A Targocid felnőttek és gyermekek (újszülöttkortól fogva) alábbi fertőzéseinek parenterális kezelésére szolgál (lásd 4.2, 4.4 és 5.1 pont): · szövődményes bőr- és lágyrész fertőzések, · csont- és ízületi fertőzések, · kórházban szerzett pneumonia, · területen szerzett pneumonia, · szövődményes húgyúti fertőzések, · infektív endocarditis, · folyamatos ambuláns peritoneális dialízissel összefüggő peritonitis (CAPD), · a fent felsorolt javallatok bármelyikével együtt járó bacteriaemia. A Targocid alternatív per os kezelésként a Clostridium difficile fertőzést kísérő hasmenés és colitis kezelésére is javasolt. Adott esetben a teikoplanint más antibakteriális szerrel együttes kombinációban kell alkalmazni. A készítmény alkalmazásakor az antibakteriális készítményekre vonatkozó irányelveket figyelembe kell venni.

A teikoplaninnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Adagolás A kezelés adagját és időtartamát a fennálló fertőzés típusának és súlyosságának, valamint a beteg klinikai válaszának, illetve egyéb tényezőknek, például az életkornak és a vesefunkciónak megfelelően kell meghatározni. A szérumkoncentráció mérése A teikoplanin legalacsonyabb koncentrációját a telítő adagolási séma beadása után kialakult egyensúlyi állapotban kell meghatározni a legalacsonyabb minimális koncentráció elérésének érdekében: A legtöbb Gram-pozitív fertőzés esetén a teikoplanin legalacsonyabb szintje legalább 10 mg/l nagyteljesítményű folyadékkromatográfiával (High Performance Liquid Chromatography – HPLC), illetve 15 mg/l fluoreszcens polarizációs immunoassay (FPIA) módszerrel mérve. Endocarditis és más súlyos fertőzések esetén a teikoplanin legalacsonyabb szintje 15‑30 mg/l volt HPLC, illetve 30‑40 mg/l volt FPIA módszerrel mérve. A fenntartó kezelés alatt a teikoplanin legalacsonyabb szérumkoncentrációjának monitorozását legalább heti egy alkalommal el kell végezni, ezen koncentrációk stabilitásának biztosítása érdekében. Normál vesefunkciójú felnőttek és idős betegek

Javallatok	Telítő dózis		Fenntartó dózis
	Telítő dózis adagolási séma	Célzott legalacsonyabb koncentráció a 3‑5. napon	Fenntartó dózis	Célzott legalacsonyabb koncentráció a fenntartó kezelés során
‑ Szövődményes bőr- és lágyrész fertőzések ‑ Pneumonia ‑ Szövődményes húgyúti fertőzések	6 mg/ttkg 12 óránként, 3 alkalommal intravénásan vagy intramuscularisan	>15 mg/l1	6 mg/ttkg intravénásan vagy intramuscularisan naponta egyszer	>15 mg/l1 hetente egyszer
‑ Csont‑ és ízületi fertőzések	12 mg/ttkg 12 óránként, 3‑5 alkalommal intravénásan	>20 mg/l1	12 mg/ttkg intravénásan vagy intramuscularisan naponta egyszer	>20 mg/l1
‑ Infektív endocarditis	12 mg/ttkg 12 óránként, 3‑5 alkalommal intravénásan	30‑40 mg/l1	12 mg/ttkg intravénásan vagy intramuscularisan naponta egyszer	>30 mg/l1

1 FPIA módszerrel mérve A dózist a testtömeghez kell igazítani a beteg súlyától függetlenül. A kezelés időtartama A kezelés időtartamát a klinikai válasz alapján kell meghatározni. Infektív endocarditis esetén általában legalább 21 napos kezelést tekintenek megfelelőnek. A kezelés nem haladhatja meg a 4 hónapot. Kombinált kezelés A teikoplanin antibakteriális spektruma limitált. Néhány típusú fertőzés kezelésére önállóan nem alkalmas, kivéve, ha a kórokozót már leírták, és ismerten érzékeny a teikoplaninra vagy erősen gyanítható, hogy a kórokozó(k) kezelésére a teikoplanin nagy valószínűséggel alkalmas. Clostridium difficile fertőzéshez társuló hasmenés és colitis A javasolt adag 100‑200 mg orálisan naponta kétszer adagolva 7‑14 napon keresztül. Idős populáció Amennyiben nem áll fenn vesekárosodás (lásd alább), akkor nincs szükség az adag módosítására. Károsodott vesefunkciójú felnőttek és idős betegek A kezelés negyedik napjáig nincs szükség az adag módosítására, ekkor azonban az adagot úgy kell beállítani, hogy a fenntartó szakaszban a legalacsonyabb szérumkoncentráció legalább 10 mg/l legyen HPLC módszerrel mérve, vagy legalább 15 mg/l FPIA módszerrel mérve. A kezelés negyedik napja után: Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 30‑80 ml/perc) esetén a fenntartó adagot meg kell felezni: a dózist vagy kétnaponta kell alkalmazni, vagy a dózis felét naponta kell alkalmazni. Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance <30 ml/perc) és hemodializált betegek esetén a dózis a szokásos adag egyharmada: a kezdeti adag háromnaponta egyszer alkalmazva, vagy a kezdeti adag egyharmada naponta egy alkalommal. A teikoplanin hemodialízissel nem távolítható el. Folyamatos ambuláns peritoneális dialízis (CAPD) kezelésben részesülő betegek Egyszeri intravénás 6 mg/ttkg-os telítő dózis után az első héten a dialízis oldatot tartalmazó tasakba 20 mg/l-t, a második héten minden második tasakba 20 mg/l-t, majd a harmadik héten az éjszakai folyadékba 20 mg/l-t kell beadni. Gyermekek és serdülők Az adagolási javaslat felnőttek és 12 év feletti gyermekek esetén megegyezik. Újszülöttek és csecsemők 2 hónapos korig: Telítő dózis Egyszeri 16 mg/ttkg-os adag intravénás infúzióban az első napon. Fenntartó dózis Egyszeri 8 mg/ttkg-os adag intravénás infúzióban naponta. 2 hónapos‑12 éves kor közötti gyermekek: Telítő dózis Egyszeri 10 mg/ttkg-os adag intravénásan, 12 óránként, 3-szor ismételve. Fenntartó dózis Egyszeri 6–10 mg/ttkg-os adag intravénásan, naponta egyszer beadva. Az alkalmazás módja A teikoplanint csak intravénásan, intramuscularisan vagy orálisan szabad alkalmazni. Az intravénás injekció beadható 3‑5 perc alatt bolusként vagy 30 perces infúzióban is. Újszülötteknek csak infúzióban adható. Clostridium difficile fertőzéshez társuló hasmenés és colitis kezelése esetén per os alkalmazandó. A gyógyszer alkalmazás előtti elkészítésére és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi táblázatban találhatók azok a mellékhatások, amelyek előfordulási gyakorisága meghaladta a placebo alkalmazása esetén megfigyelhető gyakoriságot, és több mint egy betegnél jelentkeztek. A mellékhatások felsorolása az alábbi gyakorisági kategóriák szerint történik: Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (≤1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A betegeket a mellékhatások szempontjából monitorozni kell, amennyiben a teikoplanint 12 mg/ttkg adagban, naponta kétszer alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

Szervrendszer	Gyakori (≥1/100 ‑ <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100)	Ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000)	Nagyon ritka (<1/10 000)	Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Fertőző betegségek és parazita-fertőzések			tályog		felülfertőződés (a nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		leukopenia thrombocytopenia, eosinophilia			agranulocytosis, neutopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek		anaphylaxiás reakció (anaphylaxia) (lásd 4.4 pont)			eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer-reakció (DRESS szindróma), anaphylaxiás shock (lásd 4.4 pont)
Idegrendszeri betegségek és tünetek		szédülés, fejfájás			görcsrohamok
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		süketség, hallásvesztés (lásd 4.4 pont), fülzúgás, vestibularis zavar
Érbetegségek és tünetek		phlebitis			thrombophlebitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		bronchospasmus
Emésztő-rendszeri betegségek és tünetek		hasmenés, hányás, hányinger
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	kiütés, erythema, pruritus		„red man” szindróma (azaz a test felső felének kivörösödése) (lásd 4.4 pont)		toxicus epidermalis necrolysis, Stevens-Johnson szindróma, erythema multiforme, angiooedema, exfoliativ dermatitis, urticaria (lásd 4.4 pont)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		a vér emelkedett kreatinin szintje			veseelégtelenség (beleértve az akut veseelégtelenséget is)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	fájdalom, láz				tályog az injekció beadásának helyén, hidegrázás (rigor)
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		emelkedett transzaminázszint (a transzaminázok átmeneti kóros szintje), emelkedett alkalikus foszfatázszint a vérben (az alkalikus foszfatáz átmeneti kóros szintje), a vér emelkedett kreatinin szintje (a szérum kreatininszint átmeneti megemelkedése)

Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Specifikus interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A teikoplanin és aminoglikozid oldatok inkompatibilisek, és nem szabad az injekciós alkalmazás esetén keverni, ugyanakkor a dializáló oldatban kompatibilisek és szabadon alkalmazhatók CAPD‑függő peritonitisben. A teikoplanint elővigyázatossággal kell alkalmazni más, ismert nefrotoxikus vagy ototoxikus hatású gyógyszerrel egyidejű, vagy egymást követő alkalmazása esetén. Ilyen gyógyszerek többek között az aminoglikozidok, a kolisztin, az amfotericin B, a ciklosporin, a ciszplatin, a furoszemid és az etakrinsav (lásd 4.4 pont). A teikoplaninnal való kombináció során azonban a szinergikus toxicitásra nincs bizonyíték. Klinikai vizsgálatokban számos, más antibiotikumokat, vérnyomáscsökkentőket, anesztetikumokat, szívgyógyszereket és antidiabetikumokat szedő betegnek adtak teikoplanint, káros kölcsönhatás nélkül. Gyermekek és serdülők Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Túlérzékenységi reakciók A teikoplaninnal kapcsolatosan súlyos, életveszélyes, néhány esetben halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókról (pl. anafilaxiás sokkról) számoltak be. A teikoplaninnal kapcsolatos allergiás reakció előfordulása esetén a kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell tenni. A vankomicinnel szembeni ismert túlérzékenységben szenvedő betegek esetében a teikoplanint elővigyázatossággal kell alkalmazni, mivel túlérzékenységi keresztreakció fordulhat elő, beleértve a halálos kimenetelű anafilaxiás sokkot is. A vankomicinnel kapcsolatosan korábban már előfordult ún. „vörös ember (red man) szindróma” esetében azonban a teikoplanin alkalmazása nem ellenjavallt. Az infúzióval kapcsolatos reakciók Ritkán (akár az első adagnál is) vörös ember szindróma (pruritusszal, urticariával, erythemával, angioneuroticus oedemával, tachycardiával, hypotensioval és dyspnoeval járó komplex tünetegyüttes) jelentkezését figyelték meg. Az infúzió leállítása vagy lelassítása után ezek a reakciók elmúlhatnak. Az infúzióval kapcsolatos reakciók korlátozhatók, amennyiben a napi adagot nem bolus injekcióban, hanem infúzióban adják be, amelynek időtartama 30 perc. Súlyos, hólyagosodással járó reakciók A teikoplanin alkalmazása során életveszélyes vagy akár halálos kimenetelű bőrreakciókról, például Stevens-Johnson szindrómáról (SJS) és toxicus epidermalis necrolysisről (TEN) számoltak be. Az SJS vagy a TEN tüneteinek, illetve jeleinek (azaz progresszív, gyakran nyálkahártya elváltozásokkal vagy hólyagosodással kísért bőrkiütések) teikoplanin-kezelés során történő jelentkezésekor a kezelést azonnal abba kell hagyni. Antibakteriális hatásspektrum A teikoplanin antibakteriális hatásspektruma limitált (Gram-pozitív). Néhány típusú fertőzés kezelésére önállóan nem alkalmas, kivéve, ha a kórokozót már leírták, és ismerten érzékeny a teikoplaninra, vagy erősen gyanítható, hogy a kórokozó(k) kezelésére a teikoplanin nagy valószínűséggel alkalmas. A teikoplanin ésszerű alkalmazása során figyelembe kell venni az antibakteriális hatásspektrumot, a biztonságossági profilt, és azt, hogy a beteg alkalmas-e az előírás szerinti antibiotikum kezelésre. Ennek alapján várható, hogy a teikoplanint a legtöbb esetben csak azon betegek súlyos fertőzésének kezelésére alkalmazzák, akiknél az előírás szerinti antibiotikum kezelés nem alkalmas. A telítő dózis adagolási sémája Mivel a biztonságosságra vonatkozó adatok korlátozottak, a napi kétszer 12 mg/ttkg adagban alkalmazott teikoplanin-kezelés során a betegeket gondosan monitorozni kell a mellékhatások szempontjából. Ezen adagolási séma esetén a javasolt időszakos hematológiai vizsgálat mellett a vér kreatinin szintjét is monitorozni kell. A teikoplanin intraventricularisan nem alkalmazható. Thrombocytopenia A teikoplanin alkalmazása során beszámoltak thrombocytopeniáról. A kezelés alatt javasolt az időszakos hematológiai vizsgálat, beleértve a teljes vérkép vizsgálatát is. Nefrotoxicitás A teikoplanin-kezelés során veseelégtelenségről számoltak be (lásd 4.8 pont). Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén és/vagy olyan esetben, amikor a teikoplanint ismerten vesekárosító hatással rendelkező gyógyszerekkel egyidejűleg (aminoglikozidok, kolisztin, amfotericin B, ciklosporin és ciszplatin), vagy azokat megelőzően, illetve alkalmazásuk után adják, akkor a betegeket gondosan monitorozni kell, beleértve hallásvizsgálat végzését is. Mivel a teikoplanin főként a vesén keresztül választódik ki, ezért veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén a teikoplanin adagját módosítani kell (lásd 4.2 pont). Ototoxicitás Más glikopeptidekhez hasonlóan, a teikoplanin alkalmazása során is beszámoltak ototoxicitásról (süketségről és fülzúgásról) (lásd 4.8 pont). Azokat a betegeket, akiknél a teikoplanin-kezelés során halláskárosodás vagy a belső fül betegségeinek tünetei jelentkeznek, gondosan ki kell vizsgálni és monitorozni kell, különösen hosszan tartó kezelés és fennálló vesekárosodás esetén. Azokat a betegeket, akik a teikoplanint egyéb, ismert neurotoxikus/ototoxikus hatással rendelkező gyógyszerekkel egyidejűleg (aminoglikozidokkal, ciklosporinnal, ciszplatinnal, furoszemiddel és etakrinsavval), vagy azokat megelőzően, illetve alkalmazásuk után kapják, gondosan monitorozni kell, és hallásromlás esetén mérlegelni kell a teikoplanin-kezelés előnyeit. Különleges óvintézkedéseket kell tenni amennyiben a teikoplanint olyan betegeknek adják, akik egyidejűleg ototoxikus és/vagy vesekárosító gyógyszerekkel történő kezelésben részesülnek. Ilyen esetekben javasolt a rendszeres hematológiai, máj- és vesefunkciós vizsgálatok végzése. Felülfertőződés Mint egyéb antibiotikumok, így a teikoplanin alkalmazása is – különösen tartós alkalmazás esetén – a nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodását okozhatja. Amennyiben a kezelés során felülfertőződés következik be, megfelelő lépéseket kell tenni.

Terhesség A teikoplanin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek során, nagy dózisok esetén reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont): patkányoknál nőtt a halva születés és a neonatális mortalitás előfordulási gyakorisága. Emberben a potenciális kockázat nem ismert. A teikoplanin alkalmazása ezért nem javallt a terhesség alatt, kivéve, ha arra egyértelműen szükség van. A magzati belső fül és vesekárosodás potenciális kockázata nem zárható ki (lásd 4.4 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy a teikoplanin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A teikoplanin állati anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre információ. A döntést a szoptatás folytatásáról, ill. megszakításáról és a teikoplanin-kezelés megszakításáról vagy folytatásáról a szoptatás gyermekre gyakorolt előnyös hatása, ill. a teikoplanin-kezelés anyai előnyeinek megfelelő értékelése alapján kell meghozni. Termékenység Reprodukciós állatkísérletek során a termékenységre gyakorolt káros hatásnak nem volt bizonyítéka.

Tünetek Véletlen túladagolásról szóló eseteket jelentettek gyermekgyógyászati betegekben. Egy 29 napos újszülött esetén izgatottságról számoltak be, aki tévedésből iv. 400 mg (95 mg/ttkg) teikoplanint kapott. Kezelés A teikoplanin túladagolásának kezelése tüneti. A teikoplanin nem távolítható el hemodialízissel, és csak lassan ürül ki peritoneális dialízissel.

Farmakoterápiás csoport: Glikopeptid antibiotikumok ATC kód: J01XA02 Hatásmechanizmus A teikoplanin az érzékeny organizmusok növekedését úgy akadályozza, hogy a sejtfalnak azon a részén gátolja a bioszintézist, amelyre nem hatnak a béta-laktámok. A peptidoglikán szintézist a D‑alanil-D-alanin rész specifikus kötésével blokkolja. A rezisztencia mechanizmusa A teikoplanin elleni rezisztencia az alábbi mechanizmusok szerint alakulhat ki: - Módosított célstruktúra: a rezisztencia ezen formája különösen az Enterococcus faeciumrajellemző. Ez a módosulat egy murein prekurzorban lévő aminosav lánc D-alanin-D-alanin terminálisának D‑ala‑D-laktátra történő cseréjén alapul, ami által a vankomicin iránti affinitás csökken. A felelős enzimek az újonnan szintetizálódott D-laktát dehidrogenáz vagy ligáz. - A Staphylococcusok teikoplanin iránti érzékenységének csökkenése, illetve rezisztenciája a murein prekurzorok túltermelésén alapul, amikhez a teikoplanin kötődik. A teikoplanin és a glikoprotein vankomicin között előfordulhat keresztrezisztencia. Számos vankomicin rezisztens Enterococcus érzékeny a teikoplaninra (Van-B fenotípus). A rezisztenciavizsgálat határértékei: Az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) 2020. január 1-én kelt, 10.0 verziójában meghatározott minimális gátló koncentráció (MIC) határértékei az alábbi táblázatban szerepelnek:

Mikroorganizmus	Érzékeny	Rezisztens
Staphylococcus aureus a,b	≤2 mg/l	>2 mg/l
Koaguláz‑negatív Staphylococcusok a	≤4 mg/l	>4 mg/l
Enterococcus spp.	≤2 mg/l	>2 mg/l
Streptococcus A, B, C, G‑csoportb	≤2 mg/l	>2 mg/l
Streptococcus pneumoniae b	≤2 mg/l	>2 mg/l
Streptococcus „viridans‑csoport” b	≤2 mg/l	>2 mg/l
a A glikopeptid MIC értékek módszerfüggőek, és az értékeket bouillon mikrodilúcióval kell meghatározni (referencia ISO 20776). Az S. aureus a 2 mg/l‑es vankomicin MIC értékkel a vad típusú MIC megoszlás határán van, ezért a klinikai válasz csökkent lehet. b Nem-érzékeny izolátumok nagyon ritkán fordulnak elő vagy még nem számoltak be ilyenekről. Az ilyen izolátumokon végzett azonosítási és antibiotikum rezisztencia vizsgálatának eredményét meg kell erősíteni, és az izolátumot el kell küldeni egy referencia laboratóriumba.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések A teikoplanin antimikrobiális hatása lényegében attól függ, hogy a gyógyszer szintje mennyi ideig haladja meg a kórokozó minimális gátló koncentrációt (MIC értéket). Érzékenység A rezisztencia előfordulása a földrajzi helyzettől és adott faj esetén az időfaktortól függően eltérő lehet. A rezisztencia előfordulásának helyi adatai szükségesek, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. Amennyiben szükséges, szakértő segítségét kell kérni, amennyiben a helyi rezisztencia előfordulási adatai alapján bizonyos fertőzések esetén a szer alkalmazása megkérdőjelezhető.

Általában érzékeny fajok Gram‑pozitív aerob baktériumok Corynebacterium jeikeium a Enterococcus faecalis Staphylococcus aureus (a meticillin‑rezisztens törzseket is beleértve) Streptococcus agalactiae Streptococcus dysgalactiae subsp. equisimilis a (C‑ és G‑csoportú Streptococcusok) Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes Streptococcus „viridans‑csoport” a b Gram‑pozitív anaerobok Clostridium difficile a Peptostreptococcus spp.a
Olyan fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhat Gram‑pozitív aerobok Enterococcus faecium Staphylococcus epidermidis Staphylococcus haemolyticus Staphylococcus hominis
Eredendően rezisztens baktériumok Minden Gram‑negatív baktérium Egyéb baktériumok Chlamydia spp. Chlamydophila spp. Legionella pneumophila Mycoplasma spp.
a A táblázat készítésének időpontjában nem állt rendelkezésre aktuális adat. A vonatkozó legfontosabb irodalmi adatok, az előírt mennyiségek és kezelési ajánlások alapján szenzitivitást tételeznek fel. b Heterogén Streptococcus fajok gyűjtőneve. A rezisztencia változhat az aktuális Streptococcus fajtól függően

Felszívódás A teikoplanint parenterálisan (intravénásan vagy intramuscularisan) adják be. Intramuscularis alkalmazás után a teikoplanin biohasznosulása (az intravénás alkalmazáshoz képest) majdnem teljes (90%). Hat napon keresztül napi 200 mg teikoplanin intramuscularis alkalmazása során az átlagos (SD) maximális koncentráció (C_max), 12,1 (0,9) mg/l volt, ami az alkalmazást követően 2 órával alakult ki. Intravénásan, 3‑5 alkalommal, 12 óránként 6 mg/ttkg telítő dózis adagolása során a C_max értékek 60‑70 mg/l között voltak, és a C_min általában meghaladta a 10 mg/l-t. 12 mg/ttkg intravénás telítő dózis, 3 alkalommal, 12 óránként történő alkalmazása esetén az átlagos C_max és a C_min értékeket 100 mg/l és 20 mg/l-re becsülték. Naponta egyszer, fenntartó dózisként alkalmazott 6 mg/ttkg esetén a C_max és a C_min értékek körülbelül 70 mg/l, illetve 15 mg/l voltak. Napi egyszeri, 12 mg/ttkg fenntartó dózisként történő alkalmazása esetén a C_min értékek 18‑30 mg/l között voltak. Szájon át történő alkalmazás esetén a teikoplanin nem szívódik fel az emésztőtraktusból. Egészséges alanyoknak egyszeri 250 vagy 500 mg-os adag beadása után a teikoplanin nem volt kimutatható a szérumban vagy a vizeletben, csak kizárólag a székletben (a beadott adag körülbelül 45%-a) változatlan formában. Eloszlás A humán szérumfehérjékhez történő kötődés 87,6‑ 90,8% között változik, ami azonban nem befolyásolja a teikoplanin koncentrációját. A teikoplanin főként a humán szérum albuminhoz kötődik. A teikoplanin nem jut be a vörösvértestekbe. A megoszlási térfogat egyensúlyi helyzetben (Vss) 0,7‑1,4 l/ttkg. A Vss legmagasabb értékeit a közelmúltban végzett vizsgálatokban figyelték meg, ahol a mintavételi periódus meghaladta a 8 napot. A teikoplanin főleg a tüdőben, a myocardiumban és a csontszövetben oszlik meg, a szövet/szérum arányok meghaladják az 1-et. A hólyagokban lévő folyadékban, a synovialis folyadékban és a peritoneális folyadékban a szövet/szérum arányok 0,5‑1 között voltak. A teikoplanin ugyanolyan sebességgel ürül ki a peritonális folyadékból, mint szérumból. A pleurális folyadékban és a bőr alatti zsírszövetben a szövet/szérum arány 0,2‑0,5 között van. A teikoplanin nem jut be gyorsan a liquorba. Biotranszformáció A plazmában és a vizeletben előforduló fő alkotórész a változatlan formájú teikoplanin, ami minimális metabolizmusra utal. Feltételezhetően hidroxilációval két metabolit keletkezik, amelyek a beadott adag 2‑3%-át teszik ki. Elimináció A teikoplanin változatlan formában főként a vizelettel választódik ki (80% 16 napon belül), míg a beadott adag 2,7%-a a széklettel (az epével) választódik ki a beadást követő 8 napon belül. A teikoplanin eliminációs felezési ideje 100‑170 óra között változik a legújabb vizsgálatok alapján, amelyek során 8‑35 napon keresztül vettek vérmintákat. A teikoplanin teljes clearance-e alacsony, 10‑14 ml/óra/ttkg és a renális clearance 8‑12 ml/óra/ttkg között van, ami arra utal, hogy a teikoplanin főként a vesén keresztül választódik ki. Linearitás A teikoplanin a 2–25 mg/ttkg dózistartományban lineáris farmakokinetikát mutat. Speciális betegcsoportok Vesekárosodásban szenvedő betegek: Mivel a teikoplanin a vesén keresztül választódik ki, ezért kiválasztása a vesekárosodás fokának megfelelően csökken. A teikoplanin teljes és renális clearance-e a kreatinin-clearance-től függ. Idős betegek: Az idős populációban a teikoplanin farmakokinetikája nem módosul, kivéve vesekárosodás esetén. Gyermekek és serdülők A felnőttekhez képest nagyobb teljes clearance (15,8 ml/óra/ttkg újszülöttek és 14,8 ml/óra/ttkg 8 évesek esetén) és rövidebb eliminációs felezési idő (40 óra újszülöttek; 58 óra 8 évesek esetén) figyelhető meg.