni, és tájékoztatni kell őket a KEYTRUDA
kockázatairól (lásd még a betegtájékoztatóban). Különleges betegcsoportok
Idősek
Dózismódosítás nem szükséges a ≥ 65 éves betegcsoportban (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem szükséges. A KEYTRUDA-t nem vizsgálták súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem szükséges. A KEYTRUDA-t nem vizsgálták súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A KEYTRUDA biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták, kivéve a melanomában vagy cHL-ban szenvedő gyermekeket és serdülőket. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8, 5.1 és 5.2 pontokban található.
Az alkalmazás módja
A KEYTRUDA intravénás alkalmazásra való. A készítményt infúzióban kell beadni 30 perc alatt. A KEYTRUDA-t tilos intravénás lökés vagy bolus injekció formájában beadni!
A KEYTRUDA intravénás kemoterápiával kombinációban történő alkalmazásakor a KEYTRUDA-t kell először beadni.
A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
Mellékhatások: A biztonságossági profil összefoglalása
A pembrolizumab leggyakrabban immunrendszerrel összefüggő mellékhatásokat okoz. Ezek többsége, beleértve a súlyos mellékhatásokat is, rendeződött a megfelelő orvosi kezelés megkezdése vagy a
pembrolizumab-kezelés felfüggesztése után (lásd alább „Kiválasztott mellékhatások leírása”). Azalább felsorolt, és a 2. táblázatban feltüntetett gyakoriságok, a vizsgáló által megállapított ok-okozati
összefüggéstől függetlenül, a jelentett összes gyógyszer-mellékhatáson alapulnak.
Pembrolizumab monoterápiában alkalmazva (lásd 4.2 pont)
Klinikai vizsgálatokban a monoterápiában adott pembrolizumab biztonságosságát 7631, különböző
daganattípusban szenvedő betegnél vizsgálták négyféle adagolás alkalmazása során (2 mg/ttkg
3 hetente, 200 mg 3 hetente vagy 10 mg/ttkg 2 vagy 3 hetente). Ebben a betegpopulációban a medián
megfigyelési idő 8,5 hónap volt (tartomány: 1 nap – 39 hónap), és a pembrolizumabbal tapasztalt leggyakoribb mellékhatás a fáradtság (31%), a hasmenés (22%) és a hányinger (20%) volt. A monoterápia esetén jelentett mellékhatások többségének súlyossága 1. vagy 2. fokozatú volt. A
legsúlyosabb mellékhatások az immunrendszerrel összefüggő mellékhatások és a súlyos, infúzióval
összefüggő reakciók voltak (lásd 4.4 pont). Az adjuvánsként adott pembrolizumab-monoterápia mellett (n = 1480) az immunrendszerrel összefüggő mellékhatások incidenciája 36,1% volt az összes fokozat esetén és 8,9% volt a 3–5. fokozatú mellékhatások vonatkozásában, valamint a metasztatikus szakaszban (n = 5375) 24,2% volt az összes fokozat esetén és 6,4% volt a 3–5. fokozatú
mellékhatások vonatkozásában. Az adjuváns kezelés során nem azonosítottak az immunrendszerrel összefüggő új mellékhatásokat.
Pembrolizumab kemoterápiával kombinációban alkalmazva (lásd 4.2 pont)
A pembrolizumab kombinációban történő alkalmazása esetén a kezelés megkezdése előtt olvassa el az adott kombinációban szereplő készítmények alkalmazási előírását.
A kemoterápiával kombinációban adott pembrolizumab biztonságosságát klinikai vizsgálatokban értékelték, 3123, különböző daganattípusban szenvedő beteg részvétele mellett, akik 3 hetente 200 mg,
2 mg/ttkg vagy 10 mg/ttkg pembrolizumab adagot kaptak. Ebben a betegpopulációban a leggyakoribb mellékhatás az anaemia (55%), a hányinger (54%), a fáradtság (38%), a neutropenia (36%), a székrekedés (35%), az alopecia (35%), a hasmenés (34%), a hányás (28%), és a csökkent
étvágy (27%) volt. Az NSCLC-ban szenvedő betegeknél a 3-5. fokozatú mellékhatások előfordulási
gyakorisága a pembrolizumab kombinációs terápia mellett 67%, és az önmagában alkalmazott kemoterápia mellett 66% volt, a HNSCC-ban szenvedő betegeknél a pembrolizumab kombinációs terápia mellett 85%, és a cetuximabbal együtt adott kemoterápia mellett 84% volt, a nyelőcső- carcinomában szenvedő betegeknél a pembrolizumab kombinációs terápia mellett 86%, és az önmagában alkalmazott kemoterápia mellett 83%, a TNBC-ban szenvedő betegeknél a
pembrolizumab kombinációs terápia mellett 80%, és az önmagában alkalmazott kemoterápia mellett 77% volt, a cervix carcinomában szenvedő betegeknél pedig a pembrolizumab kombinációs terápia mellett 82%, és az önmagában alkalmazott kemoterápia mellett 75% volt.
Pembrolizumab tirozin-kináz gátlóval (TKI) kombinációban alkalmazva (lásd 4.2 pont)
A pembrolizumab axitinibbel vagy lenvatinibbel kombinációban történő alkalmazásának megkezdése előtt olvassa el az axitinib vagy a lenvatinib készítmény alkalmazási előírását. A lenvatinib kapcsán a RCC-ban szenvedő betegekre vonatkozó további biztonságossági információkért lásd a Kisplyx alkalmazási előírását, az előrehaladott EC-ra vonatkozóan pedig a Lenvima alkalmazási előírását. Az
axitinib kapcsán az emelkedett májenzimszintekre vonatkozó további biztonságossági információkért lásd még 4.4 pont.
Az előrehaladott RCC kezelésére axitinibbel vagy lenvatinibbel kombinációban adott pembrolizumab, valamint az előrehaladott EC kezelésére lenvatinibbel kombinációban adott pembrolizumab biztonságosságát klinikai vizsgálatokban értékelték, összesen 1456, előrehaladott RCC-ban vagy
előrehaladott EC-ban szenvedő betegnél, akik az előírtaknak megfelelően 3 hetente 200 mg pembrolizumabot, és vagy naponta kétszer 5 mg axitinibet, vagy naponta egyszer 20 mg lenvatinibet kaptak. Ezekben a betegpopulációkban a leggyakoribb mellékhatások a hasmenés (58%), a hypertensio (54%), a hypothyreosis (46%), a fáradtság (41%), a csökkent étvágy (40%), a
hányinger (40%), az arthralgia (30%), a hányás (28%), a testtömegcsökkenés (28%), a
dysphonia (28%), a hasi fájdalom (28%), a proteinuria (27%), a kéz-láb szindróma (26%), a
kiütések (26%), a stomatitis (25%), a székrekedés (25%), a csont- és izomfájdalom (23%), a fejfájás (23%) és a köhögés (21%) voltak. A RCC-ban szenvedő betegeknél a 3-5. fokozatú mellékhatások előfordulási gyakorisága az axitinibbel vagy lenvatinibbel kombinált pembrolizumabterápia esetén 80%, míg az önmagában alkalmazott szunitinib esetén 71% volt. Az EC-ban szenvedő betegeknél a 3-5. fokozatú mellékhatások előfordulási gyakorisága a lenvatinibbel kombinált pembrolizumab terápia esetén 89%, míg az önmagában alkalmazott kemoterápia esetén 73% volt.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A monoterápiában vagy kemoterápiával illetve egyéb daganatellenes gyógyszerekkel kombinációban adott pembrolizumabbal végzett klinikai vizsgálatokban megfigyelt, vagy a pembrolizumab
forgalomba hozatalát követő alkalmazás során jelentett mellékhatások a 2. táblázatban kerülnek
felsorolásra. Ezek a mellékhatások szervrendszeri és gyakorisági kategóriánként kerülnek bemutatásra.
A gyakorisági kategóriák meghatározása: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); és nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a
mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek felsorolásra. A pembrolizumab vagy a
kombinációban szereplő készítmények önmagukban történő alkalmazása mellett már bizonyítottan előforduló mellékhatások az ezekkel a gyógyszerekkel végzett kombinációs kezelés során is felléphetnek, még akkor is, ha ezeket a mellékhatásokat a kombinációs kezeléssel végzett klinikai
vizsgálatokban nem jelentették.
További biztonságossági információkért a pembrolizumab kombinációban történő alkalmazásával
kapcsolatban lásd az adott kombinációban szereplő készítmények alkalmazási előírását.
2. táblázat: Mellékhatások pembrolizumabbal kezelt betegeknél†
|
Monoterápiában |
Kemoterápiával kombinációban |
Axitinibbel vagy lenvatinibbel kombinációban |
Fertőző betegségek és parazitafertőzések |
|
|
Nagyon gyakori |
|
|
húgyúti fertőzés |
Gyakori |
pneumonia |
pneumonia |
pneumonia |
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
|
|
Nagyon
gyakori |
anaemia |
neutropenia, anaemia,
thrombocytopenia, leukopenia |
anaemia |
Gyakori |
thrombocytopenia,
neutropenia, lymphopenia |
lázzal járó neutropenia, lymphopenia |
neutropenia,
thrombocytopenia, lymphopenia, leukopenia |
Nem gyakori |
leukopenia, immun thrombocytopenia, eosinophilia |
eosinophilia |
eosinophilia |
Ritka |
haemophagocyticus lymphohistiocytosis, haemolyticus anaemia, tiszta vörösvértest
aplasia |
haemolyticus anaemia, immun thrombocytopenia |
|
Immunrendszeri betegségek és
tünetek |
|
|
Gyakori |
infúzióval kapcsolatos reakciók⁎ |
infúzióval kapcsolatos reakciók⁎ |
infúzióval kapcsolatos reakciók⁎ |
Nem gyakori |
sarcoidosis⁎ |
|
|
Ritka |
|
sarcoidosis |
|
Nem ismert |
transzplantált szerv rejectiója |
|
|
|
Monoterápiában |
Kemoterápiával kombinációban |
Axitinibbel vagy lenvatinibbel kombinációban |
Endokrin betegségek és tünetek |
|
|
Nagyon
gyakori |
hypothyreosis⁎ |
hypothyreosis⁎ |
hypothyreosis |
Gyakori |
hyperthyreosis |
mellékvesekéreg- elégtelenség⁎, thyreoiditis⁎, hyperthyreosis⁎ |
mellékvesekéreg- elégtelenség⁎, hyperthyreosis,
thyreoiditis⁎ |
Nem gyakori |
mellékvesekéreg- elégtelenség⁎, hypophysitis⁎, thyreoiditis⁎ |
hypophysitis⁎ |
hypophysitis⁎, |
Ritka |
hypoparathyreosis |
hypoparathyreosis |
hypoparathyreosis |
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
|
|
Nagyon gyakori |
csökkent étvágy |
hypokalaemia, csökkent étvágy |
csökkent étvágy |
Gyakori |
hyponatraemia,
hypokalaemia, hypocalcaemia |
hyponatraemia, hypocalcaemia |
hyponatraemia,
hypokalaemia, hypocalcaemia |
Nem gyakori |
1-es típusú diabetes mellitus⁎ |
1-es típusú diabetes mellitus⁎ |
1-es típusú diabetes mellitus⁎ |
Pszichiátriai kórképek |
|
|
Nagyon
gyakori |
|
álmatlanság |
|
Gyakori |
álmatlanság |
|
álmatlanság |
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
|
|
Nagyon gyakori |
fejfájás |
perifériás neuropathia, fejfájás, szédülés, ízérzékelési zavar |
fejfájás, ízérzékelési zavar |
Gyakori |
szédülés, perifériás neuropathia, letargia, ízérzékelési zavar |
letargia |
szédülés, perifériás neuropathia, letargia |
Nem gyakori |
myastheniás szindróma⁎, epilepszia |
encephalitis⁎, epilepszia |
myastheniás szindróma⁎, encephalitis⁎ |
Ritka |
Guillain–
Barré-szindróma⁎,
encephalitis⁎, myelitis⁎, opticus neuritis, meningitis (aszeptikus)⁎ |
Guillain–Barré-szindróma⁎, myastheniás szindróma |
opticus neuritis |
Szembetegségek és szemészeti
tünetek |
|
|
Gyakori |
szemszárazság |
szemszárazság |
szemszárazság |
Nem gyakori |
uveitis⁎ |
|
uveitis⁎ |
Ritka |
Vogt–Koyanagi–Harada- szindróma |
uveitis⁎ |
Vogt–Koyanagi–Harada- szindróma |
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
|
|
Gyakori |
szívritmuszavarok‡ (ide értve a pitvarfibrillációt) |
szívritmuszavarok‡ (ide értve a pitvarfibrillációt) |
szívritmuszavarok‡ (ide értve a pitvarfibrillációt) |
Nem gyakori |
myocarditis, pericardialis folyadékgyülem,
pericarditis |
myocarditis⁎, pericardialis folyadékgyülem, pericarditis |
myocarditis, pericardialis folyadékgyülem |
|
Monoterápiában |
Kemoterápiával kombinációban |
Axitinibbel vagy lenvatinibbel kombinációban |
Érbetegségek és tünetek |
|
|
Nagyon
gyakori |
|
|
hypertensio |
Gyakori |
hypertensio |
hypertensio |
|
Nem gyakori |
|
vasculitis⁎ |
vasculitis⁎ |
Ritka |
vasculitis⁎ |
|
|
Légzőrendszeri, mellkasi és
mediastinalis betegségek és tünetek |
|
|
Nagyon
gyakori |
dyspnoe, köhögés |
dyspnoe, köhögés |
dyspnoe, köhögés |
Gyakori |
pneumonitis⁎ |
pneumonitis⁎ |
pneumonitis⁎ |
Emésztőrendszeri betegségek és
tünetek |
|
|
Nagyon gyakori |
hasmenés, hasi fájdalom⁎, hányinger,
hányás, székrekedés |
hányinger, hasmenés, hányás, hasi fájdalom⁎, székrekedés |
hasmenés, hasi fájdalom⁎, hányinger, hányás,
székrekedés |
Gyakori |
colitis⁎, szájszárazság |
colitis⁎, gastritis, szájszárazság |
colitis⁎, pancreatitis⁎,
gastritis, szájszárazság |
Nem gyakori |
pancreatitis⁎, gastritis,
gastrointestinalis ulceratio⁎ |
pancreatitis⁎, gastrointestinalis ulceratio⁎ |
gastrointestinalis ulceratio⁎ |
Ritka |
vékonybél perforatio |
vékonybél perforatio |
vékonybél perforatio |
Máj- és epebetegségek, illetve
tünetek |
|
|
Gyakori |
hepatitis⁎ |
hepatitis⁎ |
hepatitis⁎ |
Ritka |
cholangitis sclerotisans |
cholangitis sclerotisans⁎ |
|
A bőr és a bőr alatti szövet
betegségei és tünetei |
|
|
Nagyon
gyakori |
pruritus⁎, kiütés⁎ |
alopecia, kiütés⁎, pruritus⁎ |
kiütés⁎, pruritus⁎ |
Gyakori |
súlyos bőrreakciók⁎,
erythema, dermatitis, száraz bőr, vitiligo⁎, ekcéma, alopecia,
dermatitis acneiformis |
súlyos bőrreakciók⁎, erythema, dermatitis acneiformis, dermatitis, száraz bőr, ekcéma |
súlyos bőrreakciók⁎, dermatitis, száraz bőr,
erythema, dermatitis acneiformis, alopecia |
Nem gyakori |
psoriasis, lichenoid keratosis⁎, papula, a haj
színének megváltozása |
psoriasis, lichenoid keratosis⁎, vitiligo⁎, papula |
ekcéma, lichenoid keratosis⁎, psoriasis, vitiligo⁎, papula, a haj
színének megváltozása |
Ritka |
Stevens–
Johnson-szindróma, erythema nodosum, toxicus epidermalis
necrolysis |
Stevens–Johnson-szindróma, erythema nodosum, a haj színének megváltozása |
toxicus epidermalis necrolysis, Stevens– Johnson-szindróma |
|
Monoterápiában |
Kemoterápiával kombinációban |
Axitinibbel vagy lenvatinibbel kombinációban |
A csont- és izomrendszer, valamint a
kötőszövet betegségei és tünetei |
|
|
Nagyon gyakori |
musculoskeletalis fájdalom⁎, arthralgia |
arthralgia, musculoskeletalis fájdalom⁎, myositis⁎ |
arthralgia, musculoskeletalis fájdalom⁎, myositis⁎,
végtagfájdalom |
Gyakori |
myositis⁎, végtagfájdalom, arthritis⁎ |
végtagfájdalom, arthritis⁎ |
arthritis⁎ |
Nem
gyakori |
tenosynovitis⁎ |
tenosynovitis⁎ |
tenosynovitis⁎ |
Ritka |
Sjögren-szindróma |
Sjögren-szindróma |
Sjögren-szindróma |
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
|
|
Gyakori |
|
akut vesekárosodás |
nephritis⁎ |
Nem gyakori |
nephritis⁎ |
nephritis⁎, nem fertőző cystitis |
|
Ritka |
nem fertőző cystitis |
|
nem fertőző cystitis |
Általános tünetek, az alkalmazás
helyén fellépő reakciók |
|
|
Nagyon gyakori |
fáradtság, asthenia, oedema⁎, láz |
fáradtság, asthenia, láz, oedema⁎ |
fáradtság, asthenia, oedema⁎, láz |
Gyakori |
influenzaszerű betegség,
hidegrázás |
influenzaszerű betegség,
hidegrázás |
influenzaszerű betegség,
hidegrázás |
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei |
|
|
Nagyon gyakori |
|
emelkedett
alanin-aminotranszferáz-szint, emelkedett
aszpartát-aminotranszferáz- szint |
emelkedett lipázszint, emelkedett
alanin-aminotranszferáz- szint, emelkedett
aszpartát-aminotranszferáz- szint, emelkedett
kreatininszint a vérben |
Gyakori |
emelkedett
alanin-aminotranszferáz- szint, emelkedett aszpartát- aminotranszferáz-szint, emelkedett alkalikus foszfatázszint a vérben, hypercalcaemia, emelkedett bilirubinszint a vérben, kreatininszint
emelkedés a vérben |
kreatininszint emelkedés a vérben, emelkedett alkalikus foszfatázszint a vérben, hypercalcaemia, emelkedett bilirubinszint a vérben |
emelkedett amilázszint, emelkedett bilirubinszint a vérben, emelkedett alkalikus foszfatázszint a vérben, hypercalcaemia |
Nem gyakori |
emelkedett amilázszint |
emelkedett amilázszint |
|
†A 2. táblázatban felsorolt mellékhatások gyakorisága nem feltétlenül egyedül a pembrolizumabnak tulajdonítható, ugyanis az alapbetegség és az egyéb, kombinációban alkalmazott gyógyszerek is közrejátszhatnak benne.
‡Egy bradyarrhythmiákat és tachyarrhythmiákat is magában foglaló standard elemzés alapján.
⁎Az alábbi kifejezések a vonatkozó események olyan csoportját képviselik, amelyek nem egy egyedi eseményt, hanem egy egészségi állapotot jellemeznek:
· infúzióval összefüggő reakció (gyógyszer-túlérzékenység, anafilaxiás reakció, anafilaktoid reakció, túlérzékenység,
infúzióval összefüggő túlérzékenységi reakció, citokin felszabadulási szindróma, és szérumbetegség)
· sarcoidosis (cutan sarcoidosis és pulmonalis sarcoidosis)
· hypothyreosis (myxoedema, immunmediált hypothyreosis és autoimmun hypothyreosis)· mellékvesekéreg-elégtelenség (Addison-kór, akut mellékvesekéreg-elégtelenség és másodlagos mellékvesekéreg- elégtelenség)
· thyreoiditis (autoimmun thyreoiditis, pajzsmirigy-betegség, akut thyreoiditis és immunmediált thyreoiditis)
· hyperthyreosis (Basedow-kór)
· hypophysitis (hypopituitarismus és lymphocitás hypophysitis)
· 1-es típusú diabetes mellitus (diabeteses ketoacidosis)
· myastheniás szindróma (myasthenia gravis, beleértve az exacerbatiót is)
· encephalitis (autoimmun encephalitis és nem fertőzéses eredetű encephalitis)
· Guillain–Barré-szindróma (axonalis neuropathia és demyelinizációs polyneuropathia)
· myelitis (ide értve a myelitis transversa-t is)
· aszeptikus meningitis (meningitis és nem fertőző meningitis)
· uveitis (chorioretinitis, iritis és iridocyclitis)
· myocarditis (autoimmun myocarditis)
· vasculitis (központi idegrendszeri vasculitis, aortitis és óriássejtes arteritis)
· pneumonitis (interstitialis tüdőbetegség, szervülő pneumonia, immunmediált pneumonitis és immunmediált
tüdőbetegség)
· hasi fájdalom (hasi diszkomfort érzés, gyomortáji fájdalom és alhasi fájdalom)
· colitis (mikroszkópos colitis, enterocolitis, haemorrhagiás enterocolitis, autoimmun colitis és immunmediált enterocolitis)
· pancreatitis (autoimmun pancreatitis, akut pancreatitis és immunmediált pancreatitis)
· gastrointestinalis ulceratio (gyomorfekély és nyombélfekély)
· hepatitis (autoimmun hepatitis, immunmediált hepatitis, gyógyszer által kiváltott májkárosodás és akut hepatitis)
· cholangitis sclerotisans (immunmediált cholangitis)
· pruritus (urticaria, papulosus urticaria, genitalis pruritus)
· kiütés (erythemás kiütés, follicularis kiütés, maculosus kiütés, maculo-papulosus kiütés, papulosus kiütés, viszkető
kiütés, vesicularis kiütés és genitalis kiütés)
· súlyos bőrreakciók (exfoliativ kiütés, pemphigus, és a következők ≥ 3. fokozata: dermatitis bullosa, exfoliativ dermatitis, generalizált exfoliativ dermatitis, erythema multiforme, lichen planus, oralis lichen planus, pemphigoid, pruritus, genitalis pruritus, kiütés, erythematosus kiütés, maculo-papulosus kiütés, viszkető kiütés, pustulosus kiütés,
bőrnecrosis és toxicus bőrkiütés)
· vitiligo (a bőr depigmentálódása, a bőr hypopigmentatiója és a szemhéj hypopigmentatiója)
· lichenoid keratosis (lichen planus és lichen sclerosus)
· musculoskeletalis fájdalom (musculoskeletalis diszkomfort érzés, hátfájás, musculoskeletalis merevség, musculoskeletalis mellkasi fájdalom és torticollis)
· myositis (myalgia, myopathia, nekrotizáló myositis, polymyalgia rheumatica és rhabdomyolysis)
· arthritis (ízületi duzzanat, polyarthritis, ízületi folyadékgyülem, autoimmun arthritis és immunmediált arthritis)
· tenosynovitis (tendonitis, synovitis és ínfájdalom)
· nephritis (autoimmun nephritis, tubulointerstitialis nephritis és veseelégtelenség, akut veseelégtelenség vagy akut vesekárosodás igazolt nephritisszel, nephrosis szindróma, glomurelonephritis, membranosus glomerulonephritis és akut glomerulonephritis)
· oedema (perifériás oedema, generalizált oedema, folyadék túlterhelés, folyadék visszatartás, szemhéj oedema és ajak
oedema, arc oedema, localis oedema és periorbitalis oedema)
Kiválasztott mellékhatások leírása
Az alábbi, immunrendszerrel összefüggő mellékhatásokra vonatkozó adatok olyan betegek adatain
alapulnak, akik klinikai vizsgálatokban négyféle dózisban (2 mg/ttkg 3 hetente, 10 mg/ttkg 2 vagy 3 hetente vagy 200 mg 3 hetente) kaptak pembrolizumabot (lásd 5.1 pont). A mellékhatások kezelésére vonatkozó irányelveket a 4.4 pont tartalmazza.
Immunrendszerrel összefüggő mellékhatások (lásd 4.4 pont)
Immunrendszerrel összefüggő pneumonitis
A pembrolizumabot kapó betegek közül 324-nél (4,2%) fordult elő pneumonitis, beleértve a
143 betegnél (1,9%) jelentkező 2. fokozatú, a 81 betegnél (1,1%) jelentkező 3. fokozatú, a 19 betegnél (0,2%) jelentkező 4. fokozatú és a 9 betegnél (0,1%) jelentkező 5. fokozatú eseteket. A pneumonitis megjelenéséig eltelt medián időtartam 3,9 hónap volt (2 nap - 27,2 hónap tartományban). A fennállás medián időtartama 2,0 hónap volt (1 nap - 51,0+ hónap tartományban). A pneumonitis gyakrabban fordult elő a korábban mellkasi irradiációt kapó betegeknél (8,1%), mint azoknál a betegeknél, akik
korábban nem kaptak mellkasi irradiációt (3,9%). A pneumonitis 131 betegnél (1,7%) vezetett a pembrolizumab-kezelés leállításához. 196 betegnél a pneumonitis rendeződött, 6-nál következményekkel.A NSCLC-ban szenvedő betegek közül 160-nál (5,7%) fordult elő pneumonitis, beleértve a
62 betegnél (2,2%) jelentkező 2. fokozatú, a 47 betegnél (1,7%) jelentkező 3. fokozatú, a 14 betegnél
(0,5%) jelentkező 4. fokozatú és a 10 betegnél (0,4%) jelentkező 5. fokozatú eseteket. A pneumonitis a korábban mellkasi irradiációt kapó NSCLC-s betegek 8,9%-ánál fordult elő. A cHL-ban szenvedő betegeknél a pneumonitis (összes fokozat) incidenciája 5,2% és 10,8% között mozgott, az előbbit a
KEYNOTE-087 (n = 210), az utóbbit a KEYNOTE-204 (n = 148) vizsgálatban írták le.
Immunrendszerrel összefüggő colitis
A pembrolizumabot kapó betegek közül 158-nál (2,1%) fordult elő colitis, beleértve a
49 betegnél (0,6%) jelentkező 2. fokozatú, a 82 betegnél (1,1%) jelentkező 3. fokozatú, és a 6 betegnél
(0,1%) jelentkező 4. fokozatú eseteket. A colitis megjelenéséig eltelt medián időtartam 4,3 hónap volt (2 nap - 24,3 hónap tartományban). A fennállás medián időtartama 1,1 hónap volt (1 nap - 45,2 hónap tartományban). A colitis 48 betegnél (0,6%) vezetett a pembrolizumab-kezelés leállításához.
132 betegnél a colitis rendeződött, 2-nél következményekkel. A CRC-ban szenvedő, pembrolizumab monoterápiával kezelt betegeknél (n = 153), a colitis incidenciája 6,5% volt (minden fokozat), ebből 2,0% volt 3. fokozatú és 1,3% volt 4. fokozatú.
Immunrendszerrel összefüggő hepatitis
A pembrolizumabot kapó betegek közül 80-nál (1,0%) fordult elő hepatitis, beleértve a
12 betegnél (0,2%) jelentkező 2. fokozatú, az 55 betegnél (0,7%) jelentkező 3. fokozatú és a
8 betegnél (0,1%) jelentkező 4. fokozatú eseteket. A hepatitis megjelenéséig eltelt medián időtartam
3,5 hónap volt (8 nap - 26,3 hónap tartományban). A fennállás medián időtartama 1,3 hónap volt
(1 nap – 29,0+ hónap tartományban). A hepatitis 37 betegnél (0,5%) vezetett a pembrolizumab-kezelés leállításához. 60 betegnél a hepatitis rendeződött.
Immunrendszerrel összefüggő nephritis
A pembrolizumab monoterápiát kapó betegek közül 37-nél (0,5%) fordult elő nephritis, beleértve a 11 betegnél (0,1%) jelentkező 2. fokozatú, a 19 betegnél (0,2%) jelentkező 3. fokozatú és a 2 betegnél (< 0,1%) jelentkező 4. fokozatú eseteket. A nephritis megjelenéséig eltelt medián időtartam 4,2 hónap volt (12 nap – 21,4 hónap tartományban). A fennállás medián időtartama 3,3 hónap volt (6 nap –
28,2+ hónap tartományban). A nephritis 17 betegnél (0,2%) vezetett a pembrolizumab-kezelés leállításához. A nephritis 25 betegnél rendeződött, 5-nél következményekkel. A pemetrexeddel és platina-tartalmú kemoterápiával kombinációban adott pembrolizumabbal kezelt nem laphámsejtes NSCLC-s betegeknél (n = 488) a nephritis (összes fokozatának) előfordulási gyakorisága 1,4% volt,
melyből 0,8% volt 3. fokozatú, és 0,4% volt 4. fokozatú.
Immunrendszerrel összefüggő endokrin betegségek
A pembrolizumabot kapó betegek közül 74-nél (1,0%) fordult elő mellékvesekéreg-elégtelenség, beleértve a 34 betegnél (0,4%) jelentkező 2. fokozatú, a 31 betegnél (0,4%) jelentkező 3. fokozatú és a 4 betegnél (0,1%) jelentkező 4. fokozatú eseteket. A mellékvesekéreg-elégtelenség megjelenéséig
eltelt medián időtartam 5,4 hónap volt (1 nap – 23,7 hónap tartományban). A fennállás időtartama nem
érte el a medián értéket (3 nap – 40,1+ hónap tartományban). A mellékvesekéreg-elégtelenség
13 betegnél (0,2%) vezetett a pembrolizumab-kezelés leállításához. 28 betegnél a mellékvesekéreg-
elégtelenség rendeződött, 11-nél következményekkel.
A pembrolizumabot kapó betegek közül 52-nél (0,7%) fordult elő hypophysitis, beleértve a
23 betegnél (0,3%) jelentkező 2. fokozatú, a 24 betegnél (0,3%) jelentkező 3. fokozatú és az
1 betegnél (< 0,1%) jelentkező 4. fokozatú eseteket. A hypophysitis megjelenéséig eltelt medián időtartam 5,9 hónap volt (1 nap – 17,7 hónap tartományban). A fennállás medián időtartama 3,6 hónap volt (3 nap – 48,1+ hónap tartományban). A hypophysitis 14 betegnél (0,2%) vezetett a
pembrolizumab-kezelés leállításához. 23 betegnél a hypophysitis rendeződött, 8-nál következményekkel.
A pembrolizumabot kapó betegek közül 394-nél (5,2%) fordult elő hyperthyreosis, beleértve a
108 betegnél (1,4%) jelentkező 2. fokozatú és a 9 betegnél (0,1%) jelentkező 3. fokozatú eseteket. A hyperthyreosis megjelenéséig eltelt medián időtartam 1,4 hónap volt (1 nap – 23,2 hónap tartományban). A fennállás medián időtartama 1,6 hónap volt (4 nap – 43,1+ hónap tartományban). Ahyperthyreosis 4 betegnél (0,1%) vezetett a pembrolizumab-kezelés leállításához. 326 betegnél (82,7%) a hyperthyreosis rendeződött, 11-nél következményekkel. Az adjuváns szakaszban pembrolizumab-monoterápiával kezelt, RCC-ban és melanomában szenvedő betegeknél (n = 1480) a
hyperthyreosis incidenciája 10,9% volt, melyek többsége 1. vagy 2. fokozatú volt.
A pembrolizumabot kapó betegek közül 939-nél (12,3%) fordult elő hypothyreosis, beleértve a 687 betegnél (9,0%) jelentkező 2. fokozatú vagy a 8 betegnél (0,1%) jelentkező 3. fokozatú eseteket is. A hypothyreosis megjelenéséig eltelt medián időtartam 3,4 hónap volt (1 nap - 25,9 hónap tartományban). A fennállás időtartama nem érte el a medián értéket (2 nap - 63,0+ hónap
tartományban). A hypothyreosis miatt 6 betegnél (0,1%) állították le a pembrolizumab-kezelést.
216 betegnél (23,0%) a hypothyreosis rendeződött, 16-nál következményekkel. A cHL-ban szenvedő betegeknél (n = 389) a hypothyreosis incidenciája 17% volt, ezek mindegyike 1. vagy 2. fokozatú. A HNSCC-ban szenvedő, pembrolizumab monoterápiával kezelt betegeknél (n = 909) a hypothyreosis
előfordulási gyakorisága 16,1% volt (minden fokozat), ebből 0,3% volt 3. fokozatú. A HNSCC-ban
szenvedő, platina- és 5-FU tartalmú kemoterápiával kombinált pembrolizumabbal kezelt betegeknél (n = 276) a hypothyreosis előfordulási gyakorisága 15,2% volt, közülük mindegyik 1. vagy 2. fokozatú volt. Az axitinibbel vagy lenvatinibbel kombinált pembrolizumabbal kezelt betegeknél (n = 1456), a hypothyreosis előfordulási gyakorisága 46,2% volt (minden fokozat), melyből 0,8% volt 3. vagy
4. fokozatú. Az adjuváns szakaszban pembrolizumab-monoterápiával kezelt, RCC-ban és melanomában szenvedő betegeknél (n = 1480) a hypothyreosis incidenciája 17,7% volt, melyek többsége 1. vagy 2. fokozatú volt.
Immunrendszerrel összefüggő cutan mellékhatások
130 (1,7%), pembrolizumabot kapó betegnél immunrendszerrel összefüggő súlyos bőrreakciók fordultak elő, ide értve a 2. fokozatú eseteket 11 (0,1%) betegnél, a 3. fokozatú eseteket
103 (1,3%) betegnél, a 4. fokozatú esetet 1 betegnél (< 0,1%), és az 5. fokozatú esetet
1 betegnél (< 0,1%). A súlyos bőrreakciók fellépéséig eltelt idő medián értéke 2,8 hónap volt (2 naptól 25,5 hónapig terjedően). A fennállás időtartamának medián értéke 1,9 hónap volt (1 naptól
47,1+ hónapig terjedően). Súlyos bőrreakciók miatt 18 (0,2%) betegnél kellett a pembrolizumab adását végleg leállítani. A súlyos bőrreakciók 95 betegnél rendeződtek, 2-nél következményekkel.
Ritkán SJS és TEN eseteket figyeltek meg, néhány közülük halálos kimenetelű volt (lásd 4.2 és
4.4 pont).
Allogén HSCTszövődményei cHL-ban
A KEYNOTE-013 vizsgálatban 14, korábban pembrolizumab-kezelést kapó, majd allogén
HSCT-kezelésben részesülő beteg közül 6 betegnél jelentettek akut GVHD-t, és 1 betegnél krónikus GVHD-t, melyek közül egy sem volt halálos kimenetelű. Két betegnél lépett fel venoocclusiv májbetegség, melyek közül egy halálos kimenetelű volt. Egy betegnél a transzplantációt követően
engraftment-szindróma lépett fel.
A KEYNOTE-087 vizsgálatban 32, korábban pembrolizumab-kezelést kapó, majd allogén
HSCT-kezelésben részesülő beteg közül 16 betegnél jelentettek akut GVHD-t, és 7 betegnél krónikus GVHD-t, melyek közül kettő halálos kimenetelű volt. Egy betegnél sem lépett fel venoocclusiv májbetegség. A transzplantációt követően egy betegnél sem lépett fel engraftment-szindróma.
A KEYNOTE-204 vizsgálatban 14, korábban pembrolizumab-kezelést kapó, majd allogén
HSCT-kezelésben részesülő beteg közül 8 betegnél jelentettek akut GVHD-t, és 3 betegnél krónikus GVHD-t, melyek közül egy sem volt halálos kimenetelű. Egy betegnél sem lépett fel venoocclusiv májbetegség. Egy betegnél a transzplantációt követően engraftment-szindróma lépett fel.
Emelkedett májenzimszintek pembrolizumab és axitinib kombinációjával kezelt RCC-ban szenvedő betegeknél
Egy klinikai vizsgálatban a pembrolizumab és axitinib együttadásakor, korábban nem kezelt, RCC-ban
szenvedő betegeknél a vártnál nagyobb gyakorisággal jelentettek 3. és 4. fokozatú
GPT- (ALAT)- (20%) vagy GOT- (ASAT)- (13%) szintemelkedéseket. A GPT- (ALAT)-szint
emelkedéséig eltelt idő 2,3 hónap volt (medián érték, tartomány: 7 nap – 19,8 hónap). Azoknál abetegeknél, akiknél a GPT- (ALAT)-szintemelkedése ≥ 3× ULN volt (2 – 4 fokozat, n = 116), a GPT (ALAT) 94%-ban 0 – 1 fokozatúra javult. A GPT- (ALAT)-szintemelkedést mutató betegek
ötvenkilenc százaléka kapott szisztémás kortikoszteroidokat. A laboratóriumi értékek helyreállása után 92 betegnél (84%) indították újra a pembrolizumab (3%) vagy az axitinib (31%) monoterápiát vagy mindkét terápiát (50%). E betegek 55%-ánál a GPT (ALAT) nem emelkedett ismételten a > 3× ULN
szint fölé, és azok közül, akiknél a GPT (ALAT) ismételten a > 3× ULN szint fölé emelkedett, mindannyiuknál helyreálltak a laboratóriumi értékek. 5. fokozatú hepaticus esemény nem fordult elő.
Laboratóriumi eltérések
A pembrolizumab monoterápiával kezelt betegeknél azon betegek aránya, akiknél a kiinduláshoz képest 3. vagy 4. fokozatú laboratóriumi eltérések léptek fel, a következő volt: 9,4%-uknál csökkent
lymphocytaszám, 7,4%-uknál a nátriumszint csökkenése, 5,8%-uknál a hemoglobinszint csökkenése, 5,3%-uknál a foszfátszint csökkenése, 5,3%-uknál emelkedett glükózszint, 3,3%-uknál emelkedett GPT- (ALAT)-szint, 3,1%-uknál emelkedett GOT- (ASAT)-szint, 2,6%-uknál emelkedett
alkalikus-foszfatázszint, 2,3%-uknál csökkent káliumszint, 2,1%-uknál emelkedett káliumszint, 1,9%-uknál csökkent neutrofilszám, 1,8%-uknál csökkent vérlemezkeszám, 1,8%-uknál emelkedett kalciumszint, 1,7%-uknál emelkedett bilirubinszint, 1,5%-uknál csökkent kalciumszint, 1,4%-uknál csökkent albuminszint, 1,3%-uknál emelkedett kreatininszint, 1,2%-uknál a glükózszint csökkenése,
0,8%-uknál csökkent leukocytaszám, 0,7%-uknál emelkedett magnéziumszint, 0,5%-uknál emelkedett nátriumszint, 0,4%-uknál emelkedett hemoglobinszint, és 0,2%-uknál csökkent magnéziumszint.
A kemoterápiával kombinációban adott pembrolizumab terápiával kezelt betegeknél azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a vizsgálat megkezdéséhez képest 3. vagy 4. fokozatú laboratóriumi
eltérések léptek fel, a következő volt: 44,0%-uknál csökkent neutrofilszám, 29,4%-uknál csökkent
leukocytaszám, 26,9%-uknál csökkent lymphocytaszám, 22,1%-uknál a hemoglobinszint csökkenése, 13,2%-uknál csökkent vérlemezkeszám, 11,0%-uknál csökkent nátriumszint, 7,7%-uknál a foszfátszint csökkenése, 6,8%-uknál emelkedett GPT- (ALAT)-szint, 6,8%-uknál csökkent káliumszint, 6,1%-uknál a glükózszint növekedése, 5,6%-uknál emelkedett GOT- (ASAT)-szint, 3,5%-uknál csökkent kalciumszint, 3,2%-uknál emelkedett káliumszint, 2,9%-uknál emelkedett kreatininszint, 2,2%-uknál csökkent albuminszint, 2,1%-uknál emelkedett alkalikus-foszfatázszint,
2,0%-uknál emelkedett bilirubinszint, 2,0%-uknál a kalciumszint emelkedése, 1,3%-uknál emelkedett prothrombinidő (INR), 1,2%-uknál csökkent glükózszint, és 0,5%-uknál emelkedett nátriumszint.
Az axitinibbel vagy lenvatinibbel kombinációban adott pembrolizumab terápiával kezelt betegeknél azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a vizsgálat megkezdéséhez képest 3. vagy 4. fokozatú
laboratóriumi eltérések léptek fel, a következő volt: 23,0%-uknál emelkedett lipázszint (a
pembrolizumabbal és axitinibbel kezelt betegeknél nem mérték), 12,0%-uknál csökkent lymphocytaszám, 11,4%-uknál csökkent nátriumszint, 11,2%-uknál emelkedett amilázszint, 11,2%-uknál emelkedett trigliceridszint, 10,4%-uknál emelkedett GPT- (ALAT)-szint, 8,9%-uknál
emelkedett GOT- (ASAT)-szint,7,8%-uknál emelkedett glükózszint, 6,8%-uknál csökkent foszfátszint, 6,1%-uknál csökkent káliumszint, 5,1%-uknál emelkedett káliumszint, 4,5%-uknál emelkedett koleszterinszint, 4,4%-uknál emelkedett kreatininszint, 4,2%-uknál csökkent hemoglobinszint,
4,0%-uknál csökkent magnéziumszint, 3,5%-uknál csökkent neutrofilszám, 3,1%-uknál emelkedett alkalikus-foszfatázszint, 3,0%-uknál csökkent vérlemezkeszám, 2,8%-uknál emelkedett bilirubinszint, 2,2%-uknál csökkent kalciumszint, 1,7%-uknál csökkent fehérvérsejtszám, 1,6%-uknál emelkedett magnéziumszint, 1,5%-uknál emelkedett prothrombin INR-érték, 1,4%-uknál csökkent glükózszint, 1,2%-uknál csökkent albuminszint, 1,2%-uknál emelkedett kalciumszint, 0,4%-uknál emelkedett nátriumszint és 0,1%-uknál emelkedett hemoglobinszint.
Immunogenitás
A 2 mg/ttkg adagot háromhetente, a 200 mg-ot háromhetente vagy a 10 mg/ttkg adagot két- vagy háromhetente kapó, pembrolizumab monoterápiával kezelt beteg bevonásával végzett klinikai
vizsgálatokban a 2034, értékelhető betegből 36-nál (1,8%) mutattak ki a kezelés során kialakult,
pembrolizumab elleni antitesteket, melyek közül 9 betegnek (0,4%) voltak pembrolizumab-ellenes neutralizáló antitestjei. Megváltozott farmakokinetikai vagy biztonságossági profilra nem volt
bizonyíték a pembrolizumabot kötő vagy neutralizáló antitest termeléssel összefüggésben.Gyermekek és serdülők
A 3 hetente 2 mg/ttkg dózisban adott pembrolizumab monoterápia biztonságosságát az I./II. fázisú KEYNOTE-051 vizsgálatban 161, 9 hónapos – 17 éves gyermeknél és serdülőnél vizsgálták, akiknek előrehaladott melanomájuk, lymphomájuk, vagy PD-L1 pozitív előrehaladott, kiújult, vagy kezelésre
nem reagáló szolid tumoruk volt. A cHL-ban szenvedők csoportjába (n = 22) 11 – 17 éves betegek
tartoztak. A gyermekeknél és serdülőknél megfigyelt biztonságossági profil általában hasonló volt a pembrolizumabbal kezelt felnőtteknél megfigyelthez. A (gyermekek és serdülők legalább 20%-ánál jelentett) leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: láz (33%), hányás (30%), fejfájás (26%),
hasi fájdalom (22%), anemia (21%), köhögés (21%), és székrekedés (20%). A monoterápia mellett jelentett mellékhatások többsége 1. vagy 2. fokozatú volt. Hetvenhat betegnél (47,2%) lépett fel
legalább egy, 3 – 5. fokozatú mellékhatás, közülük 5 betegnél (3,1%) lépett fel legalább egy
mellékhatás, ami halálos kimenetelű volt. A gyakoriságokat az összes jelentett gyógyszer mellékhatás
alapján határozták meg, függetlenül a vizsgálóorvos által megállapított ok-okozati összefüggéstől. A IIB, IIC és III. stádiumú melanomában szenvedő serdülőknek adjuvánsként adott pembrolizumabra vonatkozó hosszútávú biztonságossági adatok jelenleg még nem elérhetőek.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen
kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Interakciók: A pembrolizumabbal nem végeztek formális farmakokinetikai gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat.
Mivel a pembrolizumab a keringésből katabolizmussal ürül, metabolikus gyógyszer-gyógyszer
kölcsönhatások nem várhatóak.
A pembrolizumab-kezelés megkezdése előtt kerülni kell a szisztémás kortikoszteroidok vagy immunszuppresszánsok alkalmazását, mivel ezek befolyásolhatják a pembrolizumab farmakodinámiás aktivitását és hatásosságát. A szisztémás kortikoszteroidok vagy egyéb immunszuppresszánsok
azonban alkalmazhatóak az immunrendszerrel összefüggő mellékhatások kezelésére a
pembrolizumab-kezelés megkezdése után (lásd 4.4 pont). A kortikoszteroidok premedikációként is adhatók, pembrolizumab és kemoterápia együttes alkalmazásakor, antiemetikus profilaxis és/vagy a
kemoterápiával összefüggő mellékhatások enyhítése céljából.
Figyelmeztetések: Nyomonkövethetőség
A biológiai gyógyszerek nyomon követhetőségének javítása érdekében a beadott készítmény
kereskedelmi nevét és a gyártási tétel számát egyértelműen fel kell jegyezni.
A PD-L1 státusz vizsgálata
Egy tumor PD-L1 státuszának vizsgálatakor az álnegatív vagy az álpozitív eredmények minimalizálása érdekében fontos egy validált és robusztus módszer alkalmazása.
Immunrendszerrel összefüggő mellékhatások
A pembrolizumabot kapó betegeknél immunrendszerrel összefüggő mellékhatások fordultak elő, beleértve súlyos és halálos kimenetelű eseteket is. A pembrolizumab-kezelés alatt előforduló, az immunrendszerrel összefüggő mellékhatások többsége reverzibilis, és a pembrolizumab-kezelés megszakításával, illetve kortikoszteroidok alkalmazásával és/vagy szupportív ellátással kezelhető volt. Immunrendszerrel összefüggő mellékhatások előfordultak a pembrolizumab utolsó adagja után is.
Felléphetnek egyidejűleg olyan immunrendszerrel összefüggő mellékhatások, amelyek több mint egy
szervrendszert érintenek.
A feltételezett, immunrendszerrel összefüggő mellékhatások esetén megfelelő értékelésre van szükség az etiológia igazolásához valamint az egyéb okok kizárásához. A mellékhatás súlyosságától függően a
pembrolizumab adását fel kell függeszteni, és kortikoszteroidokat kell alkalmazni. Ha a beteg állapota
1. vagy ennél alacsonyabb fokozatúra javul, meg kell kezdeni a kortikoszteroid adagjának
csökkentését, és azt legalább 1 hónapon keresztül folytatni kell. Az olyan betegekkel folytatott klinikai vizsgálatokból származó, korlátozott mennyiségű adat alapján, akiknél az immunrendszerrelösszefüggő mellékhatásokat kortikoszteroidok alkalmazásával nem tudták kontrollálni, fontolóra vehető az egyéb szisztémás immunszuppresszánsok adása.
Újra kezdhető a pembrolizumab-kezelés a KEYTRUDA utolsó adagját követő 12 héten belül, ha a mellékhatás 1. vagy ennél alacsonyabb fokozatúra javul, és a kortikoszteroid napi adagját legfeljebb 10 mg prednizonra vagy ezzel egyenértékű szerre csökkentették.
A pembrolizumab-kezelést végleg le kell állítani bármely 3. fokozatú, immunrendszerrel összefüggő mellékhatás újbóli előfordulása esetén, illetve bármely 4. fokozatú, immunrendszerrel összefüggő mellékhatásként jelentkező toxicitás esetén, kivéve a hormonpótlással kontrollált endokrin
betegségeket (lásd 4.2 és 4.8 pont).
Immunrendszerrel összefüggő pneumonitis
Pembrolizumabot kapó betegeknél pneumonitist jelentettek (lásd 4.8 pont). A betegeknél monitorozni kell a pneumonitisre utaló jeleket és tüneteket. Pneumonitis gyanúja esetén radiológiai képalkotó
vizsgálattal kell azt megerősíteni, valamint ki kell zárni az egyéb okokat. Kortikoszteroidokat kell
alkalmazni 2. vagy ennél magasabb fokozatú eseményeknél (a kezdeti adag 1-2 mg/ttkg/nap prednizon
vagy ezzel egyenértékű szer, amelyet később csökkenteni kell); a pembrolizumab adását fel kell
függeszteni 2. fokozatú pneumonitis esetén, illetve végleg le kell állítani 3. fokozatú, 4. fokozatú,
illetve visszatérő 2. fokozatú pneumonitis esetén (lásd 4.2 pont).
Immunrendszerrel összefüggő colitis
Pembrolizumabot kapó betegeknél colitist jelentettek (lásd 4.8 pont). A betegeknél monitorozni kell a colitisre utaló jeleket és tüneteket, és ki kell zárni az egyéb okokat. Kortikoszteroidokat kell alkalmazni 2. vagy ennél magasabb fokozatú eseményeknél (a kezdeti adag 1-2 mg/ttkg/nap prednizon
vagy ezzel egyenértékű szer, amelyet később csökkenteni kell); a pembrolizumab adását fel kell
függeszteni 2. fokozatú vagy 3. fokozatú colitis esetén, illetve végleg le kell állítani a pembrolizumab-kezelést 4. vagy visszatérő 3. fokozatú colitis esetén (lásd 4.2 pont). Figyelembe kell venni a gastrointestinalis perforatio potenciális kockázatát.
Immunrendszerrel összefüggő hepatitis
Pembrolizumabot kapó betegeknél hepatitist jelentettek (lásd 4.8 pont). A betegeknél monitorozni kell a májfunkció változásait (a kezelés kezdetekor, a kezelés alatt időszakosan, és amikor az a klinikai vizsgálat alapján indokolt) és a hepatitis tüneteit, valamint ki kell zárni az egyéb okokat.
Kortikoszteroidokat kell alkalmazni, a kezdő adag 0,5-1 mg/ttkg/nap (a 2. fokozatú eseményeknél) és
1-2 mg/ttkg/nap (a 3. vagy ennél magasabb fokozatú eseményeknél) prednizon vagy ezzel egyenértékű szer, amelyet később csökkenteni kell. Ezen kívül a májenzim-értékek emelkedése súlyosságának megfelelően fel kell függeszteni, illetve végleg le kell állítani a pembrolizumab adását (lásd 4.2 pont).
Immunrendszerrel összefüggő nephritis
Pembrolizumabot kapó betegeknél nephritist jelentettek (lásd 4.8 pont). A betegeknél monitorozni kell
a vesefunkció változásait, valamint ki kell zárni a veseműködési zavar egyéb okait.
Kortikoszteroidokat kell alkalmazni 2. vagy ennél magasabb fokozatú eseményeknél (a kezdeti adag 1-2 mg/ttkg/nap prednizon vagy ezzel egyenértékű szer, amelyet később csökkenteni kell), valamint a kreatininszint emelkedésétől függően a pembrolizumab adását fel kell függeszteni 2. fokozatú, illetve
a pembrolizumab-kezelést véglegesen le kell állítani 3. fokozatú vagy 4. fokozatú nephritis esetén (lásd 4.2 pont).
Immunrendszerrel összefüggő endokrin betegségek
Súlyos endokrin betegségeket, beleértve a mellékvesekéreg-elégtelenséget, hypophysitist, 1-es típusú diabetes mellitust, diabeteses ketoacidosist, hypothyerosist, és hyperthyreosist figyeltek meg a pembrolizumab-kezeléssel összefüggésben.
Hosszú távú hormonpótló-kezelésre lehet szükség immunrendszerrel összefüggő endokrin betegségek
esetén.Pembrolizumabot kapó betegeknél (elsődleges és másodlagos) mellékvesekéreg-elégtelenséget
jelentettek. Pembrolizumabot kapó betegeknél hypophysitist is jelentettek (lásd 4.8 pont). A betegeknél monitorozni kell a mellékvesekéreg-elégtelenségre és a hypophysitisre utaló jeleket és tüneteket (beleértve a hypopituitarismust), valamint ki kell zárni az egyéb okokat. Kortikoszteroidokat kell alkalmazni a mellékvesekéreg-elégtelenség kezelésére, illetve egyéb hormonpótlást kell alkalmazni, ha az klinikailag indokolt. 2. fokozatú mellékvesekéreg-elégtelenség vagy hypophysitis esetén a pembrolizumab adását fel kell függeszteni, amíg az esemény hormonpótlással kontrollálhatóvá nem válik. 3. vagy 4. fokozatú mellékvesekéreg-elégtelenség vagy szimptómás hypophysitis esetén a pembrolizumab adását fel kell függeszteni vagy le kell állítani. A kortikoszteroid
adagjának csökkentését követően fontolóra vehető a pembrolizumab-kezelés folytatása, amennyiben
szükséges (lásd 4.2 pont). A megfelelő hormonpótlás biztosítása érdekében monitorozni kell az
agyalapi mirigy-funkciót és a hormonszinteket.
Pembrolizumabot kapó betegeknél 1-es típusú diabetes mellitust, beleértve diabeteses ketoacidosist jelentettek (lásd 4.8 pont). A betegeknél monitorozni kell a hyperglykaemiat és a diabetesszel
összefüggő egyéb jeleket és tüneteket. Inzulint kell alkalmazni az 1-es típusú diabetes kezelésére,
valamint az 1-es típusú diabetes-szel összefüggő, 3. fokozatú vagy súlyosabb hyperglykaemia vagy ketoacidosis esetén az anyagcsere-egyensúly eléréséig a pembrolizumab adását fel kell függeszteni (lásd 4.2 pont).
Pembrolizumabot kapó betegeknél pajzsmirigy-rendellenességeket (beleértve hypothyreosist, hyperthyreosist és thyreoiditist) jelentettek, amelyek a kezelés folyamán bármikor jelentkezhetnek. A korábban sugárkezelést kapó HNSCC-s betegeknél gyakrabban jelentenek hypothyreosist. A
betegeknél monitorozni kell a pajzsmirigy-működést (a kezelés kezdetekor, a kezelés alatt
időszakosan, és a klinikai értékelés alapján indokolt esetekben), valamint a pajzsmirigy-rendellenesség okozta klinikai jeleket és tüneteket. A hypothyreosis kezelhető hormonpótló terápiával a kezelés megszakítása, illetve kortikoszteroidok alkalmazása nélkül. A hyperthyreosis tünetileg kezelhető. A
pembrolizumab-kezelést 3. vagy magasabb fokozatú hyperthyreosis esetén annak legfeljebb
1. fokozatúra történő javulásáig fel kell függeszteni. A megfelelő hormonpótlás biztosítása érdekében
monitorozni kell a pajzsmirigy-funkciókat és a hormonszinteket.
A 3. vagy 4. fokozatú endocrinopathiában szenvedő betegeknél, akiknek állapota 2. vagy ennél alacsonyabb fokozatúra javult, és hormonpótlással kontrollálttá vált, a kortikoszteroid adagjának esetleg szükséges csökkentését követően, fontolóra vehető a pembrolizumab-kezelés folytatása, amennyiben ez indokolt. Egyéb esetekben a kezelést le kell állítani (lásd 4.2, 4.8 pont).
Immunrendszerrel összefüggő cutan mellékhatások
Pembrolizumabot kapó betegeknél immunrendszerrel összefüggő, súlyos bőrreakciókat jelentettek (lásd 4.8 pont). A betegeknél monitorozni kell a gyanított súlyos bőrreakciókat, és ki kell zárni az egyéb okokat. A mellékhatás súlyosságától függően a pembrolizumab adását fel kell függeszteni, amíg a 3. fokozatú bőrreakciók 1. vagy ennél alacsonyabb fokozatúra javulnak, vagy 4. fokozatú bőrreakciók esetén véglegesen le kell állítani, és kortikoszteroidokat kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).
Pembrolizumabot kapó betegeknél Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és toxicus epidermalis necrolysist (TEN) jelentettek (lásd 4.8 pont). SJS vagy TEN gyanúja esetén a pembrolizumab adását fel kell függeszteni, és a beteget kivizsgálásra és kezelésre kórházba kell utalni. A SJS vagy TEN beigazolódásakor a pembrolizumab adását végleg abba kell hagyni (lásd 4.2 pont).
Elővigyázatosság szükséges a pembrolizumab adásának mérlegelésekor az olyan betegnél, akinél előzőleg egy súlyos vagy életveszélyes cutan mellékhatás lépett fel más immunstimuláns daganatellenes szerekkel történő korábbi kezelés alatt.
Egyéb, immunrendszerrel összefüggő mellékhatások
Az alábbi klinikailag jelentős, immunrendszerrel összefüggő mellékhatásokat jelentették a klinikai vizsgálatokban, vagy a forgalomba hozatalt követően: uveitis, arthritis, myositis, myocarditis, pancreatitis, Guillain–Barré-szindróma, myastheniás szindróma, haemolyticus anaemia, sarcoidosis,encephalitis, myelitis, vasculitis, cholangitis sclerotisans, gastritis, nem fertőző cystitis és hypoparathyreosis (lásd 4.2 és 4.8 pont).
A mellékhatás súlyosságától és fajtájától függően a 2. és 3. fokozatú mellékhatások esetén a pembrolizumab adását fel kell függeszteni, és kortikoszteroidokat kell alkalmazni.
Újra kezdhető a pembrolizumab-kezelés a KEYTRUDA utolsó adagját követő 12 héten belül, ha a mellékhatás 1. vagy ennél alacsonyabb fokozatúra javul, és a kortikoszteroid napi adagja legfeljebb 10 mg prednizonra vagy ezzel egyenértékű szerre lett csökkentve.
A pembrolizumab-kezelést végleg le kell állítani bármely 3. fokozatú, immunrendszerrel összefüggő mellékhatás újbóli előfordulása esetén, illetve bármely 4. fokozatú, immunrendszerrel összefüggő
mellékhatás esetén.
A pembrolizumab-kezelést végleg le kell állítani bármely 3. vagy 4. fokozatú myocarditis, encephalitis vagy Guillain–Barré szindróma esetén (lásd 4.2 és 4.8 pont).
Transzplantációval összefüggő mellékhatások
A transzplantált szerv rejectiója
A forgalomba hozatal utáni szakaszban a transzplantált szerv rejectiójáról számoltak be a
PD-1 inhibitorokkal kezelt betegeknél. A pembrolizumab-kezelés növelheti a szervtranszplantáltaknál a rejectio kockázatát. Ezeknél a betegeknél mérlegelni kell a pembrolizumab-kezelés előnyeit a lehetséges kilökődés kockázatával szemben.
Allogén haemopoeticus őssejt-transzplantáció (HSCT) szövődményei
Allogén HSCT pembrolizumab-kezelést követően
Korábbi pembrolizumab-expozíciót követően graft-versus-host betegség (GVHD) és venoocclusiv májbetegség (VOD) eseteket figyeltek meg allogén HSCT-n átesett, cHL-ban szenvedő betegeknél. Amíg további adatok nem állnak rendelkezésre, a HSCT lehetséges előnyeinek és a transzplantációval összefüggő szövődmények potenciálisan fokozott kockázatának gondos mérlegelése minden esetben
egyedileg szükséges (lásd 4.8 pont).
Allogén HSCT pembrolizumab-kezelést megelőzően
Allogén HSCT-n átesett betegeknél akut GVHD-t – ide értve a halálos kimenetelű GVHD-t is – jelentettek a pembrolizumab-kezelést követően. Fokozott lehet a pembrolizumab-kezelést követő GVHD kockázata azoknál, akiknél a transzplantációs eljárást követően GVHD lépett fel. Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében allogén HSCT szerepel, a pembrolizumab-kezelés előnyét az esetleg fellépő GVHD kockázatával összehasonlítva kell mérlegelni.
Infúzióval kapcsolatos reakciók
Pembrolizumabot kapó betegeknél súlyos, infúzió adásával összefüggő reakciókat jelentettek, ide
értve a túlérzékenységet és az anaphylaxiát is (lásd 4.8 pont). A 3. és 4. fokozatú, infúzió adásával összefüggő reakció esetén az infúzió adását abba kell hagyni, és a pembrolizumab-kezelést végleg le kell állítani (lásd 4.2 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél az infúzió adásával összefüggő, 1. vagy
2. fokozatú reakciók jelentkeznek, szoros monitorozás mellett folytatható a pembrolizumab-kezelés.
Fontolóra vehető a lázcsillapítóval és antihisztaminnal történő premedikáció.
Pembrolizumab alkalmazása kemoterápiával kombinálva
A ≥ 75 éves betegeknél a pembrolizumab kemoterápiával kombinációban körültekintéssel
alkalmazandó a lehetséges előny/kockázat arány alapos, egyénileg történő mérlegelését követően (lásd
5.1 pont).Betegség-specifikus óvintézkedések
Pembrolizumab alkalmazása korábban platina-tartalmú kemoterápiát kapó, urothelialis carcinomában szenvedő betegeknél
A rosszabb prognosztikus jellemzőkkel bíró és/vagy agresszív megbetegedésben szenvedő betegeknél
a kezelés megkezdése előtt a kezelőorvosnak figyelembe kell vennie a pembrolizumab hatásának késleltetett megjelenését. Urothelialis carcinoma esetén 2 hónapon belül nagyobb számú halálesetet figyeltek meg a pembrolizumab mellett a kemoterápiával összehasonlítva (lásd 5.1 pont). A korai
halálesetekkel összefüggő tényezők a korábbi platina-kezelés mellett gyorsan progrediáló betegség és
a májmetasztázis voltak.
Pembrolizumab alkalmazása urothelialis carcinomában szenvedő betegeknél, akiket nem tartanak
ciszplatin tartalmú kemoterápiára alkalmasnak, és akiknél a daganat CPS ≥ 10 mellett expresszál PD-L1-et
A vizsgálat kezdetén fennálló és a betegség prognosztikus jellemzői alapján a
KEYNOTE-052 vizsgálati populáció egy olyan betegcsoportot is tartalmazott, akik a
karboplatin-alapú kombinációs terápiára alkalmasak voltak, és amely csoportnál a terápiás előnyt egy
összehasonlító vizsgálatban (KEYNOTE-361) értékelték. A KEYNOTE-361 vizsgálatban a kezelés
kezdetétől számított 6 hónapon belül magasabb halálozási arányt, majd ezt követően hosszútávú túlélési előnyt figyeltek meg pembrolizumab-monoterápia esetén, kemoterápiával összehasonlítva (lásd 5.1 pont). A korai elhalálozásokra vonatkozóan specifikus tényező(ke)t nem tudtak megállapítani. A kezelőorvosnak a karboplatin-alapú kemoterápiára alkalmasnak tartott, urothelialis carcinomában szenvedő betegeknél a kezelés megkezdése előtt figyelembe kell venniük a
pembrolizumab hatásának késleltetett fellépését. A KEYNOTE-052 vizsgálatban is a
mono-kemoterápiára alkalmas betegek vettek részt, akiknél a randomizálást követő adatok nem állnak rendelkezésre. Továbbá, a rossz általános állapotú (pl.: 3-as ECOG performance státuszú), kemoterápiára alkalmatlannak tartott betegeknél nem állnak rendelkezésre biztonságossági és
hatásossági adatok. Ezeknek az adatoknak a hiányában a lehetséges előnyök és kockázatok személyre
szabott, gondos mérlegelését követően a pembrolizumabot körültekintéssel kell alkalmazni ebben a
populációban.
Pembrolizumab alkalmazása a NSCLC-s betegek első vonalbeli kezelésére
Általánosságban véve, gyakrabban figyeltek meg mellékhatásokat a pembrolizumab kombinációs kezelés, mint a pembrolizumab monoterápia vagy az önmagában alkalmazott kemoterápia esetén. Ez az egyes komponensek hozzájárulásának tulajdonítható (lásd 4.2 és 4.8 pont). A kemoterápiával
kombinált pembrolizumab-kezelésről és a pembrolizumab monoterápiáról közvetlen összehasonlítás
nem áll rendelkezésre.
A kezelés megkezdése előtt a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a rendelkezésre álló kezelési lehetőségek (pembrolizumab monoterápia vagy kemoterápiával kombinációban alkalmazott pembrolizumab) előny/kockázat arányát azoknál a korábban nem kezelt, NSCLC-ban szenvedő
betegeknél, akiknél a daganat PD-L1-et expresszál.
A KEYNOTE-042 vizsgálatban a kezelés megkezdését követő 4 hónapban több haláleset történt, azonban ezután hosszú távú túlélési előnyt figyeltek meg a pembrolizumab-monoterápia esetén a kemoterápiával összehasonlítva (lásd 5.1 pont).
Pembrolizumab alkalmazása HNSCC-s betegek első vonalbeli kezelésére
Általánosságban véve, gyakrabban figyeltek meg mellékhatásokat a pembrolizumab kombinációs kezelés, mint a pembrolizumab monoterápia vagy az önmagában alkalmazott kemoterápia esetén. Ez az egyes komponensek hozzájárulásának tulajdonítható (lásd 4.8 pont).
A kezelés megkezdése előtt a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a rendelkezésre álló kezelési lehetőségek (pembrolizumab monoterápia vagy kemoterápiával kombinációban alkalmazott pembrolizumab) előny/kockázat arányát azoknál a HNSCC-ban szenvedő betegeknél, akiknél a
daganat PD-L1-et expresszál (lásd 5.1 pont). Pembrolizumab alkalmazása előrehaladott vagy kiújuló MSI-H vagy MMR-d endometrium
carcinomás betegek kezelésére
Nem áll rendelkezésre közvetlen összehasonlítás a pembrolizumab-monoterápia és a lenvatinibbel kombinált pembrolizumab-kezelésről. A kezelés megkezdése előtt a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a rendelkezésre álló kezelési lehetőségek (pembrolizumab-monoterápia vagy lenvatinibbel kombinált pembrolizumab-kezelés) előny/kockázat arányát azoknál a betegeknél, akik előrehaladott vagy kiújuló
MSI-H vagy MMR-d endometrium carcinomában szenvednek.
Pembrolizumab alkalmazása melanomában szenvedő betegek adjuváns kezelésére
A ≥ 75 éves betegeknél a nagyon súlyos és súlyos mellékhatások gyakorisága növekedésének tendenciáját figyelték meg. A ≥ 75 éves betegektől származó, adjuváns melanoma-kezelésre vonatkozó biztonságossági adatok korlátozottak.
Pembrolizumab és axitinib kombinált alkalmazása RCC-ban szenvedő betegek első vonalbeli kezelésére
A pembrolizumab és axitinib együttadásakor előrehaladott RCC-ban szenvedő betegeknél a vártnál
nagyobb gyakorisággal jelentettek 3. és 4. fokozatú GPT- (ALAT)- vagy
GOT- (ASAT)-szintemelkedéseket (lásd 4.8 pont). A májenzim-szinteket a kezelés megkezdésekor és a kezelés során időszakosan monitorozni kell. Fontolóra vehető a májenzim-szintek – monoterápiában alkalmazott gyógyszerekhez képest – gyakoribb monitorozása. Mindkét gyógyszer alkalmazására
vonatkozó terápiás ajánlásokat be kell tartani (lásd 4.2 pont, és figyelembe kell venni az axitinib- készítmény alkalmazási előírását is).
Pembrolizumab alkalmazása MSI-H/MMR-d CRC-s betegek első vonalbeli kezelésére
A KEYNOTE-177 vizsgálatban a teljes túlélési eseményekre vonatkozó hazárd értékek a kezelés első 4 hónapjában magasabbak voltak a pembrolizumabnál, mint a kemoterápiánál, ezt követően a pembrolizumab hosszú távú túlélési előnyt mutatott (lásd 5.1 pont).
A klinikai vizsgálatokból kizárt betegek
A következő betegségekben szenvedő betegeket zárták ki a klinikai vizsgálatokból: aktív központi
idegrendszeri metasztázisok; ≥ 2 ECOG pontszám (kivéve urothelialis carcinoma és RCC esetén); HIV-fertőzés, hepatitis B- vagy hepatitis C-fertőzés; aktív szisztémás autoimmun-betegség; interstitalis tüdőbetegség; szisztémás kortikoszteroid-kezelést igénylő, korábban előforduló
pneumonitis; egyéb monoklonális antitesttel szembeni súlyos túlérzékenység a kórtörténetben; immunszuppresszív-kezelésben való részvétel és akiknek kórtörténetében az ipilimumab-kezeléssel
összefüggő súlyos, immunrendszerrel összefüggő mellékhatások fordultak elő, amelyek besorolás
szerint 4. vagy 3. fokozatú toxicitásúak voltak és kortikoszteroid kezelést igényeltek (> 10 mg/nap
prednizon vagy ezzel egyenértékű adag) 12 hétnél hosszabb ideig. Az aktív fertőzésben szenvedő betegeket kizárták a klinikai vizsgálatokból, és a fertőzésük kezelésére volt szükség a pembrolizumab-kezelés megkezdése előtt. Azok a betegek, akiknél az aktív fertőzés a pembrolizumab-kezelés során jelentkezett, megfelelő orvosi kezelésben részesültek. A vizsgálat megkezdésekor klinikailag jelentős vese- (kreatininszint > 1,5× ULN) vagy májműködési zavarban (bilirubin > 1,5× ULN, GOT, GPT (ALAT, ASAT) > 2,5× ULN májmetasztázisok nélkül) szenvedő
betegeket kizárták a vizsgálatokból, ezért súlyos vese-, valamint közepesen súlyos és súlyos
májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan korlátozott mennyiségű információ áll
rendelkezésre.
Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a KEYTRUDA biztonságosságára és hatásosságára
vonatkozóan ocularis melanomában szenvedő betegeknél (lásd 5.1 pont).
A megnövekedett potenciális kockázat alapos mérlegelése után ezeknél a betegeknél a pembrolizumab
megfelelő orvosi ellátás mellett alkalmazható.
Betegkártya
A KEYTRUDA-t felíró minden orvosnak ismernie kell az orvosoknak szóló tájékoztatót és kezelési irányelveket. A felíró orvosnak meg kell beszélnie a beteggel a KEYTRUDA-kezelés kockázatait. A betegek a KEYTRUDA felírásakor a betegkártyát is megkapják.
Terhesség és szoptatás: Fogamzóképes nők
A fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a pembrolizumab-kezelés ideje alatt és legalább 4 hónapig a pembrolizumab utolsó adagját követően.
Terhesség
A pembrolizumab terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ.
Állatokon nem végeztek reprodukciós vizsgálatokat a pembrolizumabbal; azonban rágcsáló vemhességi modelleken kimutatták, hogy a PD-L1 jelátvitel gátlása zavarja a magzattal szembeni toleranciát, és a magzatvesztés emelkedését eredményezi (lásd 5.3 pont). Ezek a vizsgálati eredmények azt a potenciális kockázatot jelzik, hogy hatásmechanizmusa alapján a pembrolizumab-kezelés terhesség alatti alkalmazása magzati károsodáshoz vezethet, beleértve a vetélések és a halvaszületések arányának növekedését. Ismeretes, hogy a humán immunglobulin G4 (IgG4) átjut a placentán, és mivel a pembrolizumab egy IgG4, a pembrolizumab átjuthat az
anyából a fejlődő magzatba. A pembrolizumab nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha a nő
klinikai állapota szükségessé teszi a pembrolizumabbal történő kezelést.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a pembrolizumab kiválasztódik-e az anyatejbe. Mivel ismeretes, hogy az antitestek
kiválasztódhatnak az anyatejbe, az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A pembrolizumab alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a pembrolizumab-kezelést, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a pembrolizumab-kezelés előnyét a nőre nézve.
Termékenység
A pembrolizumab termékenységre gyakorolt lehetséges hatásairól nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Az 1 hónapos és 6 hónapos ismételt dózistoxicitási vizsgálatok alapján majmoknál nem voltak
a hím és nőstény szaporító szervekre gyakorolt jelentős hatások (lásd 5.3 pont).
Túladagolás: Nincsenek a pembrolizumab túladagolására vonatkozó adatok.
Túladagolás esetén a beteget szoros monitorozás alatt kell tartani a mellékhatások jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében, és megfelelő tüneti kezelést kell alkalmazni.
Farmakodinámia: Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, PD-1/PDL-1 (Programozott sejthalál fehérje-1/sejthalál ligand-1) inhibitorok. ATC kód: L01FF02
Hatásmechanizmus
A KEYTRUDA egy olyan humanizált monoklonális antitest, amely a programozott sejthalál-1 (PD-1) receptorhoz kötődik, és megakadályozza annak interakcióját a PD-L1 és
PD-L2 ligandokkal. A PD-1 receptor a T-sejt aktivitás negatív regulátora, amely szerepet játszik a
T-sejtes immunválasz szabályozásában. A KEYTRUDA azáltal segíti elő a T-sejtes választ, beleértve a tumor elleni választ, hogy gátolja a PD-1 kötődését a PD-L1- és PD-L2 ligandokhoz, amelyek az antigén prezentáló sejteken expresszálódnak, illetve expresszálódhatnak tumorok és egyéb, a tumor
mikrokörnyezetében levő sejteken is.
A lenvatinib (multi-TKI) antiangiogén hatása a pembrolizumab (PD-1 gátló) immunstimuláns
hatásával kombinálva a tumor mikrokörnyezetében nagyobb mértékben aktiválja a T-sejteket, ami segít leküzdeni az immunterápiával szemben fennálló elsődleges és szerzett rezisztenciát, és a két készítménnyel történő monoterápiához képest jobb tumorválaszt eredményezhet. A preklinikai
rágcsálómodellekben a PD-1-gátlóhoz adott TKI-gátló fokozott tumorellenes aktivitást mutatott az önmagában alkalmazott gyógyszerek mellett megfigyelthez képest.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A 3 hetente adott 2 mg/ttkg, a 3 hetente adott 10 mg/ttkg és a 2 hetente adott 10 mg/ttkg pembrolizumab dózisok hatásait értékelték melanoma vagy korábban már kezelt NSCLC indikációkban végzett klinikai vizsgálatokban. A pembrolizumab hatásosságára és biztonságosságáravonatkozó dózis/expozíciós összefüggések modellezése és szimulációja alapján nincs klinikailag jelentős különbség a 3 hetente adott 200 mg, a 3 hetente adott 2 mg/ttkg, és a 6 hetente adott 400 mg adagok hatásossága vagy biztonságossága között (lásd 4.2 pont).
Melanoma
KEYNOTE-006: Ipilimumab-kezelésben még nem részesült, melanomában szenvedő betegek bevonásával végzett kontrollos vizsgálat
A pembrolizumab biztonságosságát és hatásosságát a KEYNOTE-006 vizsgálatban értékelték, amely egy multicentrikus, nyílt elrendezésű, kontrollos, olyan, előrehaladott melanomában szenvedő betegek kezelésével végzett III. fázisú vizsgálat volt, akik korábban nem kaptak ipilimumab-kezelést. A
betegeket (1:1:1 arányban) 2 (n = 279) vagy 3 hetente (n = 277) adott 10 mg/ttkg pembrolizumabra, illetve 3 hetente adott 3 mg/ttkg ipilimumabra (n = 278) randomizálták. A BRAF V600E mutáns
melanomában szenvedő betegeknél nem volt követelmény a korábban kapott BRAF-gátló terápia.
A betegeket a betegség progressziójáig, illetve elfogadhatatlan toxicitás jelentkezéséig kezelték pembrolizumabbal. A betegség progressziójának igazolódásáig engedélyezték a kezelés folytatását azoknak a klinikailag stabil betegeknek, akiknél a betegség korábban progrediált. A tumorstátuszt a
12. héten, majd 6 hetente értékelték a 48. hétig, azután pedig 12 hetente.
A vizsgálatban részt vevő 834 beteg 60%-a volt férfi, 44%-a 65 éves vagy idősebb (a medián életkor
62 év volt [18-89 éves tartomány]) és 98%-uk fehér bőrű volt. A betegek 65%-a volt M1c stádiumban,
9% kórelőzményében szerepelt agyi áttét, 66% korábban nem kapott, 34% korábban kapott egy
kezelést. Harmincegy százaléknak volt 1-es ECOG performance státusza, 69%-nál az ECOG performance státusz 0 volt, és 32%-nak volt emelkedett LDH-szintje. 302 betegnél (36%) számoltak
be BRAF mutációról. BRAF mutáns tumorban szenvedő betegek közül 139-et (46%) kezeltek
korábban BRAF inhibitorral.
Az elsődleges hatásossági végpont mutatói a progressziómentes túlélés ([PFS, progression free survival], melyet az integrált radiológiai és onkológiai elemzés [IRO, Integrated Radiology and Oncology Assessment] értékelt a szolid tumorokban hatást mérő kritériumok [RECIST, Response
Evaluation criteria in Solid Tumors] 1.1 változata) alapján valamint a teljes túlélés (OS, overall survival) voltak. A másodlagos hatásossági végpont mutatói az objektív válaszarány (ORR, objective
response rate) és a válasz időtartama voltak. A 3. táblázat a legfontosabb hatásossági mutatókat
foglalja össze ipilimumab kezelésben még nem részesült betegeknél a legalább 21 hónapos követés
után elvégzett végső elemzésben. A végső elemzés alapján a teljes túlélésre (OS) és progressziómentes
túlélésre (PFS) vonatkozó Kaplan–Meier-görbéket az 1. és a 2. ábra mutatja.
3. táblázat: Hatásossági eredmények a KEYNOTE-006 vizsgálatban
Végpont |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 3 hetente
n = 277 |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 2 hetente
n = 279 |
Ipilimumab
3 mg/ttkg 3 hetente
n = 278 |
Teljes túlélés (OS) |
|
|
|
Eseményt mutató betegek száma (%) |
119 (43%) |
122 (44%) |
142 (51%) |
Relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,68 (0,53, 0,86) |
0,68 (0,53, 0,87) |
--- |
p-érték† |
< 0,001 |
< 0,001 |
--- |
Medián érték hónapokban kifejezve (95%-os CI) |
Nem érték el (24, NA) |
Nem érték el (22, NA) |
16
(14, 22) |
Végpont |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 3 hetente
n = 277 |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 2 hetente
n = 279 |
Ipilimumab
3 mg/ttkg 3 hetente
n = 278 |
Progressziómentes túlélés (PFS) |
|
|
|
Eseményt mutató betegek száma (%) |
183 (66%) |
181 (65%) |
202 (73%) |
Relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,61 (0,50, 0,75) |
0,61 (0,50, 0,75) |
--- |
p-érték† |
< 0,001 |
< 0,001 |
--- |
Medián érték hónapokban |
4,1 |
5,6 |
2,8 |
kifejezve (95%-os CI) |
(2,9, 7,2) |
(3,4, 8,2) |
(2,8, 2,9) |
Legjobb objektív válaszarány (ORR) |
|
|
|
ORR % (95%-os CI) |
36% |
37% |
13% |
(30, 42) |
(31, 43) |
(10, 18) |
Teljes válasz |
13% |
12% |
5% |
Részleges válasz |
23% |
25% |
8% |
Válasz időtartama‡ |
|
|
|
Medián érték hónapokban
(tartomány) |
Nem érték el
(2,0, 22,8+) |
Nem érték el
(1,8, 22,8+) |
Nem érték el
(1,1+, 23,8+) |
% folyamatban van a
18. hónapnál |
68%§ |
71%§ |
70%§ |
* Relatív hazárd (a pembrolizumab az ipilimumabbal összehasonlítva) a stratifikált Cox-féle arányos kockázati modell felhasználásával
† A stratifikált lograng-próba alapján
‡ A legjobb objektív válaszarányú betegek teljesnek vagy részlegesnek tekintett válasza alapján
§ A Kaplan–Meier-becslések alapján NA = nem áll rendelkezésre1. ábra: Kezelési karonkénti teljes túlélés Kaplan–Meier-görbén való ábrázolása a KEYNOTE-006 vizsgálatban (beválasztás szerinti populáció)
100
90
80
70
60
50
40
30
20
|
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 2 hetente |
55,1% |
0,68 (0,53, 0,87) |
0,00085 |
10 |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 3 hetente |
55,3% |
0,68 (0,53, 0,86) |
0,00083 |
|
ipilimumab |
43,0% |
|
|
0
0 4 8 12 16 20 24 28
Idő hónapban kifejezve
Kockázati csoportba tartozók száma |
|
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 2 hetente: |
279 |
249 |
221 |
202 |
176 |
156 |
44 |
0 |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 3 hetente: |
277 |
251 |
215 |
184 |
174 |
156 |
43 |
0 |
ipilimumab: |
278 |
213 |
170 |
145 |
122 |
110 |
28 |
0 |
2. ábra: Kezelési karonkénti progressziómentes túlélés Kaplan-Meier-görbén való ábrázolása a KEYNOTE-006 vizsgálatban (beválasztás szerinti populáció)
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
0 4 8 12 16 20 24 28
Idő hónapban kifejezve
Kockázati csoportba tartozók száma
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 2 hetente: |
279 |
148 |
116 |
98 |
82 |
52 |
16 |
0 |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 3 hetente: |
277 |
136 |
111 |
91 |
84 |
60 |
13 |
0 |
ipilimumab: |
278 |
88 |
48 |
34 |
29 |
16 |
5 |
0 |
KEYNOTE-002: A korábban ipilimumab-kezelésben részesült, melanomában szenvedő betegek bevonásával végzett kontrollos vizsgálat
A pembrolizumab biztonságosságát és hatásosságát a KEYNOTE-002 multicentrikus, kettős-vak,
kontrollos, az előrehaladott melanoma kezelésére irányuló vizsgálatban értékelték olyan betegeknél,
akik korábban ipilimumab-kezelésben részesültek, és BRAF V600 mutáció pozitivitás esetén BRAF- vagy MEK-gátló kezelést is kaptak. A betegeket (1:1:1 arányban) randomizálták 2 mg/ttkg (n = 180) vagy 10 mg/ttkg (n = 181) 3 hetente adott pembrolizumabra, illetve kemoterápiára (n = 179), ideértve a dakarbazint, a temozolomidot, a karboplatint, a paklitaxelt vagy a karboplatinnal kombinált
paklitaxelt). Kizárták a vizsgálatból az autoimmun betegségben szenvedő, illetve az
immunszuppresszánst kapó betegeket. További kizárási kritérium volt a korábbi
ipilimumab-kezelésből eredő súlyos vagy életveszélyes, 4. fokozatú toxicitásként vagy 3. fokozatú toxicitásként definiált, több mint 12 hétig tartó kortikoszteroid-kezelést igénylő (> 10 mg/nap-os
prednizon adag vagy ennek megfelelő adag) immunrendszerrel összefüggő mellékhatások; a
vizsgálatkor fennálló, korábbi ipilimumab-kezelésből eredő 2. vagy annál súlyosabb fokozatú mellékhatások; az egyéb monoklonális antitestekkel szembeni korábbi súlyos túlérzékenység; a kórelőzményben szereplő pneumonitis vagy interstitialis tüdőbetegség; a HIV-, hepatitis B vagy hepatitis C-fertőzés és az ECOG performance státusz ≥ 2.
A betegeket a betegség progressziójáig, illetve elfogadhatatlan toxicitás jelentkezéséig kezelték
pembrolizumabbal. A betegség progressziójának első bizonyítékáig engedélyezték a kezelés
folytatását azoknak a klinikailag stabil betegeknek, akiknél a betegség korábban progrediált. A tumorstátuszt a 12. héten, majd 6 hetente értékelték a 48. hétig, azt követően pedig 12 hetente. Azok a kemoterápiás kezelésben részt vevő betegek, akiknél független értékeléssel a betegség progresszióját állapították meg a betegség első, tervezett értékelése után, átkerülhettek egy másik karra, és kettős vak
elrendezésben 2 mg/ttkg vagy 10 mg/ttkg pembrolizumabot kaphattak 3 hetente.
A vizsgálatban részt vevő 540 beteg 61%-a férfi, 43%-a 65 éves vagy idősebb (a medián életkor 62 év [15-89 éves tartomány]) és 98%-a fehér bőrű volt. A betegek nyolcvankét százaléka voltM1c stádiumban, előrehaladott melanoma kezelésére a betegek 73%-a kapott legalább kettő, 32%-a pedig három vagy több korábbi szisztémás kezelést. Negyvenöt százaléknál volt 1-es az ECOG performance státusz, 40%-nál fordult elő emelkedett LDH-szint, és 23%-nak volt BRAF mutáns tumora.
Az elsődleges hatásossági végpont mutatói a progressziómentes túlélés (PFS, progression free survival), melyet az IRO (Integrated Radiology and Oncology Assessment) értékelt a RECIST ( Response Evaluation Criteria in Solid Tumors) 1.1 változata alapján és az OS ( overall survival) voltak. A másodlagos hatásossági végpont mutatói az ORR ( objective response rate) és a válasz
időtartama voltak. A 4. táblázat a végső elemzésben szereplő legfontosabb hatásossági mutatókat
foglalja össze a korábban ipilimumab-kezelésben részesült betegeknél, a progressziómentes túlélést (PFS) pedig Kaplan–Meier-görbe szemlélteti a 3. ábrán. A progressziómentes túlélés (PFS) tekintetében mindkét pembrolizumab-kar jobbnak bizonyult a kemoterápiánál és a pembrolizumab adagok között nem volt különbség. A végső teljes túlélés (OS) elemzése során nem volt olyan
statisztikailag jelentős különbség a pembrolizumab és a kemoterápia között, ahol ne vették volna
figyelembe a kezelés váltásának (crossover) potenciálisan zavaró hatásait. A kemoterápiás karra randomizált betegek 55%-a lépett át másik karra, és kapott a továbbiakban pembrolizumabot.
4. táblázat: Hatásossági eredmények a KEYNOTE-002 vizsgálatban
Végpont |
Pembrolizumab 2 mg/ttkg 3 hetente
n = 180 |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 3 hetente
n = 181 |
Kemoterápia
n = 179 |
Progressziómentes
túlélés (PFS) |
|
Eseményt mutató
betegek száma (%) |
150 (83%) |
144 (80%) |
172 (96%) |
Relatív hazárd*
(95%-os CI) |
0,58 (0,46, 0,73) |
0,47 (0,37, 0,60) |
--- |
p-érték† |
< 0,001 |
< 0,001 |
--- |
Medián érték hónapokban kifejezve
(95%-os CI) |
2,9 (2,8, 3,8) |
3,0 (2,8, 5,2) |
2,8 (2,6, 2,8) |
Teljes túlélés (OS) |
|
|
|
Eseményt mutató
betegek száma (%) |
123 (68%) |
117 (65%) |
128 (72%) |
Relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,86 (0,67, 1,10) |
0,74 (0,57, 0,96) |
--- |
p-érték† |
0,1173 |
0,0106‡ |
--- |
Medián érték hónapokban kifejezve
(95%-os CI) |
13,4 (11,0, 16,4) |
14,7 (11,3, 19,5) |
11,0 (8,9, 13,8) |
Legjobb objektív
válaszarány (ORR) |
|
|
|
ORR %
(95%-os CI) |
22% (16, 29) |
28% (21, 35) |
5% (2, 9) |
Teljes válasz |
3% |
7% |
0% |
Részleges válasz |
19% |
20% |
5% |
Végpont |
Pembrolizumab 2 mg/ttkg 3 hetente
n = 180 |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 3 hetente
n = 181 |
Kemoterápia
n = 179 |
Válasz időtartama§ |
|
|
|
Medián érték hónapokban (tartomány) |
22,8
(1,4+, 25,3+) |
Nem érték el (1,1+, 28,3+) |
6,8
(2,8, 11,3) |
% folyamatban van a 12 hónapnál |
73% ¶ |
79% ¶ |
0% ¶ |
* Relatív hazárd (a pembrolizumab a kemoterápiával összehasonlítva) a stratifikált Cox-féle arányos kockázati modell felhasználásával
† A stratifikált lograng-próba alapján
‡ Statisztikailag nem szignifikáns a multiplicitásra igazítást követően
§ A végső elemzésben a legjobb objektív válaszarányú betegek teljesnek vagy részlegesnek tekintett válasza alapján
¶ A Kaplan–Meier-becslések alapján
3. ábra: Kezelési karonkénti progressziómentes túlélés Kaplan–Meier-görbén való ábrázolása a KEYNOTE-002 vizsgálatban (beválasztás szerinti populáció)
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
0 3 6 9 12 15 18 21 24 27 30 33 36
Idő hónapban kifejezve
Kockázati csoportba tartozók száma |
|
Pembrolizumab 2 mg/ttkg 3 hetente: |
180 |
59 |
36 |
29 |
19 |
1 |
0 |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 3 hetente: |
181 |
69 |
48 |
42 |
30 |
5 |
0 |
Kemoterápia: |
179 |
31 |
9 |
2 |
1 |
0 |
0 |
KEYNOTE-001: A korábban ipilumumabbal kezelt és az ipilimumab-kezelésben még nem részesült,
melanomában szenvedő betegek bevonásával végzett nyílt vizsgálat
A pembrolizumab biztonságosságát és hatásosságát az előrehaladott melanomában szenvedő betegeknél a KEYNOTE-001-es vizsgálatban értékelték, amely egy nem kontrollos, nyílt elrendezésű vizsgálat. A hatásosságot 276 betegnél vizsgálták két, meghatározott kohorszból, amelyből az
egyikben a korábban ipilimumab-kezelésben részesült (és BRAF V600 mutáció pozitivitás esetén BRAF- vagy MEK-gátlóval is kezelt), a másikban pedig ipilimumab-kezelésben még nem részesült
betegek voltak. A betegeket véletlenszerűen választották a 2 mg/ttkg pembrolizumabot 3 hetente vagy
a 10 mg/ttkg-ot 3 hetente kapó csoportba. A betegeket a betegség progressziójáig, illetve elfogadhatatlan toxicitás jelentkezéséig kezelték pembrolizumabbal. A betegség progressziójának igazolódásáig engedélyezték a kezelés folytatását azoknál a klinikailag stabil betegeknél, akiknél a betegség korábban progrediált. A kizárás kritériumai hasonlóak voltak a KEYNOTE-002-nél alkalmazottakéhoz.A 2 mg/ttkg pembrolizumabot kapó 89 beteg közül, akiket korábban ipilimumabbal kezeltek, 53% volt férfi, 33% volt 65 éves vagy idősebb (a medián életkor 59 év volt [18-88 éves tartomány]). Kettő kivételével valamennyi beteg fehér bőrű volt. Nyolcvannégy százalék volt M1c stádiumban és a betegek 8%-ának a kórtörténetében szerepelt agyi áttét. A betegek 70%-a kapott előrehaladott
melanoma kezelésére legalább kettő, és 35%-a pedig három vagy több korábbi szisztémás kezelést. A vizsgálati populáció 13%-ánál jelentettek BRAF mutációkat. Valamennyi BRAF mutáns daganatban szenvedő beteg részesült korábban BRAF-gátló kezelésben.
A 2 mg/ttkg pembrolizumabot kapó 51 beteg közül, akik korábban nem részesültek
ipilimumab-kezelésben, 63% volt férfi, 35% volt 65 éves vagy idősebb (a medián életkor 60 év volt [35-80 éves tartomány]). Egy kivételével valamennyi beteg fehér bőrű volt. Hatvanhárom százalékuk volt M1c stádiumban és a betegek 2%-ának a kórtörténetében szerepelt agyi áttét. Negyvenöt százalék nem kapott korábbi kezelést előrehaladott melanoma ellen. Húsz betegnél (39%) jelentettek BRAF
mutációt. A BRAF mutáns daganatokban szenvedő betegek közül 10 (50%) részesült korábban
BRAF-gátló kezelésben.
Az elsődleges hatásossági végpont mutatója az objektív válaszarány (ORR) volt, amelyet független vizsgálat határozott meg a szolid tumorokban a hatást mérő kritériumok (RECIST) 1.1 változata alapján. A másodlagos hatásossági végpont mutatói a betegség kontroll-arány (DCR, disease control
rate, beleértve a teljes választ, a részleges választ és a stabil betegséget), a válasz időtartama, a progressziómentes túlélés (PFS) és a teljes túlélés (OS) voltak. A tumorválaszt 12 hetes időközönként vizsgálták. Az 5. táblázat a legfontosabb hatásossági mutatókat foglalja össze az ipilimumabbal
korábban már kezelt vagy korábban nem kezelt, pembrolizumabot kapó betegeknél, egy 2 mg/ttkg-os adag esetében, minden betegnél legalább 30 hónapos követési idő alapján.5. táblázat: Hatásossági eredmények a KEYNOTE-001 vizsgálatban
Végpont |
2 mg/ttkg pembrolizumab
3 hetente korábban ipilimumabbal kezelt betegeknél
n = 89 |
2 mg/ttkg pembrolizumab
3 hetente korábban ipilimumabbal nem kezelt betegeknél
n = 51 |
Legjob*b objektív válaszarány (ORR) az IRO alapján† |
|
|
ORR %, (95%-os CI) |
26% (17; 36) |
35% (22; 50) |
Teljes válasz |
7% |
12% |
Részleges válasz |
19% |
24% |
Betegség kontroll-arány (%)‡ |
48% |
49% |
Válasz időtartama§ |
|
|
Medián érték hónapban kifejezve (tartomány) |
30,5 (2,8+, 30,6+) |
27,4 (1,6+, 31,8+) |
% folyamatban van a
24. hónapnál¶ |
75% |
71% |
Progressziómentes túlélés (PFS) |
|
|
Medián érték hónapokban kifejezve (95%-os CI) |
4,9 (2,8; 8,3) |
4,7 (2,8; 13,8) |
Progressziómentes túlélés aránya a 12. hónapnál |
34% |
38% |
Teljes túlélés (OS) |
|
|
Medián érték hónapokban kifejezve (95%-os CI) |
18,9 (11, nem áll rendelkezésre) |
28,0 (14, nem áll rendelkezésre) |
Teljes túlélési (OS) arány a
24. hónapnál |
44% |
56% |
* Beleértve azokat a betegeket, akiknek a vizsgálat megkezdésekor független radiológiai vizsgálat által megállapított
mérhető betegsége nem volt
† IRO = Integrált radiológiai és onkológiai értékelés a RECIST 1.1 felhasználásával
‡ A stabil betegséget vagy ennél jobb terápiás választ adó legjobb reakció alapján
§ Olyan betegeket alapul véve, akiknél a választ független értékelés erősítette meg, a válasz első feljegyzett dátumától kezdődően; n = 23 a korábban ipilimumabbal kezelt betegeknél; n = 18 a korábban ipilimumab kezelésben nem részesült betegeknél
¶ A Kaplan–Meier-becslések alapján
Az eredmények a 10 mg/ttkg pembrolizumabot 3 hetente kapó, korábban ipilimumabbal kezelt betegeknél (n = 84) illetve az ipilimumabbal korábban nem kezelteknél (n = 52) hasonlóak voltak azokhoz a betegekéhez, akik 2 mg/ttkg pembrolizumabot kaptak 3 hetente.
Alpopulációs elemzések
BRAF mutáció-státusz melanomában
A végső elemzés részeként elvégezték a KEYNOTE-002 alcsoport elemzését a BRAF vad típust
(n = 414; 77%) vagy a korábban BRAF-kezelésben részesülő, BRAF mutációt (n = 126; 23%) hordozó betegeknél, ahogyan a 6. táblázat mutatja.6. táblázat: A BRAF mutációs státuszra vonatkozó hatásossági eredmények a KEYNOTE-002 vizsgálatban
|
BRAF vad típus |
BRAF mutáció korábbi BRAF kezelés mellett |
Végpont |
Pembrolizumab 2 mg/ttkg 3 hetente
(n = 136) |
Kemoterápia (n = 137) |
Pembrolizumab 2 mg/ttkg 3 hetente
(n = 44) |
Kemoterápia (n = 42) |
PFS relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,50 (0,39, 0,66) |
--- |
0,79 (0,50, 1,25) |
--- |
OS relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,78 (0,58, 1,04) |
--- |
1,07 (0,64, 1,78) |
--- |
ORR % |
26% |
6% |
9% |
0% |
* Relatív hazárd (a pembrolizumab a kemoterápiával összehasonlítva) a stratifikált Cox-féle arányos kockázati modell felhasználásával
A végső elemzés részeként elvégezték a KEYNOTE-006 vizsgálat alcsoport elemzését a BRAF vad típust (n = 525; 63%), a korábbi BRAF-kezelés nélküli BRAF mutációt (n = 163; 20%) és korábban BRAF-kezelésben részesülő, BRAF mutációt hordozó betegeknél (n = 139; 17%), ahogyan a
7. táblázat mutatja.
7. táblázat: A BRAF mutációs státuszra vonatkozó hatásossági eredmények a KEYNOTE-006 vizsgálatban
|
BRAF vad típus |
BRAF mutáció korábbi BRAF kezelés nélkül |
BRAF mutáció korábbi BRAF kezelés mellett |
Végpont |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg
2 vagy
3 hetente (összesítve) |
Ipilimumab (n = 170) |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg
2 vagy
3 hetente (összesítve) |
Ipilimumab (n = 55) |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg
2 vagy
3 hetente (összesítve) |
Ipilimumab (n = 52) |
PFS relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,61 (0,49, 0,76) |
--- |
0,52 (0,35, 0,78) |
--- |
0,76 (0,51, 1,14) |
--- |
OS relatív hazárd*
(95%-os CI) |
0,68 (0,52, 0,88) |
--- |
0,70 (0,40, 1,22) |
--- |
0,66 (0,41, 1,04) |
--- |
ORR % |
38% |
14% |
41% |
15% |
24% |
10% |
* Relatív hazárd (a pembrolizumab az ipilimumabbal összehasonlítva) a stratifikált Cox-féle arányos kockázati modell felhasználásával
PD-L1 státusz melanomában
A végső elemzés részeként elvégezték a KEYNOTE-002 alcsoport elemzését PD-L1 pozitív betegeknél (PD-L1-expresszió a tumorsejtek és a tumorasszociált immunsejtek ≥ 1%-ában, az életképes tumorsejtekhez viszonyítva – MEL-skála) a PD-L1 negatívokhoz képest. A
PD-L1-expressziót retrospektíven vizsgálták a 22C3 PD-L1-elleni antitesttel végzett immunhisztokémiai (IHC) vizsgálattal. A PD-L1-expresszió szempontjából értékelhető betegek (79%) közül 69% (n = 294) volt PD-L1 pozitív, és 31% (n = 134) volt PD-L1 negatív. A PD-L1-expresszióra
vonatkozó hatásossági eredményeket a 8. táblázat foglalja össze.8. táblázat: A PD-L1-expresszióra vonatkozó hatásossági eredmények a KEYNOTE-002 vizsgálatban
Végpont |
Pembrolizumab 2 mg/ttkg 3 hetente |
Kemoterápia |
Pembrolizumab 2 mg/ttkg 3 hetente |
Kemoterápia |
|
PD-L1 pozitív |
PD-L1 negatív |
PFS relatív hazárd*
(95%-os CI) |
0,55 (0,40, 0,76) |
--- |
0,81 (0,50, 1,31) |
--- |
OS relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,90 (0,63, 1,28) |
--- |
1,18 (0,70, 1,99) |
--- |
ORR % |
25% |
4% |
10% |
8% |
* Relatív hazárd (a pembrolizumab a kemoterápiával összehasonlítva) a stratifikált Cox-féle arányos kockázati modell felhasználásával
A végső elemzés részeként elvégezték a KEYNOTE-006 alcsoport elemzését a PD-L1 pozitív betegeknél (n = 671; 80%) a PD-L1 negatívokkal összehasonlítva (n = 150; 18%). A
PD-L1-expresszió szempontjából értékelhető betegek (98%) közül 82% volt PD-L1 pozitív, és 18%
volt PD-L1 negatív. A PD-L1-expresszióra vonatkozó hatásossági eredményeket a 9. táblázat foglalja össze.
9. táblázat: A PD-L1-expresszióra vonatkozó hatásossági eredmények a KEYNOTE-006 vizsgálatban
Végpont |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 2 vagy
3 hetente (összesítve) |
Ipilimumab |
Pembrolizumab 10 mg/ttkg 2 vagy
3 hetente (összesítve) |
Ipilimumab |
|
PD-L1 pozitív |
PD-L1 negatív |
PFS relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,53 (0,44, 0,65) |
--- |
0,87 (0,58, 1,30) |
--- |
OS relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,63 (0,50, 0,80) |
--- |
0,76 (0,48, 1,19) |
--- |
ORR % |
40% |
14% |
24% |
13% |
* Relatív hazárd (a pembrolizumab az ipilimumabbal összehasonlítva) a stratifikált Cox-féle arányos kockázati modell felhasználásával
Ocularis melanoma
A 20, KEYNOTE-001-es vizsgálatban részt vevő, ocularis melanomában szenvedő betegnél nem
jelentettek objektív választ; 6 betegnél jelentettek stabil betegséget.
KEYNOTE-716: placebokontrollos vizsgálat reszekción átesett, IIB vagy IIC stádiumú melanomában
szenvedő betegek adjuváns kezeléséről
A pembrolizumab hatásosságát a KEYNOTE-716 elnevezésű, multicentrikus, randomizált, kettős vak,
placebokontrollos vizsgálatban értékelték, melyet IIB vagy IIC stádiumú melanomában szenvedő, reszekción átesett betegeknél végeztek. Összesen 976 beteget randomizáltak (1:1 arányban), akik legfeljebb egy évig, vagy a betegség kiújulásáig vagy elfogadhatatlan toxicitás jelentkezéséig,
háromhetente 200 mg pembrolizumabot (vagy a 12 – 17 éves gyermekek és serdülők esetén
háromhetente 2 mg/ttkg [legfeljebb maximum 200 mg] pediátriai dózisú pembrolizumabot) (n = 487) vagy placebót kaptak (n = 489). A randomizálás stratifikációja az American Joint Committee on Cancer (AJCC, a ráktípusok stádiumainak meghatározásával foglalkozó amerikai bizottság)
8. kiadásában ismertetett T-stádiumok szerint történt. Az aktív autoimmun betegségben, az
immunszuppressziót igénylő betegségben, vagy a mucosalis vagy ocularis melanomában szenvedő
betegek nem voltak bevonhatóak. Kizárták azokat a betegeket is, akik a sebészi beavatkozás kivételével korábban melanoma elleni kezelést kaptak. A betegek állapotát képalkotó eljárással
monitorozták a randomizációt követő 4. évig hathavonta és az 5. évben egy alkalommal, vagy a
kiújulásig, amennyiben az hamarabb bekövetkezett.
A 976 beteg kiindulási jellemzői közé tartozott: 61 év medián életkor (tartomány: 16–87 év, 39%-uk 65 éves vagy idősebb, 2 serdülőkorú beteg [kezelési karonként egy]); 60%-uk férfi, és az ECOGperformance státusz 0 (93%) és 1 (7%). Hatvannégy százalékuk esetében a melanoma IIB, és 35%-uk esetében IIC stádiumú volt.
Az elsődleges hatásossági végpont a vizsgálóorvos által megállapított, kiújulásmentes túlélés
( recurrence-free survival, RFS) volt a teljes populációban. Definíciója szerint az RFS a randomizáció dátuma és az első kiújulás (lokális, regionális vagy távoli metastasis) vagy az elhalálozás dátuma közt eltelt idő, amelyik hamarabb bekövetkezett. A másodlagos hatásossági végpont a távoli metasztázisok
kialakulásától mentes túlélés ( distant metastasis-free survival, DMFS) és a teljes túlélés (OS) volt a teljes populációban. Az elemzés során az OS-t a szakmai szabályoknak megfelelően nem értékelték. A vizsgálat előre meghatározott interim analízise kezdetben az RFS (HR 0,65; 95%-os CI 0,46; 0,92;
p-érték <0,00658) statisztikailag szignifikáns javulását igazolta a pembrolizumab-karra randomizált betegeknél, a placebóhoz képest. Az előre meghatározott végső analízis 20,5 hónapos medián követési idő mellett megfigyelt RFS eredményeit a 10. táblázat, valamint a 4 ábra foglalja össze.
A 26,9 hónapos medián követési idő után frissített RFS eredmények konzisztensek voltak az RFS végső analízisében megfigyeltekkel a pembrolizumab-kezelésre randomizált karon a placebóval összehasonlítva (HR 0,64; 95%-os CI 0,50; 0,84). A DMFS eredmények interim analíziséből 26,9 hónapos medián követési idő után származó DMFS eredményeket a 10. táblázat és az 5. ábra
foglalja össze.
10. táblázat: Hatásossági eredmények a KEYNOTE-716 vizsgálatban
Végpont |
Pembrolizumab 200 mg 3 hetente
n = 487 |
Placebo
n = 489 |
Kiújulásmentes túlélés (RFS) |
Eseményt mutató betegek száma (%) |
72 (15%) |
115 (24%) |
Medián érték hónapokban kifejezve (95%-os CI) |
NR (NR; NR) |
NR (29,9; NR) |
Relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,61 (0,45; 0,82) |
p-érték (stratifikált lograng)† |
0,00046 |
Távoli metasztázisok kialakulásától mentes túlélés (DMFS) |
Eseményt mutató betegek száma (%) |
63 (13%) |
95 (19%) |
Medián érték hónapokban kifejezve (95%-os CI) |
NR (NR; NR) |
NR (NR; NR) |
Relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,64 (0,47; 0,88) |
p-érték (stratifikált lograng) |
0,00292 |
* A stratifikált Cox-féle arányos kockázati modell felhasználásával
† Nominális p-érték, az American Joint Committee on Cancer (AJCC) 8. kiadásában ismertetett stádiumok szerint stratifikált lograng-próba alapján.
NR = nem került elérésre4. ábra: Kezelési karonkénti kiújulásmentes túlélés Kaplan–Meier-görbén való ábrázolása a KEYNOTE-716 vizsgálatban (beválasztás szerinti populáció)
Pembrolizumab |
86% |
0,61 (0,45; 0,82) |
Placebo |
77% |
|
5. ábra: Kezelési karonkénti távoli metasztázisok kialakulásától mentes túlélés Kaplan– Meier-görbén való ábrázolása a KEYNOTE-716 vizsgálatban (beválasztás szerinti populáció)
KEYNOTE-054: placebokontrollos vizsgálat teljes reszekción átesett, III. stádiumú melanomában
szenvedő betegek adjuváns kezelésére
A pembrolizumab hatásosságát a KEYNOTE-054 elnevezésű multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban értékelték, melyet IIIA (> 1 mm nyirokcsomó metastasis), IIIB vagy IIIC stádiumú melanomában szenvedő, teljes reszekción átesett betegekkel végeztek. Összesen
1019 felnőtt beteget randomizáltak (1:1 arányban), akik legfeljebb egy évig, a betegség kiújulásáig
vagy elfogadhatatlan toxicitás jelentkezéséig, háromhetente 200 mg pembrolizumabot (n = 514) vagy
placebót (n = 505) kaptak. A randomizálás stratifikációja az AJCC 7. kiadásában ismertetett stádiumok (IIIA vs. IIIB vs. IIIC 1–3 pozitív nyirokcsomó vs. IIIC ≥ 4 pozitív nyirokcsomó) valamint a földrajzi régiók (Észak-Amerika, európai országok, Ausztrália és egyéb országok, kijelölés szerint)
alapján történt. A kezelésbe nyirokcsomó disszekción átesett és, ha szükséges volt, a kezelés megkezdését megelőző 13 héten belül sugárterápiában részesült betegeket vontak be. Az aktív autoimmun betegségben, az immunszuppressziót igénylő betegségben, vagy a mucosalis vagy ocularis
melanomában szenvedő betegek nem voltak bevonhatóak. Kizárták azokat a betegeket is, akik korábban a sebészi vagy interferon-kezelés kivételével kezelést kaptak a bizonyított nyirokcsomó érintettség nélküli, vastag, elsődleges melanomára. A betegeket az első pembrolizumab adagot követő
első két évben 12 hetente, majd a 3.–5. évben 6 havonta, ezt követően pedig évente képalkotó
eljárással monitorozták.
Az 1019 beteg kiindulási jellemzői közé tartozott: 54 év medián életkor (25%-uk 65 éves vagy
idősebb); 62%-uk férfi, és az ECOG performance státusz 0 (94%) és 1 (6%). Tizenhat százalékuk voltIIIA, 46%-uk IIIB, 18%-uk IIIC (1–3 pozitív nyirokcsomó), és 20%-uk IIIC (≥ 4 pozitív nyirokcsomó) stádiumban; 50%-uknál állt fenn pozitív BRAF V600 mutáció, és 44%-uknál volt megfigyelhető vad típusú BRAF. A PD-L1 expressziót IHC módszerrel, retrospektíven tesztelték a
22C3 anti-PD-L1 antitest segítségével; a betegek 84%-ánál a melanoma PD-L1 pozitív volt (PD-L1 expresszió ≥ 1% a tumorsejtekben és a tumor-asszociált immunsejtekben, az életképes
tumorsejtekhez viszonyítva). Az értékelési rendszer ugyanaz volt, mint amit metasztatizáló melanoma esetén használtak (MEL-skála).
Az elsődleges hatásossági végpont a vizsgálóorvos által megállapított RFS volt a teljes és a
PD-L1 pozitív tumorral rendelkező populációban. Definíciója szerint az RFS a randomizáció dátuma és az első kiújulás (lokális, regionális vagy távoli metastasis) vagy az elhalálozás dátuma közt eltelt idő, amelyik hamarabb bekövetkezett. A másodlagos hatásossági végpont a DMFS és a teljes túlélés (OS) volt a teljes, valamint a PD-L1 pozitív tumorral rendelkező populációban. Az elemzések során az OS-t a szakmai szabályoknak megfelelően nem értékelték. A vizsgálat előre meghatározott interim
analízise kezdetben az RFS (HR 0,57; 98,4%-os CI 0,43, 0,74; p-érték <0,0001) statisztikailag
szignifikáns javulását igazolta a pembrolizumab karra randomizált betegeknél, a placebóhoz képest. A frissített, 45,5 hónapos medián követési idő mellett megfigyelt hatásossági adatokat a 11. táblázat, valamint a 6. és 7. ábra foglalja össze.
11. táblázat: Hatásossági eredmények a KEYNOTE-054 vizsgálatban
Végpont |
Pembrolizumab 200 mg
3 hetente
n = 514 |
Placebo
n = 505 |
RFS |
Eseményt mutató betegek száma (%) |
203 (40%) |
288 (57%) |
Medián érték hónapokban kifejezve (95%-os CI) |
NR |
21,4 (16,3,
27,0) |
Relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,59 (0,49, 0,70) |
DMFS |
Eseményt mutató betegek
száma (%) |
173 (34%) |
245 (49%) |
Medián érték hónapokban
kifejezve (95%-os CI) |
NR |
40,0 (27,7, NR) |
Relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,60 (0,49, 0,73) |
p-érték (stratifikált lograng-próba) |
< 0,0001 |
* A stratifikált Cox-féle arányos kockázati modell felhasználásával NR = nem került elérésre6. ábra: Kezelési karonkénti kiújulásmentes túlélés Kaplan–Meier-görbéje a KEYNOTE-054 vizsgálatban (beválasztás szerinti populáció)
Kezelési kar RFS arány 36 hónapnál HR (95%-os CI)
Pembrolizumab |
64% |
0,59 (0,49, 0,70) |
Placebo |
44% |
|
Kockázati csoportba tartozók száma Pembrolizumab
Placebo:Idő hónapban kifejezve7. ábra: Kezelési karonkénti távoli metasztázisok kialakulásától mentes túlélés Kaplan– Meier-görbéje a KEYNOTE-054 vizsgálatban (beválasztás szerinti populáció)
Kezelési kar DMFS arány 36 hónapnál HR (95%-os CI) p-érték
Pembrolizumab |
68% |
0,60 (0,49, 0,73) |
<0,0001 |
Placebo |
52% |
|
|
Kockázati csoportba tartozók száma Pembrolizumab:
Placebo:Idő hónapban kifejezveAz RFS és DMFS terén megfigyelt előny konzisztensen megmutatkozott az alcsoportok között, ide
értve a daganat PD-L1 expressziós tumorstátuszát, a BRAF mutációra vonatkozó státuszt, valamint a betegség (az AJCC 7. kiadása alapján meghatározott) stádiumát. Ezek az eredmények egy post-hoc
analízisben, az AJCC jelenlegi, 8. kiadása alapján meghatározott stádiumokba történő átsorolás mellett
is konzisztensek maradtak.
NSCLC
KEYNOTE-024: A kezelésben korábban még nem részesült, NSCLC-ban szenvedő betegek bevonásával végzett kontrollos vizsgálat
A pembrolizumab biztonságosságát és hatásosságát a KEYNOTE-024 multicentrikus, nyílt elrendezésű, kontrollos, korábban még nem kezelt, metasztatizáló NSCLC kezelésére irányuló vizsgálatban értékelték. A betegeknek PD-L1-expressziójuk volt, ³50%-os PD-L1-et
expresszáló tumorsejt arány (TPS) mellett, a PD-L1 IHC 22C3 pharmDxTM Kittel meghatározva. A betegeket (1:1 arányban) randomizálták 3 hetente 200 mg pembrolizumab adagot kapó csoportba
(n = 154) vagy a vizsgáló által meghatározott, platina tartalmú kemoterápiát kapó csoportba (n = 151; ide értve a pemetrexed+karboplatin, pemetrexed+ciszplatin, gemcitabin+ciszplatin, gemcitabin+karboplatin vagy paklitaxel+karboplatin tartalmúakat is. A nem laphámsejtes NSCLC-ban
szenvedő betegek fenntartó pemetrexed-kezelést kaphattak). A betegeket elfogadhatatlan toxicitás
jelentkezéséig, illetve a betegség progressziójáig kezelték pembrolizumabbal. A kezelés a betegség
progresszióját követően is folytatódhatott, ha a beteg klinikailag stabil volt, és a vizsgáló megítélése
szerint klinikai szempontból hasznos volt számára a kezelés. A progressziómentes betegek legfeljebb 24 hónapig részesülhettek kezelésben. A vizsgálatból kizárták az EGFR vagy ALK genomikus tumor
aberrációval rendelkező betegeket; a kezelést megelőző 2 év alatt szisztémás terápiát igénylő,
autoimmun betegségben szenvedőket; az immunszuppressziót igénylő betegségben szenvedőket; vagy azokat, akik a megelőző 26 hétben több mint 30 Gy mellkasi irradiációt kaptak. A tumorstátuszt
9 hetente értékelték. Azok a kemoterápiát kapó betegek, akiknél a betegség progressziója – a független bírálók által – igazolást nyert, átállhattak pembrolizumab-kezelésre.
A KEYNOTE-024 vizsgálat 305 betegének kiindulási jellemzői közé tartozott: 65 év medián életkor (54%-uk 65 éves vagy idősebb); 61%-uk férfi; 82%-uk fehér bőrű, 15%-uk ázsiai, valamint
35%-uknál az ECOG performance státusz 0, és 65%-uknál 1. A betegség jellemzők a következők
voltak: laphámrák (18%) és nem laphámsejtes NSCLC (82%); M1 (99%); és agyi metasztázis (9%).
Az elsődleges hatásossági végpont mutatója a PFS ( Progression Free Survival – progressziómentes túlélés) volt, melyet az alkalmazott kezelést nem ismerő, független központi értékelés (BICR, blinded independent central review) állapított meg a RECIST ( Response Evaluation Criteria in Solid Tumors)
1.1 verziója alapján. A másodlagos hatásossági végpont mutatói az OS ( overall survival – teljes túlélés) és az ORR ( objective response rate – objektív válaszarány) (a RECIST 1.1 verzióját alapul
vevő BICR megállapítása alapján). A 12. táblázat a legfontosabb hatásossági mutatókat foglalja össze a teljes beválasztás szerinti (ITT) populáció vonatkozásában. A PFS és az ORR eredményeket egy
időközi elemzés során, 11 hónapos medián követési idő mellett jelentették. Az OS eredményeket a
végső elemzés során, 25 hónapos medián követési idő mellett jelentették.
12. táblázat: Hatásossági eredmények a KEYNOTE-024 vizsgálatban
Végpont |
Pembrolizumab 200 mg 3 hetente
n = 154 |
Kemoterápia
n = 151 |
Progressziómentes túlélés (PFS) |
|
|
Eseményt mutató betegek száma (%) |
73 (47%) |
116 (77%) |
Relatív hazárd (HR)* (95%-os CI) |
0,50 (0,37, 0,68) |
p-érték† |
< 0,001 |
Medián érték hónapokban kifejezve (95%-os CI) |
10,3 (6,7, NA) |
6,0 (4,2, 6,2) |
Végpont |
Pembrolizumab 200 mg 3 hetente
n = 154 |
Kemoterápia
n = 151 |
Teljes túlélés (OS) |
|
|
Eseményt mutató betegek száma (%) |
73 (47%) |
96 (64%) |
Relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,63 (0,47, 0,86) |
p-érték† |
0,002 |
Medián érték hónapokban kifejezve (95%-os CI) |
30,0
(18,3, NA) |
14,2
(9,8, 19,0) |
Legjobb objektív válaszarány (ORR) |
|
|
ORR % (95%-os CI) |
45% (37, 53) |
28% (21, 36) |
Teljes válasz |
4% |
1% |
Részleges válasz |
41% |
27% |
Válasz időtartama‡ |
|
|
Medián érték hónapokban (tartomány) |
Nem érték el (1,9+, 14,5+) |
6,3
(2,1+, 12,6+) |
% ≥ 6 hónapja folyamatban van |
88%§ |
59%¶ |
* Relatív hazárd (a pembrolizumab a kemoterápiával összehasonlítva) a stratifikált Cox-féle arányos kockázati modell felhasználásával
† A stratifikált lograng-próba alapján
‡ A legjobb objektív válaszarányú betegek teljesnek vagy részlegesnek igazolt válasza alapján
§ A Kaplan–Meier-becslések alapján; 43, legalább 6 hónapos terápiás válasszal rendelkező beteg bevonásával
¶ A Kaplan–Meier-becslések alapján; 16, legalább 6 hónapos terápiás válasszal rendelkező beteg bevonásával
NA = nem áll rendelkezésre
8. ábra: Kezelési karonkénti progressziómentes túlélés Kaplan–Meier-görbén való ábrázolása a KEYNOTE-024 vizsgálatban (beválasztás szerinti populáció) 9. ábra: Kezelési karonkénti teljes túlélés Kaplan–Meier-görbén való ábrázolása a KEYNOTE-024 vizsgálatban (beválasztás szerinti populáció)
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
0 3 6 9 12 15 18 21 24 27 30 33
Idő hónapban kifejezve
Kockázati csoportba tartozók száma
Pembrolizumab: 154 |
136 |
121 |
112 |
106 |
96 |
89 |
83 |
52 |
22 |
5 |
0 |
Kemoterápia: 151 |
123 |
107 |
88 |
80 |
70 |
61 |
55 |
31 |
16 |
5 |
0 |
Egy alcsoport elemzésben kis számú, soha nem dohányzó betegnél a pembrolizumab által biztosított csökkent túlélési előnyt figyeltek meg a kemoterápiával összehasonlítva. A betegek kis száma miatt azonban ezekből az adatokból végleges következtetéseket nem lehet levonni.
KEYNOTE-042: A kezelésben korábban még nem részesült, NSCLC-ban szenvedő betegek bevonásával végzett kontrollos vizsgálat
A pembrolizumab biztonságosságát és hatásosságát a KEYNOTE-042 multicentrikus, kontrollos,
korábban még nem kezelt, lokálisan előrehaladott vagy metasztatizáló NSCLC kezelésére irányuló
vizsgálatban is értékelték. A vizsgálat elrendezése hasonló volt a KEYNOTE-024 vizsgálatéhoz, azzal a különbséggel, hogy a betegeknek ³1%-os TPS PD-L1-expressziójuk volt,
IHC 22C3 pharmDxTM Kittel meghatározva. A betegeket (1:1 arányban) randomizálták 3 hetente 200 mg pembrolizumab adagot kapó csoportba (n = 637) vagy a vizsgáló által meghatározott, platina tartalmú kemoterápiát kapó csoportba (n = 637; ide értve a pemetrexed+karboplatin vagy
paklitaxel+karboplatin tartalmúakat is. A nem laphámsejtes NSCLC-ban szenvedő betegek fenntartó
pemetrexed-kezelést kaphattak). A tumorstátuszt az első 45 hét során 9 hetente, majd ezt követően
12 hetente értékelték.
A KEYNOTE-042 vizsgálat 1274 betegéből 599-nek (47%) volt TPS ³50%-os mértékben PD-L1-et expresszáló daganata, a PD-L1 IHC 22C3 pharmDxTM Kittel meghatározva. Az 599 beteg kiindulási jellemzői közé tartozott: 63 év medián életkor (45%-uk 65 éves vagy idősebb); 69%-uk férfi; 63%-uk fehér bőrű, és 32%-uk ázsiai, 17%-uk hispán vagy latin-amerikai származású, valamint 31%-uknál az ECOG performance státusz 0, és 69%-uknál 1 volt. A betegség jellemzők a következők voltak:
laphámsejtes (37%) és nem laphámsejtes NSCLC (63%); IIIA stádium (0,8%); IIIB stádium (9%);
IV. stádium (90%); és kezelt agyi metasztázis (6%).
Az elsődleges hatásossági végpont mutatója a teljes túlélés volt. A másodlagos hatásossági végpont mutatója a PFS ( Progression Free Survival – progressziómentes túlélés) és az ORR ( objective
response rate – objektív válaszarány) volt (a RECIST 1.1 verzióját alapul vevő BICR megállapítása alapján). A vizsgálat az OS terén a pembrolizumab-monoterápiára randomizált betegek mindegyikénél, akiknél TPS ≥ 1%-os mértékben PD-L1-et expresszált a daganat, statisztikailag szignifikáns javulást igazolt a kemoterápiával összehasonlítva (HR 0,82; 95%-os CI: 0,71, 0,93 a végső analízis során), valamint azoknál a pembrolizumab-monoterápiára randomizált betegeknél, akiknél a daganat TPS ≥ 50%-os mértékben expresszált PD-L1-et, a kemoterápiával összehasonlítva.A 13. táblázat a legfontosabb hatásossági eredményeket foglalja össze a TPS ≥ 50% populációban, a 15,4 hónapos (medián érték) követési idő utáni, végső analízis alapján. A végső analízis alapján a TPS ≥ 50% populációban megfigyelt OS-re vonatkozó Kaplan–Meier-görbét a 10. ábra mutatja.
13. táblázat: Hatásossági eredmények a KEYNOTE-042 vizsgálatban (PD-L1 TPS ³ 50%)
Végpont |
Pembrolizumab 200 mg
3 hetente
n = 299 |
Kemoterápia
n = 300 |
Teljes túlélés (OS) |
Eseményt mutató betegek száma
(%) |
180 (60%) |
220 (73%) |
Relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,70 (0,58, 0,86) |
p-érték† |
0,0003 |
Medián érték hónapokban
kifejezve (95%-os CI) |
20,0 (15,9, 24,2) |
12,2 (10,4, 14,6) |
Progressziómentes túlélés (PFS) |
Eseményt mutató betegek száma (%) |
238 (80%) |
250 (83%) |
Relatív hazárd* (95%-os CI) |
0,84 (0,70, 1,01) |
Medián érték hónapokban kifejezve (95%-os CI) |
6,5 (5,9, 8,5) |
6,4 (6,2, 7,2) |
Objektív válaszarány (ORR) |
ORR % (95%-os CI) |
39% (34, 45) |
32% (27, 38) |
Teljes válasz |
1% |
0,3% |
Részleges válasz |
38% |
32% |
Válasz időtartama‡ |
Medián érték hónapokban
(tartomány) |
22,0
(2,1+, 36,5+) |
10,8
(1,8+, 30,4+) |
% ≥ 18 hónapja folyamatban van |
57% |
34% |
* Relatív hazárd
Farmakokinetika: A pembrolizumab farmakokinetikai tulajdonságait 2993, olyan metasztatizáló vagy nem reszekábilis melanomában, NSCLC-ban vagy karcinomában szenvedő betegnél vizsgálták, akik 2 hetente 1 és 10 mg/ttkg, 3 hetente 2 és 10 mg/ttkg vagy 3 hetente 200 mg közötti dózist kaptak.
Felszívódás
A pembrolizumab intravénásan kerül beadásra, így a biohasznosulása azonnali és teljes mértékű.
Eloszlás
A korlátozott extravascularis eloszlásnak megfelelően a pembrolizumab eloszlásának mértéke a dinamikus egyensúlyi állapotban kicsi (~6,0 l; CV: 20%). Ahogyan az egy antitesttől várható, a pembrolizumab nem kötődik specifikusan a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
A pembrolizumab nem-specifikus útvonalakon katabolizálódik; clearance-éhez a metabolizmus nem járul hozzá.
Elimináció
A pembrolizumab szisztémás clearance-e (CL) hozzávetőleg 23%-kal alacsonyabb (geometriai átlag, napi 195 ml [CV%: 40%]) a dinamikus egyensúlyi állapotban elért legnagyobb változás után, mint az
első dózis esetén (napi 252 ml [CV%: 37%]); a CL ilyen mértékű időbeli csökkenése nem tekinthető
klinikailag jelentősnek. A terminális felezési idő geometriai átlagértéke (CV%) dinamikus egyensúlyi állapotban 22 nap (32%).
Linearitás/nem-linearitás
A pembrolizumab expozíció csúcskoncentrációval (cmax) vagy a plazmakoncentráció-idő görbe alatti területtel (AUC) kifejezve dózisarányosan emelkedett a hatásossági dózistartományon belül. A pembrolizumab dinamikus egyensúlyi állapotú koncentrációit 16 hétig tartó, 3 hetente ismételt
adagoláskor érték el, és a szisztémás akkumuláció 2,1-szeres volt. A mélyponti koncentrációk (cmin) medián értéke dinamikus egyensúlyi állapotban hozzávetőleg 22 mikrogramm/ml volt 3 hetente adott 2 mg/ttkg dózis és 29 mikrogramm/ml 3 hetente adott 200 mg dózis esetén. A koncentráció-idő görbe alatti medián terület dinamikus egyensúlyi állapotban 3 hét után (AUC0-3 hét) 794 mikrogramm•nap/ml volt 3 hetente adott 2 mg/ttkg dózis, és 1053 mikrogramm•nap/ml volt 3 hetente adott 200 mg dózis
esetén.
Klasszikus HL-ban szenvedő betegeknek 3 hetente adott 200 mg pembrolizumab alkalmazását követően a dinamikus egyensúlyi állapotban megfigyelt medián cmin legfeljebb 40%-kal volt magasabb, mint az ugyanezzel a dózissal kezelt egyéb tumorfajták esetén, azonban a minimáliskoncentrációk tartománya hasonló volt. A medián cmax-ot illetően nincs érdemi különbség a cHL és egyéb tumorfajták között. A cHL és az egyéb tumorfajták vonatkozásában elérhető biztonságossági adatok alapján ezek a különbségek klinikailag nem jelentősek.
Különleges betegcsoportok
Populációs farmakokinetikai elemzésekkel vizsgálták a különböző kovariánsok hatását a
pembrolizumab farmakokinetikájára. Az alábbi tényezőknek nem volt klinikailag jelentős hatásuk a
pembrolizumab clearance-ére: életkor (15 – 94 éves tartomány), nem, rassz, enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás, enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás, illetve tumorterhelés. A testtömeg
és a clearance közötti összefüggés vagy a fix dózisú, vagy a testtömeg alapján történő adagolást
támasztja alá az expozíció kielégítő és hasonló szabályozása érdekében. A testtömeg alapján, 3 hetente 2 mg/ttkg dózisban (≥ 3 –17 éves) gyermekeknek és serdülőknek adott pembrolizumab expozíciók hasonlóak a felnőtteknek adott ugyanakkora adagnál megfigyeltekhez.
Vesekárosodás
Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél populációs farmakokinetikai elemzésekkel vizsgálták a vesekárosodás pembrolizumab clearance-ére gyakorolt hatását a normál
vesefunkciójú betegekhez képest. Az enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő
betegeknél nem találtak klinikailag jelentős eltéréseket a pembrolizumab clearance-ében a normál vesefunkciójú betegekhez képest. A pembrolizumabot nem vizsgálták súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (az Amerikai Nemzeti Rákkutató
Intézet májműködési zavarra vonatkozó kritériumai alapján meghatározva) populációs
farmakokinetikai elemzésekkel vizsgálták a májkárosodás pembrolizumab clearance-ére gyakorolt hatását a normál májfunkciójú betegekhez képest. Az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban
szenvedő betegeknél nem találtak klinikailag jelentős eltéréseket a pembrolizumab clearance-ében a
normál májfunkciójú betegekhez képest. A pembrolizumabot nem vizsgálták súlyos májkárosodásban
szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont). |
|