Főoldal Hatóanyagok Készítmények Formulálás Kalkulátorok Dokumentumok Kereső
HATÓANYAGOK

Javallatok:

Vérzések kezelésére és megelőzésére A típusú haemophiliás (veleszületett VIII-as véralvadási faktorhiányos) betegeknél. Szerzett VIII-as véralvadási faktorhiány kezelésére. VIII-as faktor elleni antitestekkel rendelkező haemophiliás betegek kezelésére (inhibitorok; lásd még a 4.4 pontot).

Ellenjavallatok:

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Adagolás:

A kezelést haemophilia ellátásában jártas orvos felügyelete alatt kell elkezdeni. Kezelés monitorozása A kezelés során ajánlott a VIII-as faktor szintjének ellenőrzése, aminek ismeretében a beadandó dózisok és az injekció beadási gyakorisága meghatározható. A betegek eltérően reagálhatnak a VIII-as faktorra, ami a különböző in vivo hasznosulásban, illetve különböző felezési idők formájában nyilvánul meg. Alultáplált vagy túlsúlyos betegek esetén a testtömegen alapuló dózist felül kell vizsgálni. Elsősorban nagyobb sebészeti beavatkozások alkalmával nélkülözhetetlen a szubsztitúciós kezelés véralvadási laboratóriumi ellenőrzése (a plazma VIII-as faktoraktivitás mérése). Amennyiben in vitro tromboplasztinidő- (aPTT-)alapú egyszakaszos véralvadási próbát alkalmaznak a beteg vérmintájában a VIII-as faktor aktivitásának meghatározására, a VIII-as faktor aktivitási eredményeit jelentősen befolyásolhatja a próbában használt aPTT-reagens és referencia standard típusa. Jelentős eltérések lehetnek aPTT-alapú egyszakaszos véralvadási próbával és az Európai Gyógyszerkönyvnek megfelelő kromogén próbával kapott eredmények között. Ez különösen akkor fontos, amikor változik a laboratórium és/vagy változnak a vizsgálatban alkalmazott reagensek. Adagolás A VIII-as faktorpótlás adagja és gyakorisága függ a VIII-as faktorhiány mértékétől, a vérzés helyétől és kiterjedésétől, valamint a beteg klinikai állapotától. A VIII-as faktor alkalmazott mennyiségét Nemzetközi Egységben (NE) fejezik ki, mely a WHO jelenlegi, VIII-as faktort tartalmazó készítményekkel kapcsolatos standardja alapján kerül kiszámításra. A plazmában levő VIII-as faktor aktivitását vagy százalékban (a normál humán vérplazmához viszonyítva), vagy pedig nemzetközi egységben (a nemzetközi standardhoz viszonyítva) fejezik ki. Egy nemzetközi egység (NE) VIII-as faktoraktivitás megegyezik azzal a VIII-as faktor mennyiséggel, ami 1 ml normál humán vérplazmában található. Szükség szerinti kezelés A szükséges VIII-as faktor dózisának számítása azon a tapasztalaton alapul, amely szerint testtömeg-kilogrammonként 1 NE VIII-as faktor a plazma VIII-as faktor aktivitását a normál aktivitás 1,5‑2%-ával növeli. A beadandó dózis az alábbi formula alapján becsülhető meg: A beadandó dózis (NE) = testtömeg (kg) × kívánt VIII-as faktorszint-emelkedés (%) (NE/dl) × (a megfigyelt hasznosulás reciprok értéke) A beadott VIII-as faktor mennyiségét és az alkalmazás gyakoriságát mindig az egyéni klinikai hatásosság alapján kell meghatározni. Az alábbi vérzéses események fellépésekor a megfelelő időtartamon belül a VIII-as faktor szintje nem csökkenhet a feltüntetett plazmaszint alá (a normál plazma aktivitásának %-ában megadva). Az alábbi táblázat adagolási ajánlásul szolgálhat a vérzéses epizódok ellátása és a sebészeti beavatkozások során:
A vérzés mértéke/ A sebészeti beavatkozás típusa Terápiásan szükséges VIII-as faktor plazmaszint (%) (NE/dl) Az adagolás gyakorisága (óra) / A terápia időtartama (nap)
Vérzéses esemény
Korai haemarthrosis, izomvérzés, szájüregi vérzés 20-40 A kezelés 12-24 óránként ismétlendő. Időtartama legalább 1 nap, vagy amíg a vérzéses esemény a jelzett fájdalom alapján megszűnik, vagy a gyógyulás bekövetkezik.
Nagyobb mértékű haemarthrosis, izomvérzés v. haematoma 30-60 A kezelés 12-24 óránként ismétlendő. Időtartama 3-4 vagy több napon át, amíg a fájdalom, illetve az akut mozgáskorlátozottság megszűnik.
Életet veszélyeztető vérzéses esemény 60-100 Az infúzió 8-24 óránként megismétlendő, amíg az életveszély megszűnik.
Műtéti esemény
Kisebb műtéti beavatkozások, köztük fogászati beavatkozás 30-60 A kezelés 24 óránként ismétlendő legalább 1 napig, vagy amíg a gyógyulás bekövetkezik.
Nagy műtétek 80-100 (műtét előtt és után) Az infúzió 8-24 óránként ismétlendő a megfelelő sebgyógyulás eléréséig, ezután a VIII-as faktor aktivitása terápiásan legalább újabb 7 napig, 30‑60% között fenntartandó (30 NE/dl – 60 NE/dl).
Profilaxis Súlyos haemophilia A-ban szenvedő betegeknél a vérzéses események elleni hosszú távú profilaxisban a szokásos adag 20-40 NE VIII-as faktor testtömeg-kg-onként, 2-3 napos időközökben beadva. Bizonyos esetekben, különösen fiatal betegeknél, rövidebb adagolási időközök vagy nagyobb dózisok válhatnak szükségessé. Inhibitorok A kezelés során vizsgálni kell a VIII-as faktor elleni neutralizáló antitestek képződését. Ha a várt VIII‑as faktoraktivitási plazmaszintet nem sikerül elérni, vagy megfelelő dózissal a vérzéses esemény nem kontrollálható, a VIII-as faktor elleni neutralizáló antitestek esetleges jelenlétét kimutató vizsgálatot kell elvégezni. Magas inhibitorszint, vagy erős, másodlagos immunválaszt produkáló betegek esetében egyéb kezelési módok alkalmazása válhat szükségessé. Az ilyen betegek kezelését csak haemophiliás betegek kezelésében megfelelő jártassággal rendelkező orvos irányíthatja. Lásd még 4.4. pont. Gyermekek és serdülők A Humaclot biztonságosságát és hatásosságát 12 év alatti gyermekek esetében még nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat. Serdülők esetében (12-18 év) az egyes indikációkban az adagolás testtömeg alapján történik. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra. A készítményt intravénásan kell alkalmazni, injekció vagy lassú infúzió formájában. Az elkészített oldatot 3–5 perc alatt a beteg pulzusszámának ellenőrzése mellett ajánlott beadni. Ha a pulzusszám emelkedik, ajánlott a beadás megszakítása vagy az injekció beadási sebességének csökkentése. Az infúzió sebességét egyénenként kell meghatározni. A gyógyszer alkalmazása előtti feloldására és az injekciós oldat készítésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6. pontban.

Mellékhatások:

A biztonságossági profil összefoglalása Ritkán túlérzékenységét vagy allergiás reakciót (angiooedema, égető és szúró érzés az infúzió beadásának helyén, hidegrázás, kipirulás, generalizált urticaria, fejfájás, csalánkiütés, hypotensio, levertség, hányinger, nyugtalanság, tachycardia, mellkasi szorító érzés, zsibbadás, hányás, zihálás), figyeltek meg, amely egyes esetekben súlyos anaphylaxiás reakciókba (közte anaphylaxiás shockba) progrediálhat. Lázat is megfigyeltek. VIII‑as faktorral – így például Humaclot-tal – kezelt, haemophilia A-ban szenvedő betegekben neutralizáló antitestek (inhibitorok) jelenhetnek meg. Ezen inhibitorok megjelenése elégtelen klinikai válasz formájában nyilvánulhat meg. Ilyen esetekben ajánlott felvenni a kapcsolatot egy haemophiliás betegek kezelésére specializálódott központtal. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszerek szerinti csoportosításának és preferált kifejezéseknek (PT) megfelelően készült. A táblázat a humán plazma eredetű VIII-as véralvadási faktor mellékhatásait tartalmazza. A gyakoriságok értékelése az alábbi besorolási kategóriák szerint történt: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Nem állnak rendelkezésre megfelelő klinikai vizsgálati adatok a mellékhatások gyakoriságáról. Az alábbi adatok a humán plazma eredetű VIII-as véralvadási faktor biztonságossági profiljával megegyeznek, részben a forgalomba hozatalt követő tapasztalatokon alapulnak. Mivel a mellékhatások bejelentése önkéntes és a populáció mérete ismeretlen, így nem lehet megbízható módon megbecsülni a felsorolt mellékhatások gyakoriságát.
MedDRA standard szervrendszer szerinti osztályozás Mellékhatások Gyakoriság
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek VIII-as faktorok gátlása (inhibitorok) Nem gyakori (PTP)** Nagyon gyakori (PUP)**
Immunrendszeri betegségek és tünetek Túlérzékenység Nem ismert
Allergiás reakciók (túlérzékenység)* Nem ismert
Anaphylaxiás reakció Nem ismert
Anaphylaxiás shock Nem ismert
Pszichiátriai kórképek Nyugtalanság Nem ismert
Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás Nem ismert
Levertség Nem ismert
Paraesthesia Nem ismert
Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek Tachycardia Nem ismert
Érbetegségek és tünetek Kipirulás Nem ismert
Hypotensio Nem ismert
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Sibilus (Sípolás)* Nem ismert
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Émelygés Nem ismert
Hányás Nem ismert
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Angiooedema, Nem ismert
Generalizált urticaria (urticaria)* Nem ismert
Kiütések (urticaria)* Nem ismert
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Égő érzés (fájdalom) az infúzió beadási helyén* Nem ismert
Szúró érzés (fájdalom) az infúzió beadási helyén* Nem ismert
Hidegrázás Nem ismert
Mellkasi szorító érzés (mellkasi diszkomfort)* Nem ismert
Pyrexia Nem ismert
* ahol a MedDRA alacsony szintű kifejezései (LLT) jobban megfelelnek a mellékhatás leírására ott a MedDRA szótárban szereplő preferált megnevezés (Preferred Term – PT) a zárójelben szerepel. ** A gyakoriság az összes VIII‑as faktorkészítmény klinikai vizsgálatain alapul, amelyben részt vettek súlyos haemophilia A‑ban szenvedő betegek is. PTP (previously-treated patients) = korábban már kezelt betegek; PUP (previously-untreated patients) = korábban még nem kezelt betegek” Gyermekek és serdülők Gyermekekre és serdülőkre vonatkozó specifikus adatok nem érhetők el. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:

Nem ismert a humán plazma eredetű VIII-as véralvadási faktorkoncentrátum interakciója egyéb gyógyszerkészítményekkel. Gyermekek és serdülők A gyermekekre és serdülőkre vonatkozó specifikus adatok nem érhetők el.

Figyelmeztetések:

Nyomonkövethetőség A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni. Túlérzékenység Allergiás típusú túlérzékenységi reakciók előfordulhatnak a Humaclot alkalmazása közben. A készítmény nyomokban humán VIII-as véralvadási faktortól eltérő humán fehérjéket is tartalmaz. Túlérzékenységi tünetek jelentkezésekor a készítmény alkalmazását azonnal meg kell szakítani, és értesíteni kell a kezelőorvost. A beteget az esetleges túlérzékenységi reakció korai jeleiről (bőrkiütés, generalizált urticaria, szorító érzés a mellkasban, zihálás, hypotensio, anaphylaxia) tájékoztatni kell. Shock esetén a shock-kezelés jelenlegi terápiás irányelvei szerint kell eljárni. Fontos információk a Humaclot összetevéjéről A készítmény legfeljebb 41 mg nátriumot tartalmaz üvegenként (10 ml), ami felnőtteknél megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,05%-ának. Inhibitorok A haemophilia A-ban szenvedő betegek kezelésének ismert szövődménye a VIII-as faktort semlegesítő antitestek (inhibitorok) kialakulása. Ezek az inhibitorok általában a VIII-as faktor véralvadást serkentő hatását gátló IgG immunglobulinok, melyek mennyiségét – a módosított Assay alapján – az egy milliliter plazmában található Bethesda Egységben (BE/ml) fejeznek ki. Az inhibitorok kialakulásának veszélye a betegség súlyosságával és a VIII-as faktor expozíciójával arányos. Ez a kockázat a VIII-as faktor-kezelés első 50 napjában a legnagyobb, de egész életen át fennállhat, bár ennek veszélye nem gyakori. Az inhibitorok megjelenésének klinikai jelentősége az inhibitorok titerétől függ: az alacsony titerű inhibitorok kisebb eséllyel okoznak elégtelen klinikai hatást, mint a nagy titerű inhibitorok. Általában, a VIII-as véralvadási faktor termékekkel kezelt összes betegnél megfelelő klinikai és laboratóriumi vizsgálatok alapján gondosan kell követni, hogy megjelennek-e inhibitorok. Ha a plazmában a várt VIII-as faktoraktivitási szintet nem sikerült elérni, vagy ha a vérzés nem kontrollálható a megfelelő dózissal, akkor vizsgálni kell a VIII-as faktor elleni inhibitorok jelenlétét. A magas inhibitorszintű betegeknél a VIII-as faktor-kezelés hatástalan lehet, és egyéb terápiás lehetőségeket kell mérlegelni. Az ilyen betegek kezelését a haemophilia kezelésében jártas és a VIII-as faktor-inhibitorokkal tapasztalatot szerzett szakorvosnak kell irányítania. Cardiovascularis események A cardiovascularis rizikófaktorral rendelkező betegek esetében a faktorpótló kezelés növelheti a cardiovascularis rizikót. Kanüllel kapcsolatos szövődmények Amennyiben centrális vénás kanül alkalmazása szükséges, akkor mérlegelni kell a centrális vénás kanüllel kapcsolatos szövődmények, köztük a lokális fertőzés, a bacteraemia és a kanül helyén kialakuló thrombosis kockázatát is. Vírusbiztonság Az emberi vérből vagy plazmából nyert készítmények alkalmazásából eredő fertőzések elkerülésének standard eljárásai magukban foglalják a donorok kiválasztását, az egyedi donor-vér és plazmakeverékek vizsgálatát a fertőzés specifikus markereire és hatékony gyártási lépések közbeiktatását a vírusok inaktiválására/eltávolítására. Mindezek ellenére az emberi vérből vagy plazmából előállított készítmények alkalmazása esetén nem lehet teljes mértékben kizárni a fertőző ágensek átvitelének lehetőségét. Ez igaz az ismeretlen vagy újonnan felbukkant vírusokra és egyéb kórokozókra vonatkozóan is. A megtett intézkedések hatásosnak tekinthetők a burokkal rendelkező vírusok, pl. a humán immundeficiencia-vírus (HIV), hepatitis B vírus (HBV), hepatitis C vírus (HCV) és a burokkal nem rendelkező hepatitis A vírus (HAV) ellen. A megtett intézkedések korlátozott értékűek lehetnek a burokkal nem rendelkező vírusok, pl. a Parvovírus B19 esetében. A Parvovírus B19-fertőzés terhességben (foetalis infekció), illetve immunhiányos betegségekben és megnövekedett erythropoiesissel járó kórképekben (pl. haemolyticus anaemiában) súlyos lehet, így a készítmény alkalmazása ezen esetekben nem javasolt. Humán plazma eredetű VIII-as faktor kezelésben rendszeresen részesülő betegek megfelelő vakcinálása (Hepatitis A, illetve Hepatitis B) ajánlott. A betegek érdekében szigorúan ajánlott minden egyes Humaclot por és oldószer oldatos injekcióhoz készítménnyel való kezelés alkalmával a készítmény nevének és gyártási számának dokumentálása, hogy a beteg és a gyártási tétel közötti kapcsolat rögzítésre kerüljön. Gyermekek és serdülők A fenti figyelmeztetések és óvatossági rendszabályok mind a felnőtt, mind a gyermekkorú betegekre vonatkoznak.

Terhesség és szoptatás:

Nem végeztek reprodukciós állatkísérleteket a VIII-as faktorral. Tekintettel a haemophilia A nőknél való ritka előfordulására, nem áll rendelkezésre tapasztalat a VIII-as faktor terhesség alatt és szoptatás során történő alkalmazásáról. Ezért a VIII-as faktor csak egyértelmű javallat esetén alkalmazható a terhesség alatt és a szoptatás során.

Túladagolás:

A humán plazma eredetű VIII-as faktorral nem jelentettek túladagolási tüneteket.

Farmakodinámia:

Farmakoterápiás csoport: véralvadásgátlók: VIII-as véralvadási faktor. ATC kód: B02BD02 A VIII-as faktor/von Willebrand faktorkomplex két – különböző élettani funkcióval rendelkező – molekulából (FVIII és vWF) áll. Haemophiliás betegnek infundálva a VIII-as faktor a beteg vérkeringésében jelenlevő von Willebrand faktorhoz kapcsolódik. Az aktivált VIII-as faktor az aktivált IX-es faktor kofaktoraként segíti a X-es faktor átalakulását aktivált X-es faktorrá. Az aktivált X-es faktor a protrombint trombinná konvertálja, amely azután a fibrinogént fibrinné alakítja és kialakul a véralvadék. A haemophilia A X-kromoszómához kötött, recesszíven öröklődő betegség, amely a VIII:C faktor csökkent termelésével jár. Ennek következményeként az ízületekben, az izmokban, illetve a belső szervekben vagy spontán, vagy véletlenszerű, illetve műtéti traumához kötött vérzések jelenhetnek meg. A szubsztitúciós terápia eredményeként a plazma VIII-as faktor szintje megemelkedik, átmenetileg helyreállítva a faktorhiányt és korrigálva a vérzéshajlamot. Megjegyzendő, hogy az éves vérzési gyakoriság (annualized bleeding rate, ABR) nem összehasonlítható a különböző faktorkoncentrátumok és a különböző klinikai vizsgálatok között. A VIII-as faktort védő fehérje szerepén túl a von Willebrand faktor mediátorként vesz részt a vérlemezkék érsérülési helyekhez való kötődésében és szerepet játszik a vérlemezke-aggregációban. 10 súlyos haemophilia A-ban szenvedő, az Olasz Hemofília Központok Társasága (Italian Association of Hemophilia Centers, AICE) által kezelt ProFIT nyilvántartásban szereplő magas inhibitor-titerű beteget (átlag életkor 15 év, a legfiatalabb beteg 5 éves, a legidősebb 51 éves volt) kezeltek EMOCLOT-tal (Humaclottal megegyező gyógyszerforma és minőségi/mennyiségi összetétel) inhibitor eradikálás céljából immuntolerancia-indukciót (ITI) alkalmazva. Ezen 10 beteg közül 8 részesült első vonalbeli immuntolerancia-indukció kezelésben, míg 2 beteg a különböző VIII-as faktor készítményekkel történt korábbi sikertelen kezelést követően mentő immuntolerancia-indukció kezelésen esett át. 5 beteg kezelése közepes/magas napi dózisú adagolási rend (100/200NE/ttkg/nap), míg 5 beteg kétnaponta vagy hetente 3-szor, változó adagolási rend (50-150 NE/ttkg) alkalmazásával történt. 9 éves átalagos utánkövetési idő után is fennálló teljes vagy részleges válasz az esetek 50%‑ában volt elérhető. 4 betegnél, akiknél teljes siker volt elérhető, az inhibitor eradikálásához átlagosan 26 hónapra volt szükség. Az irodalomban további 11 magas inhibitor-titerű, EMOCLOT-tal kezelt, ITI-n átesett beteggel (átlag életkor 17 év) kapcsolatos tapasztalatok leírása található; összeségében az ITI a 11 beteg közül 9-nél volt sikeres (82%), közülük 4 betegnél az inhibitor eradikációja teljes (36%), míg 5-nél (45%) részleges volt. Gyermekek és serdülők 125, hat év alatti inhibitormentes, VIII-as faktor hatásának korábban nem, vagy csak minimálás mértékben kitett gyermeket plazmaeredetű VIII-as faktorral kezeltek egy ellenőrzött, randomizált vizsgálatban (SIPPET), melynek célja az inhibitorok incidenciájának plazmaeredetű vagy rekombináns VIII-as faktorral kezelt betegek közötti felmérése volt. Az említett 125 közül 61 beteget kezeltek EMOCLOT-tal (Humaclottal megegyező gyógyszerforma és minőségi/mennyiségi összetétel) igény szerinti vagy profilaktikus kezelési séma szerint. A 61 közül konkrétan 34 beteg kapott igény szerinti kezelést, 5 standard profilaktikus kezelést (3 infúzió/hét), 15 módosított profilaktikus kezelést (2 infúzió/hét), míg 7 beteg a kezelési sémák különböző kombinációiban részesült. Egy a vérzések éves szintre vetített gyakoriságának értékelésére irányuló post-hoc vizsgálatban a csak igény szerinti EMOCLOT-kezelésben részesült betegeknél a gyakoriság 4,2 (342 epizód), a standard profilaxisban részesült betegeknél 7,5 (25 epizód) volt (az ebben a csoportban regisztrált összesen 25 vérzési epizódból 24 egy betegnél következett be; ezt a beteget az analízisből kizárva az éves szintre vetített vérzések gyakorisága 0,24-re csökkent), módosított profilaxist követően a gyakoriság 5,8 (92 epizód), a kezelési sémák különböző kombinációiban részesült betegeknél 5,9 (60 epizód) volt.

Farmakokinetika:

A termék injektálását követően a VIII-as faktor mennyiségének kb. kétharmada – háromnegyede a vérkeringésben marad. A VIII-as faktoraktivitás plazmában elért szintje az előrejelzett plazma VIII-as faktoraktivitás 80‑120%-a között változik. A plazma VIII-as faktoraktivitás kétfázisos, exponenciális módon csökken. A kezdeti fázisban az intravascularis kompartment és más testfolyadékok közötti megoszlás 3‑6 órás plazmaeliminációs felezési idővel történik. Az ezt követő lassúbb fázisban (amely feltehetőleg a VIII-as faktor fogyását tükrözi) a felezési idő 8‑20 óra, átlagban 12 óra. Ez megfelel a valódi biológiai felezési időnek. A VIII-as faktor in vivo hasznosulása 104,7% ± 18,4%. Gyermekek és serdülők Bár specifikus adatok nem érhetőek el gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan, a publikált farmakokinetikai vizsgálatok nem tártak fel jelentős különbségeket az ugyanabban a betegségben szenvedő felnőttek és gyermekek között.