HATÓANYAGOK |
|
Javallatok: Az injekciós Depakine-kezelés abban az esetben indokolt, ha az adott időben a per os kezelés nem lehetséges (status epilepticus, nyelészavar).
Hatékonynak bizonyult az epilepszia minden formájában, főleg a primer (idiopathiás) epilepszia generalizált formáinak monoterápiájában.
Generalizált rohamok:
Absence-ek; pycnolepsiás absence-ek; myoclonusos rohamok (juvenilis myoclonusos generalizált epilepszia); myoclonusos astatikus rohamok (Lennox-Gastaut szindróma). Salaam-epilepszia, BNS-rohamok (West-szindróma); grand mal; grand mal + absence-ek.
Fokális rohamok:
Egyszerű és komplex parciális rohamok; parciális szekunder generalizálódó rohamok.
Ellenjavallatok: A Depakine a következő esetekben ellenjavallt:
– a készítmény hatóanyagával szembeni túlérzékenység;
– akut hepatitis;
– krónikus hepatitis;
– máj- vagy hasnyálmirigy-működési zavarok. A beteg vagy a családtagja anamnézisében előforduló súlyos – elsősorban gyógyszerrel kapcsolatos – májbetegség.
– haemorrhagiás diathesis;
– hepaticus eredetű porphyria;
– a valproát ellenjavallt olyan betegeknél, akiknél ismert, hogy a polimeráz-gamma (POLG) mitokondriális enzimet kódoló nukleáris gén mutációi által okozott mitokondriális betegségekben (pl. Alpers–Huttenlocher-szindrómában), valamint olyan 2 év alatti gyermekeknél, akik vélhetően POLG-gal kapcsolatos betegségben szenvednek (lásd 4.4 pont);
– ellenjavallt olyan betegeknél, akiknél ismert, hogy az urea ciklus zavarában szenvednek;
– terhesség alatt, kivéve, ha nincs megfelelő alternatív kezelés (lásd 4.4 és 4.6 pont);
– fogamzóképes nők esetében, kivéve, ha teljesülnek a Terhességmegelőző program feltételei (lásd 4.4 és 4.6 pont).
Adagolás: Adagolás
A kezelést lassú iv. injekcióval (3-5 perc alatt legfeljebb 5-10 mg/ttkg) kell kezdeni és a hatástól függően 1-2 mg/ttkg/óra infúzióval kell folytatni. A folyamatos vagy ismételt infúziós összadag nem haladhatja meg a napi 2500 mg-ot.
A parenteralis kezelés csak addig folytatandó, amíg a beteg állapota a per os kezelést nem teszi lehetővé.
Leánygyermekek és fogamzóképes nők
A valproát-kezelést az epilepszia kezelésében jártas szakorvosnak kell elkezdeni és ellenőrizni. A valproát nem alkalmazható leánygyermekeknél és fogamzóképes nőknél, kivéve, ha az egyéb kezelések hatástalanok vagy nem tolerálhatók.
A valproát felírása és kiadása a Valproát Terhességmegelőző programnak megfelelően történik (lásd 4.3 és 4.4 pont).
A valproátot lehetőleg monoterápiaként kell felírni, a legkisebb hatásos adagban, amennyiben lehetséges retard gyógyszerformában, a magas plazmacsúcskoncentráció elkerülése érdekében. A napi adagot legalább két egyszeri adagra kell elosztani (lásd 4.6 pont).
Az alkalmazás módja
Az injekciót közvetlenül felhasználás előtt kell elkészíteni. (A mellékelt oldószerben fel kell oldani a port tartalmazó injekciós üveg tartalmát, és ki kell szívni a megfelelő dózist). Az elkészített oldatot 24 órán belül fel kell használni. A fel nem használt rész megsemmisítendő.
Mellékhatások: A feltüntetett gyakoriságokat a következő megegyezés felhasználásával határoztuk meg:
Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ <1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100), ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)
Ritka: Myelodisplasia-s szindróma
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: Anaemia, thrombocytopenia (lásd 4.4 pont Óvintézkedések)
Nem gyakori: Pancytopenia, leukopenia.
Ritka: Csontvelő elégtelenség beleértve a tiszta vörösvértest aplasia-t, agranulocytosis, macrocyter anaemia, macrocytosis.
Nem ismert: A csökkent fibrinogén-szint és megnyúlt prothrombin-idő előfordulhat, különösen nagy adagok mellett, a kezelés korai szakában (a nátrium-valproát gátló hatást fejt ki a vérlemezke aktiváció második fázisára), (lásd 4.6 pont Terhesség és szoptatás).
Endokrin betegségek és tünetek
Nem gyakori: Az ADH rendellenes szekréciójának szindrómája (SIADH), hyperandrogenismus (hirsutismus, virilizmus, akne, férfias típusú alopecia, és/vagy megnövekedett androgénszint)
Ritka: Hypothyroidizmus
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Gyakori: Hyponatraemia. Testsúlynövekedés (a súlygyarapodásra fokozott figyelmet kell fordítani, mivel a polycystás ovárium szindróma rizikófaktora (lásd 4.4 pont).
Ritka: Hyperammonaemia*, obesitas.
*Izolált és mérsékelt hyperammonaemia alakulhat ki a májfunkciós tesztek kóros eltérései nélkül, ami általában nem befolyásolja a kezelés folytatását.
Leírták hyperammonaemia és neurológiai tünetek együttes fellépését. Ezekben az esetekben további vizsgálatokat kell végezni (lásd 4.4 Figyelmeztetések).
Pszichiátriai kórképek
Gyakori: Zavarodott állapot, hallucinációk, agresszió*, izgatottság*, figyelemzavar*, kábultság.
Ritka: Rendellenes viselkedés*, pszichomotoros hiperaktivitás*, tanulási nehézségek*
* leginkább gyermekbetegeknél megfigyelt mellékhatások
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: Tremor
Gyakori: Extrapiramidális zavarok, stupor*, aluszékonyság, konvulzió*, emlékezet romlása, fejfájás, nystagmus, szédülés. Intravénás alkalmazáskor, a beadást követően néhány perccel szédülés jelentkezhet, mely néhány percen belül spontán szűnik.
Nem gyakori: Kóma*, encephalopathia*, letargia*, reverzibilis parkinsonismus, ataxia, paraesthesia. A görcsrohamok súlyosbodása.
* Stupor és letargia esetenként átmeneti kómához, encephalopathiához vezetett. E tünetek vagy izoláltan, vagy a kezelés alatt fellépő rohamok számának fokozódásával együtt jelentkeztek, és a kezelés felfüggesztésével, vagy az adag csökkentésével mérséklődtek. Leggyakrabban kombinált kezeléssel (különösen fenobarbitállal vagy topiramáttal együtt), vagy a valproát adagjának hirtelen emelésével mutatnak összefüggést.
Ritka: Reverzibilis demenciával járó reverzibilis cerebralis atrophia, kognitív zavarok, diplopia.
A fül- és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Gyakori: Süketség
Érbetegségek és tünetek
Gyakori: Haemorrhagia
Nem gyakori: Vasculitis.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nem gyakori: Pleurális folyadékgyülem
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: hányinger (intravénás alkalmazáskor a beadást követően néhány perccel hányinger jelentkezését szintén megfigyelték, mely néhány percen belül spontán szűnik)
Gyakori: A kezelés kezdetén gyakoriak a gastrointestinális panaszok (a kezelés felfüggesztése nélkül általában néhány nap múlva megszűnnek): hányás, fogínybetegségek (főleg gingiva hyperplasia), stomatitis, a has felső részét érintő fájdalom, diarrhoea.
Nem gyakori: Pancreatitis némely esetben halálos kimenetellel (lásd 4.4 pont).
Máj- és epebetegségek illetve tünetek
Gyakori: Májkárosodás (esetenként súlyos és végzetes, lásd 4.4 pont Figyelmeztetések).
A bőr és bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Gyakori: Túlérzékenység, átmeneti és/vagy dózisfüggő alopecia (göndör „új haj” kinövésével), a köröm és a körömágy rendellenességei.
Nem gyakori: Angiooedema, bőrkiütés, a haj rendellenességei (mint pl. a haj szerkezetének megváltozása, a haj színének megváltozása, kóros hajnövekedés)
Ritka: Toxicus epidermalis necrolysis, Stevens-Johnson szindróma, erythema multiforme, DRESS szindróma (eosinophilia-val és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta kiütések).
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Ritka: Myalgia, szisztémás lupus erythematosus, rhabdomyolysis (lásd 4.4 pont Figyelmeztetések)
A hosszú távú kezelés során a csont ásványianyag-sűrűségének csökkenéséről, osteopeniáról, osteoporosisról és törésekről számoltak be. Nem tisztázott, hogy a Depakine injekció milyen módon befolyásolja a csontanyagcserét.
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Gyakori: Vizeletinkontinencia
Nem gyakori: Veseelégtelenség
Ritka: Enurézis, tubulo-interstitialis nephritis, reverzibilis Fanconi-szindróma, de ennek mechanizmusa még tisztázatlan.
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Gyakori: Dysmenorrhoea.
Nem gyakori: Amenorrhoea
Ritka: Polycystás ovárium szindróma, férfiaknál terméketlenség.
Veleszületett, örökletes és genetikai rendellenességek
Veleszületett fejlődési rendellenességek és fejlődési zavarok (lásd 4.4 és 4.6 pont).
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori: Hypothermia,nem súlyos perifériás oedema fordulhat elő.
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Ritka: Véralvadási faktorok hiánya (legalább egy), kóros véralvadási eredmények, mint pl. megnyúlt prothrombin idő, aktivált parciális prothrombin idő megnyúlása, thrombin idő megnyúlása, megnyúlt INR, biotin/biotinidáz-hiány.
Plazmakoncentrációtól függőena valproát leszoríthatja a pajzsmirigyhormonokat a plazmafehérjék kötőhelyeiről és ezáltal fokozza lebomlásukat, amely a hypothyreosis téves diagnózisához vezethet.
Mivel a nátrium-valproát főleg a vesén keresztül választódik ki részben ketontestek formájában, cukorbetegeknél ketoacidózis gyanúja esetén figyelembe kell venni, hogy a ketontest kiválasztási vizsgálat esetleg ál-pozitív lehet.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Interakciók: A nátrium-valproát hatása egyéb gyógyszerekre
- Neuroleptikumok, MAO-gátlók, antidepresszívumok és benzodiazepinek
A nátrium-valproát potenciálhatja egyéb pszichotrop gyógyszerek, így a neuroleptikumok, MAO-gátlók, antidepresszívumok és benzodiazepinek hatását. Ezért klinikai monitorozás, szükség esetén az adag módosítása javasolt.
- Lítium
A Depakine nincs hatással a szérum lítium szintjére.
- Fenobarbitál
A nátrium-valproát emeli a fenobarbitál plazmakoncentrációját (a májban történő lebontás gátlása következtében), és ez szedatív hatáshoz vezethet, különösen gyermekekben. Ezért kombinált kezelés első 15 napjában klinikai ellenőrzés, szedatív hatás esetén az adag azonnali csökkentése, szükség esetén a fenobarbitál plazmaszintjének meghatározása ajánlott.
- Primidon
A nátrium-valproát emeli a primidon plazmaszintjét, ami a mellékhatások (pl. szedáció) fokozódásához vezethet; ezek a tünetek azonban a hosszútávú kezelés során megszűnnek.
Fokozott klinikai ellenőrzés, szükség esetén az adag módosítása ajánlott, különösen a kombinált kezelés kezdetén.
- Etoszuximid
A nátrium-valproát fokozhatja az etoszuximid szedatív hatását.
- Fenitoin
A Nátrium-valproát csökkentheti a fenitoin teljes plazmaszintjét. A nátrium-valproát emeli a fenitoin szabad formájának mennyiségét, ami túladagolási tüneteket okozhat (a nátrium-valproát leszorítja a fenitoint a plazmafehérje-kötőhelyekről, valamint gátolja annak májbeli lebontását). Ezért fokozott klinikai ellenőrzés ajánlott; a fenitoin plazmaszintjének meghatározásakor a szabad formát kell figyelembe venni.
- Karbamazepin
Klinikai toxicitásról számoltak be nátrium-valproát és karbamezepin együttes adásakor (a nátrium-valproát fokozhatja a karbamazepin toxikus hatását). Különösen a kombinált terápia megkezdésekor fokozott ellenőrzés, szükség esetén az adag módosítása ajánlott.
- Lamotrigin
A nátrium-valproát csökkentheti a lamotrigin metabolizmusát és közel kétszeresére növelheti átlagos plazmafelezési idejét. Ez az interakció fokozott lamotigrin toxicitáshoz vezethet, kiváltképp súlyos bőrkiütésekhez. Ezért, klinikai ellenőrzés javasolt és az adag módosítására (a lamotrigin adagjának a csökkentésére) lehet szükség.
- Zidovudin
A valproinsav fokozhatja a zidovudin plazmakoncentrációját, ami az utóbbi toxicitásának fokozódásához vezet.
- Felbamát
A nátrium-valproát 16%-ra csökkentheti a felbamát átlagos clearance-ét.
- Olanzapin
A valproinsav csökkentheti az olanzapin plazmakoncentrációját.
- Rufinamid
A valproinsav a rufinamid plazmaszintjének növekedését eredményezheti, ami a valproinsav koncentrációjától függetlenül bekövetkezhet, ezért együttes alkalmazásuk esetén óvatosság szükséges különösen gyermekek esetében, mivel ez a kölcsönhatás nagyobb mértékben fordul elő ebben a betegcsoportban.
- Propofol
A valproinsav a propofol plazmaszintjének növekedését eredményezheti. Együttes alkalmazás esetén megfontolandó a propofol adagjának csökkentése.
- Nimodipin
A nátrium-valproáttal és nimodipinnel egyidejűleg kezelt betegek esetében a nimodipin expozíció 50% -kal emelkedhet. A nimodipin dózisát ezért csökkenteni kell hypotonia esetén.
Egyéb gyógyszerek hatása a nátrium-valproátra
Az enzimindukáló hatással rendelkező antiepileptikumok (pl. fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin) csökkentik a nátrium-valproát szérumszintjét. Kombinált kezelés esetén az adagokat a klinikai válasznak megfelelően és a szérumszint ismeretében kell módosítani.
Ugyanakkor a felbamát és nátrium-valproát kombinációja a nátrium-valproát clearance-jét 22%-ról 50%-ra csökkenti és ennek következtében a nátrium-valproát plazmakoncentrációjának fokozódását eredményezi. A nátrium-valproát adagját megfelelően ellenőrizni kell.
A valproinsav metabolitjainak szintje növekedhet fenitoin vagy fenobarbitál együttes alkalmazásakor, ezért azokat a betegeket, akik fenitoint vagy fenobarbitált szednek, gondosan monitorozni kell a hyperammonaemia tüneteinek jelentkezése szempontjából.
A meflokin fokozza a nátrium-valproát metabolizmusát, és görcskeltő hatással rendelkezik, ezért kombinált kezelés esetén epilepsziás rohamok jelentkezhetnek.
A nátrium-valproát és az erős fehérjekötődést mutató gyógyszerek (acetilszalicilsav) együttes adásakor a szabad nátrium-valproát szintje növekedhet.
A prothrombin aktivitás szoros ellenőrzésére van szükség a K-vitamin antagonista antikoagulánssal való kezelés esetén.
A nátrium-valproát szérumszintje növekedhet cimetidin vagy eritromicin együttes adásakor (a májban történő metabolizmus csökkenése következtében).
A nátrium-valproát és klonazepám kombinációja az absence-rohamok gyakoriságának a növekedését (főleg gyermekkorban) és petit mal kialakulását okozhatja.
Karbapenem (panipenem, meropenem, imipenem, ertapenem) és nátrium-valproát együttes adásakor a nátrium-valproát vérszintjének csökkenését jelentették, mely két napon belül 60-100%-os nátrium-valproát-szint csökkenést eredményezett, esetenként görcsök együttes megjelenésével. A kialakulás gyorsasága és a csökkenés mértéke miatt kerülni kell a karbapenem alkalmazását nátrium-valproát kezelés alatt álló betegeknél (lásd 4.4 pont). Amennyiben ezekkel az antibiotikumokkal történő kezelés nem elkerülhető, a nátrium-valproát vérszintjének szoros ellenőrzésére van szükség.
A rifampicin csökkentheti a vér valproát-szintjét, mely a terápiás hatás elmaradását eredményezheti. Ennek megfelelően a valproát adagjának módosítása válhat szükségessé, ha rifampicinnel együtt alkalmazzák.
Proteáz inhibitorok
Proteáz inhibitorok, mint pl. a lopinavir, ritonavir, együttes adása csökkenti a valproát plazmaszintjét.
Kolesztiramin
A kolesztiramin együttes adásakor a kolesztiramin csökkentheti a valproát plazmaszintjét.
Ösztrogént tartalmazó gyógyszerek, beleértve az ösztrogént tartalmazó hormonális fogamzásgátlókat is
Az ösztrogén a valproát glükuronidációjában résztvevő UDP-glükuronil-transzferáz (UGT) izoformáit indukálja, és fokozhatja a valproát kiürülését, ami csökkentheti a valproát szérumszintjét, és potenciálisan csökkentheti annak hatásosságát (lásd 4.4 pont). A valproát szérumszintjének monitorozása megfontolandó (lásd 4.4 pont).
Ezzel ellentétben a valproát nem fejt ki enzimindukáló hatást, ezért az ösztroprogesztatív szerek hatását nem csökkenti a hormonális fogamzásgátlást alkalmazó nők esetében.
További interakciók
A valproát és a topiramát vagy acetazolamid együttes alkalmazása okozhat encephalopathia-t és/vagy hyperammonaemia‑t. Szorosan kell az olyan betegeket ellenőrizni a hyperammonaemia-s encephalopathia tünetei és jelei irányában, akiket a két gyógyszerrel együttesen kezelnek.
Kvetiapin
A nátrium-valproát és a kvetiapin együttes alkalmazása növelheti a neutropenia/leukopenia kialakulásának kockázatát.
Mivel a nátrium-valproát főleg a vesén keresztül választódik ki részben ketontestek formájában, cukorbetegeknél ketoacidózis gyanúja esetén figyelembe kell venni, hogy a ketontest kiválasztási vizsgálat esetleg ál-pozitív lehet.
A nátrium-valproát – szemben az enzimindukáló hatású antiepileptikumokkal – nem gátolja az orális fogamzásgátlók hatékonyságát.
Figyelmeztetések: Figyelmeztetések
Súlyos májkárosodás
Kialakulás körülményei:
Kivételesen ritkán beszámoltak súlyos, néhány esetben halálos kimenetelű májkárosodásról.
Az epilepszia terén szerzett tapasztalat arra utal, hogy a legnagyobb kockázatnak azok a politerápiával kezelt csecsemők és 3 éven aluli gyermekek vannak kitéve, akik súlyos rohamokban szenvednek, különösen agyi károsodás, mentális retardáció, congenitalis metabolikus zavar vagy degeneratív betegség fennállása esetén.
A gyakoriság hároméves kortól jelentősen csökken, és az életkor növekedésével további csökkenés tapasztalható.
A májkárosodás legtöbb esetben a terápia első 6 hónapjában lépett fel.
Ráutaló jelek:
A korai diagnózisban alapvető szerepet játszanak a klinikai tünetek. A veszélyeztetett betegeknél (lásd Kialakulás körülményei) a sárgaságot az alábbi tünetek előzhetik meg:
– hirtelen fellépő nem specifikus tünetek, mint asthenia, anorexia, letargia, szédülés, néha ismétlődő hányással és hasi fájdalommal.
– epilepsziás betegeknél a rohamok visszatérése.
A betegek vagy családtagjaik figyelmét fel kell hívni arra, hogy a fenti tüneteket azonnal jelentsék orvosuknak. Ilyenkor azonnali klinikai és májfunkciós vizsgálatra van szükség.
Észlelés:
A kezelés előtt, majd az első 6 hónapban periodikusan ellenőrizni kell a májfunkciót. A szokásos laboratóriumi vizsgálatok közül a proteinszintézisre utalóaknak van a legnagyobb jelentősége, különösen a prothrombinszintnek. Kórosan alacsony prothrombinszint esetén, különösen, ha egyéb abnormalitások is fennállnak (a fibrinogén vagy más véralvadási faktorok szintjének jelentős csökkenése; bilirubin- és transzamináz-szint emelkedés) a Depakine terápia megszakítását teszi szükségessé. Elővigyázatosságból az esetlegesen együttadott szalicilátokat is le kell állítani, mivel azonos metabolikus utakon mennek keresztül.
Pancreatitis
Igen ritkán súlyos, akár halálos kimenetelű pancreatitist észleltelek. A fiatal gyermekek a legveszélyeztetettebbek, a kockázat az életkor növekedésével csökken. A kockázati tényezők közé tartoznak a súlyos rohamok, a neurológiai károsodás és az antikonvulzív kezelés. A halálos kimenetel kockázata a pancreatitis-szel együttesen fennálló májelégtelenség esetén fokozódik. Akut hasi fájdalom esetén a betegek haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Pancreatitis esetén a valproát kezelést meg kell szakítani.
Terhességmegelőző program
A valproát nagy teratogén potenciállal rendelkezik és az in utero valproát expozíciónak kitett gyermekeknél magas a veleszületett fejlődési rendellenességek és az idegrendszeri fejlődési zavarok kockázata (lásd 4.6 pont).
A Depakinea következő esetekben ellenjavallt:
· terhesség alatt, kivéve, ha nincs megfelelő alternatív kezelés (lásd 4.3 és 4.6 pont).
· fogamzóképes nők esetében, kivéve, ha teljesülnek a Terhességmegelőző program feltételei (lásd 4.3 és 4.6 pont).
A Terhességmegelőző program feltételei:
A gyógyszert felíró orvosnak ügyelnie kell arra, hogy:
· minden esetben kellően mérlegelje az egyedi körülményeket, a beteg beleegyezésének biztosítása érdekében bevonja őt a megbeszélésbe, megvitassák a kezelési lehetőségeket, és, hogy a beteg biztosan megértse a kockázatokat, és a kockázatok minimalizálásához szükséges intézkedéseket.
· a terhesség lehetőségét minden nőbetegnél értékelte.
· a beteg megértette és tudomásul vette a veleszületett fejlődési rendellenességek és idegrendszeri fejlődési zavarok kockázatait, beleértve e kockázatok mértékét is az in utero valproát expozíciónak kitett gyermekekre nézve.
· a beteg megérti, hogy a kezelés megkezdése előtt terhességi tesztet kell végezni nála, és a kezelés alatt is, amennyiben szükséges.
· a beteg tanácsadásban részesült a fogamzásgátlással kapcsolatban, és képes betartani, hogy hatékony fogamzásgátló módszert alkalmazzon (a további részleteket lásd a bekeretezett figyelmeztetések fogamzásgátlás alpontjában) a valproát-kezelés teljes időtartama alatt, megszakítás nélkül.
· a beteg megérti, hogy szükség van a kezelés rendszeres (legalább évente) felülvizsgálatára egy epilepszia kezelésében jártas szakorvosnál.
· a beteg megérti, hogy szükség van arra, hogy amint terhességet tervez, felkeresse kezelőorvosát, annak érdekében, hogy a fogantatást megelőzően, illetve a fogamzásgátlás abbahagyása előtt kellő idő álljon rendelkezésre az alternatív kezelési lehetőségek megvitatására és az átállásra.
· a beteg megérti annak fontosságát, hogy terhesség esetén azonnal keresse fel kezelőorvosát.
· a beteg megkapta a betegeknek szóló útmutatót.
· a beteg igazolta azt, hogy megértette a valproát alkalmazással kapcsolatos veszélyeket és a szükséges óvintézkedéseket (Éves kockázatokkal kapcsolatos információk tudomásulvételét igazoló űrlap).
Ezek a feltételek a jelenleg még szexuálisan nem aktív nőkre is vonatkoznak, kivéve, ha a felíró orvos úgy ítéli meg, hogy olyan nyomós okok állnak fenn, amelyek azt jelzik, hogy nem áll fenn a terhesség kockázata.
Leánygyermekek
· A felíró orvosnak meg kell győződnie arról, hogy a leánygyermekek szülei/gondozói megértik azt, hogy amint a valproátot szedő leánygyermek először menstruál, fel kell keresniük egy szakembert.
· A felíró orvosnak meg kell győződnie arról, hogy a már menstruáló leánygyermekek szülei/gondozói átfogó tájékoztatást kapnak a veleszületett fejlődési rendellenességek és idegrendszeri fejlődési zavarok kockázatairól, beleértve e kockázatok mértékét is az in utero valproát expozíciónak kitett gyermekeknél.
· A már menstruáló betegeknél, a felíró orvosnak évente újra kell értékelnie a valproát-kezelés szükségességét, és fontolóra kell vennie alternatív kezelési lehetőségeket. Amennyiben a valproát az egyedüli megfelelő kezelés, meg kell beszélniük a hatékony fogamzásgátlás szükségességét, valamint a Terhességmegelőző program összes többi feltételét. A szakembernek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a leánygyermekeket még a felnőttkor elérése előtt átállítsa alternatív kezelésre.
Terhességi teszt
A terhességet a valproát-kezelés megkezdése előtt ki kell zárni. Nem kezdhető el a valproát-kezelés fogamzóképes nőknél egészségügyi szakember által igazolt, negatív terhességi teszteredmény nélkül (plazmával végzett terhességi teszt), a terhesség alatti nem kívánt alkalmazás elkerülése érdekében.
Fogamzásgátlás
A fogamzóképes nőknek, akiknek valproátot írtak fel, a valproát-kezelés teljes ideje alatt, megszakítás nélkül, hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk. Ezeknek a betegeknek átfogó tájékoztatást kell kapniuk a terhesség megelőzésére vonatkozóan és a fogamzásgátlásra vonatkozó tanáccsal kell ellátni őket, ha nem alkalmaznak hatékony fogamzásgátlást. Legalább egy hatékony fogamzásgátló módszert (lehetőleg egy felhasználó független módot, mint például méhen belüli eszköz vagy implantátum), vagy a fogamzásgátlás két kiegészítő változatát, ideértve a barrier-módszert is, kell alkalmazniuk. A fogamzásgátló módszer kiválasztásakor, minden esetben figyelembe kell venni az egyedi körülményeket, bevonva a beteget a megbeszélésbe, annak biztosítása érdekében, hogy beleegyezzen és betartsa a választott módszert. Még akkor is követnie kell a hatékony fogamzásgátlásra vonatkozó tanácsokat, ha amenorrheas.
Ösztrogént tartalmazó gyógyszerek
Az ösztrogént tartalmazó gyógyszerek, beleértve az ösztrogént tartalmazó hormonális fogamzásgátlók együttes alkalmazása valproáttal, potenciálisan csökkentheti a valproát hatásosságát (lásd 4.5 pont). Az ösztrogéntartalmú gyógyszerek felírásakor, illetve az azokkal történő kezelés abbahagyásakor a klinikai választ monitorozni kell (görcsküszöb változása, hangulatingadozás).
Ezzel ellentétben a valproát nem csökkenti a hormonális fogamzásgátlók hatásosságát.
A kezelés évenként végzett szakorvosi felülvizsgálata
A szakorvosnak legalább évente egyszeri felül kell vizsgálnia, hogy a valproát-e a legmegfelelőbb kezelés a beteg számára. A szakorvosnak a kezelés megkezdésekor és minden évente elvégzett felülvizsgálat során meg kell beszélnie a beteggel, az Éves kockázatokkal kapcsolatos információk tudomásulvételét igazoló űrlap tartalmát, és meg kell bizonyosodnia arról, hogy a beteg megértette az űrlapban leírtakat.
Terhesség tervezése
Epilepszia indikáció esetén, ha egy nőbeteg terhességet tervez, egy az epilepszia kezelésében jártas szakorvosnak újra kell értékelnie a valproát-kezelést, és mérlegelnie kell az alternatív terápiás lehetőségeket. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a beteget még a fogantatás és a fogamzásgátlás abbahagyása előtt a megfelelő alternatív kezelésre átállítsák (lásd 4.6 pont). Amennyiben az átállítás nem lehetséges, a betegnek további tájékoztatást kell kapnia a valproát magzatra gyakorolt veszélyeiről, hogy segítsen neki megalapozott döntést hozni a családtervezésre vonatkozóan.
Terhesség esetén
Ha egy valproátot szedő nő teherbe esik, azonnal szakorvoshoz kell irányítani a valproát-kezelés újraértékelése és alternatív lehetőségek megfontolása céljából. A terhesség alatt valproát expozíciónak kitett betegeket és partnereiket teratologiában jártas szakorvoshoz kell irányítani az expozíciónak kitett terhesség értékelése és tanácsadás céljából (lásd 4.6 pont).
A gyógyszerésznek gondoskodnia kell arról, hogy
· minden valproát kiadással együtt átadásra kerüljön a betegkártya, és, hogy a betegek megértsék annak tartalmát.
· a betegek azt tanácsot kapják, hogy ne hagyják abba a valproát-kezelést és azonnal keressenek fel egy szakorvost, ha terhességet terveznek, vagy azt gyanítják, hogy terhesek.
Oktatóanyagok
A terhesség alatti valproát expozíció elkerülése érdekében az egészségügyi szakemberek és a beteg támogatására a forgalomba hozatali engedély jogosultja oktatóanyagot készített, a fogamzóképes nőknél történő valproát alkalmazással kapcsolatos figyelmeztetések nyomatékosabbá tétele és útmutatás nyújtása céljából a terhességmegelőző program részleteit illetően. Minden valproátot alkalmazó fogamzóképes nőt el kell látni egy Betegeknek szóló útmutatóval és Betegkártyával.
A kezelés megkezdésekor és a valproát-kezelés évenként történő felülvizsgálata során a szakorvosnak minden alkalommal használnia kell az Éves, kockázatokkal kapcsolatos információk tudomásulvételét igazoló űrlapot.
|
Öngyilkossági gondolatok és viselkedés
Öngyilkossági gondolatok és viselkedés eseteit jelentették különböző javallatokkal antiepileptikumokkal kezelt betegek esetén. Antiepileptikumok randomizált, placebokontrollos vizsgálatainak meta-analízis eredménye szintén enyhe emelkedést mutatott az öngyilkossági gondolatok és viselkedés veszélyét illetően. A hatásmechanizmusa a lehetséges mellékhatásnak nem ismert.
A betegeket a leírtak miatt az öngyilkossági gondolatokra és viselkedésre utaló jelek irányában ellenőrizni kell, és a megfelelő kezelés megfontolandó. A betegeket (és gondozóikat) tájékoztatni kell, hogy azonnal keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben öngyilkossági gondolatok vagy viselkedés tünetei jelentkeznek.
Ismerten vagy vélhetően mitokondriális betegségben szenvedő betegek
A valproát kiválthatja a fennálló, a mitokondriális DNS, valamint a magban kódolt POLG gén mutációi által okozott mitokondriális betegségek klinikai tüneteit, vagy ezek rosszabbodását okozhatja. Különösen a valproát által kiváltott akut májelégtelenségről és a májjal összefüggő halálesetekről számolnak be gyakrabban azoknál a betegeknél, akik a polimeráz-gamma (POLG) mitokondriális enzim génjének mutációi által okozott örökletes neurometabolikus szindrómákban, például Alpers-Huttenlocher szindrómában szenvednek.
POLG-gal kapcsolatos betegségeket kell vélelmezni olyan betegeknél, akiknek a családi anamnézisében előfordul POLG-gal kapcsolatos betegség, vagy akiknél az e betegségre utaló tünetek – többek között ismeretlen eredetű encephalopathia, refrakter epilepszia (fokális, myoclonusos), status epilepticus a diagnózis felállításkor, visszamaradás a fejlődésben, pszichomotoros regresszió, axonális szenzomotoros neuropathia, myopathia, kisagyi ataxia, ophtalmoplegia vagy komplikált migrén nyakszirti aurával – figyelhetők meg. A POLG mutáció vizsgálatát az ilyen rendellenességek diagnosztikus vizsgálatára vonatkozó korszerű klinikai gyakorlattal összhangban kell elvégezni (lásd 4.3 pont).
Súlyosbodó görcsrohamok
Néhány beteg a görcsrohamok gyakoriságának és súlyosságának (beleértve a status epilepticus kialakulását is) csökkenése helyett azok reverzibilis növekedését vagy a görcsrohamok újabb típusainak előfordulását tapasztalhatja a valproát-kezelés mellett. A görcsrohamok súlyosbodása esetén a betegnek haladéktalanul orvoshoz kell fordulnia.
Karbapenem
A nátrium-valproát és a karbapenem együttes alkalmazása nem javasolt.
Pajzsmirigyhormonok:
Plazmakoncentrációtól függőena valproát leszoríthatja a pajzsmirigyhormonokat a plazmafehérjék kötőhelyeiről és ezáltal fokozza lebomlásukat, amely a hypothyreosis téves diagnózisához vezethet.
Óvintézkedések
- A kezelés megkezdése előtt, majd az első 6 hónapban periodikusan, valamint esetleges sebészeti beavatkozást megelőzően ellenőrizni kell a májfunkciós értékeket, különösen a magas kockázatú betegeken.
A legtöbb antiepileptikumhoz hasonlóan enyhén emelkedett májenzim értékek fordulhatnak elő, különösen a kezelés kezdetén; rendszerint átmeneti, izolált eltérésekről van szó, klinikai tünetek nélkül.
E betegeknél további laboratóriumi vizsgálatok elvégzése ajánlott (beleértve a prothrombin időt); szükség esetén a dózis változtatására, a laboratóriumi vizsgálatok megismétlésére lehet szükség.
- Három éven aluli gyermekeknél monoterápia ajánlott, de a Depakine kezelést a májkárosodás és pancreatitis lehetősége miatt csak az előny/kockázat mérlegelését követően szabad megkezdeni (lásd 4.4 pont Figyelmeztetések részt).
- A szalicilátok együttes adását 3 éven aluli betegeknél a májtoxicitás veszélye miatt kerülni kell.
- A kezelés megkezdése előtt, spontán vérzés vagy haematoma esetén, illetve sebészi beavatkozások előtt ellenőrizni kell a vörösvértest- és thrombocytaszámot, vérzési időt és egyéb véralvadási paramétereket (lásd 4.8 pont).
- Veseelégtelenségben a dózis csökkentése válhat szükségessé. Tekintettel arra, hogy a plazmaszint félrevezető lehet, a dózist a klinikai állapotnak megfelelően kell megállapítani.
- Bár Depakine kezelés során csak kivételesen észleltek immunbetegséget, szisztémás lupus erythematosus esetén a készítmény csak az előny/kockázat mérlegelését követően alkalmazható.
- Az urea ciklus zavarának gyanúja esetén a kezelés megkezdése előtt – valproát okozta hyperammonaemia veszélye miatt - metabolikus vizsgálatokat kell végezni (lásd 4.3 pont).
- A kezelés kezdetén a beteg figyelmét fel kell hívni a súlygyarapodás veszélyére, és annak minimalizálására megfelelő stratégiát kell alkalmazni.
- Karnitin-palmitoil-transzferáz (CPT) II hiányban szenvedő betegek figyelmét fel kell hívni a rhabdomyolysis kialakulásának magasabb kockázatára a nátrium-valproát kezelés alatt.
- Egyes in vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a nátrium-valproát stimulálja a HIV vírus replikációját. Ez a hatás azonban kismértékű, és függ az alkalmazott kísérletes modelltől és/vagy a valproátra in vitro kialakult individuális sejtválasztól. Ezen megfigyelések klinikai konzekvenciái nem ismertek. A fentieket azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor a nátrium-valproát terápiában részesülő HIV-pozitív betegek vírustiterének rendszeres ellenőrzése során kapott eredményeket értékelik.
- Alkalmazásának, ill. hatásának tartama alatt szeszesitalt fogyasztani tilos.
Terhesség és szoptatás: Terhesség
A valproát ellenjavallt epilepszia kezelésére terhesség alatt, kivéve, ha nincs megfelelő alternatíva az epilepszia kezelésére. A valproát ellenjavallt fogamzóképes nőknél, kivéve, ha teljesülnek a Terhességmegelőző program feltételei (lásd 4.3 és 4.4 pont).
A fogamzóképes nőknek megszakítás nélkül hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt. Terhességet tervező nőknél mindenképpen törekedni kell arra, hogy a fogamzás előtt egy megfelelő alternatív kezelésre térjenek át, ha lehetséges.
- Terhesség alatti rohamokkal összefüggő kockázat
A terhesség alatt az anyai tónusos-klónusos rohamok és a hypoxiával járó status epilepticus életveszélyesek lehetnek az anyára és a születendő magzatra nézve egyaránt.
- Terhesség alatti valproát expozíció kockázata
Állatokban: egereken, patkányokon és nyúlon teratogén hatást észleltek.
Emberben:
Mind a valproát monoterápia, mind a valproát politerápia a terhesség kóros következményeivel jár. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a veleszületett fejlődési rendellenességek nagyobb kockázatával jár az epilepszia-ellenes politerápia, beleértve a valproátot is, mint a valproát monoterápia.
Veleszületett fejlődési rendellenességek
Egy metaanalízis (beleértve a regisztereket és kohorsz vizsgálatokat is) adatai kimutatták, hogy epilepsziás, terhesség alatt valproát monoterápiával kezelt anyák gyermekeinél a veleszületett rendellenességek előfordulása 10,73% (95%-os megbízhatósági tartomány [CI]: 8,16-13,29). Ez a kockázat a major fejlődési rendellenességeket tekintve nagyobb, mint az átlag lakosság esetén, ahol a kockázat körülbelül 2-3%. A kockázat dózisfüggő, de a küszöbérték, amely alatt nincs kockázat, nem megállapítható.
A rendelkezésre álló adatok a minor és major fejlődési rendellenességek előfordulásának növekedését mutatják. A fejlődési rendellenességek leggyakoribb típusai közé tartoznak a velőcsőzáródási rendellenességek, facialis dysmorphismus, ajak-, és szájpad hasadék, craniostenosis, szív-, vese és húgyúti rendellenességek, végtagfejlődési rendellenességek (ideértve a radius kétoldali apláziáját) és a test különböző szerveit érintő multiplex anomáliák.
Teratogenitás és fejlődési zavarok
Az adatok azt mutatják, hogy az in utero valproát expozíciónak káros hatásai lehetnek az expozíciónak kitett gyermekek mentális és fizikai fejlődésére. A kockázat dózisfüggőnek tűnik, de a küszöbértéket, mely alatt nincs kockázat, a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megállapítani. Ezen hatások kockázatának pontos gesztációs ideje bizonytalan és a kockázat lehetősége a terhesség teljes ideje alatt nem zárható ki.
In utero valproátnak kitett, óvodáskorú gyermekek körében végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy közel 30-40%-uk késést mutat a korai fejlődésben, úgymint a beszéd és járás késése, alacsonyabb intellektuális készségek, rossz nyelvi készségek (beszéd és beszédértés) valamint memória zavarok.
Iskoláskorú (6 éves), in utero valproát expozíciós anamnézissel rendelkező gyermekeknél a mért intelligencia hányados (IQ) átlagosan 7-10 ponttal volt alacsonyabb, mint azoké a gyermekeké, akik egyéb antiepileptikum expozíciónak voltak kitéve. Bár zavaró tényezők szerepe nem zárható ki, bizonyíték van arra a valproátnak kitett gyerekek esetében, hogy az intellektuális zavar kockázata független lehet az anyai IQ-tól.
Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a hosszútávú következményeket illetően.
A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az in utero valproát expozíciónak kitett gyermekeknél fokozott az autista spektrum rendellenességek kockázata (körülbelül háromszoros) és a gyermekkori autizmus (körülbelül ötszörös) az átlag népességhez viszonyítva.
Korlátozott számú adat arra utal, hogy az in utero valproát expozíciónak kitett gyermekeknél nagyobb valószínűséggel alakulhat ki figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (attention deficit/hyperactivity disorder=ADHD).
Ha egy nő terhességet tervez
Epilepszia indikáció esetén, ha egy nőbeteg terhességet tervez, egy az epilepszia kezelésében jártas szakorvosnak újra kell értékelnie a valproát-kezelést, és mérlegelnie kell az alternatív terápiás lehetőségeket. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a beteget még a fogantatás és a fogamzásgátlás abbahagyása előtt a megfelelő alternatív kezelésre átállítsák (lásd 4.4 pont). Amennyiben az átállítás nem lehetséges, a betegnek további tájékoztatást kell kapnia a valproát magzatra gyakorolt veszélyeiről, hogy segítsen megalapozott döntést hozni a családtervezésre vonatkozóan.
Terhes nők
A valproát terhesség alatt ellenjavallt epilepszia kezelésére, kivéve, ha nincs megfelelő terápiás alternatíva (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Ha egy valproátot szedő nő teherbe esik, azonnal szakorvoshoz kell irányítani alternatív terápiás lehetőségek megfontolása céljából. A terhesség alatt az anyai tónusos-clonusos görcsrohamok és a hypoxiával járó status epilepticus az anyai és a magzati halál kiemelt kockázatával járhatnak.
Ha a valproát terhességre gyakorolt ismert kockázatai ellenére, és az alternatív kezelés gondos mérlegelését követően, kivételes esetekben egy terhes nőnek mégis valproátot kell kapnia az epilepszia kezelésére, akkor javasolt, hogy:
- A legkisebb hatásos adagban alkalmazzák és több kis adagra osszák el a napi valproát adagot és így vegyék be a nap folyamán. A retard gyógyszerforma alkalmazása előnyös lehet az egyéb gyógyszerformákhoz képest, a magas plazmacsúcskoncentrációk elkerülése érdekében (lásd 4.2 pont).
Minden, a terhesség alatt valproát expozíciónak kitett beteget és partnereiket egy teratológiában jártas szakorvosokhoz kell irányítani az expozíciónak kitett terhesség értékelése és a vele kapcsolatos tanácsadás céljából. Speciális prenatális monitorozást kell végezni a velőcsőzáródási rendellenességek és más fejlődési rendellenességek lehetséges előfordulásának felderítésének érdekében. A terhességet megelőző folsavpótlás csökkentheti a velőcsőzáródási rendellenességek kockázatát, mely minden terhességben előfordulhat. Habár a rendelkezésre álló bizonyítékok nem utalnak arra, hogy a folsav megelőzi a valproát expozíció okozta veleszületett rendellenességeket vagy fejlődési rendellenességeket.
Fogamzóképes nők
Ösztrogént tartalmazó gyógyszerek:
Az ösztrogént tartalmazó gyógyszerek, beleértve az ösztrogént tartalmazó hormonális fogamzásgátlókat is, fokozhatják a valproát kiürülését, ami csökkentheti a valproát szérumszintjét, és potenciálisan csökkentheti annak hatásosságát (lásd 4.4 és 4.5 pontok).
Újszülöttkori kockázat
- Nagyon ritkán haemorrhagias szindróma eseteit jelentették újszülötteknél, akiknek az édesanyja a terhesség alatt valproátot szedett. Ez a haemorrhagias szindróma thrombocytopeniaval, hypofibrinogenemiaval és/vagy az alvadási faktorok csökkenésével függ össze. Afibrinogenemiaról is beszámoltak, mely fatális kimenetelű lehet. Ezt a szindrómát azonban meg kell különböztetni a fenobarbitál és enziminduktorok okozta K vitamin csökkenéstől. Ezért az újszülöttnél thrombocytaszámot, fibrinogén plazmaszintet, véralvadási teszteket és véralvadási faktorokat kell vizsgálni.
- Hypoglykaemia eseteiről számoltak be olyan újszülötteknél, akiknek az édesanyja a terhesség harmadik trimeszterében valproátot szedett.
- Hypothyreosis eseteit jelentették olyan újszülötteknél, akiknek az édesanyja a terhesség alatt valproátot szedett.
- Megvonási szindróma (különösen, agitáció, irritabilitás, hiper‑ingerlékenység, nyugtalanság, hyperkinesis, tónuseloszlási zavar, remegés, görcsök és táplálkozási zavar) előfordulhat olyan újszülötteknél, akiknek az édesanyja a terhessége utolsó trimeszterében valproátot szedett.
Szoptatás
A valproát kiválasztódik a humán anyatejbe, koncentrációja az anyai szérumszint 1% és 10%-a között van. Haematológiai betegségeket mutattak ki kezelt nők szoptatott újszülöttjeinél/csecsemőinél (lásd 4.8 pont).
A szoptatás abbahagyására, illetőleg a Depakine-kezelés abbahagyására/elvetésére vonatkozó döntést a szoptatás által a csecsemő, illetőleg a kezelés által az anya számára biztosított előnyök figyelembe vételével kell meghozni.
Termékenység
Amenorrhoea, polycystás ovarium és emelkedett tesztoszteron szintek eseteiről számoltak be valproátot szedő nők esetében (lásd 4.8 pont). A valproát alkalmazása károsíthatja a férfiak nemzőképességét is (lásd 4.8 pont). Az esetjelentések azt mutatják, hogy a fertilitási zavarok megszűnnek a kezelés megszakítása után.
Túladagolás: Tünetek
A túladagolás tünetei individuálisan nagyon eltérőek a tünetmentességtől a kómáig.
A masszív túladagolás tünetei kóma, izomhypotonia, hyporeflexia, myosis és károsodott légzési funkciók, metabolikus acidózis, hypotonia és keringési összeomlás/sokk lehetnek.
Halálos kimenetel nagymértékű túladagolást követően alakult ki, mindazonáltal a túladagolás prognózisa általában jó.
A tünetek változhatnak, és igen magas plazmaszintek mellett is észleltek rohamokat.
Agyi oedemával kapcsolatba hozható intracranialis hypertonia eseteit is észlelték.
Túladagolás esetén a nátrium-valproát formula nátriumtartalma hypernatraemiához vezethet.
Kezelés
A túladagolás kórházi kezelése tüneti: a gyomormosás a bevételt követő 10-12 órán belül lehet hatásos, a cardio-respiratoricus működéseket ellenőrizni szükséges.
A vegetatív funkciók ellenőrzése mellett szükségessé válhat a művi lélegeztetés.
Néhány esetben sikerrel alkalmazták a naloxont.
Farmakodinámia: Farmakoterápiás csoport: Antiepileptikumok; Zsírsav-származékok ATC kód: N03A G01
Hatásmechanizmus
A valproinsav, illetve nátriumsója széles spektrumú antikonvulzívum. A gyógyszer és metabolitjai a központi idegrendszer GABA-erg szintézis útjait erősítve, a GABA-transzamináz közvetett gátlásával a GABA-szintet emelik, ezáltal az epilepsziás rohamot megelőzik.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Bár randomizált kettős-vak klinikai vizsgálatot nem folytattak, az intravénásan alkalmazott valproát publikált, nyílt, prospektív és retrospektív vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a status epilepticus kezelésére olyan betegek esetén, akiknél a hagyományos, első vonalbeli kezelés, mint pl. benzodiazepinek és fenitoin, nem hatott.
Farmakokinetika: Felszívódás
Intravénás beadást követően a valproát biológiai hasznosíthatósága közel 100% a szérumban.
Eloszlás
A megoszlási térfogat főként a vérre és a gyorsan cserélődő extracelluláris folyadékra korlátozódik.
A valproát bejut a cerebrospinális folyadékba és az agyba.
A terápiás hatás eléréséhez általában minimum 40-50 mg/l szérumkoncentráció szükséges, de a szérumszint terápiás sávja széles: 40-100 mg/l. Amennyiben az előbbi terápiás plazmaszint túllépése látszik indokoltnak, előtte a várható előnyöket és kockázatokat szigorúan mérlegelni kell.
Mindenképpen csökkenteni kell az adagolást, ha a valproát fenntartó dózisa mellett mérhető szérumkoncentráció meghaladja a 150 mg/l értéket.
Míg orális gyógyszerformák esetén a plazma steady-state kialakulási ideje 3-4 nap, az injekció esetén ez csak néhány perc és vénás infúzió adásával fenntartható.
A valproát jelentős mértékben kötődik a plazmafehérjékhez; ez a folyamat dózisfüggő és telíthető.
Biotranszformáció / Elimináció
A valproát főként glükuronidálódással (kb. 40%-ban), főleg UGT1A6, UGT1A9 és UGT2B7 enzimek által, valamint béta-oxidációval történő metabolizációt követőn, döntően a vizelettel ürül ki a szervezetből. Felezési ideje 15-17 óra.
A valproát dializálható, de a hemodialízissel csak a vérben lévő szabad forma (kb. 10%) választódik ki.
A valproát, szemben más antiepileptikumokkal, nem indukálja a citokróm P450 enzimrendszert, ezáltal nem gyorsítja meg sem a saját, sem más gyógyszer hatóanyagok lebontását, így pl. nem gátolja az orális fogamzásgátlók és a K-vitamin antagonisták hatását. |
|