A Meropenem AptaPharma a következő fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél és 3 hónaposnál idősebb gyermekeknél (lásd 4.4 és 5.1 pont): · Súlyos pneumonia, beleértve a kórházi és a lélegeztetőgép-okozta pneumoniát is · Bronchopulmonalis infekciók cisztikus fibrózisban · Szövődményes húgyúti fertőzések · Szövődményes intraabdominalis fertőzések · Szülés alatt és után szerzett fertőzések · A bőr és a lágyrészek szövődményes fertőzései · Akut bakteriális meningitis A Meropenem AptaPharma alkalmazható neutropeniás betegek azon lázas állapotainak kezelésére, amelyet feltehetően bakteriális fertőzés okoz. A fent felsorolt fertőzések valamelyikéhez, vagy feltételezhetően azokhoz társulva fellépő bacteriaemiában szenvedő betegek kezelésére. Az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket figyelembe kell venni.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Bármely más, karbapenem típusú antibakteriális szerrel szembeni túlérzékenység. Súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció, súlyos bőrreakció) bármilyen más, béta-laktám-típusú antibakteriális szerrel (pl. penicillinek vagy cefalosporinok) szemben.

Adagolás Az alábbi táblázatok általános javaslatokat tartalmaznak az adagolásra vonatkozóan. Az alkalmazott meropenem adagjának és a kezelés időtartamának megállapításakor figyelembe kell venni a kezelendő fertőzés típusát, beleértve annak súlyosságát, valamint a klinikai válaszreakciót. Felnőtteknek és serdülőkorúaknak naponta háromszor legfeljebb 2000 mg-os dózis, gyermekeknek naponta háromszor legfeljebb 40 mg/ttkg adag különösen megfelelő lehet bizonyos fertőzések, például a kevésbé érzékeny baktériumfajok (pl. Enterobacteriaceae, Pseudomonas aeruginosa vagy Acinetobacter spp.) által okozott vagy nagyon súlyos infekciók kezelésére. Az adagolás tekintetében további megfontolások szükségesek veseelégtelenségben szenvedő betegek kezelésekor (lásd a továbbiakban lent). Felnőttek és serdülőkorúak

Fertőzés	8 óránként alkalmazandó dózis
Súlyos pneumonia, beleértve a kórházi és a lélegeztetőgép-okozta pneumoniát	500 mg vagy 1000 mg
Bronchopulmonalis infekciók cisztás fibrózisban	2000 mg
Szövődményes húgyúti fertőzések	500 mg vagy 1000 mg
Szövődményes intraabdominalis fertőzések	500 mg vagy 1000 mg
Szülés alatt és után szerzett fertőzések	500 mg vagy 1000 mg
A bőr és a lágyrészek szövődményes fertőzései	500 mg vagy 1000 mg
Akut bakteriális meningitis	2000 mg
Neutropeniás betegek lázas állapotának kezelésére	1000 mg

A meropenem általában kb. 15-30 perces intravénás infúzióban kerül beadásra (lásd 6.2, 6.3 és 6.6 pont). Lehetséges továbbá az 1000 mg-ig terjedő dózisokat intravénás bolus injekcióban is beadni, megközelítőleg 5 perc alatt. Korlátozott számú biztonságossági adat áll rendelkezésre, amely alátámasztja a 2000 mg-os adag intravénás bolus injekcióban történő alkalmazását felnőtteknél. Vesekárosodásban szenvedő betegek Felnőttek és serdülőkorúak adagját az alábbiak szerint módosítani kell, ha a kreatinin-clearance kisebb, mint 51 ml/perc. Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a 2000 mg-os dózis-egységre vonatkozó adagmódosítás alkalmazásának alátámasztására.

Kreatinin-clearance (ml/perc)	Adag (500 mg, 1000 mg és 2000 mg dózis-„egységeket” véve alapul, lásd a fenti táblázatot)	Gyakoriság
26-50	egy dózis-egység	12 óránként
10-25	fél dózis-egység	12 óránként
<10	fél dózis-egység	24 óránként

A meropenemet a hemodialízis és a hemofiltráció eltávolítja. A szükséges adagot a hemodialízis befejezését követően kell alkalmazni. Nincsenek megállapított adagolási javaslatok peritonealis dialízis kezelésben részesülő betegek számára. Májkárosodás Májkárosodásban szenvedő betegek esetén dózismódosítás nem szükséges (lásd 4.4 pont). Idős kor Időseknél normális vesefunkció, ill. 50 ml/perc feletti kreatinin-clearance értékek esetén nincs szükség dózismódosításra. Gyermekek és serdülők 3 hónaposnál fiatalabb gyermekek A meropenem hatásosságát és biztonságosságát 3 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetén még nem állapították meg, és nem határozták meg az optimális adagolási sémát. A korlátozott számú farmakokinetikai adat alapján azonban a 8 óránkénti 20 mg/ttkg megfelelő adagolási séma lehet (lásd 5.2 pont). Gyermekek 3 hónapos és 11 éves kor között és 50 kg-os testtömegig Az ajánlott adagolási sémákat a lenti táblázat foglalja össze:

Fertőzés	8 óránként alkalmazandó dózis
Súlyos pneumonia, beleértve a kórházi és a lélegeztetőgép-okozta pneumoniát	10 vagy 20 mg/ttkg
Bronchopulmonalis infekciók cisztás fibrózisban	40 mg/ttkg
Szövődményes húgyúti fertőzések	10 vagy 20 mg/ttkg
Szövődményes intraabdominalis fertőzések	10 vagy 20 mg/ttkg
A bőr és a lágyrészek szövődményes fertőzései	10 vagy 20 mg/ttkg
Akut bakteriális meningitis	40 mg/ttkg
Neutropeniás betegek lázas állapotának kezelésére	20 mg/ttkg

50 testtömeg-kilogramm feletti gyermekek A felnőtt dózist kell alkalmazni. Nincs tapasztalat vesekárosodásban szenvedő gyermekek esetén. Az alkalmazás módja A meropenemet általában kb. 15-30 perces intravénás infúzióban adják be (lásd 6.2, 6.3 és 6.6 pont). Lehetséges továbbá a 20 mg/ttkg-ig terjedő dózisokat intravénás bolus injekcióban is beadni, megközelítőleg 5 perc alatt. Korlátozott számú biztonságossági adat áll rendelkezésre, amely alátámasztja a 40 mg/ttkg-os adag intravénás bolus injekcióban történő alkalmazását gyermekeknél. A gyógyszer elkészítése után az oldat színe színtelentől a halványsárgáig terjed. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására/hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A biztonságossági profil összefoglalása 4872 beteg 5026 esetben történt meropenem-kezelésének áttekintése alapján a meropenemmel kapcsolatban a leggyakrabban jelentett mellékhatás a hasmenés (2,3%), a bőrkiütés (1,4%), a hányinger/hányás (1,4%) és az injekció beadásának helyén jelentkező gyulladás (1,1%) volt. A meropenemmel kapcsolatban leggyakrabban jelentett laboratóriumi nemkívánatos események a thrombocytosis (1,6%) és az emelkedett májenzim-értékek (1,5-4,3%) voltak. A mellékhatások táblázatos felsorolása A mellékhatások az alábbi táblázatban szervrendszerek és gyakoriság szerint kerültek felsorolásra: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/ 10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. 1. táblázat

Szervrendszer	Gyakoriság	Esemény
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Nem gyakori	orális és vaginalis candidiasis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	thrombocythaemia
	Nem gyakori	eosinophilia, thrombocytopenia, leukopenia, neutropenia, agranulocytosis, haemolyticus anaemia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	angiooedema, anaphylaxia (lásd 4.3 és 4.4 pont)
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	fejfájás
	Nem gyakori	paraesthesiák
	Ritka	convulsiók (lásd 4.4 pont)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	hasmenés, hányás, hányinger, hasi fájdalom
	Nem gyakori	antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis (lásd 4.4 pont)
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Gyakori	transzaminázszintek emelkedése, vér alkalikus-foszfatáz- és laktát-dehidrogenáz-szintjének emelkedése
	Nem gyakori	bilirubinszint megemelkedése
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Gyakori	bőrkiütés, viszketés
	Nem gyakori	urticaria, toxicus epidermalis necrolysis, Stevens‑Johnson szindróma, erythema multiforme
	Nem ismert	eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó, gyógyszer okozta reakció (DRESS szindróma)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nem gyakori	a vér kreatinin- és húgysavszintjének emelkedése
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	gyulladás, fájdalom
	Nem gyakori	thrombophlebitis, fájdalom az injekció beadásának helyén

Gyermekek és serdülők A meropenem 3 hónaposnál idősebb gyermekek kezelésére engedélyezett. A korlátozottan rendelkezésre álló adatok szerint nincs bizonyíték mellékhatások fokozott kockázatára gyermekeknél és serdülőknél. A beérkezett jelentések megegyeztek a felnőtteknél megfigyelt eseményekkel. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A probeneciden kívül más gyógyszerrel specifikus interakciós vizsgálatot nem végeztek. A probenecid az aktív tubuláris szekréció során kompetitív a meropenemmel, és így gátolja a meropenem kiválasztását a vesében, aminek hatására megnő a meropenem eliminációs felezési ideje és plazmakoncentrációja. Óvatosság szükséges a probenecid meropenemmel való együttadásakor. A meropenem más gyógyszerek fehérjekötő képességére és metabolizmusára gyakorolt potenciális hatását még nem vizsgálták. Azonban a fehérjéhez való kötődése olyan kismértékű, hogy e mechanizmus alapján nem várható interakció más vegyületekkel. A valproinsav vérszintjének csökkenését jelentették karbapenem szerekkel történő együttadáskor, amelyek 60-100%-os valproinsavszint-csökkenést okoztak kb. 2 nap alatt. A csökkenés hirtelen kezdete és mértéke miatt a valproinsav/nátrium-valproát/valpromid együttes adagolása karbapenem szerekkel nem megoldható, ezért kerülni kell (lásd 4.4 pont). Orális antikoagulánsok Az antibiotikumok warfarinnal történő együttes alkalmazása megnövelheti annak antikoaguláns hatását. Sokszor jelentették az orálisan alkalmazott antikoaguláns szerek, köztük a warfarin véralvadásgátló hatásának felerősödését olyan betegeknél, akik egyidejűleg antibakteriális szereket kaptak. A kockázat eltérő lehet a háttérben lévő fertőzés, a kor és a beteg általános állapota függvényében, ezért nehéz megállapítani, hogy az antibiotikum mennyiben járul hozzá az INR (International Normalised Ratio – Nemzetközi Normalizált Ráta) emelkedéséhez. Az INR gyakori ellenőrzése javasolt az antibiotikumok és orális antikoagulánsok együttes alkalmazásának ideje alatt és röviddel azután is. Gyermekek és serdülők Interakciós vizsgálatokat csak felnőtteken végeztek.

A meropenem kezelés kiválasztásakor az adott beteg esetén meg kell állapítani, hogy megalapozott‑e egy karbapenem antibakteriális szer alkalmazása, a következő tényezőket alapul véve: a fertőzés súlyossági foka; egyéb, megfelelő antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia esetleges fennállása; valamint a karbapenem‑rezisztens baktériumok szelektálódásának kockázata. Enterobacteriaceae, Pseudomonas aeruginosa és Acinetobacter fajokkal szembeni rezisztencia A penemek Enterobacteriaceae, Pseudomonas aeruginosa és Acinetobacter fajokkal szembeni rezisztenciája változó az Európai Unión belül. A gyógyszert felírónak tanácsos figyelembe venni, mekkora ezen baktériumoknak a penemekkel szembeni rezisztencia helyi előfordulásának gyakorisága. Túlérzékenységi reakciók Mint minden más béta-laktám antibiotikum esetén, súlyos és esetenként halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat jelentettek (lásd 4.3 és 4.8 pont). Azok a betegek, akiknek kórtörténetében karbapenemekkel, penicillinekkel vagy más béta-laktám antibiotikumokkal szembeni túlérzékenység szerepel, a meropenemmel szemben is túlérzékenyek lehetnek. A meropenem-terápia megkezdése előtt a betegtől gondosan informálódni kell a béta-laktám antibiotikumokkal szemben korábban észlelt túlérzékenységi reakciókat illetően. Súlyos allergiás reakció jelentkezése esetén a gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni, és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. Antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis Szinte minden antibakteriális szerrel – beleértve a meropenemet is – kapcsolatban jelentettek antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitist és pseudomembranosus colitist, amelynek súlyossága az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet. Erre a kórképre minden olyan esetben gondolni kell, amikor a meropenem alkalmazásának ideje alatt vagy azt követően hasmenés jelentkezik (lásd 4.8 pont). Fontolóra kell venni a meropenem terápia felfüggesztését és a Clostridium difficile fertőzés specifikus kezelését. Perisztaltikát csökkentő gyógyszereket nem szabad adni. Görcsrohamok Karbapenemekkel – a meropenemet is beleértve – történő kezelés során esetenként görcsrohamokról számoltak be (lásd 4.8 pont). A májfunkció ellenőrzése A májfunkciót gondosan ellenőrizni kell a meropenem-kezelés alatt, a hepaticus toxicitás kockázata miatt (cholestasissal és cytolysissel járó májműködési zavar) (lásd 4.8 pont). Alkalmazás májbetegségben szenvedő betegeknél: korábban fennálló májbetegség esetén a májfunkciót ellenőrizni kell a meropenem-kezelés ideje alatt. Dózismódosítás nem szükséges (lásd 4.2 pont). Direkt antiglobulin-teszt (Coombs-teszt) szerokonverzió A direkt és indirekt Coombs-teszt pozitív lehet a meropenem-kezelés alatt. Valproinsav/nátrium-valproát/valpromid együttes alkalmazása A meropenem és a valproinsav/nátrium-valproát/valpromid együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont). A Meropenem AptaPharma 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz nátriumot tartalmaz. Meropenem AptaPharma 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz: Ez a készítmény 1,96 mmol (vagy 45 mg) nátriumot tartalmaz 500 mg-os adagonként, amit kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni. Meropenem AptaPharma 1000 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz: Ez a készítmény 3,92 mmol (vagy 90 mg) nátriumot tartalmaz 1000 mg-os adagonként, amit kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni.

Terhesség Terhes nőkön történő alkalmazásra nincsenek adatok vagy csak korlátozott számban állnak rendelkezésre. Az állatkísérletek nem utalnak a reproduktív toxicitást közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Terhesség alatt elővigyázatosságból a meropenem alkalmazását tanácsos elkerülni. Szoptatás Beszámoltak arról, hogy a meropenem kis mennyiségben kiválasztódik a humán anyatejbe. A meropenemet nem szabad alkalmazni szoptató nőknél, csak akkor, ha az anya kezelésének lehetséges előnyei felülmúlják a gyermekre gyakorolt lehetséges kockázatokat.

Relatív túladagolás előfordulhat vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, ha a dózismódosítás nem történik meg a 4.2 pontban leírtak szerint. Korlátozott számú posztmarketing tapasztalatok szerint a túladagolást követően mellékhatások jelentkeznek, amelyek a 4.8 pontban leírt mellékhatás-profillal megegyeznek, általában enyhék és a gyógyszer felfüggesztését illetve a dózis csökkentését követően megszűnnek. A tüneti kezelés alkalmazása megfontolandó. Normális vesefunkciójú egyéneknél a vesén keresztül gyors kiürülés következik be. A meropenem és metabolitjai hemodialízissel eltávolíthatók.

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, Egyéb béta-laktám antibiotikumok; Karbapenemek. ATC kód: J01DH02 Hatásmechanizmus A meropenem baktericid hatását a penicillinkötő fehérjékhez (penicillin-binding proteins – PBP-k) kötődve a bakteriális sejtfal-szintézis gátlása révén fejti ki Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokban. Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés Más béta-laktám antibakteriális szerekhez hasonlóan az az idő korrelál legjobban a hatásossággal, amíg a meropenem koncentrációja meghaladja a MIC-értéket (T > MIC). A preklinikai modellekben a meropenem hatása akkor mutatkozott meg, amikor a plazmakoncentrációk meghaladták a fertőző organizmusok MIC-értékét az adagolási intervallum kb. 40%-ában. Ezt a célértéket klinikailag nem állapították meg. Rezisztenciamechanizmus A meropenemre kialakuló bakteriális rezisztencia oka lehet: (1) a Gram-negatív baktériumok külső membránjának csökkent permeabilitása (a csökkent porin-termelés következményeként), (2) a PBP‑célenzimek csökkent affinitása, (3) az efflux-pumpa komponensek túlzott expressziója és (4) a karbapenemeket hidrolizáló béta-laktamázok termelődése. Karbapenem-rezisztens organizmusok okozta fertőzések lokalizált gócait jelentették az Európai Unióban. Nincs célpont-alapú keresztrezisztencia a meropenem és a kinolonok, aminoglikozidok, makrolidok és tetraciklinek osztályába tartozó szerek között. Azonban a baktériumok az antibakteriális szerek egyszerre több osztályával szemben is mutathatnak rezisztenciát, ha a mechanizmusban impermeabilitás és/vagy efflux-pumpa(ák) vesz részt. Határértékek Az Antimikrobiális Érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing – EUCAST) által megállapított minimális gátló koncentráció (MIC - Minimum Inhibitory Concentration) klinikai határértékei a következők: Az EUCAST meropenemre vonatkozó klinikai MIC határértékei (2017-03-10, v 7.1)

Mikroorganizmus	Érzékeny (É) (mg/l)	Rezisztens (R) (mg/l)
Enterobacteriaceae	≤ 2	> 8
Pseudomonas spp.	≤ 2	> 8
Acinetobacter spp.	≤ 2	> 8
StreptococcusA, B, C és G csoport	4. lábjegyzet	4. lábjegyzet
Streptococcus pneumoniae1(fertőzések, kivéve meningitis)1	≤ 2	> 2
Streptococcus pneumoniae (meningitis)2	≤ 0,25	> 1
A Viridans csoportba tartozó Streptococcusok2	≤ 2	> 2
Enterococcus spp.	--	--
Staphylococcus spp.	3. lábjegyzet	3. lábjegyzet
Moraxella catarrhalis5	≤ 2	> 2
Haemophilus influenzae (fertőzések kivéve meningitis)1	≤ 2	> 2
Haemophilus influenza (meningitis)2	≤ 0.25	> 1
Neisseria meningitidis(meningitis)5	≤ 0,25	> 0,25
Gram-pozitív anaerobok a Clostridium difficile kivételével	≤ 2	> 8
Gram-negatív anaerobok	≤ 2	> 8
Listeria monocytogenes	≤ 0,25	> 0,25
Nem species-függő határértékek5	≤ 2	> 8

¹ Nem meningitisre (Meropenem az egyetlen carbapenem, ami alkalmazható meningitisre) ² Meropenem az egyetlen carbapenem, ami alkalmazható meningitisre ³ A Staphylococcusok karbapenem-érzékenysége a cefoxitin-érzékenységből adódik. ⁴ A Streptococcus A, B, C és G csoportok érzékenységét a benzilpenicillin‑érzékenység alapján határozták meg. ⁵ Az érzékenységi határérték fölötti MIC-értékkel rendelkező izolátumokat nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem jelentettek. A meghatározást és az antimikrobiális érzékenységi tesztet meg kell ismételni bármely ilyen izolátum esetén, és ha az eredmény beigazolódik, izolátumot el kell küldeni referencia-laboratóriumba. -- Érzékenységi teszt nem javasolt, mivel a faj gyenge célpontja a gyógyszeres terápiának. Elszigetelt esetekben előzetes tesztelés nélkül rezisztencia előfordulhat. A szerzett rezisztencia prevalenciája egyes fajok esetén földrajzilag és időben változó lehet, így a helyi rezisztencia-adatok ismerete kívánatos, főleg súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség szerint szaktanácsot kell kérni, ha a rezisztencia helyi prevalenciája olyan, hogy a szer alkalmazhatósága legalábbis néhány fertőzéstípusnál kérdéses. A következő táblázatban felsorolt patogének a klinikai tapasztalatból és a terápiás útmutatásokból származnak. Általában érzékeny fajok Gram-pozitív aerobok Enterococcus faecalis^$ Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny)^£ Staphylococcus species (meticillin-érzékeny) beleértve a Staphylococcus epidermidist is Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus milleri csoport (S. anginosus, S. constellatus és S. intermedius) Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes (A csoport) Gram-negatív aerobok Citrobacter freundii Citrobacter koseri Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli Haemophilus influenzae Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae Morganella morganii Neisseria meningitidis Proteus mirabilis Proteus vulgaris Serratia marcescens Gram-pozitív anaerobok Clostridium perfringens Peptoniphilus asaccharolyticus Peptostreptococcus speciesek (beleértve a P. microst, P. anaerobiust és a P. magnust is) Gram-negatív anaerobok Bacteroides caccae Bacteroides fragilis csoport Prevotella bivia Prevotella disiens Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet Gram-pozitív aerobok Enterococcus faecium^$† Gram-negatív aerobok Acinetobacter speciesek Burkholderia cepacia Pseudomonas aeruginosa Öröklötten rezisztens kórokozók Gram-negatív aerobok Stenotrophomonas maltophilia Legionella speciesek Egyéb mikroorganizmusok Chlamydophila pneumoniae Chlamydophila psittaci Coxiella burnetii Mycoplasma pneumoniae ^$ Fajok, amelyek természetes mérsékelt érzékenységet mutatnak ^£ Az összes meticillin-rezisztens Staphylococcus rezisztens a meropenemre ^† Rezisztencia arány ≥50% egy vagy több EU tagországban Malleus és melioidosis: A meropenem embereknél történő alkalmazása a B. mallei és a B. pseudomallei in vitro érzékenységi adatain és korlátozott számú humán adaton alapul. A malleus és a melioidosis kezelése során a kezelőorvosnak az országos és/vagy a nemzetközi konszenzus dokumentumokban előírtak szerint kell eljárni.

Egészséges egyéneknél az átlagos plazma felezési idő megközelítőleg 1 óra; az átlagos megoszlási térfogat kb. 0,25 l/ttkg (11-27 l), az átlagos clearance pedig 287 ml/perc 250 mg esetén, amely 205 ml/percre esik le 2 g esetén. 500, 1000 és 2000 mg dózisok 30 perces infúzióban történő beadásakor a C_max-értékek sorrendben kb. 23, 49, illetve 115 μg/ml voltak, a megfelelő AUC-értékek pedig sorrendben 39,3, 62,3 és 153 μg × óra/ml. Öt percig tartó infúzió beadását követően a C_max‑értéke 52 és 112 μg/ml volt sorrendben 500, illetve 1000 mg-os adag esetén. A 8 óránként ismételt adagoláskor normális veseműködésű betegekben a meropenem nem akkumulálódik. Egy vizsgálatban, amelyben 12 betegnek 8 óránként 1000 mg meropenemet adtak műtét után intraabdominalis fertőzés kezelésére, a Cmax és a felezési idő az egészséges egyéneknél mért értékkel összevethető volt, de a megoszlási térfogat nagyobb volt, mint 27 l. Eloszlás A meropenem plazmafehérjékhez való átlagos kötődése kb. 2% volt, és független volt a koncentrációtól. Gyors (5 perc vagy rövidebb idő alatti) beadást követően a farmakokinetika biexponenciális, de ez sokkal kevésbé nyilvánvaló 30 perces infúziót követően. A meropenem jól penetrál számos testnedvbe és szövetbe, ideértve a tüdőt, a bronchialis váladékot, az epét, a cerebrospinalis folyadékot, a nőgyógyászati szöveteket, a bőrt, a fasciát, az izmokat és a peritonealis exudátumot. Biotranszformáció A meropenem a béta-laktám gyűrű hidrolízise által metabolizálódik, egy mikrobiológiailag inaktív metabolitot hozva létre. In vitro a meropenem az imipenemhez képest csökkent érzékenységet mutat a humán dehidropeptidáz-I (DHP-I) általi hidrolízissel szemben; így nem szükséges DHP-I inhibitor együttes alkalmazása. Elimináció A meropenem elsősorban a vesén keresztül választódik ki változatlan formában; az adag kb. 70%-a (50–75%) választódik ki változatlanul 12 órán belül. További 28%-ot mikrobiológiailag inaktív metabolitként nyertek vissza. A széklettel az adag csak kb. 2%-a ürül. A mért vese-clearance és a probenecid hatása azt mutatja, hogy a meropenem mind a filtráción, mind a tubuláris szekréción is keresztülmegy. Veseelégtelenség A vesekárosodás magasabb plazma AUC-t és hosszabb felezési időt eredményezett. Az AUC-értéke 2,4-szeresére növekedett közepes fokú (CrCl 33-74 ml/perc) és 5-szörösére súlyos (CrCl 4-23 ml/perc) vesekárosodás esetén, valamint 10-szeresére a hemodialízissel kezelt betegeknél (CrCl <2 ml/perc), az egészséges egyénekkel (CrCl >80 ml/perc) összehasonlítva. A mikrobiológiailag inaktív, felhasadt gyűrűs metabolit AUC-értéke is jelentősen megemelkedett a vesekárosodott betegeknél. Az adagolás módosítása javasolt közepes fokú és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont). A meropenemet a hemodialízis eltávolítja, a clearance a hemodialízis alatt kb. 4-szer nagyobb, mint anuriás betegek esetén. Májelégtelenség Alkoholos cirrhosisban szenvedő betegek körében végzett vizsgálatban a májbetegség nem volt hatással a meropenem ismételt dózisok utáni farmakokinetikájára. Felnőtt betegek Betegek körében végzett farmakokinetikai vizsgálatokban nem mutatkoztak jelentős farmakokinetikai különbségek az azonos vesefunkciójú egészséges egyénekhez képest. Hetvenkilenc, intraabdominalis fertőzéssel vagy pneumoniával kezelt beteg adataiból kialakított populáció modell alapján látható, hogy a centrális térfogat függ a beteg testtömegétől, a clearance pedig a kreatinin-clearance-től és az életkortól. Gyermekek és serdülők A farmakokinetika fertőzött csecsemőknél és gyermekeknél 10, 20 és 40 mg/ttkg-os adagok esetén az 500, 1000 illetve 2000 mg-os dózissal kezelt felnőtteknél mért C_max-értékeket megközelítő értékeket mutatott. Összehasonlítás alapján a dózis és a felezési idő között lejátszódó farmakokinetika a felnőtteknél megfigyeltekhez hasonlóan alakult, a legfiatalabb egyének kivételével (6 hónapos kor alatt a t_1/2 1,6 óra) minden korcsoportban. Az átlagos meropenem clearance-értékek a következők voltak: 5,8 ml/perc/ttkg (6-12 éves kor), 6,2 ml/perc/ttkg (2-5 éves kor), 5,3 ml/perc/ttkg (6-23 hónapos kor) és 4,3 ml/perc/ttkg (2-5 hónapos kor). Az adag megközelítőleg 60%-a választódik ki a vizeletbe 12 óra után meropenem formában, további 12% pedig metabolitként. A cerebrospinalis folyadék meropenem-koncentrációja meningitises gyermekeknél kb. 20%-a az egyidejűleg mérhető plazmaszinteknek, bár jelentős egyéni eltérések vannak. Azon újszülöttek között, akiknél szükségessé vált valamely antiinfektív kezelés alkalmazása, a meropenem farmakokinetikájában nagyobb mértékű clearance volt megfigyelhető azoknál, akik idősebb kronológiai vagy gesztációs korra születtek. Esetükben az átlagos felezési idő 2,9 óra volt. Populációs farmakokinetikai modellen alapuló Monte Carlo szimuláció azt mutatta, hogy 8 óránkénti 20 mg/ttkg-os adagolás P. aeruginosa esetében 60% T>MIC-értéket ért el a koraszülöttek 95%-ánál és az időre születettek 91%-ánál. Idősek Egészséges idősek (65-80 évesek) körében végzett farmakokinetikai vizsgálatokban a plazma‑clearance csökkenését tapasztalták, amely korrelált a kreatinin-clearance korfüggő csökkenésével és a nem‑renalis clearance kisebb mértékű csökkenésével. Idős betegeknél dózismódosítás nem szükséges, kivéve a közepes fokú vagy súlyos vesekárosodás eseteit (lásd 4.2 pont).