Szisztémás (im.) alkalmazás: Tartós glukokortikoid hatás elérésére, ha a metilprednizolon orálisan nem adható, ill. ellenjavallt. pl. akut gastroenteritisben, pre- vagy postoperative. Az im. adást követően az injekció 6 - 8 órán belül szívódik fel és elhúzódó szisztémás hatású, (pl. rheumatoid arthritisben a szisztémás hatás kb. egy hétig tart). Intramuscularis alkalmazási területek: - Reumás megbetegedések: rheumatoid arthritis. - Kollagén betegségek/ arteritis: systemas lupus erythematosus - Bőrbetegségek: súlyos erythema multiforme (Stevens Johnson syndroma). - Allergiás állapotok: súlyos szezonális és perenniális allergiás rhinitis, asthma bronchiale, gyógyszertúlérzékenység. - Gyomor-bélbetegségek: Colitis ulcerosa, Crohn-betegség. - Légzőszervi megbetegedés: fulmináns vagy disszeminált tuberculosis (megfelelő antituberkulotikus kemoterápiával), gyomortartalom aspirációja. - Egyéb: meningitis tuberculosa (megfelelő antituberkulotikus kemoterápiával). Helyi alkalmazás: - Intraarticularis injekcióban rheumatoid arthritis, gyulladással kísért osteoarthritis esetén a szisztémás kezelés kiegészítéseként a gyulladt perifériás ízületek kezelésére a következő esetekben: a) ha a betegség csak egy vagy néhány perifériás ízületet érint, b) ha a betegség generalizált, de csak egy vagy néhány perifériás ízület gyulladt aktívan, c) ha néhány aktívan gyulladt ízület kivételével szisztémás kortikoszteroid kezeléssel a betegség uralható, d) ha a szisztémás kortikoszteroid kezelés ellenjavallt, e) ha az ízületekben korai, progrediáló deformitás mutatkozik (a fizioterápia és korrekciós eljárások kiegészítéséül), f) ha sebészi vagy más ortopédiai korrekciós beavatkozás történt. Az intraarticularis injekció beadását követően a fájdalommentesség 6-24 órán belül kialakul és időtartama 1-5 hét lehet. Az injekciók általában jól tolerálhatók. - Lágyszöveti alkalmazás ( intrabursalis, periarticularis, inhüvelyi, ganglion ): nem fertőzéses eredetű synovitis; epicondylitis; tendinitis, tenosynovitis; fascitis plantaris; bursitis. A bursákba adott injekció hatásos a subdeltoid, prepatelláris és olecranon bursitis kezelésében. Általában akut subdeltoid bursitisben jobbak az eredmények, mint krónikusban. A fájdalom egy injekció után néhány órán belül enyhül és a mozgáskészség visszatér. Legtöbb esetben további injekciókra nincs szükség. Sok esetben krónikus subdeltoid bursitisben is mérséklődik a fájdalom és a vállmozgás normalizálódik. Posttraumás prepatelláris és olecranon bursitisben a javulás 24 órán belül észlelhető és egy héten belül gyógyul. - Dermatológiai elváltozások esetén a laesio helyére /intralaesionalisan) beadott injekcióban Lokalizált neurodermatitis, hypertrophiás lichen ruber planus, nummuláris ekzema, necrobiosis lipoidica diabeticorum, alopecia areata, discoid lupus erythematosus. Keloidokba adott injekció az elváltozás felpuhulását és regressziót eredményezett. Általában jobbak az eredmények a rövidebb ideje fennálló és/vagy lágy, mint krónikus és/vagy tömör elváltozások esetében. A kezelést követően az elváltozások javulnak vagy visszafejlődnek. Az elváltozás kiújulásakor és/vagy krónikus esetekben ismételt injekciók lehetnek szükségesek. - Rectalisan: colitis ulcerosaban beöntés formájában alkalmazható.

Szisztémás alkalmazás esetén metilprednizolon, csakúgy mint minden kortikoszteroid, ellenjavalt herpes simplex keratitisben, akut psychosisban, látens, gyógyuló vagy aktív tuberculosisban (lásd a Figyelmeztetést is). Relatív ellenjavallat: aktív vagy látens peptikus fekély, Cushing syndroma, diverticulitis, friss intestinalis anastomosisok, osteoporosis, veseelégtelenség, thromboembolia készség, psychosis hajlam, cukorbetegség, hypertonia, helyi vagy szisztémás fertőzések pl. vaccinia, varicella és más kiütéses betegségek, gombás fertőzések. Terhesség (lásd a Figyelmeztetést is). Lokális kezelés: Intraarticularis, intrabursalis, inhüvelyi vagy más helyi injekció ellenjavallt akut fertőzés esetén.

A Depo-Medrol alkalmazási módjai az alábbiak lehetnek: intramuscularis, intraarticularis, periarticularis, intrabursalis, intralaesionalis és inhüvelyi. A Depo-Medrol ampullák tartalma kizárólag egyszeri adagolásra használhatók fel. - Szisztémás hatás elérésére im. injekcióban: az adag és a kezelés időtartama a kezelendő kórkép súlyosságától, illetve a klinikai választól függ. Ha orális kezelés pótlására adják, a 24 óránként adott injekció elegendő az orális metilprednizolon pótlására. allergiás állapotokban. Ha tartósabb hatás kívánatos, a heti adagot úgy kell kiszámítani, hogy a napi per os adagot héttel meg kell szorozni, a számított összdózis heti egyszeri adagban beadható. Csecsemőknek és gyermekeknek csökkentett adag javallt, de az adagot inkább a beteg állapota és a kórkép súlyossága határozza meg, mint az életkorból és a testsúlyból szigorúan kiszámított érték. A metilprednizolon kezelés nem helyettesíti az esetleges oki terápiát. Rövidtávú (7 -10 napos) kezelés után a metilprednizolon fokozatos leépités nélkül elhagyható. Tartós (több hetes, hónapos) kezelés után viszont az adagot fokozatosan kell csökkenteni, majd elhagyni. Ha krónikus betegség kezelése során spontán remissio lép fel, a kezelést el kell hagyni. Rheumatoid arthritisben a fenntartó adag heti 40-120 mg (1 - 3 ml) im. Dermatológiai kórképekben heti 40-120 mg (1-3 ml) im. adható 1-4 héten át. Asthmás betegeknél 80-120 mg adag im. 6-48 órán belül eredményes lehet és a hatás pár naptól két hétig tarthat. Súlyos szezonális és perenniális allergiás rhinitisben és egyéb allergiás állapotokban egyszeri 80-120 mg (2-3ml) im. adag 6 órán belül megszüntetheti a tüneteket, és a hatás pár naptól 3 hétig tarthat. - Lokálisan: Intra- vagy periarticularis injekcióban, különböző bőrelváltozásokban helyileg intralesionalisan. Rheumatoid arthritis és osteoarthritis. Az adagot az ízület nagyságától, a folyamat súlyosságától függően egyénenként kell megválasztani. Krónikus esetekben az injekció ismételten adható 1-5 hétig vagy hosszabb intervallumokban a kezdő adag hatásosságától függően. A szokásos adagok a táblázatban láthatók: Izület Izület Adag nagysága nagysága Nagy térdek, bokák, vállak 20-80 mg Közepes könyök, csukló 10-40 mg Kicsi a kézközéphez és az ujjperchez tartozó ujjpercek közötti, 4-10 mg szegycsonti-kulcscsonti, a vállcsúcshoz és a kulcscsonthoz tartozó

A mellékhatások a legkisebb hatásos dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával a minimumra csökkenthetők (ld. Figyelmeztetést is). Cushing-syndroma, holdvilágarc, supraclavicularis zsírpárnák, hirsutismus, striák, acne, relatív mellékvesekéreg-elégtelenség, különösen trauma, sebészi beavatkozás vagy súlyos betegség kiváltotta stressz-helyzetekben, fokozott feherjeégetés következményeként negatív nitrogén egyensúly, elektrolit zavarok, a cukorháztartás felborulása a cukorbetegség súlyosbodásával, (hyperglycaemia, glycosuria), nehezen regenerálódó osteoporosis, spontán csonttörések, a combfej és a humerus steril necrosisa, fekélybetegség fellángolása és szövődményei (vérzés, perforatio), fertőzések elfedése, illetve súlyosbodása, magas vérnyomás, convulsiok, petechiák, purpura, vérzési rendellenességek (amenorrhoea, pecsételő vagy elhúzódó vérzés), alvászavar, psychés zavarok, indokolatlan euphoria, idegesség, néha műtétet is igénylő posterior subcapsularis cataracta, emelkedett szem és intracranialis nyomás papilla oedemával (pseudotumor cerebri), pancreatitis, necrotisaló angitis, a haj elvékonyodása, gyermekek visszamaradt növekedése, arcbőrpír, allergiás jelenségek (pl.: bőrtünetek), fekélyes oesophagitis, verejtékezés, szédülés, izomgyengeség, myopathia, fejfájás, exophthalmus, bőr és bőralatti atrophia, bőrpír az injekció helyén, steril tályog, hyper- és hypopigmentáció. A mellékhatások rendszerint reverzibilisek, és a hormonkezelés felfüggesztésével megszűnnek.

Interakciókat az alább felsorolt gyógyszerekkel jelentettek, ezért együttadásuk különös körültekintést kíván: - Májenzim-induktorok (pl. rifampicin, efedrin, barbiturátok, fenitoin, primidon) együttes alkalmazás esetén a kortikoszteroidok hatékonyságát csökkentik. - A troleandomicin, eritromicin, ketokonazol a metilprednizolon eliminációját csökkentik, ezáltal a hatás és mellékhatás fokozódását idézhetik elő. - Diureticumok és/vagy szívglikozidok és a kortikoszteroidok (mineralokortikoid hatás révén) a káliumvesztést fokozzák, ami a szívglikozidokat szedő betegeket veszélyeztetheti, mivel a hypokalaemia növeli ezen gyógyszerek toxicitását. - Az antidiabeticumok adagjának emelése válhat szükségessé, mivel a glukokortikoidok csökkentik a glükóztoleranciát. - Nemszteroid gyulladáscsökkentők és a kortikoszteroidok együttes adásakor a gastrointestinalis ulcusok megjelenése és/vagy súlyossága fokozódhat. - Anticoagulansok szükséges mennyiségét a glukokortikoidok módosíthatják. - Vérnyomáscsökkentő szerek adagjának módosítása válhat szükségessé, mivel a glukokortikoidok vérnyomásemelkedést okozhatnak (mineralokortikoid hatás). - Aktív vakcinák alkalmazása esetén figyelemmel kell lenni arra, hogy a glukokortikoidok csökkentik a szervezet immunválaszát. - Immunsuppressiv szerek pl. metotrexat alkalmazásakor a kortikoszteroid adagjának csökkentése válhat szükségessé. - Anxiolyticumokat, antipsychoticumokat kortikoszteroidokkal együtt adva, az adagolás módosítása válhat szükségessé. - Tartós glukokortikoid kezelés mellett szalicilátokat alkalmazva, a glukokortikoid adag óvatosan csökkentendő, mert hirtelen csökkentéskor szalicilátintoxikáció alakulhat ki. - Sympathomimeticumokkal (pl. salbutamol) együttadva fokozódhat azok hatása. Inkompatibilitás. A kompatibilitási és stabilitási problémák elkerülése érdekében a Depo-Medrol injekció nem oldható együtt és nem keverhető más oldatokkal.

Az alkalmazással kapcsolatos tudnivalók Mivel a kortikoszteroid kezelés szövődményei az adag nagyságától és a kezelés időtartamától függenek, a kockázat/haszon arányáról minden esetben egyénenként kell meghozni a döntést, ugyanúgy, mint az adagok nagyságáról, a kezelés időtartamáról, illetve hogy a naponta vagy az időszakosan alkalmazott terápiát választjuk. Csak a mellékvesekéreg hormonok hatásának és az adagolásuk során jelentkező reakciók teljes ismeretében adható. Alkalmazása során szigorúan be kell tartani az aszepszis szabályait. Mivel a dermisben lévő kortikoszteroid kristályok a gyulladásos reakciókat elnyomják, jelenlétük a sejtszerkezet dezintegrálódásához vezethet, és a kötőszövet alapanyagában fizikokémiai változásokat indíthat el. Ezek következményeként, ritkán a bőr és/vagy a bőralatti szövetekben létrejövő változások miatt az injekció helyén bemélyedés jelentkezhet. Az eltérések mértéke dózisfüggő. A regeneráció általában néhány hónap alatt teljes, attól függően, hogy a hormonkristályok milyen gyorsan szívódnak fel. A bőr és bőr alatti atrophia elkerülésére körültekintően kell eljárni, nem meghaladva a javasolt adagokat. Ha lehetséges, ismételt kis adagokat kell adni az elváltozásokba, illetve környezetükbe. Intraarticularis és im. injekciók ne kerüljenek a bőrbe. A delta izomba adott injekciókat kerülni kell a sc. atrophia gyakori előfordulása miatt. A Depo-Medrol a terápiás javallatoknál felsorolt módokon kívül egyéb módon nem alkalmazható. A DepoMedrol alkalmazása során nagyon fontos, hogy a megfelelő technikát használjuk, valamint meggyőződjünk a gyógyszer megfelelő helyre történő adagolásáról. A Depo-Medrol intravénásan, intrathecalisan és epiduralisan nem alkalmazható. Súlyos orvosi eseményekről számoltak be a készítmény intrathecalis/epiduralis alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Megfelelő intézkedéseket kell tenni az intravascularis beadás elkerülése érdekében. Ha a fájdalom fellángolása, az ízület fokozódó mozgáskorlátozottsága, láz és rossz körérzet követi az intraarticularis injekciót, ez az arthritis szeptikussá válásának jele lehet. Ilyenkor azonnal megfelelő antibakteriális kezelést kell kezdeni és folytatni kell 7–10 napon át a fertőzés tüneteinek teljes elmúltával is. Tartós kezelés során a következő rutinvizsgálatok végzendők rendszeresen: vizelet vizsgálat, vércukormérés 2 órával az étkezés után, vérnyomás- és testsúly mérés, mellkas röntgen. A felső gyomor-bél traktus endoszkópos vizsgálata javasolt minden betegnél, akinél fekélybetegség van a kórelőzményben vagy jelentős hasi panaszai vannak. Immunszuppresszív hatások/megnövekedett fogékonyság a fertőzések iránt A kortikoszteroidok gátolják a fibrinképződést, fokozhatják a fertőzések iránti fogékonyságot, elfedhetik a fertőzések tüneteit, csökkenhet a szervezet védekezőképessége, a szervezet képtelenné válhat a fertőzések lokalizációjára, így elősegítheti a kórokozók szétszóródását a szervezetben. Az önmagában alkalmazott kortikoszteroid-kezelés, vagy egyéb, a celluláris- vagy a humorális-immunitást, illetve a neutrophil sejtek funkcióját befolyásoló kombinált immunszuppresszív terápia együtt járhat bármelyik patogén – vírus, baktérium, gomba, protozoon vagy féreg – által okozott, a szervezet bármely részére lokalizált fertőzéssel. Ezek a fertőzések lehetnek enyhék, de lehetnek súlyosak és olykor halálos kimenetelűek is. A kortikoszteroidok dózisának emelésével a fertőzéses szövődmények előfordulási aránya növekszik. A kezelt betegeket ezért meg kell figyelni, nem észlelhetőek-e intercurrens fertőzések jelei. Fertőzések felléptekor megfelelő antibakteriális kezelést kell folytatni. Hacsak lehet, kerülni kell a kortikoszteroid-kezelés hirtelen felfüggesztését, nehogy a fertőzéses folyamatokat mellékvesekéregelégtelenség súlyosbítsa. Akut fertőzés esetén lokális hatás elérésére intrasynovialisan, intrabursalisan vagy ínhüvelybe nem adható. Az immunrendszer szuppresszióját okozó gyógyszerekkel kezelt egyének az egészséges embereknél fogékonyabbak a fertőzések iránt. A kortikoszteroid-kezelésben részesülő, gyenge immunrendszerű gyermekek vagy felnőttek esetén például a bárányhimlő és a kanyaró súlyosabb, vagy akár halálos kimenetelű is lehet. Ugyanakkor ismert vagy feltételezett parazitafertőzésben, például strongyloides (fonálféreg) okozta fertőzésben szenvedő betegeknél a kortikoszteroidokat gondos körültekintés mellett kell alkalmazni. Ezeknél a betegeknél a kortikoszteroid-okozta immunszuppresszió strongyloides-hyperinfekcióhoz és a fertőzés kiterjedt lárva-migrációval járó disszeminációjához vezethet, amely gyakran társul súlyos enterocolitisszel és potenciálisan fatális kimenetelű Gram-negatív szeptikémiával. A kortikoszteroidok szeptikus sokkban való alkalmazásának szerepe ellentmondásos, mivel a korai vizsgálatokban egyaránt jelentettek előnyös és hátrányos hatásokat is. Újabban felvetődött, hogy a kiegészítő kortikoszteroid-terápia előnyös lehet olyan betegeknél, akiknél a kialakult szeptikus sokk mellett mellékvesekéreg-elégtelenség áll fenn. Mindamellett szeptikus sokkban való rutinszerű használatuk nem javasolt. Egy szisztematikus áttekintés nem támasztotta alá a rövid távú, nagydózisban alkalmazást. Több metaanalízis és egy áttekintés azonban felveti, hogy az alacsony dózisban, hosszabb ideig (511 napig) alkalmazott kortikoszteroidok csökkenthetik a mortalitást, különösen a vazopresszor támogatásra szoruló szeptikus sokk eseteiben. Élő, illetve élő, attenuált vakcinák alkalmazása ellenjavallt immunszuppresszív dózisú kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél. Elölt vagy inaktivált vakcinák alkalmazása lehetséges, azonban az ezekre adott válasz csökkenhet. Indokolt immunizálási eljárás elvégezhető nem immunszuppresszív dózisú kortikoszteroidokat kapó betegeknél. A kortikoszteroidok alkalmazása aktív tuberculosisban csak a fulmináns vagy a disszeminált esetekre korlátozódik, amelyekben a kortikoszteroidokat a betegség kezelésére a megfelelő antituberkulotikumokkal egyidejűleg alkalmazzák. Ha kortikoszteroid-kezelés javasolt látens tuberculosisos illetve tuberkulin-pozitív betegeknél, akkor a beteg szigorú követése szükséges a betegség fellángolásának veszélye miatt. Tartós kezelés esetén a betegeket kemoprofilaxisban kell részesíteni. Kaposi-sarcoma előfordulásáról számoltak be kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél. A kezelés megszakítása klinikai remissziót eredményezhet. Immunrendszeri hatások Allergiás reakciók léphetnek fel. Ritkán bőrreakciókat és anafilaxiás/anafilactoid reakciót észleltek metilprednizolon-acetát adását követően. A Depo-Medrol-t alkalmazó orvosnak fel kell készülni ezen lehetőségre. Depo-Medrol nem adható a súlyos szezonális, ill. perenniális allergiás rhinitis megelőzésére, csak akkor alkalmazható, ha a tünetek már megjelentek. Endokrin hatások A kortikoszteroidok farmakológiás dózisainak hosszabb időn keresztüli alkalmazása a hypothalamus- hypophyis-mellékvese-tengely (HPA) szuppresszióját eredményezheti (szekunder mellékvesekéreg-elégtelenség). A kialakult mellékvesekéreg-elégtelenség foka és időtartama betegenként változó, és függ a glükokortikoid-terápia során alkalmazott dózistól, annak gyakoriságától, az alkalmazás idejétől és időtartamától. Másodnaponkénti kezelés alkalmazásával ezek a hatások minimálisra csökkenthetők. Emellett a glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyása akut mellékvesekéreg-elégtelenséghez okozhat, ami halálos kimenetelhez vezethet. A gyógyszer által kiváltott mellékvesekéreg-elégtelenség, illetve következményeinek veszélye minimalizálható az adagolás fokozatos leépítésével. Ez a típusú relatív elégtelenség még hónapokig fennállhat a terápia abbahagyása után is, ezért, ha ezen időszak alatt bármiféle stresszhelyzet fordulna elő, a hormonterápiát vissza kell állítani. A glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyásakor – akut mellékvesekéreg-elégtelenségtől látszólag független – szteroid „megvonási szindróma” léphet fel. Ez a szindróma olyan tünetekkel járhat, mint anorexia, émelygés, hányás, letargia, fejfájás, láz, ízületi fájdalom, desquamatio, myalgia, testtömeg-csökkenés és/vagy hypotensio. Ezeket a tüneteket a feltételezések szerint inkább a glükokortikoid-koncentráció hirtelen megváltozása, mintsem az alacsony kortikoid-szintek okozzák. Mivel a glükokortikoidok Cushing-szindrómát válthatnak ki, illetve súlyosbíthatják azt, a Cushing-kórban szenvedő betegeknél a glükokortikoidok adása kerülendő. Hypothyreosisban szenvedő betegeknél fokozottabb a kortikoszteroidok hatása. A kortikoszteroid haszon/kockázat arányát minden esetben mérlegelni kell. Tartós hormonkezelés csökkenti a mellékvesekéreg nagyságát és aktivitását. A mellékvesekéreg elégtelenség elkerülhető, ha fokozatosan dóziscsökkentéssel hagyják el a gyógyszert. Fokozatos elhagyás ellenére a mellékvese potenciálisan veszélyes elégtelensége egy ideig tünetmentesen jelen lehet. Az olyan betegeknél, akik szokatlan megterhelésnek, stresszhelyzetnek vannak kitéve, mint műtét, trauma, vagy súlyos betegség, és korábban tartós hormonkezelésben részesültek (egy éven belül, bizonyos helyzetekben az utolsó két évben), emelni kell a kortikoszteroidok adagját, vagy újból el kell kezdeni adásukat az adott stressz idején és az azt követő időszakban. Mivel csökkent lehet a mineralokortikoid elválasztás, egyidejűleg só és/vagy dezoxikortikoszteron is adagolandó. Pre- és posztoperatívan jól oldódó hormonkészítmény adása a kívánatosabb. Az anyagcserére és táplálkozásra kifejtett hatások A kortikoszteroidok, köztük a metilprednizolon is emelheti a vércukor szintet, súlyosbíthatja a meglévő cukorbetegséget, szükségessé válhat az inzulinadag emelése, és hosszútávú terápiában való alkalmazása hajlamosíthat diabetes mellitus kialakulására. Látens diabetes manifesztté válhat. Mivel a metilprednizolon-kezelés kevésbé vezet só- és víz visszatartáshoz, mint a többi glükokortikoiddal végzett kezelés, a betegeknél más nemkívánatos hormonális hatásokra kell figyelni. (Az oedema képződés és a hypertonia a só és vízretencióval függenek össze, szembetűnőbbek, ritkábban jelentkeznek.) A Depo-Medrol kezelés abbahagyásakor igen fontos a betegek rendszeres ellenőrzése, mivel hirtelen és súlyos formában visszatérhetnek azon betegség tünetei, mely miatt szteroid-kezelést kaptak. Pszichés hatások Eufóriától, álmatlanságtól, hangulatingadozástól, személyiségzavaroktól és súlyos depressziótól nyílt pszichotikus megnyilvánulásig terjedő pszichés zavarok léphetnek fel a kortikoszteroidok alkalmazása esetén. A már meglévő érzelmi instabilitást vagy pszichotikus tendenciát a kezelés tovább súlyosbíthatja. Szisztémásan alkalmazott szteroidokkal potenciálisan súlyos pszichiátriai mellékhatások léphetnek fel. A tünetek tipikusan a kezelés megkezdését követő néhány napon vagy héten belül jelentkeznek. A legtöbb tünet a dózis csökkentése vagy megvonása következtében javul, bár specifikus kezelés válhat szükségessé. Pszichés hatásokat jelentettek a kortikoszteroidok abbahagyását követően, melyek gyakorisága nem ismert. A betegeket/gondozóikat bátorítani kell, hogy forduljanak orvoshoz, amennyiben a betegnél pszichés tünetek jelentkeznek, különösen levertség esetén, vagy ha öngyilkos gondolatok gyaníthatók. A betegeknek/gondozóiknak tudatában kell lenniük, hogy a szisztémás szteroidok dózisának csökkentése során vagy közvetlenül a dózis csökkentése/megvonása után pszichiátriai zavarok fordulhatnak elő. Idegrendszeri hatások A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók görcsrohammal járó kórképekben szenvedő betegeknél. Bár egyes kontrollos klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a kortikoszteroidok hatásosak a sclerosis multiplex akut exacerbációja javulásának gyorsításában, de nem igazolták, hogy a kortikoszteroidok befolyásolnák-e a végleges kimenetelt vagy a betegség lefolyásának természetét. A vizsgálatok kimutatták, hogy szignifikáns hatás eléréséhez relatíve nagy adag kortikoszteroid alkalmazása szükséges. Kortikoszteroidokat szedő betegeknél epiduralis lipomatosisról érkeztek jelentések, jellemzően a hosszú távú, nagy dózisú alkalmazással összefüggésben. Metilprednizolon és ciklosporin egyidejű alkalmazásakor convulsiókat észleltek. Mivel a metilprednizolon és a ciklosporin kölcsönösen gátolják egymás metabolizmusát, lehetséges, hogy az egyes gyógyszerek mellékhatásainak (pl. convulsióknak) a megjelenése valószínűbb az egyidejű alkalmazásukkor, mint önmagukban alkalmazva a készítményeket (lásd 4.5 pont). Szemészeti hatások A szem herpes simplex vírusfertőzése esetén a metilprednizolon csak óvatosan adható a lehetséges cornea perforáció miatt. A tartós kortikoszteroid-terápia okozhat hátsó subcapsularis szürkehályogot és nuclearis szürkehályogot (főként gyermekeknél), exophtalmust vagy szembelnyomás-növekedést, amely a látóidegek lehetséges károsodásával járó glaukomát eredményezhet, és fokozhatja a másodlagos (gombák vagy vírusok okozta) szemfertőzés létrejöttét. A kortikoszteroid-terápiát chorioretinopathia centralis serosával hozták összefüggésbe, amely retinaleváláshoz vezethet. A szívre kifejtett hatások Hosszútávon, magas dózissal kezelt, szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel rendelkező betegeket a glükokortikoidok szív- és érrendszerre kifejtett mellékhatásai (mint pl. dyslipidaemia és hypertonia) további szív- és érrendszeri mellékhatások kialakulására prediszponálhatják. Ennek megfelelően a kortikoszteroid-kezelés megfontoltan alkalmazandó ilyen betegeknél, és figyelmet kell fordítani a kockázat változtatására és további cardialis monitorozásra, amennyiben szükséges. A szisztémás kortikoszteroidok pangásos szívelégtelenségben óvatosan, és csak feltétlenül szükséges esetekben alkalmazhatóak. Érrendszeri hatások Thrombosist, köztük vénás thromboembolia előfordulását jelentették kortikoszteroidok alkalmazásakor. Ezért a kortikoszteroidokat óvatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél thromboemboliás megbetegedések állnak fenn, vagy ezek fokozott kockázatának vannak kitéve. A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók hypertoniában szenvedő betegeknél. Emésztőrendszeri hatások Nincs egyetemes egyetértés a tekintetben, hogy a kortikoszteroidok önmagukban felelősek-e a kezelés során észlelt peptikus fekély kialakulásáért, de a glükokortikoszteroid-kezelés elfedheti a peptikus fekély tüneteit, így perforáció és vérzés jelentősebb fájdalom nélkül is bekövetkezhet. Nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazva fokozott a gastrointestinalis fekély kialakulásának kockázata. Fekélybetegeknél gyomorpanaszok esetén gyomortükrözés szükséges, és ha nincs is változás, fekélyellenes kezelést kell végezni. Nem specifikus colitis ulcerosában a metilprednizolon óvatos adagolása szükséges, ha fennáll a fenyegető perforáció, tályogképződés és más pyogén fertőzések lehetősége. Hasonlóképpen megfelelő körültekintéssel alkalmazható friss bélanastomosisok, diverticulitis, aktív és latens fekélybetegség esetén. Májra és epére kifejtett hatások Nagydózisú kortikoszteroidok akut pancreatitist okozhatnak. A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások Szteroidok adása myasthenia gravisban ronthatja a tüneteket, ezért körültekintően kell eljárni. Valamennyi gyulladásgátló szteroid szisztémás alkalmazása során észlelték a harántcsíkolt izomzat gyengeségét, mely a hypokalaemia következménye lehet. A metilprednizolon hatékony fenntartó adagja mellett ritkán jelentkezik súlyos káliumvesztés, vagy kifejezett nátrium retentio, de tartós kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél ezt a hatást figyelembe kell venni, és időszakosan ellenőrizni kell a szérum nátrium és kálium szinteket. A közelmúltban végzett vizsgálatok azt jelzik, hogy az izomgyengeség normál káliumszint mellett is jelentkezhet kortikoszteroiddal tartósan kezelt betegeknél, és ez az izom megváltozott anyagcseréjével függhet össze. Azon betegek, akiknél súlyos myopathia jelentkezett, hosszabb ideig nagy adagokat kaptak. Metilprednizolonnal kezelt betegeknél az izomgyengeség és sorvadás előfordulása ritka. Akut myopathiáról számoltak be nagy dózisú kortikoszteroid-kezelés esetén, mely leggyakrabban neuromuscularis transzmissziós rendellenességben (pl. myasthenia gravisban) szenvedő, vagy neuromuscularis-blokkolókat (pl. pankuroniumot) kapó betegeknél jelentkezhet. Az akut myopathia generalizált, érintheti a szemkörüli- és a légzőizmokat is, valamint tetraparesist is okozhat. A kreatin-kináz (CK) szintjének emelkedése is kialakulhat. A kortikoszteroid-kezelés abbahagyását követően a klinikai javulás vagy gyógyulás hetekig, akár évekig is tarthat. Az osteoporosis gyakori, de sokszor fel nem ismert mellékhatása a tartós, nagydózisú glükokortikoid-kezelésnek. Vesére és húgyutakra kifejtett hatások A kortikoszteroidok körültekintéssel alkalmazhatók veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. A laboratóriumi és egyéb vizsgálatokra kifejtett hatások A hidrokortizon és kortizon átlagos és nagy adagjai előidézhetik a vérnyomás emelkedését, só- és vízretenciót, valamint fokozott kálium kiválasztást okozhatnak. A szintetikus származékok használata során ezek a hatások jóval kisebb mértékben fordulnak elő, kivéve, ha igen nagy adagokban alkalmazzák őket. A sóbevitel korlátozása és káliumpótlás szükséges lehet. Az összes kortikoszteroid fokozza a kalcium-kiválasztást. Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények Szisztémás kortikoszteroidok nem javallottak traumás agysérülés kezelésére, ezért nem alkalmazhatóak ilyen esetek kezelésére; egy multicentrikus vizsgálat fokozott mortalitást mutatott 2 héttel illetve 6 hónappal a sérülést követően azoknál a betegeknél, akik metilprednizolon-nátrium-szukcinátot kaptak, placebóval összehasonlítva. Az ok-okozati összefüggés a metilprednizolon-nátrium-szukcináttal nem bizonyított. Egyéb figyelmeztetések és óvintézkedések Az acetilszalicilsav és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők óvatosan adhatók együtt kortikoszteroidokkal. A szisztémás kortikoszteroidok alkalmazása után phaeochromocytoma krízist jelentettek, mely halálos kimenetelű is lehet. Feltételezett vagy azonosított phaeocromocytomában szenvedő betegeknél kortikoszteroidokat csak megfelelő előny/kockázat értékelést követően szabad alkalmazni. Idősek Az osteoporosis kockázatának lehetséges növekedése, valamint az esetlegesen magas vérnyomást okozó folyadék-visszatartás megnövekedett kockázata miatt körültekintés javasolt időskorú betegek hosszabb távú kortikoszteroid-kezelésekor. Gyermekek A hosszantartó kortikoszteroid-terápiában részesülő csecsemők és gyermekek növekedését és fejlődését gondosan figyelemmel kell kísérni. Kortikoszteroidokkal 6 hónapon túl kezelt gyermekeknél a lineáris növekedés elmaradását figyelték meg, az elmaradás mértéke hozzávetőlegesen arányos a szteroid adagjával. A kezelés felfüggesztését követően a növekedés felgyorsulhat. Tehát a kortikoszteroiddal kezelt gyermekek növekedését gondosan kell követni, és ha a növekedésben elmaradás észlelhető, az adagot csökkenteni kell az epiphysis fugák záródása előtt, a hátrány behozása érdekében. A növekedést gyermekekben a tartós, napi több részre osztott glükokortikoid-terápia gátolhatja, ezért az ilyen kezelések alkalmazását a legsúlyosabb indikációkra kell korlátozni. A hosszantartó kortikoszteroid-terápiában részesülő csecsemők és gyermekek a megnövekedett intracranialis nyomás fokozott kockázatának vannak kitéve. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

A metilprednizolon a prednizolon 6-metilszármazéka, erős antiphlogistikus, immunsuppressiv és antiallergiás hatással rendelkezik. Gyulladáscsökkentő hatása kb. 5-szöröse a hidrokortizonénak, a prednizolonénak kb. 1,5-szerese, míg mineralokortikoid aktivitása minimális (200 mg metilprednizoloné ekvivalens 1 mg dezoxikortikoszteronéval). Szokásos napi adagja a prednizolon adagjának kétharmada. Tekintve, hogy a Depo-Medrol injekció hatása elhúzódó, szisztémás adagolás mellett gyulladáscsökkentő és anyagcserére gyakorolt hatása megegyezik az orális metilprednizolonéval.

Alacsony kortikoszteroid-koncentráció esetén a hormon legnagyobb része szérumglobulinhoz kötve található. A kortikoszteroidok koncentrációjának növekedtével mind az albuminhoz kötött, mind pedig a szabad szteroid mennyisége emelkedik, mindössze kis változás észlelhető a szérumglobulinhoz kötött szteroid koncentrációjában. A metilprednizolon közepes hatástartamú glukokortikoid (plazma felezési ideje 2-4, biológiai felezési ideje 12-36 óra). Fő metabolitjai a májban keletkeznek és főként a vizelettel ürülnek konjugált (glukuronidok, szulfátok) és konjugálatlan formában.