HATÓANYAGOK |
|
Javallatok: · Akut veseelégtelenség – ún. „sokk” vese – kialakulásának megakadályozására, olyan funkcionális (reverzibilis) oligo- és anuriás állapotokban, amelyeket prerenális tényezők (a vese csökkent vérkeringése, alacsony filtrációs nyomás stb.) idéznek elő (pl. traumás, vérzéses sokk stb.).
· Profilaktikus adása javasolt olyan kiterjedt műtétek előtt és alatt, amelyekben számítani lehet a vese keringésének átmeneti csökkenésére (extrakorporális keringés közbeiktatása, aorta alsó szakaszának területén végzett műtétek, egyes veseműtétek stb.); nem ép veseműködésű betegeken végzett kiterjedt műtétek esetén.
· Vizelet útján ürülő exogén toxikus anyagok (egyes mérgek), vagy toxikus koncentrációt elérő endogén anyagcseretermékek ürítésének meggyorsítására, ún. forszírozott diurézis eléréséhez.
· Az agy és a szem kórosan fokozott belnyomásának csökkentésére.
· Vese- és májműködési zavarból származó ödémák csökkentésére.
Ellenjavallatok: · A készítmény hatóanyagával szembeni túlérzékenység.
· Minden dehidrációval járó állapot.
· Akut tubuláris nekrózis.
· Ha a mannitpróba még megfelelő hidráció és keringés esetén sem indít meg kellő diurézist.
· Koponyaűri vérzés.
· Súlyos kardiális dekompenzáció.
Adagolás: Adagolás
Felnőttek:
Mannitpróba végzéséhez: 200 mg/ttkg, azaz 70 kg-os felnőttnek 12-15 g mannit (120-150 ml Mannisol A) adandó intravénásan 10 percen belül. Ezt követően – hólyagkatéter alkalmazása mellett – folyamatosan kell mérni a kiválasztott vizeletet. Ha a vizelet mennyisége a mannit beadását követő 1 óra alatt a 0,5 ml/ttkg mennyiséget (70 kg-os betegnél a 35 ml-t) nem éri el, (megfelelő keringési állapot és hidráció mellett), akkor a próbát negatívnak kell tekinteni. Ez esetben nagy valószínűséggel a vese morfológiai károsodása már bekövetkezett, a mannit további adása céltalan és ellenjavallt. Ha a diurézis a mannit beadását követően meghaladja a 0,5 ml/ttkg/óra mennyiséget (70 kg-os betegnél az 50-100 ml/óra) a próba pozitívnak tekinthető és az ozmoterápiát a szükségesnek megfelelően folytatni lehet.
Koponyaűri nyomásfokozódás esetén 0,2 g/ttkg-tól 1–2 g/ttkg mennyiség adható, szükség esetén 4‑6 óránként ismételve úgy, hogy a 24 órás adag a 100 g mannitot ne haladja meg.
Profilaktikus célból történő adása esetén a műtét megkezdése előtt 100–200 ml Mannisol A adandó, majd a műtét alatt további 300 ml, a műtétet követő órában maximálisan 500 ml adása javasolt.
Ajánlott adagolási sebesség 30-50 ml/óra.
Csecsemőknek és gyermekeknek a koponyaűri nyomásfokozódás csökkentésére 2,5–10 ml/ttkg infúzió (0,25–1 g/ttkg dózisban) adható 10-15 perc alatt, szükség szerint 2–6 óránként ismételhető. Az újabb ajánlások szerint esetleg folyamatos infúzióban is adható. A szérum ozmolaritása ne haladja meg a 310-320 mOsm/l értéket. Veseelégtelenség esetén adása a 0,25 g/ttkg (2,5 ml infúzió/ttkg) adagban megkísérelhető.
Az alkalmazás módja:
Az oldatot intravénás infúzióban, steril, pirogénmentes szerelék alkalmazásával kell beadni. Szűrővel ellátott szereléket kell alkalmazni. Erősen hipertóniás oldatot csak nagy perifériás, vagy méginkább centrális vénán keresztül szabad beadni.
Mellékhatások: A lista a MedDRA szervrendszerek szerinti, a következő gyakorisági kategóriák használatával készült: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:
Ritka: a folyadék-és elektrolit-egyensúly zavara, acidózis
Érbetegségek és tünetek:
Ritka: a keringés túlterhelése, thrombophlebitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Ritka: hányinger, hányás
Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Ritka: fejfájás
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:
Ritka: urticaria.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Interakciók: Az infúziós oldatot egyéb gyógyszerrel elegyíteni tilos!
Figyelmeztetések: Csak intravénásan alkalmazható. Paravénás beadása lokális szövetkárosodást okozhat.
Mannit adása előtt a fennálló dehidrációt megfelelő folyadékpótlással meg kell szüntetni.
Alkalmazása során a folyadék- és elektrolit-egyensúly szoros kontrollja szükséges.
Az infúziót ajánlott testhőmérsékletűre felmelegítve beadni, az esetleges nemkívánatos hatások (hidegrázás) elkerülése végett.
Terhesség és szoptatás: Nem ismert, hogy a D-mannit előidéz-e magzatkárosodást, ill. kiválasztódik-e az anyatejbe. Ennek megfelelően a terhesség és a szoptatás ideje alatt csak a terápiás előny/kockázat mérlegelésével adható.
Túladagolás: Túladagolás esetén a mellékhatások fokozódása várható.
Farmakodinámia: Farmakoterápiás csoport: Ozmotikus diurézist kiváltó oldatok ATC kód: B05B C01
A D-mannit a szervezetben nem metabolizálódó szénhidrát. A vese glomerulusaiban választódik ki és a tubulusokban nem reabszorbeálódik. A D-mannit gátolja a víz tubuláris reabszorpcióját, és a glomeruláris filtrátum ozmolaritásának növelésével fokozza a nátrium- és kloridürítést. Mindezek következtében bizonyos mennyiségű folyadékot von el a szervezetből. Az extracelluláris folyadék ozmolaritásának növekedése miatt az intracelluláris térből az extracelluláris, ill. az intravazális folyadéktérbe áramlik a víz. E hatása révén a D-mannit az agyödéma és a koponyaűri ill. intraocularis nyomásfokozódás kezelésére adható. A mannitol farmakológiai szempontból inert anyagként viselkedik a szervezetben.
Farmakokinetika: A szervezetbe jutott D-mannit gyors ütemben, a vesén keresztül eliminálódik, ezért nem metabolizálódik jelentős mértékben a májban. 100 gramm D-mannit adása után az adag 80%-a 3 órán belül kiválasztódik a vizeletbe, ezt követően lassúbb az eliminációja. A D-mannit tubuláris reabszorpciója még maximális koncentráció esetén is kisebb 10%-nál; a vesetubulusok nem szecernálják a mannitolt. |
|