HATÓANYAGOK |
|
Javallatok: Von Willebrand‑betegség (VWB)
Vérzés megelőzésére, kezelésére, amikor a dezmopresszin (DDAVP) egyedüli alkalmazása nem hatásos vagy ellenjavallt.
Haemophilia A (öröklött VIII. faktorhiány)
Vérzés megelőzésére és kezelésére haemophilia A‑ban szenvedő betegeknél.
A készítmény alkalmazható szerzett VIII. faktorhiány kezelésére és VIII. faktor elleni antitestekkel rendelkező betegek kezelésére.
Ellenjavallatok: A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Adagolás: A von Willebrand‑betegség és a haemophilia A kezelését a haemophiliás betegek kezelésében jártas orvos felügyelete mellett kell végezni.
Adagolás
von Willebrand‑betegség:
Fontos: a dózist a VWF:RCo NE-gel kell számolni.
Általában 1 NE/testtömeg‑kilogramm VWF:RCo a plazma VWF:RCo szintjét 0,02 NE/ml‑rel (2%) emeli.
A klinikai indikációk többségében a 0,6 NE/ml (60%) VWF:RCo‑aktivitásnál és a 0,4 NE (40%) FVIII:C‑aktivitásnál nagyobb plazmaszintek megfelelő haemostasist biztosítanak.
A vérzés megszüntetéséhez általában testtömeg‑kilogrammonként 40‑80 NE von Willebrand faktor (VWF:RCo) és 20‑40 NE FVIII:C szükséges.
A 3. típusú von Willebrand‑betegség kezeléséhez szükséges kezdeti adag 80 NE/ttkg is lehet, mivel a megfelelő faktorszint fenntartásához nagyobb dózis szükséges, mint a más típusú von Willebrand‑betegségben.
Műtéti vagy súlyos traumás vérzések megelőzése:
A műtét alatti vagy utáni vérzések megelőzésére a készítményt a műtét megkezdése előtt 1 vagy 2 órával célszerű beadni.
A megfelelő adagot 12‑24 óránként ismételten be kell adni. Az adag és az alkalmazás ideje a beteg állapotától, a vérzés súlyosságától és típusától, valamint az elért VWF:RCo‑ és FVIII:C‑aktivitástól függ.
A VIII. faktor‑tartalmú von Willebrand faktor‑készítmény alkalmazásakor a kezelőorvosnak figyelembe kell vennie, hogy a folyamatos hosszú távú kezelés a FVIII:C‑szint kívánatosnál nagyobb mértékű emelkedését okozhatja. A kezelés kezdete után 24‑48 órával a FVIII:C‑szint kontrollálatlan emelkedésének elkerülése érdekében csökkenteni kell az adagot és/vagy növelni kell a beadások között eltelt időt.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél a fenti ajánlásnak megfelelően, a testtömeget alapul véve kell meghatározni a szükséges adagot. Az alkalmazás gyakoriságát minden betegnél a klinikai hatékonyság határozza meg.
Haemophilia A
A kezelés monitorozása
A kezelés időtartama alatt a beadandó adagra és az ismételt injekciók gyakoriságára vonatkozó iránymutatáshoz javasolt a VIII. faktorszint megfelelő meghatározása. Az egyes betegek eltérő választ adhatnak a VIII. faktorra, különböző felezési időket és hasznosulást mutatva. A testtömegen alapuló adag módosítására lehet szükség alacsony testsúlyú vagy túlsúlyos betegeknél. Különösen nagyobb műtéti beavatkozásoknál elengedhetetlen a szubsztitúciós terápia precíz monitorozása véralvadási teszttel (plazma VIII. faktor-aktivitás).
A betegeket ellenőrizni kell VIII. faktor-inhibitorok kialakulására. Lásd a 4.4 pontot is.
A dózis és a szubsztitúciós kezelés ideje a VIII. faktor hiányának súlyosságától, a vérzés helyétől és kiterjedésétől valamint a beteg állapotától függ.
Fontos: a dózist a FVIII:C NE-gel kell számolni.
Az alkalmazásra kerülő VIII. faktor mennyiségét nemzetközi egységben (NE) fejezik ki, ami a WHO koncentrátum standardján alapul. A plazmában lévő VIII. faktor aktivitása százalékban (a normál humán plazmához viszonyítva) vagy inkább NE‑ben (a plazmában lévő VIII. faktor nemzetközi standardjára vonatkoztatva) fejezhető ki.
Egy egység VIII. faktor‑aktivitás megfelel a normál humán plazma 1 ml‑ében lévő VIII. faktor aktivitásának.
Igény szerinti kezelés
A szükséges VIII. faktor mennyiségének kiszámítása azon a tapasztalati tényen alapszik, hogy a testtömeg‑kilogrammonként adott 1 NE VIII. faktor a plazma VIII. faktor aktivitását kb. 2%‑kal (2 NE/dl) emeli. A szükséges mennyiséget az alábbi képlettel lehet meghatározni:
Szükséges mennyiség = testtömeg (kg) × kívánatos VIII. faktor‑emelkedés (% vagy NE/dl) × 0,5.
A beadandó mennyiséget és a gyakoriságot mindig az egyéni esetben megfigyelt klinikai hatékonyság szabja meg.
Az alábbi vérzéses epizódok esetén a megadott időtartamon belül a plazma VIII. faktor szintje nem csökkenhet a (a normálérték %‑ában) megadott érték alá. Az alábbi táblázat adagolási útmutatóként alkalmazható vérzéses esetekben és műtéteknél:
Vérzés mértéke / sebészeti beavatkozás típusa
|
A szükséges VIII. faktorszint (% vagy NE/dl) |
Adagolás gyakorisága (órák) / A kezelés időtartama (napok) |
Vérzés |
Kisebb vérzések:
Izomvérzés, vagy szájüregvérzés |
20‑40 |
12‑24 óránként ismételendő. Legalább 1 napos kezelés, a vérzés (fájdalom) megszűnéséig, vagy a teljes gyógyulásig. |
Nagyobb vérzések: Izomvérzések, vagy vérömlenyek |
30‑60 |
3‑4 vagy több napig 12‑24 óránkét kell ismételni az infúziót, amíg a fájdalom meg nem szűnik. |
Életveszélyes vérzések |
60‑100 |
8‑24 óránként ismételni kell az infúziót a veszély megszűntéig |
Sebészeti beavatkozások |
Kis műtétek
Fogeltávolítás |
30‑60 |
24 óránként ismételendő. Legalább 1 napos kezelés a teljes gyógyulásig. |
Nagy műtétek |
80‑100
pre‑ és postoperativ |
8‑tól 24 óránként ismételni kell az infúziót a teljes sebgyógyulásig, majd további 7 napig a VIII. faktor aktivitását 30‑60%‑on kell tartani. |
Profilaxis
Súlyos haemophilia A‑ban szenvedő betegek tartós profilaxisánál 2‑3 napos időközökben 20‑40 NE VIII. faktort kell alkalmazni testtömeg‑kilogrammonként. Bizonyos esetekben, pl. fiatalabb betegeknél, indokolt lehet a gyakoribb adagolás vagy a nagyobb dózis.
Gyermekek és serdülők
A Haemate P gyermekeknél alkalmazandó adagjának meghatározására klinikai vizsgálat nem történt.
Az alkalmazás módja
Intravénás alkalmazásra.
A készítményt a 6.6 pont előírásainak megfelelően kell feloldani. Alkalmazás előtt szoba‑ vagy testhőmérsékletre kell melegíteni az injekciós oldatot. Intravénásan kell beadni, lassan, olyan sebességgel, ami a betegnek kényelmes. A fecskendőbe felszívott készítményt haladéktalanul be kell adni.
Nagyobb mennyiségű faktort infúzióként célszerű beadni. A feloldott készítményt megfelelő infúziós rendszerbe kell juttatni.
Az injekció vagy az infúzió beadási sebessége ne haladja meg 4 ml/perc értéket. Beadás alatt a beteg reakcióit figyelemmel kell kísérni. Amennyiben a Haemate P beadásával kapcsolatba hozható mellékhatás lép fel, a beadás sebességét csökkenteni kell, vagy be kell fejezni az infúziót (lásd 4.4 pont).
Mellékhatások: Az alábbi mellékhatások posztmarketing tapasztalatokon alapulnak.
A biztonságossági profil összefoglalása
Felnőttek és serdülők Haemate P‑vel végzett kezelése alatt az alábbi mellékhatások fordulhatnak elő:
Túlérzékenységi vagy allergiás reakciók, thromboemboliás események, lázas állapot. Továbbá a betegekben VIII. faktor‑ és VW faktor‑inhibitorok is megjelenhetnek.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázat a mellékhatásokat a MedDRA szervrendszerek szerinti besorolás alapján részletezi.
A gyakoriságot a következő megállapodás alapján értékelték: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100‑ < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
MedDRA szerinti szervrendszer osztályozás |
Mellékhatások |
Gyakoriság |
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Hypervolaemia
Haemolysis
von Willebrand faktor gátlása
VIII. faktor gátlása (inhibitorok)
|
Nem ismert
Nem ismert
Nagyon ritka
Nem gyakori (PTP)*
Nagyon gyakori (PUP)* |
Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Láz |
Nagyon ritka |
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Túlérzékenység (allergiás reakciók) |
Nagyon ritka |
Érbetegségek és tünetek |
Thrombosis
Thromboemboliás események |
Nagyon ritka
Nagyon ritka |
* A gyakoriság az összes VIII. faktorkészítmény klinikai vizsgálatain alapul, amelyben részt vettek súlyos haemophilia A‑ban szenvedő betegek is. PTP (previously-treated patients) = korábban már kezelt betegek; PUP (previously-untreated patients) = korábban még nem kezelt betegek
A kiválasztott mellékhatások ismertetése
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nagy dózis vagy gyakori adás esetén, illetve inhibitorok jelenlétében vagy a perioperativ időszakban a betegnél figyelni kell a hypervolaemia tüneteit. Továbbá az A, B és AB vércsoportba tartozó betegeket ellenőrizni kell az intravascularis haemolysis és/vagy a hematokrit‑érték csökkenése tekintetében.
Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nagyon ritkán láz előfordult.
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Túlérzékenység vagy allergiás reakciók (mint angiooedema, viszketés, égő, csípő érzés a beadás helyén, hidegrázás, kipirulás, generalizált urticaria, fejfájás, csalánkiütés, hypotensio, bágyadtság, hányinger, nyugtalanság, tachycardia, mellkasi szorító érzés, bizsergés, hányás, zihálás) ritkán előfordultak, néhány esetben anaphylaxia (beleértve a shockot) is kialakult.
Von Willebrand‑betegség
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
A von Willebrand‑betegeknél, különösen 3. típusban, ritkán kialakulhatnak a VW faktort semlegesítő ellenanyagok (inhibitorok). Az inhibitorok jelenléte, a nem kielégítő klinikai válaszként nyilvánul meg. Ezek precipitáló ellenanyagok és egyidejűleg anaphylaxiás reakciókat is okozhatnak. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél anaphylaxiás reakciókat észlelnek, meg kell vizsgálni az inhibitor jelenlétét.
Minden ilyen esetben ajánlott kapcsolatba lépni a speciális haemophilia központtal.
Érbetegségek és tünetek
Nagyon ritkán a thromboticus/thromboemboliás szövődmények (beleértve a tüdőembóliát) kialakulásának kockázata fennáll.
A VWF‑készítmény alkalmazásakor a FVIII:C‑szint nagymértékű emelkedése a thromboemboliás szövődmények kockázatának növekedését okozhatja (lásd 4.4 pontot is).
Haemophilia A
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
VIII. faktorral – így például Haemate P‑vel – kezelt, haemophilia A-ban szenvedő betegekben neutralizáló antitestek (inhibitorok) jelenhetnek meg. Ezen inhibitorok megjelenése, ez az állapot, elégtelen klinikai válasz formájában nyilvánulhat meg. Ilyen esetekben ajánlott felvenni a kapcsolatot egy haemophiliás betegek kezelésére specializálódott központtal.
A fertőző ágensek átvitelével kapcsolatos biztonságossági információk a 4.4 pontban találhatók.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan ugyanaz, mint felnőtteknél.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Interakciók: A VWF és a VIII. faktor, valamint egyéb gyógyszerek között interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
Figyelmeztetések: Nyomon követhetőség
A biológiai gyógyszerek nyomon követhetőségének javítása érdekében a beadott gyógyszer nevét és gyártási számát egyértelműen fel kell jegyezni.
Túlérzékenység
Allergiás típusú túlérzékenységi reakciók előfordulhatnak. Amennyiben túlérzékenységi tünetek jelentkeznek, azt kell tanácsolni a betegeknek, hogy azonnal hagyják abba a gyógyszer adagolását és vegyék fel a kapcsolatot a kezelőorvosukkal. A betegeket tájékoztatni kell a túlérzékenységi reakciók korai tüneteiről, köztük a csalánkiütésről, generalizált urticariáról, nehézlégzésről, légszomjról, hypotensióról és anaphylaxiáról.
Shock esetén a shock kezelésére vonatkozó korszerű irányelveket kell alkalmazni.
A Haemate P 1200 NE VWF/500 NE FVIII 26 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami felnőtteknél megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 1,3%-ának.
A Haemate P 2400 NE VWF/1000 NE FVIII 52,5 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami felnőtteknél megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,6%-ának.
Von Willebrand‑betegség
Thromboemboliás szövődmények, beleértve a tüdőembóliát is, kialakulásának kockázata fennáll, különösen azoknál a betegeknél, akiknél klinikai vagy laboratóriumi kockázati tényezők (pl. tromboprofilaxis nélküli perioperativ periódusok, korai mobilizálás elmaradása, elhízás, túladagolás, carcinoma) állnak fenn. Ennek megfelelően, az ilyen betegeket folyamatosan ellenőrizni kell a thrombosis tüneteinek megjelenésére. Vénás thromboembolia-profilaxist az érvényes ajánlásoknak megfelelően kell végezni
A von Willebrand faktor (VWF)‑készítmény alkalmazásakor a kezelőorvosnak figyelembe kell vennie, hogy a folyamatos kezelés a FVIII:C‑szint kívánatosnál nagyobb mértékű emelkedését okozhatja. A FVIII‑tartalmú VWF‑készítménnyel kezelt betegek VIII. faktor‑aktivitását folyamatosan ellenőrizni kell, hogy elkerüljük a FVIII:C‑aktivitás nagymértékű növekedését, ami a thromboemboliás szövődmények kockázatát emeli, és antitrombotikus kezelés szükségességét indokolhatja.
Von Willebrand‑betegségben, különösen a 3. típusban, VWF elleni antitestek (inhibitor) alakulhatnak ki. Amennyiben a várt plazma VWF:RCo‑aktivitás-szint nem alakult ki, vagy a vérzést nem csillapította megfelelően a beadott mennyiség, vizsgálatot kell végezni VWF‑inhibitor jelenlétére. A magas inhibitorszinttel rendelkező betegeknél a kezelés nem elég hatásos és egyéb terápiás lehetőségeket kell megfontolni.
Haemophilia A
Inhibitorok
A haemophilia A‑ban szenvedő betegek kezelésének ismert szövődménye a VIII. faktort semlegesítő antitestek (inhibitorok) kialakulása. Ezek az inhibitorok általában a VIII. faktor véralvadást serkentő hatását gátló IgG-immunoglobulinok, melyek mennyiségét – a módosított Assay alapján – az egy milliliter plazmában található Bethesda Egységben (BE/ml) fejeznek ki. Az inhibitorok kialakulásának veszélye a betegség súlyosságával és a VIII. faktor expoziciójával arányos. Ez a kockázat a VIII. faktor‑kezelés első 50 napjában a legnagyobb, de egész életen át fennállhat, bár ennek veszélye nem gyakori.
Az inhibitorok megjelenésének klinikai jelentősége az inhibitorok titerétől függ, a tartósan alacsony titerben jelen lévő inhibitorok kisebb eséllyel okoznak elégtelen klinikai hatást, mint a nagy titerű inhibitorok.
Általában, minden VIII. véralvadási faktorkészítménnyel kezelt betegnél megfelelő klinikai és laboratóriumi vizsgálatokkal gondosan ellenőrizni kell az inhibitorok kialakulását. Ha a plazmában a várt VIII. faktoraktivitási szintet nem sikerült elérni, vagy ha a vérzés nem kontrollálható a megfelelő dózissal, akkor vizsgálni kell a VIII. faktor elleni inhibitorok jelenlétét. A magas inhibitorszintű betegeknél a VIII. faktor-kezelés hatástalan lehet, és egyéb terápiás lehetőségeket kell mérlegelni. Az ilyen betegek kezelését a haemophilia kezelésében jártas és a VIII. faktor-inhibitorokkal tapasztalatot szerzett szakorvosnak kell irányítania.
Cardiovascularis események
A VIII. faktorral végzett szubsztitúciós kezelés a cardiovascularis rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél növelheti a szív- és érrendszeri kockázatot.
A katéter alkalmazásával kapcsolatos szövődmények
Ha centrális vénás katéterre (CVAD) van szükség, a CVAD alkalmazásával kapcsolatos szövődmények kockázatát, köztük a lokális fertőzések, a bacteriaemia és a kanül helyén kialakuló thrombosis, figyelembe kell venni.
Vírusbiztonság
A humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerkészítmények alkalmazásából származó infekciók megelőzésére szigorú rendszabályokat alkalmaznak a donorok kiválasztásánál, az egyedi plazmaadományok és a plazmakeverékek fertőzést okozó specifikus markereinek ellenőrzésére, beleértve a gyártás folyamán alkalmazott hatékony vírusinaktiváló és víruseltávolító lépéseket is. Ennek ellenére, a humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazása esetén, nem zárható ki teljesen a fertőző ágensek átvitele. Ez vonatkozik ismeretlen vagy újonnan felbukkanó vírusokra és egyéb kórokozókra is.
Az alkalmazott eljárások hatásosnak minősülnek a burokkal rendelkező vírusokkal szemben, mint például a humán immundeficiencia vírus (HIV), hepatitis B vírus (HBV), hepatitis C vírus (HCV) és a burokkal nem rendelkező hepatitis A vírussal (HAV) szemben is.
Az alkalmazott eljárások korlátozott hatékonysággal rendelkezhetnek egyéb burokkal nem rendelkező vírusok ellen, mint például a parvovírus B19.
A parvovírus B19 fertőzés leginkább a terhes nőkre (a magzat fertőződése miatt) és azokra a betegekre veszélyes, akik immunhiányban vagy fokozott erythropoesisben (pl. haemolyticus anaemia) szenvednek.
Humán plazma eredetű VIII. faktor/VWF‑készítménnyel rendszeresen vagy ismételten kezelt betegeknél meg kell fontolni a megfelelő védőoltások (hepatitis A és B) adását.
A betegek érdekében ajánlott, amennyiben lehetséges, hogy az alkalmazott Haemate P‑készítmény gyártási számát rögzítsék, hogy szükség esetén a beteg és a gyártási tétel közötti kapcsolat visszakereshető legyen.
Terhesség és szoptatás: A Haemate P‑vel reprodukciós állatkísérleteket még nem végeztek.
Von Willebrand‑betegség
A von Willebrand‑betegség autoszomálisan öröklődik. A nők sokkal többször érintettek, mint a férfiak, a menstruációból, terhességből, szülésből és nőgyógyászati komplikációkból eredő további vérzési kockázat miatt. Posztmarketing tapasztalatok szerint a VWF‑tartalmú készítménnyel végzett szubsztitúció mind az akut vérzés megelőzésére, mind a kezelésére javasolható. Klinikai vizsgálatokat VWF szubsztitúciós kezeléssel terhes, illetve szoptató anyáknál mostanáig nem végeztek.
Haemophilia A
Mivel a haemophilia A ritkán fordul elő nőknél, a VIII. faktor terhesség és szoptatás alatti használatával kapcsolatos tapasztalatok nem állnak rendelkezésre.
Ezért a VW faktort és VIII. faktort terhesség vagy szoptatás alatt csak egyértelmű indikáció esetén lehet alkalmazni.
Túladagolás:
A VWF és a FVIII túladagolásával kapcsolatos mellékhatás nem ismeretes. Azonban a thrombosis kockázata nem zárható ki FVIII‑tartalmú VWF‑készítmény extrém nagy dózisban való alkalmazásánál a magas FVIII‑tartalom miatt.
Farmakodinámia: Farmakoterápiás csoport: Vérzés ellenes szerek/véralvadási faktorok, von Willebrand faktor és VIII. faktor kombinációja.
ATC kód: B02B D06
Von Willebrand faktor
A Haemate P az endogén VW faktorral azonosan viselkedik.
A von Willebrand faktor a VIII. faktor védőfehérjéje, közvetít a sérült vascularis subendothelhez történő thrombocyta‑adhézióban és meghatározó a szerepe a thrombocyta‑aggregációban.
A VWF alkalmazása a VWF-hiányos (VWD) betegek vérzési rendellenességeit két helyen korrigálja:
· A VWF újraindítja a vérlemezkék adhézióját a vascularis subendothelhez a sérülés helyén (kapcsolódik a vascularis subendothelhez és a vérlemezke membránjához), ezzel biztosítja az elsődleges vérzéscsillapítást, amit a rövidülő vérzési idő jelez. Ez a hatás azonnal jelentkezik, és ismert, hogy nagymértékben függ a nagy molekulasúlyú VWF‑multimerek mennyiségétől.
· A VWF késleltetve korrigálja a járulékos VIII. faktorhiányt. Az intravénásan beadott VWF kapcsolódik az endogén VIII. faktorhoz (a beteg szervezete által termelt VIII. faktor), stabilizálja azt, megvédi a gyors lebomlástól.
Ezért, ha tiszta VW faktort (VWF‑készítmény alacsony FVIII‑tartalommal) alkalmazunk, másodlagos hatásként, kissé késleltetve, helyreállítja a FVIII:C‑szintet.
VWF‑tartalmú VIII. faktor‑készítmény beadása után azonnal megemelkedik a FVIII:C‑szint.
VIII. faktor
A Haemate P az endogén VIII. faktorral azonosan viselkedik.
A VIII. faktor/von Willebrand faktor komplexe két molekulát (VIII. faktor és von Willebrand faktor) tartalmaz két különböző élettani hatással.
Amikor a haemophiliás beteg megkapja a készítményt, a VIII. faktor a VW faktorhoz kötődik a véráramban.
Az aktivált IX, faktor (FIXa.) az aktivált VIII. faktorral (FVIIIa.) együtt aktiválja a X. faktort (FXa.). Az aktivált X. faktor a protrombint trombinná alakítja, majd a trombin a fibrinogént fibrinné konvertálja és végül kialakul az alvadék.
A haemophilia A X‑kromoszómához kötött, öröklődő alvadási rendellenesség, amit a VIII. faktor csökkent szintje okoz. Ennek következtében ízületi, izom, illetve egyéb belső vérzések alakulnak ki spontán vagy balesetet, sebészeti beavatkozást követő trauma eredményeként. A szubsztitúciós kezelés emeli a plazma VIII. faktor szintjét és ezzel ideiglenesen korrigálható a VIII. faktor‑aktivitás és a vérzési hajlam.
Megjegyzendő, hogy a különböző faktorkoncentrátumokkal és a különböző klinikai vizsgálatokban kapott évesített vérzési arány (annualized bleeding rate: ABR) nem hasonlítható össze.
Farmakokinetika: Von Willebrand faktor
A Haemate P farmakokinetikai vizsgálatát 28 VWD beteggel (1. típus n= 10; 2A. típus n= 10; 2M. típus n= 1; 3. típus n= 7) végezték vérzésmentes állapotban. Az átlagos VWF:RCo‑aktivitás terminális felezési ideje 9,9 óra (2,8‑51,1) volt. Az átlagos kezdeti felezési idő 1,47 óra (0,28‑13,86). Az átlagos VWF:RCo‑aktivitás hasznosulási értéke 1,9 (NE/dl)/(NE/ttkg) volt (0,6‑4,5 (NE/dl)/(NE/ttkg) értékek között változott). Az átlagos AUC‑érték 1664 NE/dl×óra (142‑3846 NE/dl×óra), az átlagos MRT‑érték 13,7 óra (3,0‑44,6 óra), és az átlagos kiürülés 4,81 ml/ttkg/óra (2,08‑53,0 ml/ttkg/óra) volt.
A plazma VWF szintje az injektálást követően kb. 50 perc múlva éri el a maximumot. A FVIII csúcsértéke 1‑1,5 óra alatt alakul ki.
VIII. faktor
Az intravénás beadást követően plazma VIII. faktor aktivitása (FVIII:C) gyorsan emelkedik, majd gyorsan csökken és ezt követi egy lassabb, elhúzódó csökkenés. Haemophilia A‑ban végzett vizsgálatok eredményeként az átlagos felezési idő 12,6 óra (5‑27,7 óra) volt. A FVIII átlagos in vivo hasznosulási értéke 1,73 (NE/dl)/(NE/ttkg) (0,5‑4,13). Az átlagos MRT‑érték 19 óra (14,8‑40,0), az átlagos AUC‑érték 36,1 (NE/dl×óra) (14,8‑72,4), míg az átlagos kiürülés 2,8 ml/ttkg/óra (1,4‑6,7 ml/kg/óra) volt.
Gyermekek
A 12 évnél fiatalabb betegek esetén nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok. |
|