Főoldal Hatóanyagok Készítmények Formulálás Dokumentumok Kereső
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Súlyos bakteriális infekciók adjuváns kezelésére, az egyidejű antibiotikus kezelés kiegészítéseként. Immunglobulin szubsztitúció immunszupprimált, illetve súlyos, szekunder antitesthiány-szindrómában szenvedő (legyengült immunrendszerű és szupprimált immunvédekezésű) betegeknél.

Ellenjavallatok:
· A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulinokkal), vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. · Szelektív IgA hiányban szenvedő betegek, akikben IgA ellenes antitestek termelődtek. Esetükben ugyanis az IgA-t tartalmazó készítmény beadása anaphylaxiát okozhat.

Adagolás:
Adagolás Az adagolást a beteg immunstátusza és a betegség súlyossága alapján kell meghatározni. A következő adagolási ajánlások támpontként szolgálnak: Újszülöttek és csecsemők 5 ml (0,25 g)/ttkg/nap, 3 egymást követő napon. A klinikai lefolyástól függően ismételt alkalmazás lehet szükséges. Gyermekek és felnőttek a) Súlyos bakteriális fertőzések kezelése: 5 ml (0,25 g)/ttkg/nap, 3 egymást követő napon. A klinikai lefolyástól függően ismételt alkalmazás lehet szükséges. b) Immunglobulin szubsztitúció immunszupprimált, illetve súlyos, szekunder antitesthiány-szindrómában szenvedő betegeknél: 3–5 ml (0,15–0,25 g)/ttkg. Szükség esetén az alkalmazás hetente ismételhető. A Pentaglobin-t intravénás infúzió formájában, a következő sebességgel kell beadni: Újszülöttek és csecsemők esetében: 1,7 ml/ttkg/óra, infúziós pumpával Gyermekek és felnőttek esetében: 0,4 ml/ttkg/óra sebességgel, vagy: az első 100 ml 0,4 ml/ttkg/óra sebességgel, majd folyamatosan 0,2 ml/ttkg/óra sebességgel, amíg a 15 ml/ttkg összadagot el nem érik 72 órán belül.
Példák:
Testtömeg 1. napi összadag Infúzió sebessége Infúzió időtartama
Újszülöttek 3 kg 15 ml 5 ml/óra 3 óra
Gyermekek 20 kg 100 ml 8 ml/óra 12,5 óra
Felnőttek 70 kg 350 ml 28 ml/óra vagy: 28 ml/óra 14 ml/óra 12,5 óra 3,5 óra majd 68 óra folyamatosan
Májkárosodás Nincs rendelkezésre álló bizonyíték arra vonatkozólag, hogy dózismódosításra lenne szükség. Vesekárosodás Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4 pont. Idősek Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4 pont. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra. A Pentaglobin-t beadás előtt szoba- vagy testhőmérsékletűre kell melegíteni.

Mellékhatások:
A biztonságossági profil összefoglalása A humán normál immunglobulinok okozta mellékhatások (csökkenő gyakoriság szerinti sorrendben) a következők (továbbá lásd 4.4 pont): · hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, ízületi fájdalom, alacsony vérnyomás és középsúlyos deréktáji fájdalom · reverzibilis haemolyticus reakciók; különösen az A, B és AB vércsoportú betegeknél és (ritkán) transzfúziót igénylő haemolyticus anaemia · (ritkán) hirtelen vérnyomásesést, vagy egy-egy esetben anaphylaxiás sokkot is okozhat, akkor is, ha a korábbi alkalmazás során nem jelentkeztek túlérzékenységi reakciók. · (ritkán) tranziens bőrreakciók (beleértve a cutan lupus erythematosust – a gyakoriság ismeretlen) · (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, mint pl. myocardialis infarctus, stroke, pulmonalis embolia, mélyvénás thrombosis · reverzibilis asepticus meningitis esetei · megnövekedett szérum kreatininszint esetei és/vagy akut veseelégtelenség előfordulása · transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI) esetei Az átvihető fertőző ágensekkel kapcsolatos biztonságossági információkra vonatkozóan lásd a 4.4 pontot. A mellékhatások táblázatos felsorolása forrásuk szerinti elrendezésben Az 1. táblázat azon mellékhatásokat mutatja, amelyeket a Pentaglobinnal végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban figyeltek meg, a 2. táblázat pedig azon mellékhatásokat, amelyeket a forgalomba hozatalt követően jelentettek. A mellékhatásokat a következő gyakorisági kategóriák alapján értékelték: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 –<1/100); ritka (≥1/10 000 –<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). 1. táblázat: Kontrollos vizsgálatok során jelentett mellékhatások
MedDRA szervrendszer Mellékhatások Gyakoriság
Immunrendszeri betegségek és tünetek Allergiás reakciók Nem gyakori
Érbetegségek és tünetek Alacsony vérnyomás/hypotensio Gyakori
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hányinger, hányás Gyakori
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Hyperhidrosis Gyakori
Bőrreakciók/allergiás dermatitis Nem gyakori
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Hátfájdalom Nem gyakori
2. táblázat: A forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások (a gyakoriság nem ismert, a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
MedDRA szervrendszer Mellékhatások
Fertőző betegségek és parazitafertőzések Asepticus meningitis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Haemolyticus anaemia/haemolysis
Immunrendszeri betegségek és tünetek Anaphylaxiás sokk, anaphylactoid reakciók, túlérzékenység
Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás, szédülés
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Tachycardia
Érbetegségek és tünetek Rohamokban jelentkező kipirulás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Dyspnoe
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Pruritus
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Akut veseelégtelenség és/vagy a szérumkreatinin-szint megemelkedése
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Hidegrázás, láz
Gyermekek és serdülők Habár az újszülöttek és csecsemők korcsoportjában a mellékhatások természete és gyakorisága általában hasonló, mint a más korcsoportokban tapasztalhatóak (pl. infúziós reakciók, anaphylaxiás reakciók, túlérzékenység), a jelentett tünetek és jelek klinikai megjelenését illetően azonban mégis különböznek, és akár a következő tünetekkel is járhatnak: pl. szívritmuszavar (tachycardia vagy bradycardia), tachypnoe, csökkent oxigénszaturáció, bőrszín elváltozása, beleértve a sápadtságot és/vagy cyanosist, és hypotonia. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Élő, attenuált vírusvakcinák Az immunglobulin beadását követő legalább 6 héten, de legfeljebb 3 hónapon át csökkent lehet az élő, attenuált vírusvakcinák, például a kanyaró, rózsahimlő, mumpsz és bárányhimlő elleni oltás hatékonyága. A készítmény alkalmazását követően élő, attenuált vírusvakcinával legkorábban 3 hónap elteltével lehet oltani. Kanyaróoltás esetén ez az intervallum akár 1 év is lehet, ezért a kanyaróoltásra váró betegek antitest státuszát meg kell vizsgálni. Kacsdiuretikumok Együttadása kacsdiuretikumokkal kerülendő. Gyermekek és serdülők A felnőtteknél felsorolt kölcsönhatások feltételezhetően gyermekeknél és serdülőknél is felléphetnek.

Figyelmeztetések:
Nyomonkövethetőség A biológiai gyógyszerek nyomonkövethetőségének javítása érdekében a beadott készítmény kereskedelmi nevét és a gyártási tétel számát egyértelműen dokumentálni kell. Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A lehetséges szövődmények gyakran elkerülhetők, ha megbizonyosodnak arról, hogy a beteg: · nem érzékeny humán normál immunglobulinokkal szemben; ehhez eleinte alacsony infúziósebességet kell alkalmazni (0,4 ml/ttkg/óra). · az infúzió teljes ideje alatt gondosan felügyelik a beteget bármilyen tünetre vonatkozóan. Az első infúzió teljes ideje alatt, majd a befejezését követő egy órában kórházi megfigyelés szükséges a lehetséges mellékhatások jeleinek tekintetében, különösen azoknál a betegeknél, akik első alkalommal kapnak humán normál immunglobulint, vagy akik eddig más IVIg készítményt kaptak, illetve amikor az előző kezelés óta hosszabb idő telt el. Minden más betegnél legalább 20 perces megfigyelés szükséges az infúzió beadását követően. Az IVIg beadása során minden beteg esetében szükséges · a megfelelő folyadékbevitel az IVIg infúzió megkezdése előtt, · a vizeletmennyiség ellenőrzése, · a szérumkreatinin-szint meghatározása, · a kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazásának kerülése (lásd 4.5 pont). Mellékhatások észlelésekor az infúzió sebességét csökkenteni kell, vagy az infúziót le kell állítani. A szükséges kezelés a mellékhatás természetétől és súlyosságától függ. Infúziós reakció Bizonyos mellékhatások (pl. fejfájás, rohamokban jelentkező kipirulás, hidegrázás, myalgia, zihálás, tachycardia, derékfájdalom, hányinger, hypotensio) az infúzió sebességével függhetnek össze. A 4.2 pontban megadott javasolt infúziós sebességet szigorúan be kell tartani. A betegeket szorosan monitorozni kell, és körültekintően meg kell figyelni, hogy van-e valamilyen tünetük az infúzió ideje alatt. Mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő · olyan betegeknél, akik először kapnak humán normál immunglobulint, vagy ritka esetekben, amikor más humán normál immunglobulin készítményre váltottak, vagy ha túl sok idő telt el az előző infúzió óta. · olyan betegeknél, akiknek kezeletlen fertőző betegségük vagy a háttérben meghúzódó krónikus gyulladásuk van. Túlérzékenység A túlérzékenységi reakciók ritkák. Anaphylaxia olyan betegeknél is kialakulhat, · akiknél az IgA-szint nem detektálható, és akikben IgA ellenes antitestek termelődnek. · akik jól tolerálták az előző humán normál immunglobulin-kezelést. Sokk esetén a sokkterápia irányelvei követendők. Thromboembolia Klinikai bizonyítékok vannak az immunglobulinok intravénás alkalmazása (IVIg) és a thromboemboliás események, mint például a myocardialis infarctus, a cerebrovascularis történés (stroke), a tüdőembolia és a mélyvénás thrombózisok közötti összefüggésre. A nagy mennyiségben beáramló immunglobulinok feltehetően a vér viszkozitásának relatív növekedéséhez vezetnek a kockázatnak kitett betegeknél. A következő személyek esetében fokozott körültekintéssel kell eljárni immunglobulinok rendelésekor és az immunglobulin-infúzió beadásakor: elhízott betegek, valamint olyan betegek, akiknél már eleve fennállnak a thrombotikus események kockázati tényezői (például magasabb életkor, hipertónia, diabetes mellitus és ismert érrendszeri betegség vagy thrombotikus események előfordulása a kórelőzményben, szerzett vagy öröklött thrombophilia, tartós immobilizáció, súlyos hypovolaemia, a vér fokozott viszkozitásával járó betegségek). Azoknál a betegeknél, akiknél fennáll a thromboemboliás mellékhatások kialakulásának kockázata, az IVIg készítményeket a lehető legalacsonyabb infúziós sebességgel és a lehető legalacsonyabb dózisban kell alkalmazni. Akut veseelégtelenség IVIg-kezelésben részesülő betegeknél heveny veseelégtelenség eseteiről számoltak be. A legtöbb esetben azonosíthatóak voltak a kockázati tényezők, mint például fennálló veseelégtelenség, diabetes mellitus, hypovolaemia, túlsúly, egyidejűleg alkalmazott nephrotoxikus gyógyszer vagy 65 év feletti életkor. Az IVIg infúzió beadása előtt a vesefunkciót jelző paramétereket ki kell értékelni, különösen azoknál a betegeknél, akiknél úgy ítélik meg, hogy fokozott az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata, és ezt az ellenőrzést megfelelő időközönként meg kell ismételni. Az akut veseelégtelenség kockázatának kitett betegeknél az IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és dózisban kell beadni. Vesekárosodás esetén mérlegelendő az IVIg‑terápia leállítása. Bár sok törzskönyvezett, különböző összetevőket, például szacharózt, glükózt és maltózt tartalmazó IVIg készítmény alkalmazása kapcsán számoltak be beszűkült veseműködésről és akut veseelégtelenségről, a teljes esetszámnak azonban aránytalanul nagy részét képezték azok a készítmények, amelyek stabilizátorként szacharózt tartalmaztak. A kockázatnak kitett betegeknél mérlegelhető az ilyen segédanyagokat nem tartalmazó IVIg készítmények alkalmazása. A Pentaglobin szacharózt és maltózt nem, viszont glükózt tartalmaz (lásd a Pentaglobin glükózt tartalmaz részt). Asepticus meningitis szindróma (AMS) Asepticus meningitis szindróma előfordulásáról számoltak be IVIg‑kezelésben részesülő betegek esetében. A szindróma általában az IVIg‑kezelés utáni néhány órától 2 napig terjedő időszakban alakul ki. A liquor cerebrospinalis vizsgálata gyakran ad pozitív eredményt, több ezer sejt/mm3 mértékű pleocytosissal, amelyet túlnyomórészt a granulocyta‑sejtvonal tesz ki, akár több száz mg/dl mértékben emelkedett proteinszinttel. AMS gyakrabban fordulhat elő nagy dózisú (2 g/ttkg) IVIg‑kezelés kapcsán. Azoknak a betegeknek, akik erre utaló jeleket és tüneteket produkálnak, alapos neurológiai vizsgálaton kell átesniük, beleértve a CSF (cerebrospinalis folyadék) vizsgálatokat, a meningitis egyéb lehetséges okainak kizárása céljából. Az IVIg-kezelés abbahagyása az AMS következmények nélküli remisszióját eredményezte néhány napon belül. Haemolitikus anaemia Az intravénás immunglobulinok (IVIg készítmények) vércsoport antitesteket tartalmazhatnak, amelyek hemolizinként viselkednek, és in vivo a vörösvértestek felszínét befedve pozitív direkt antiglobulin reakciót (Coombs-teszt), illetve ritkán hemolízist idézhetnek elő. Az IVIg kezelés következtében kialakulhat haemolitikus anaemia a vörösvértestek fokozott szekvesztrációja miatt. Az IVIg kezelésben részesülőknél monitorozni kell a hemolízis okozta panaszokat és klinikai tüneteket (lásd 4.8 pont). Neutropenia/Leukopenia A neutrophilszám átmeneti csökkenését és/vagy neutropeniás epizódokat, néha súlyos eseteket jelentettek, IVIg-nal történő kezelést követően. Ez jellemzően az IVIg beadását követő órákban vagy napokban következik be, és 7-14 napon belül spontán rendeződik. Transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI) Az IVIg-t kapó betegeknél néhány esetben akut nem-kardiogén pulmonalis oedemát jelentettek [Transfusion Related Acute Lung Injury (TRALI)]. A TRALI jellemzője a súlyos hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotensio. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy a transzfúzió beadását követő 6 órán belül alakulnak ki, gyakran 1-2 órán belül. Ezért az IVIg-t kapó betegeket pulmonalis mellékhatások tekintetében monitorozni kell, és ilyen mellékhatások előfordulása esetén az IVIg infúziót azonnal le kell állítani. A TRALI egy potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív ellátást igényel. Kölcsönhatások a szerológiai vizsgálatokkal Immunglobulin beadása után a beteg vérében a passzívan átvitt különböző antitestek vérszintjének átmeneti megemelkedése miatt a szerológiai vizsgálatok álpozitív eredményt adhatnak. A vörösvértest antigénekhez kötődő antitestek (pl. A, B, D) passzív átvitele megzavarhatja bizonyos vörösvértestek elleni antitestek szerológiai vizsgálatait, például a direkt antiglobulin tesztet (DAT, direkt Coombs-teszt). Átvihető fertőző ágensek Az emberi vérből és plazmából készült gyógyszerek alkalmazásából eredő fertőzés megelőzésére irányuló standard intézkedések közé tartozik a donorok szelektálása, minden egyes levett vér, valamint a plazma-pool specifikus infekciós markerekre történő szűrése, valamint a vírusok inaktiválására/eltávolítására irányuló hatékony lépések beiktatása az előállítás folyamatába. Mindezek ellenére az emberi vérből és plazmából készült gyógyszerek alkalmazásakor a fertőző ágensek átvitelének lehetősége nem zárható ki teljes mértékben. Ez érvényes az eddig ismeretlen vagy újonnan felbukkanó vírusokra és egyéb patogénekre is. Az alkalmazott intézkedések hatékonynak tekinthetők a burokkal rendelkező vírusokkal, például a humán immundeficiencia vírussal (HIV), a hepatitis B vírussal (HBV) és a hepatitis C vírussal (HCV) szemben. Az alkalmazott intézkedések a burokkal nem rendelkező vírusok, például a hepatitis A vírus (HAV) és/vagy a parvovírus B19 esetében korlátozott hatékonyságúak lehetnek. A klinikai tapasztalat igazolta, hogy a hepatitis A vagy parvovírus B19 immunglobulinokkal történő transzmissziója nem áll fenn, és azt is feltételezik, hogy az antitest összetétel fontos tényező a vírusbiztonság tekintetében. A Pentaglobin glükózt tartalmaz: 1 ml oldatos infúzió 25 mg glükózt tartalmaz (megfelel kb. 0,0021 szénhidrát egységnek). A felnőttek megközelítőleg kb. 350 ml-es napi adagja 8,75 g glükózt tartalmaz, ami körülbelül 0,735 szénhidrát egységnek felel meg. Ezt a diabetes mellitusban szenvedő betegeknél figyelembe kell venni. A Pentaglobin nátriumot tartalmaz: A Pentaglobin 0,078 mmol/ml (1,79 mg/ml) nátriumot (a konyhasó fő összetevője) tartalmaz. A felnőttek körülbelül 350 ml-es napi adagja 27,3 mmol (627,6 mg) nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel kb. 31%-ának felnőtteknél. Gyermekek és serdülők Az infúziós reakciók, a túlérzékenységi vagy az allergiás reakciók klinikai megjelenése újszülötteknél és csecsemőknél eltérhetnek a más életkori csoportokban jelentett tüneteket és jeleket tekintve, lásd 4.8 pont.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Immunszérumok és immunglobulinok: immunglobulinok, humán immunglobulin intravénás alkalmazásra, ATC kód: J06BA02 A Pentaglobin immunglobulin G (IgG)-t, továbbá emelt koncentrációban immunglobulin A (IgA)-t és immunglobulin M (IgM)-et tartalmaz, így különböző kórokozók elleni ellenanyagok széles spektrumát öleli fel. A Pentaglobin a normál populáció antitest-spektrumát tartalmazza. Emelt IgA, és különösen IgM-tartalma miatt a Pentaglobin bakteriális antigének elleni agglutináló antitesttitere magasabb, mint a tiszta IgG készítményeké. A Pentaglobin legalább 1000 egészséges donor kevert plazmájából készül. A készítmény megfelelő adagolásával a kórosan alacsony immunglobulin szintek normalizálhatók. Bár a készítmény hatásmechanizmusa a szubsztitúciós terápián kívül nem teljesen ismert, immunmoduláns hatás is igazolható.

Farmakokinetika:
Intravénás alkalmazást követően a humán immunglobulin biohasznosulása a beteg keringésében azonnali és teljes mértékű. Viszonylag gyorsan eloszlik a plazma és az extravascularis folyadék között, és mintegy 3–5 nap múlva az intra- és az extravascularis kompartmentek között egyensúlyi állapot alakul ki. A Pentaglobin-ban jelenlévő humán immunglobulinok féléletideje hasonló a természetes immunglobulinokéhoz. A féléletidő betegenként változó lehet, különösen az elsődleges immunhiányban szenvedő betegeknél. Az immunglobulinok és immunglobulin komplexek a reticuloendothelialis rendszer sejtjeiben bomlanak le.

Minden jog fenntartva © 2015-2020 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár