Főoldal Hatóanyagok Készítmények Formulálás Dokumentumok Kereső
HATÓANYAGOK

Javallatok:
· Akut veseelégtelenség – ún. „sokk” vese – kialakulásának megakadályozására, olyan funkcionális (reverzibilis) oligo- és anuriás állapotokban, amelyeket praerenalis tényezők (a vese csökkent vérkeringése, alacsony filtrációs nyomás stb.) idéznek elő (pl. traumás, vérzéses sokk stb.). · Profilaktikus adása javasolt olyan kiterjedt műtétek előtt és alatt, amelyekben számítani lehet a vese keringésének átmeneti csökkenésére (extrakorporális keringés közbeiktatása, aorta alsó szakaszának területén végzett műtétek, egyes veseműtétek stb.); nem ép veseműködésű betegeken végzett kiterjedt műtétek esetén. · Vizelet útján ürülő exogén toxikus anyagok (egyes mérgek), vagy toxikus koncentrációt elérő endogén anyagcseretermékek ürítésének meggyorsítására, ún. forszírozott diuresis eléréséhez. · Az agy és a szem kórosan fokozott belnyomásának csökkentésére. · Vese- és májműködési zavarból származó ödémák csökkentésére.

Ellenjavallatok:
· A készítmény hatóanyagával szembeni túlérzékenység. · Minden dehidrációval járó állapot · Akut tubuláris nekrózis. · Ha a mannitpróba még megfelelő hidráció és keringés esetén sem indít meg kellő diurézist. · Koponyaűri vérzés. · Súlyos kardiális dekompenzáció.

Adagolás:
Adagolás Felnőttek: Mannitpróba végzéséhez: 200 mg/ttkg, azaz 70 kg-os felnőttnek 12-15 g mannit (60-75 ml Mannisol B) adandó intravénásan 10 percen belül. Ezt követően - hólyagkatéter alkalmazása mellett- folyamatosan kell mérni a kiválasztott vizeletet. Ha a vizelet mennyisége a mannit beadását követő 1 óra alatt a 0,5 ml/ttkg mennyiséget (70 kg-os betegnél a 35 ml-t) nem éri el, (megfelelő keringési állapot és hidráció mellett), akkor a próbát negatívnak kell tekinteni. Ez esetben nagy valószínűséggel a vese morfológiai károsodása már bekövetkezett, a mannit további adása céltalan és ellenjavallt. Ha a diuresis a mannit beadását követően meghaladja a 0,5 ml/ttkg/óra mennyiséget (70 kg-os betegnél az 50-100 ml/óra) a próba pozitívnak tekinthető és az ozmoterápiát a szükségesnek megfelelően folytatni lehet. Koponyaűri nyomásfokozódás esetén 0,2 g/ttkg-tól 1-2 g/ttkg mennyiség adható, szükség esetén 4‑6 óránként ismételve úgy, hogy a 24 órás adag a 100 g mannitot ne haladja meg. Javasolt beadási sebesség: 0,3 g/ttkg/óra. Csecsemőknek és gyermekeknek a koponyaűri nyomásfokozódás csökkentésére 1,25-5 ml/ttkg infúzió (0,25-1 g/ttkg dózisban) adható 10-15 perc alatt, szükség szerint 2-6 óránként ismételhető. Az újabb ajánlások szerint esetleg folyamatos infúzióban is adható. A szérum ozmolaritása ne haladja meg a 310-320 mOsm/l értéket. Veseelégtelenség esetén adása a 0,25 g/ttkg (1,25 ml infúzió/ttkg) adagban megkísérelhető. Az alkalmazás módja: Az oldatot intravénás infúzióban, steril, pirogén-mentes szerelék alkalmazásával kell beadni. Szűrővel ellátott szereléket kell alkalmazni. Erősen hipertóniás oldatot csak nagy perifériás, vagy méginkább centrális vénán keresztül szabad beadni.

Mellékhatások:
A lista a MedDRA szervrendszerek szerinti, a következő gyakorisági kategóriák használatával készült: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Ritka: a folyadék-és elektrolit-egyensúly zavara, acidózis Érbetegségek és tünetek: Ritka: a keringés túlterhelése, thrombophlebitis Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Ritka: hányinger, hányás, Idegrendszeri betegségek és tünetek: Ritka: fejfájás A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei: Ritka: urticaria. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Az infúziós oldatot egyéb gyógyszerrel elegyíteni tilos!

Figyelmeztetések:
· Csak intravénásan alkalmazható. Paravénás beadása lokális szövetkárosodást okozhat. · Mannit adása előtt a fennálló dehidrációt megfelelő folyadékpótlással meg kell szüntetni. · Alkalmazása során a folyadék- és elektrolit-egyensúly szoros kontrollja szükséges. Az infúziót ajánlott testhőmérsékletre felmelegítve beadni az esetleges nemkívánatos hatások (hidegrázás) elkerülése végett.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás coport: Ozmotikus diurézist kiváltó oldatok ATC kód: B05B C01 A D-mannit a szervezetben nem metabolizálódó szénhidrát. A vese glomerulusaiban választódik ki és a tubulusokban nem reabszorbeálódik. A D-mannit gátolja a víz tubuláris reabszorpcióját, és a glomeruláris filtrátum ozmolaritásának növelésével fokozza a nátrium- és kloridürítést. Mindezek következtében bizonyos mennyiségű folyadékot von el a szervezetből. Az extracelluláris folyadék ozmolaritásának növekedése miatt az intracelluláris térből az extracellularis, ill. az intravasalis folyadéktérbe áramlik a víz. E hatása révén a D-mannit az agyödéma és a koponyaűri ill. intraocularis nyomásfokozódás kezelésére adható. A mannitol farmakológiai szempontból inert anyagként viselkedik a szervezetben.

Farmakokinetika:
A szervezetbe jutott D-mannit gyors ütemben, a vesén keresztül eliminálódik, ezért nem metabolizálódik jelentős mértékben a májban. 100 gramm D-mannit adása után az adag 80%-a 3 órán belül kiválasztódik a vizeletbe, ezt követően lassúbb az eliminációja. A D-mannit tubuláris reabszorpciója még maximális koncentráció esetén is kisebb 10%-nál; a vesetubulusok nem szekretálják a mannitolt.

Minden jog fenntartva © 2015-2021 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár