- Parenterális táplálás, a szénhidrátszükséglet részleges vagy teljes fedezésére (parenterális kalóriabevitel). - Hypoglykaemia.

- Hyperglykaemia - Hipotóniás hiperhidráció (vízmérgezés) - Hipotóniás dehidráció (nátriumhiányos exsiccosis) - Súlyos metabolikus zavarok (laktátacidózis) - Hiperozmoláris állapotok - Trombóziskészség - Gyermekkor

Adagolás Felnőttek: A szénhidrát-anyagcsere zavartalansága esetén a bevitt glükóz infundálási sebessége nem haladhatja meg a 0,5 g/ttkg/óra, azaz kb. 80-100 ml/óra értéket, vagyis 10-15 csepp/percet. A napi mennyiség ne haladja meg az 5 g glükóz/ttkg-ot, azaz 70 kg esetén a 350 g-ot (850 ml Glukóz TEVA 40%oldatos infúzió). Az egyenletes adagolás érdekében infúziós pumpa használata javasolt. Gyermekek és serdülők: A Glukóz TEVA 40%oldatos infúzió hígítatlan formában gyermekeknél nem alkalmazható! Parenterális táplálás szükségessége esetén kizárólag egy infúziós oldathoz elegyítve/vagy azzal párhuzamosan (infúziós elosztócsap használatával) adható. Perifériás vénába maximum 13%-os glükóz oldat adható. Centrális vénába 15-30%-os oldat formájában használható. A szokásosan alkalmazott dózisa 10 g glükóz/ttkg/nap. A csecsemők által maximálisan tolerált szénhidrátbevitel 18 g/ttkg/nap (ha a lipidbevitel < 3 g/ttkg/nap). Ez 6 éves korban kb. 13,8 g/ttkg/nap; tízévesen 8 g/ttkg/nap, serdülőknél 3,4 g/ttkg/nap. A kissúlyú koraszülöttek ritkán bírnak el 8‑12 g/ttkg/nap feletti adagot. Az alkalmazás módja Kizárólag centrális vénában (vena cava superior) adható, cseppinfúzióban. A terápiás adag és az infundálás sebessége a beteg életkorától, testtömegétől és klinikai állapotától függ.

A beteg klinikai állapotának megfelelő adagolás alkalmazása és rendszeres ellenőrzés mellett nemkívánatos hatások nem ismertek. A lista a MedDRA szervrendszerek szerinti, a következő gyakorisági kategóriák használatával készült: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakorisága a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Ritka: a folyadék- és elektrolit-egyensúly zavara, emelkedett szérum laktátszint, emelkedett bilirubinszint, emelkedett húgysav-koncentráció (a szénhidrátok gyors infundálása következtében), hyperglykaemia Érbetegségek és tünetek: Ritka: thrombophlebitis A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei: Ritka: urticaria Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Elektrolit-koncentrátumokkal vagy kompatibilis gyógyszerekkel történő elegyítésekor figyelemmel kell lenni a pH, ill. izotónia változásaira. A készítmény egyéb gyógyszerrel történő elegyítése, a glükóz redukáló tulajdonsága miatt, kerülendő. Nem elegyíthető és ugyanazon szereléken át nem infundálható vérkészítményekkel.

Diabetes mellitusban, vagy nagy műtétek, traumák után kialakuló anyagcserezavarban kizárólag a vércukorszint folyamatos ellenőrzése mellett adható. Parenterális táplálás megkezdése előtt az esetleg fennálló sokkállapotot, vagy a folyadék-, elektrolit-, valamint sav-bázis-háztartás zavarait, továbbá a prerenális típusú oliguriát, vagy anuriát meg kell szüntetni. Korai posztoperatív időszakban vagy közvetlenül súlyos trauma után, dekompenzált szívelégtelenségben, tüdővizenyőben, hyperlactaemiában vagy egyéb, a glükóz hasznosításának zavarával járó állapotokban fokozott óvatosság indokolt. Magas ozmolaritása miatt kizárólag centrális vénába (vena cava superior) lassú, 20‑24 órás infúzióként alkalmazandó. Paravénás szövetekbe jutva szövetkárosodást okoz. Növeli a véralvadékonyságot, különösen idősebb korban coronaria-thrombosist okozhat. Adagolása során a vércukor-, továbbá a szérum nátrium- és káliumszintet, valamint a vizelet cukor- és acetontartalmát ismételten, fokozattan ellenőrizni kell. 11 mmol/l feletti vércukorszint és glucosuria esetén a beadandó mennyiséget csökkenteni kell, szükség esetén inzulin adása válhat szükségessé. Nagyobb mennyiségű glükóz beadása esetén káliumion‑pótlásról is gondoskodni kell. Kizárólag parenterális táplálás esetén a beteg foszfátion-szükségletére figyelemmel kell lenni. Kizárólag tiszta oldat használható! A megbontott oldatot félretenni és később felhasználni tilos! Az infúziót ajánlott testhőmérsékletűre felmelegítve beadni, az esetleges nemkívánatos hatások (pl. hidegrázás) elkerülése végett.

Az intravénás glükóz alkalmazása fokozott inzulin termeléshez vezethet a magzatban, amely a hypoglykaemia kialakulását okozhatja az újszülötteknél.

Következményei: hypervolaemia és hyperglykaemia. Kezelése: Tüneti és szupportív terápiát kell alkalmazni, mely diuretikumok szükség szerinti adását is magában foglalja.

Farmakoterápiás csoport: Parenterális tápláló oldatok ATC kód: B05B A03 A glükóz a szervezet szöveteiben jelenlévő szénhidrát, amely elsődleges energiaforrásként szolgál a sejtek anyagcserefolyamataiban. A sejtekbe jutott glükóz lebontásának első szakasza anaerob, ennek eredményeként laktát vagy piruvát keletkezik. A piruvát belép a Szentgyörgyi – Krebs ciklusba (trikarboxisav-ciklus vagy citrátkör), széndioxiddá és vízzé alakul több lépcsőben, miközben a folyamán felszabaduló energia ATP formájában válik felhasználhatóvá a sejtek életfolyamatainak biztosításához. A májban, illetve az izmokban glikogén formájában tárolódik. A trikarboxisav-ciklus intermedierjein keresztül átalakulhat zsírsavakká, majd trigliceridekké.

A glükóz infundálás után azonnal és tökéletesen eloszlik a szervezetben. Metabolizmusa során – energia felszabadulása mellett – széndioxiddá és vízzé metabolizálódik. A glükóz eliminációja a szervezet minden sejtjében zajlik mivel a glükóz a sejtek anyagcseréjének egyik fő szubsztrátja. A vércukorszint szabályozásában döntő szerepet játszó biokémiai folyamatok azonban döntően a májban zajlanak. A glükóz hiperozmoláris oldatának infúziója fenntartja a plazmatérfogatot.