Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Az Etoposide Accord a következők kezelésére javallt felnőtteknél: · terápiarezisztens, nem seminoma típusú heretumorok egyéb kemoterápiás szerekkel kombinációban; · kis sejtes tüdőrák egyéb kemoterápiás szerekkel kombinációban; · akut monoblastos leukaemia (AML M5) és akut myelomonoblastos leukaemia (AML M4), amennyiben a standard indukciós terápia sikertelen volt (egyéb kemoterápiás szerekkel kombinációban.

Ellenjavallatok:
Az etopozid ellenjavallt a következő esetekben: · Etopoziddal, podofillotoxinokkal vagy podofillotoxin‑származékokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység. · Súlyos májkárosodás. · Súlyos myelosuppressio. · Szoptatás (lásd 4.6 pont). · Immunszuppresszált betegeknél sárgaláz vakcinával, illetve más élő kórokozót tartalmazó vakcinával történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.5 pont: Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók).

Adagolás:
Az etopozid‑kezelést a daganatok kemoterápiájában jártas szakorvosnak kell megkezdenie, és felügyelnie. Az alkalmazás módja Etoposide Accord‑ot lassú intravénás infúzióban kell beadni. Az etopozid gyors intravénás injekció formájában nem adható be. Adagolás: Felnőttek Az etopozid ajánlott adagja napi 60‑120 mg/m2 iv. 5 egymást követő napon. Az etopozid myelosuppressiót okoz, ezért a kúrát tilos 10‑20 napnál rövidebb időközönként ismételni. Nem haematológiai javallatok esetén a kúrák 21 napnál rövidebb időközönként nem ismételhetők. Az etopozid‑kúrát tilos ismételni, mielőtt a vérképben ellenőrizték volna a myelosuppresszio jeleit, és a vérképet kielégítőnek nem találták. A gyakran alkalmazott adagolási sémák általában a 100 mg/m2 5 napon át vagy 120 mg/m2 minden másnap, az 1. a 3. és az 5. napon. A etopozid szükséges dózisát 5%‑os glükóz vagy 0,9%‑os nátrium‑klorid oldattal hígítani kell, hogy az etopozid végleges koncentrációja 0,2‑0,4 mg/ml legyen (vagyis 100 ml oldószerhez 1 ml koncentrátum szükséges 0,2 mg/ml‑es, illetve 2 ml koncentrátum 0,4 mg/ml‑es koncentráció eléréséhez). Az etopozidot intravénás oldat formájában, legalább 30 perc, de legfeljebb 2 óra alatt kell beadni. A beadásra vonatkozó óvintézkedések: Gyors intravénás beadást követően hypotoniát jelentettek. Ezért az etopozid lassú cseppszámmal, 30‑60 perc alatt történő beadása ajánlott. Hosszabb időn át történő beadás válhat szükségessé a beteg tűrőképességétől függően. Mint más potenciálisan toxikus szereknél, az etopozid kezelése és elkészítése során is óvatossággal kell eljárni. Az etopoziddal történő véletlen érintkezéskor bőrreakciók jelentkezhetnek. Kesztyű használata javasolt. Ha az Etoposide Accord bőrre vagy nyálkahártyára kerül, azonnal alaposan le kell mosni a bőrt szappannal és vízzel. Az adagolás módosítása: Az etopozid adagolásának módosítása szükséges, figyelembe véve a kombinációban alkalmazott egyéb gyógyszerek myelosuppressiv hatásait, illetve a korábbi sugárterápia vagy kemoterápia hatásait, amelyek károsíthatták a csontvelő rezervkapacitását. Nem kezdhető meg az etopozid‑ciklus, ha a neutrophilszám kevesebb, mint 1500 sejt/mm3, vagy a thrombocytaszám kevesebb, mint 100 000 sejt/mm3, kivéve, ha ezt malignus betegség okozta. Az első dózist követő újabb dózisokat módosítani kell, amennyiben a neutrophilszám több mint 5 napon keresztül kevesebb, mint 500 sejt/mm3, illetve ha lázzal vagy fertőzéssel társul; ha a thrombocytaszám kevesebb, mint 25 000 sejt/mm3, illetve ha bármely más 3. vagy 4. fokú toxicitás lép fel, vagy ha a clearance–érték 50 ml/perc alatti. Kombinációs kezelés esetén az etopozid adagolását a releváns kezelési tervnek megfelelően kell meghatározni. A terápia időtartamát az orvos állapítja meg, figyelembe véve az alapbetegséget, az alkalmazott kombinációs terápiát (ha releváns), valamint az egyedi terápiás körülményeket. Abba kell hagyni az etopozid‑kezelést, amennyiben a tumor nem reagál a kezelésre és/vagy progrediál, vagy ha tűrhetetlen mellékhatások lépnek fel. Az injekció véna mellé történő beadását gondosan el kell kerülni. Az etopozid intraarteriális vagy intracavitalis injekció formájában nem adható be. Gyermekek: Hatásosságát és biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták. Idősek Az adagolást nem szükséges módosítani. Károsodott veseműködésű betegek Károsodott veseműködésű betegeknél a kezdő adag módosítását a következők szerinti kell megfontolni a mért kreatinin‑clearance alapján. Kreatinin‑clearance (ml/perc) Dózis > 50....................................................A dózis 100%‑a 15‑50..................................................A dózis 75%‑a A további adagolást a beteg tűrőképessége és a klinikai hatásosság alapján kell meghatározni. Nem állnak rendelkezésre adatok 15 ml/perc alatti kreatinin‑clearance‑értékkel rendelkező betegek esetében, így ezeknél a betegeknél megfontolandó a további dóziscsökkentés. A gyógyszer alkalmazása előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Mellékhatások:
Az etopozid‑terápiával kapcsolatban a következő nemkívánatos eseményekről számoltak be: A gyakoriságok a következő megegyezés szerint kerültek meghatározásra: Nagyon gyakori (³1/10) Gyakori (³1/100 – <1/10) Nem gyakori (³1/1000 – <1/100) Ritka (³1/10 000 – <1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Szervrendszer Nagyon gyakori (³1/10) Gyakori (³1/100 – <1/10) Nem gyakori1/1000 ‒ <1/100) Ritka (³1/10 000 – <1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) nem ismert
Jó‑, és rosszindulatú daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) Akute leukaemia
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Myelosuppressio, leukopenia, thrombocytopenia, neutropenia, anaemia
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Myocardialis infarctus, arrythmia
Immunrendszeri betegségek és tünetek Anaphylactoid reakciók, például láz, hidegrázás, tachycardia, bronchospasmus, dyspnoe és hypotonia
Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek Hyperuricaemia
Idegrendszeri betegségek és tünetek Szédülés Perifériás neuropathia Görcsroham, opticus neuritis, átmeneti corticalis vakság, neurotoxicitások (például somnolencia, fáradtság)
Szembetegségek és szemészeti tünetek Átmeneti látásvesztés, opticus neuritis
Érbetegségek és tünetek Átmeneti szisztolés hypotonia, gyors intravénás beadást követően, hypertonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Tüdőfibrosis, interstitialis pneumonitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hasi fájdalom, obstipatio, hányinger és hányás, étvágytalanság Mucositis (beleértve a stomatitist és az oesophagitist), hasmenés Dysphagia, dysgeusia
Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek Hepatotoxicitás
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Alopecia, pigmentáció Bőrkiütés, urticaria, pruritus Stevens‑Johnson szindróma, toxicus epidermalis necrolysis, besugárzás hatására fellépő („radiation recall”) dermatitis
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Asthenia, rossz közérzet Extravasatio, phlebitis
Haematológiai toxicitás Az etopozid dóziskorlátozó mellékhatása a myelosuppressio. A csontvelő regenerálódása általában a 20. napra megy teljesen végbe, és kumulatív toxicitást nem jelentettek. A granulocyta‑ és thrombocytaszám mélypontja (nadir) az etopozid adását követő 10‑14. napon jelentkezik, az adagolás módjától és a kezelési sémától függően.A nadir intravénás alkalmazás esetén előbb jelentkezik, mint a per os beadást követően Leukopenia a betegek 60‑91%‑ánál, súlyos leukopenia (<1000/µl) 7–17%‑uknál, thrombocytopenia 28‑41%‑uknál, súlyos thrombocytopenia (<50 000/µl) 4‑20%‑uknál jelentkezett. Etopoziddal kezelt neutropeniás betegeknél lázról és fertőzésekről is nagyon gyakran érkeztek jelentések. Gastrointestinalis toxicitás A hányinger és hányás a fő gastrointestinalis mellékhatás, amely az intravénás adagolásban részesülő betegek 31‑43%‑ánál lép fel. Étvágytalanságot 10‑13%‑os gyakorisággal figyeltek meg a betegeknél. Stomatitist a betegek körülbelül 1‑6%‑ánál észleltek. Hasmenés a betegek 1‑13%‑ánál jelentkezett. Alopecia: Reverzibilis alopeciát, amely néhány esetben a teljes kopaszságig rosszabbodott, a betegek akár 66%‑ánál figyeltek meg. Változások a vérnyomásban Hypotonia: Etopoziddal kezelt betegeknél az etopozid gyors intravénás beadását követően átmeneti hypotoniát figyeltek meg, amely nem járt cardiális toxicitással vagy EKG‑elváltozással. A hypotonia általában jól reagál az etopozid‑infúzió leállítására és/vagy a szükség szerinti támogató kezelésre. Az infúzió újbóli bekötésénél lassabb beadási sebességet kell alkalmazni. Nem figyeltek meg elhúzódó hypotoniát. Hypertonia: Az etopozid‑injekciót értékelő klinikai vizsgálatok során hypertoniát jelentettek. Azoknál az etopozid‑kezelésben részesülő betegeknél, akiknél klinikailag jelentős hypertonia lép fel, megfelelő szupportív kezelést kell kezdeni. Allergiás reakciók: Anaphylactoid reakciókat is jelentettek az etopozid intravénás adásakor, illetve közvetlenül a beadását követően. A koncentráció vagy az infúzió beadási sebességének a szerepe az anaphylactoid reakciók kialakulásában nem tisztázott. A vérnyomás általában az infúzió leállítása után néhány órával normalizálódik. Anaphylactoid reakciók az etopozid első dózisának beadásánál jelentkezhetnek. Bronchospazmussal járó akut fatális reakciókat jelentettek az etopoziddal kapcsolatban. Az arc kipirulását a betegek 2%‑ánál, míg bőrkiütést a betegek 3%‑ánál jelentettek. Metabolikus szövődmények: Tumorlysis szindrómát (némely esetben végzetes kimenetellel) jelentettek az etopozid más kemoterápiás szerekkel együtt történt adása után. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Nagy dózisban adott ciklosporin (ahol nagyobb, mint 2000 ng/ml‑es serumkoncentrációt eredményezett), per os etopoziddal történő együttadását követően az etopozid expozíció (AUC) 80%‑os növekedéséhez vezetett, az etopozid teljes test clearance‑értékének 38%‑os csökkenése mellett, az etopozid önállóan történő adásához viszonyítva. A ciszplatinnal történő egyidejű alkalmazás az etopozid teljes test clearance‑értékének csökkenésével jár. A fenitoinnal történő egyidejű alkalmazás az etopozid fokozott clearance‑ével és csökkent hatásosságával jár. Az etopozidéhoz hasonló myeloszuppresszív hatással rendelkező gyógyszerek megelőző vagy együttes alkalmazása során additív vagy szinergista hatások várhatók. Sárgaláz vakcinával történő együttes alkalmazás során magasabb a fatális szisztémás vakcinabetegségek kialakulásának kockázata. Élő kórokozót tartalmazó vakcinák alkalmazása ellenjavallt immunszuppresszált betegek esetében (lásd 4.3 pont). In vitro 97%‑ban kötődik plazmafehérjékhez. A fenilbutazon, a nátrium‑szalicilát és az acetilszalicilsav kiszoríthatják az etopozidot a plazmafehérje‑kötődésből. Warfarinnal történő egyidejű alkalmazása a nemzetközi normalizált ráta (INR) megnövekedett értékéhez vezethet. Az INR szoros ellenőrzése ajánlott. Az antraciklinek és az etopozid között preklinikai kísérletek során igazolt keresztrezisztenciáról számoltak be.

Figyelmeztetések:
Az etopozid kizárólag a daganatellenes kemoterápiás szerek alkalmazásában jártas onkológus szakorvos felügyelete mellett alkalmazható. Az orvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az etopoziddal végzett kezelés hidegrázás, láz, kipirulás, tachycardia, bronchospasmus, dyspnoea és hypotonia formájában jelentkező anaphylaxiás reakciót idézhet elő, amely fatális kimenetelű lehet (lásd 4.8 pont). A kezelés tüneti jellegű. Ilyen esetekben az infúziót le kell állítani, majd presszor anyagokat, kortikoszteroidokat, antihisztaminokat, vagy volumennövelő szereket kell adni, az orvos döntése alapján. A beadás során reakciók jelentkezhetnek az infúzió beadásának helyén. Amennyiben az etopozidot intravénásan kell beadni, a véna mellé történő beadást gondosan el kell kerülni. Az infúzió beadásának helyét folyamatos megfigyelés alatt kell tartani a gyógyszer beadása során, figyelve az esetleges szivárgás jeleire. Az extravasatio speciális kezelési módja jelenleg nem ismert. Súlyos myelosuppressio következményes fertőzéssel vagy vérzéssel előfordulhat. A myelosuppressio végzetes kimenetelű formáját jelentették etopozid adását követően. Az etopoziddal kezelt betegeknél szorosan és gyakran kell ellenőrizni a myelosuppressio esetleges jeleit a kezelés alatt és azt követően egyaránt. Az etopozid kezeléssel járó legjelentősebb toxikus hatás a dózist korlátozó csontvelő‑suppressio. A következő vizsgálatokat kell a kezelés megkezdésekor, valamint minden egyes soron következő etopozid‑dózis beadása előtt elvégezni: thrombocytaszám, haemoglobin, quantitatív és qualitatív fehérvérsejtszám. Amennyiben sugár‑ vagy kemoterápia előzte meg az etopozid‑kezelést, elegendő időt kell hagyni, hogy a csontvelő működése helyreálljon. Az első dózist követő újabb dózisokat módosítani kell, amennyiben a neutrophilszám kevesebb, mint 500 sejt/mm3 több mint 5 napon keresztül vagy lázzal, illetve fertőzéssel társul; ha a thrombocytaszám kevesebb, mint 25 000 sejt/mm3, illetve ha bármely más 3. vagy 4. fokú toxicitás fellép, vagy ha a vese clearance–értéke kisebb, mint 50 ml/perc. A dózist módosítani kell, figyelembe véve a kombinációban alkalmazott többi gyógyszer myelosuppressiv hatását, vagy a megelőző sugár‑ vagy kemoterápiát, amely károsíthatta a csontvelő rezervkapacitását. Az egyéb antineopláziás gyógyszerek és etopozid kombinációjával végzett kemoterápiás kezelésben részesült betegeknél ritka esetekben akut leukaemia előfordulásáról számoltak be pre‑leukaemiás fázissal vagy anélkül. Nem ismert sem a kumulatív kockázat, sem a prediszponáló tényezők csoportja, amelyek a szekunder leukaemia kialakulásával összefüggenek. Felvetették mind az adagolás ütemezésének, mind pedig a kumulatív dózisoknak a szerepét, de egyértelműen még nem határozták meg. Epipodofillotoxinokkal kezelt betegeknél fellépő szekunder leukaemia néhány esetében 11q23 kromoszóma‑rendellenességet figyeltek meg. Ezt a kromoszóma‑rendellenességet megfigyelték olyan betegek esetében is, akiknél szekunder leukaemia lépett fel epipodofillotoxinokat nem tartalmazó kemoterápiás kezelést követően, illetve de novo fellépő leukaemia esetében. Az epipodofillotoxinokkal kezelt betegek esetében fellépő másodlagos leukaemia másik jellemzője a rövid lappangási idő, a leukaemia kialakulásáig eltelt átlagos medián időtartam kb. 32 hónap volt. Az orvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az etopoziddal végzett kezelés hidegrázás, láz, kipirulás, tachycardia, bronchospasmus, dyspnoea és hypotonia formájában jelentkező anaphylaxiás reakciót idézhet elő, amely fatális kimenetelű lehet (lásd 4.8 pont). A kezelés tüneti jellegű. Ilyen esetekben az infúziót azonnal le kell állítani, majd presszor anyagokat, kortikoszteroidokat, antihisztaminokat, vagy volumennövelő szereket kell adni, az orvos döntése alapján. A bakteriális infekciókat kezelni kell az etopoziddal végzett terápia megkezdése előtt. A hypotonia, illetve a bronchospasmus elkerülése érdekében az infúziót lassan, 30‑60 perc alatt kell beadni. Minden esetben, amikor az etopozid alkalmazását mérlegelik a kemoterápiás kezeléshez, a kezelőorvosnak össze kell vetnie a gyógyszer szükségességét és hasznosságát a mellékhatások kockázatával. Ezen mellékhatások többsége visszafordítható, amennyiben korán felismerésre kerülnek. Amennyiben súlyos reakciók lépnek fel, a gyógyszeradagot csökkenteni kell, vagy a kezelést abba kell hagyni, és megfelelő korrekciós lépéseket kell tenni a kezelőorvos döntése alapján. Az etopozid‑terápia újrakezdése esetén körültekintően kell eljárni, a gyógyszer iránti további igény alapos átgondolásával, illetve fokozott figyelmet kell fordítani a toxikus hatások esetleges ismételt előfordulására. Azoknál a betegeknél, akiknek a szérum albuminszintje alacsonyabb, fokozott lehet az etopozid által okozott toxikus hatás kockázata. A terápia megkezdése előtt, és a terápia alatt, valamint minden egyes soron következő kúra előtt ellenőrizni kell a perifériás vérképet (fehérvérsejt, thrombocyta, haemoglobin), a vesefunkciót és a májfunkciót, valamint a neurológiai státuszt. Az etopozid‑kúrák általában csak akkor adhatók, ha a beteg mája és veséje normálisan működik. Károsodott máj‑ és veseműködésű betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a vese‑ és májműködést a kumuláció kockázata miatt. További etopozid‑kúrák csak akkor adhatók, ha a beteg perifériás idegrendszere normálisan működik. Az etopozid mutagén és karcinogén hatású. Ezt hosszú távú kezelés esetén figyelembe kell venni. Az etopozid mutagén potenciálja miatt mind a nők, mind pedig a férfiak esetében hatékony fogamzásgátlás szükséges a kezelés során, illetve a kezelés befejezése után 6 hónapig. Amennyiben a kezelés után a beteg gyermeket szeretne, javasolt genetikai tanácsadáson részt vennie. Mivel az etopozid férfiaknál csökkentheti a nemzőképességet, a későbbi apaság érdekében megfontolandó a sperma konzerválása (lásd 4.6 pont). Gyermekek Gyermekeknél nem vizsgálták szisztematikusan a biztonságosságot és hatásosságot. Etoposide Accord kezelésben részesülő gyermekek esetében anaphylactoid reakciókat jelentettek. Az orvosnak tisztában kell lennie azzal, hogy a készítmény a következő segédanyagokat tartalmazza: Etanol Az Etoposide Accord 30,5% alkoholt (etanolt) tartalmaz, ami a koncentrátum esetében milliliterenként 240,64 mg etanolnak, vagyis 5 ml‑es injekciós üvegenként legfeljebb 1,2 g etanolnak felel meg (30 ml sörrel vagy 12,55 ml borral megegyező adag), 12,5 ml‑es injekciós üvegenként pedig legfeljebb 3 g etanolnak felel meg (75 ml sörrel vagy 31,4 ml borral megegyező adag). Ez ‑ többek között – májbetegek, alkoholisták, epilepsziások, organikus agyi betegségekben szenvedők, terhes nők, szoptató nők és gyermekek esetében jelent egészségügyi kockázatot. Egyéb gyógyszerek hatása csökkenhet vagy erősödhet. Benzil‑alkohol Az Etoposide Accord‑ot a benzil‑alkohol jelenléte miatt tilos koraszülötteknek vagy újszülötteknek adni. Csecsemőknél és 3 év alatti gyermekeknél toxikus reakciókat és allergiás reakciókat okozhat. Poliszorbát 80 Az Etoposide Accord poliszorbát 80‑at tartalmaz. Koraszülötteknél poliszorbát 80 tartalmú E‑vitamin injekció adása májelégtelenséggel, cholestasissal és veseelégtelenséggel, légzészavarral, thrombocytopeniával és ascitesszel járó életveszélyes tünetegyüttes kialakulásával járt.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: antineopláziás szer—podofillotoxin származékok ATC kód: L01CB01 Az etopozid a podofillotoxin félszintetikus‑származéka, és úgy tűnik, hogy a fő hatását a sejtciklus G2 fázisában fejti ki. Két eltérő dózis-függő hatása ismert: a magas koncentrációnál (> 10 µg/ml), a mitózisba belépő sejtek lízisét figyelték meg. Alacsony koncentrációnál (0.3–10 µg/ml), gátlódik a sejtek profázisba lépése. A fő makromolekuláris hatása a DNS szintézis gátlásában nyilvánul meg.

Farmakokinetika:
Intravénás infúzióban történő beadás után az etopozid plazmakoncentrációja bi‑exponenciális csökkenést mutat körülbelül 1,5 órás eloszlási felezési idővel, a terminális felezési idő pedig 4‑11 óra. A teljestest‑clearance értéke 16–36 ml/perc/m2, és a 100‑600 mg/m2‑es dózistartományban független az alkalmazott adag nagyságától. Ebben a dózistartományban a terminális felezési idő szintén független a dózistól. Az etopozid napi 100 mg/m2‑es dózisban, 4‑6 napon keresztül történő adagolása esetén nem észlelhető akkumuláció a plazmában. A dinamikus egyensúlyi eloszlási térfogat 7‑17 l/m2. A cerebrospinalis folyadékba történő eloszlás kismértékű és változékony. In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy az etopozid nagymértékben kötődik a humán plazmafehérjékhez (97%). Az etopozid a vesén keresztül, valamint non‑renális mechanizmusok útján egyaránt ürül. 3H‑etoposide (70‑290 mg/m2) intravénás beadását követően az adag 42‑67%‑át lehetett visszanyerni a vizeletből, és 0‑16%‑át a székletből. Az adag 8‑35%‑a a vizelettel ürült 24 órán belül, a változatlan gyógyszervegyület formájában. Az etopozid non‑renalis eliminációjának fő útja a metabolizmus. A beadott adag kevesebb mint 6%‑a választódik ki az epével. Felnőtteknél az etopozid teljestest‑clearance‑e összefüggést mutat a kreatinin‑clearance‑szel, az alacsony szérum albumin koncentrációval, valamint a non‑renalis clearance‑szel. Gyermekeknél az emelkedett szérum GPT‑szint az etopozid csökkent clearance‑ével járt együtt. A beszűkült máj‑, illetve veseműködés a metabolikus és excretiós anyagcsereutakon fokozhatja az etopozid koncentrációját a szövetekben.

Minden jog fenntartva © 2015-2019 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár