Főoldal Hatóanyagok Készítmények Formulálás Kalkulátorok Dokumentumok Kereső
HATÓANYAGOK

Javallatok:

Az Icatibant Fresenius C1-észteráz-inhibitor-hiányos felnőttek, serdülők, illetve 2 éves vagy idősebb gyermekek örökletes angioödémája (hereditary angioedema, HAE) esetén kialakuló akut rohamok tüneti kezelésére javallott.

Ellenjavallatok:

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Adagolás:

Az Icatibant Fresenius-t egészségügyi szakember felügyelete mellett kell használni. Adagolás Felnőttek Az ajánlott adag felnőtteknél 30 mg Icatibant Fresenius egyetlen subcutan injekció formájában. Az esetek többségében egyetlen Icatibant Fresenius injekció elegendő a roham kezelésére. Elégtelen hatás vagy a tünetek ismételt megjelenése esetén 6 óra elteltével újabb Icatibant Fresenius injekció adható. Amennyiben a második injekció hatása elégtelen vagy a tünetek visszatérnek, újabb 6 óra elteltével egy harmadik Icatibant Fresenius injekciót lehet beadni. 24 órán belül nem lehet 3-nál több Icatibant Fresenius injekciót beadni. A klinikai vizsgálatokban nem alkalmaztak havi 8-nál több ikatibant injekciót. Gyermekek és serdülők A gyermekek és serdülők (2 és betöltött 18. életév közötti életkorúak) testtömeg szerinti ajánlott Icatibant Fresenius adagja az 1. táblázatban található. 1. táblázat: Adagolás gyermekeknél és serdülőknél
Testtömeg Dózis (Injekciós térfogat)
12–25 kg 10 mg (1,0 ml)
26–40 kg 15 mg (1,5 ml)
41–50 kg 20 mg (2,0 ml)
51–65 kg 25 mg (2,5 ml)
>65 kg 30 mg (3,0 ml)
A klinikai vizsgálatban nem alkalmaztak 1-nél több ikatibant injekciót HAE-rohamonként. 2 évesnél fiatalabb vagy legfeljebb 12 kg testtömegű gyermekek esetében nem adhatók adagolásra vonatkozó ajánlások, ugyanis a készítmény biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg ebben a gyermekgyógyászati csoportban. Idősek A 65 évesnél idősebb betegekre vonatkozóan korlátozottan állnak rendelkezésre információk. Kimutatták, hogy idős betegeknél nagyobb az ikatibant szisztémás expozíciója. Az Icatibant Fresenius biztonságossága szempontjából ennek jelentősége nem ismert (lásd 5.2 pont). Májkárosodás Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására. Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására. Az alkalmazás módja Az Icatibant Fresenius subcutan, lehetőleg hasi területen történő beadásra való. Az Icatibant Fresenius oldatos injekciót az alkalmazandó mennyiség miatt lassan kell beadni. Az Icatibant Fresenius fecskendők kizárólag egyszeri használatra valók. A használati útmutatót lásd a betegtájékoztatóban. Gondozó általi beadás/Öninjekciózás Az Icatibant Fresenius gondozó által történő beadásáról, illetve öninjekciózásáról kizárólag olyan orvos hozhat döntést, aki jártas az örökletes angioödéma diagnosztizálásában és kezelésében (lásd 4.4 pont). Felnőttek Az Icatibant Fresenius-t a beteg vagy a gondozó kizárólag azt követően adhatja be, hogy részesült egy egészségügyi szakember által tartott, a subcutan injekciózási technika elsajátítását célzó képzésben. 2 és betöltött 18. életév közötti serdülők Az Icatibant Fresenius-t a gondozó kizárólag azt követően adhatja be, hogy részesült egészségügyi szakember által tartott, a subcutan alkalmazásra vonatkozó képzésben.

Mellékhatások:

A biztonságossági profil összefoglalása A gyógyszer törzskönyvezéséhez felhasznált klinikai vizsgálatok során összesen 999 HAE-rohamot kezeltek egészségügyi dolgozó által subcutan adott 30 mg ikatibanttal. Egészségügyi dolgozók összesen 129 egészséges személynek és 236 HAE-ban szenvedő betegnek adtak 30 mg ikatibantot subcutan. Klinikai vizsgálatokban a subcutan alkalmazott ikatibanttal a kezelt betegek majdnem mindegyikénél megfigyeltek az injekció helyén kialakuló reakciót (amelyet bőrirritáció, duzzanat, fájdalom, viszketés, bőrpirosság, égető érzés jellemez). Ezek a reakciók általában enyhék vagy közepesen súlyosak és átmenetiek voltak, és további beavatkozás nélkül elmúltak. A mellékhatások táblázatos felsorolása A 2. táblázatban felsorolt mellékhatások gyakoriságát az alábbi megegyezés szerint határozták meg: Nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 és < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 és < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 és < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A forgalomba hozatal után tapasztalt összes mellékhatást dőlt betűvel tüntettük fel. 2. táblázat: Az ikatibant alkalmazása mellett jelentett mellékhatások
Szervrendszer Gyakoriság
Nagyon gyakori Gyakori Nem ismert
Idegrendszeri betegségek és tünetek szédülés, fejfájás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hányinger
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei kiütés, erythema, viszketés urticaria
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók injekciók helyének reakció* pyrexia
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei emelkedett transzaminázszint
*Suffusio az injekció helyén, haematoma az injekció helyén, injekció helyén égő érzés, erythema az injekció helyén, érzéscsökkenés az injekció helyén, irritatio az injekció helyén, zsibbadtság az injekció helyén, ödéma az injekció helyén, fájdalom az injekció helyén, nyomásérzés az injekció helyén, pruritus az injekció helyén, duzzanat az injekció helyén, injekció helye körüli urticaria és melegség az injekció helyén. Gyermekek és serdülők 32 örökletes angioödémában szenvedő gyermekgyógyászati beteget (8, 2 és betöltött 12. életév közötti gyermeket, és 24, 12 és betöltött 18. életév közötti serdülőt) kezeltek ikatibanttal klinikai vizsgálatok keretében. 31 beteg egyetlen ikatibant adagot kapott, 1 (serdülőkorú) beteg pedig két HAE-roham miatt kapott ikatibantot (összesen két adagot). Az ikatibant subcutan injekció formájában alkalmazták 0,4 mg/ttkg-os dózisban, de legfeljebb 30 mg-os maximális adagban. A subcutan ikatibanttal kezelt gyermekgyógyászati betegek többsége az injekció beadásának helyén keletkező reakciókat, így például erythemát, duzzanatot, égő érzést, bőrfájdalmat és -viszketést/pruritust tapasztalt. Ezek a mellékhatások enyhék és közepesen súlyosak voltak, és megegyeztek a felnőtteknél tapasztalt reakciókkal. Két gyermekgyógyászati betegnél alakultak ki súlyosnak ítélt reakciók az injekcióbeadás helyén, amelyeket 6 órán belül sikerült teljesen megszüntetni. A reakciók a következők voltak: erythema, duzzanat, égő érzés és meleg érzet. A klinikai vizsgálatok alatt a nemi hormonok szintjét érintő klinikailag szignifikáns változás nem volt megfigyelhető. A kiemelt mellékhatások ismertetése Immunogenitás A kontrollos III. fázisú vizsgálatok során felnőtteknél végzett ismételt kezelések alkalmával ritka esetekben az ikatibant elleni antitestek átmeneti pozitivitását észlelték. A hatásosság minden betegnél továbbra is fennállt. Az ikatibant elleni antitestek ikatibant kezelés előtti és utáni vizsgálata egy ikatibanttal kezelt beteg esetében adott pozitív eredményt. Ezt a beteget 5 hónapon át követték, és a további minták negatívak voltak az ikatibant elleni antitestekre. Ikatibanttal kapcsolatban túlérzékenységről és anaphylaxiás reakcióról nem számoltak be. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:

Nem várhatók a CYP450-nel kapcsolatos farmakokinetikai gyógyszerkölcsönhatások (lásd 5.2 pont). Ikatibant és az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók együttes alkalmazását nem vizsgálták. Az ACE-gátlók az örökletes angioödémában szenvedő betegek esetében a bradikinin szintjének lehetséges emelkedése miatt ellenjavalltak. Gyermekek és serdülők Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Figyelmeztetések:

Gégeödémás rohamok Azokat a betegeket, akiknél gégeödémás rohamok jelentkeznek, az injekció beadását követően a megfelelő egészségügyi intézményben kell kezelni, amíg az orvos megítélése szerint biztonságosan haza nem bocsáthatók. Ischaemiás szívbetegség Ischaemiás körülmények között a 2-es típusú bradikininreceptor-antagonista hatás miatt elméletileg romolhat a szívfunkció, és a koszorúerekben csökkenhet a véráramlás. Ezért körültekintően kell eljárni, ha az Icatibant Fresenius-t akut ischaemiás szívbetegségben vagy instabil angina pectorisban szenvedő betegeknek adják (lásd 5.3 pont). Stroke Bár bizonyítékok támasztják alá a B2-receptor-blokád jótékony hatását közvetlenül a stroke-ot követően, elméletileg lehetséges, hogy az ikatibant gyengítheti a bradikinin pozitív, késői fázisú neuroprotektív hatásait. Ennek megfelelően körültekintően kell eljárni, ha az Icatibant Fresenius-t a stroke-ot követő hetekben adják be a betegeknek. Gondozó általi beadás/Öninjekciózás Azoknál a betegeknél, akik korábban soha nem kaptak Icatibant Fresenius-t, az első kezelést egészségügyi intézményben vagy orvosi irányítás alatt kell alkalmazni. Ha az öninjekciózás vagy gondozó által történő beadás után a tünetek nem enyhülnek megfelelően vagy kiújulnak, a betegnek vagy a gondozónak ajánlott orvosi tanácsot kérnie. Felnőtteknél egyazon roham esetén esetlegesen szükségessé váló következő dózisokat egészségügyi intézményben kell beadni (lásd 4.2 pont). Serdülőknél és gyermekeknél egyazon roham esetén történő további adagok beadására vonatkozóan nincsenek adatok. Azoknak a betegeknek, akiknél gégeödémás rohamok jelentkeznek, ajánlott orvosi tanácsot kérniük, és az injekció otthoni beadását követően is egészségügyi intézményben felügyelet alatt maradniuk. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél és serdülőknél korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre egynél több HAE-roham esetén alkalmazott ikatibant kezeléssel kapcsolatosan. A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Terhesség és szoptatás:

Terhesség Az ikatibanttal kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatokon végzett vizsgálatok szerint hatással van a méhen belüli beágyazódásra és a szülésre (lásd 5.3 pont), de az emberre vonatkozó potenciális veszély nem ismert. Az Icatibant Fresenius csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha az alkalmazásával járó potenciális előny indokolja a magzatot érő potenciális kockázatot (pl. potenciálisan életveszélyes, gégeödémával járó rohamok kezelésére). Szoptatás Az ikatibant szoptató patkányoknál az anyaállat vérében mérthez hasonló koncentrációban kiválasztódik a tejbe. A patkánykölykök születés utáni fejlődését illetően semmilyen hatás nem volt kimutatható. Nem ismert, hogy az ikatibant kiválasztódik-e az emberi anyatejbe, de ajánlott, hogy az ikatibant kezelést igénylő szoptató nők a kezelést követő 12 órában ne szoptassanak. Termékenység Az ikatibant ismételt alkalmazása mind patkányoknál, mind kutyáknál hatást gyakorolt a reprodukciós szervekre. Az ikatibantnak nem volt semmilyen hatása hím egér és patkány termékenységére (lásd 5.3 pont). Egy vizsgálat során, amelyben 39 egészséges felnőtt férfit és nőt kezeltek összesen 9 adaggal, amelyet minden 3. napon, naponta 3-szor, 6 óránként adott 30 mg-os adag formájában alkalmaztak, sem a nőknél, sem a férfiaknál nem észleltek a kiindulási szintekhez viszonyított, klinikailag jelentős változást a nemi hormonok bazális vagy GnRH-stimulált koncentrációjában. Az ikatibant nők esetében nem gyakorolt jelentős hatást sem a luteális fázis során mért progeszteronszintre, sem a luteális funkcióra, illetve a menstruációs ciklus hosszára, férfiaknál pedig nem befolyásolta jelentősen a spermiumok számát, motilitását vagy morfológiáját. Nem valószínű, hogy a vizsgálat során alkalmazott adagolási rendet klinikai körülmények között is alkalmaznák.

Túladagolás:

A túladagolással kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai információk. Egy 3,2 mg/ttkg-os intravénás adag (a terápiás adagnak körülbelül 8-szorosa) múló bőrpírt, viszketést, kipirulást vagy alacsony vérnyomást okozott egészséges résztvevőknél. Terápiás beavatkozásra nem volt szükség.

Farmakodinámia:

Farmakoterápiás csoport: egyéb hematológiai szerek és örökletes angioödéma kezelésére szolgáló szerek, ATC kód: B06AC02. Hatásmechanizmus A HAE (egy autoszomális domináns betegség) oka a C1-észteráz-gátló hiánya vagy működési zavara. A HAE-rohamokat a klinikai tünetek kialakulásában kulcsszerepet játszó mediátornak, a bradikininnek a fokozott felszabadulása kíséri. A HAE subcutan és/vagy submucosalis oedemával járó, időszakonként kialakuló rohamok formájában jelentkezik, amelyek a felső légutakat, a bőrt és az emésztőrendszert érintik. Egy roham rendszerint 2–5 napig tart. Az ikatibant a 2-es típusú bradikinin-receptor (B2) szelektív kompetitív antagonistája. A bradikininhez hasonló szerkezetű szintetikus dekapeptid, de 5, nem proteinogén aminosavat tartalmaz. HAE esetén a magasabb bradikinin-koncentráció a klinikai tünetek kialakulásának fő mediátora. Farmakodinámiás hatások Egészséges, fiatal vizsgálati résztvevőknek 4 órán keresztül 0,8 mg/ttkg adagot, illetve 1,5 mg/ttkg/nap vagy 3 napig 0,15 mg/ttkg/nap adagot adtak be, és nem alakult ki a bradikinin által indukált hypotonia, vasodilatatio és reflex tachycardia. Az ikatibant kompetitív antagonistának bizonyult, amikor a bradikinin provokációs adagját 4-szeresére emelték. Klinikai hatásosság és biztonságosság A hatásosságra vonatkozó adatok egy kezdeti, nyílt, II. fázisú vizsgálatból és három kontrollos, III. fázisú vizsgálatból származnak. A III. fázisú klinikai vizsgálatok (FAST-1 és FAST-2) randomizált, kettős vak, kontrollos vizsgálatok voltak, és elrendezésük – a komparátort leszámítva (az egyikben orális tranexámsav volt az összehasonlító készítmény, a másik pedig placebokontrollos volt) – megegyezett. Összesen 130 beteget randomizáltak a 30 mg-os adagban adott ikatibanttal (63 beteg) vagy az összehasonlító készítménnyel végzett kezelésre (tranexámsav, 38 beteg, vagy placebo, 29 beteg). Az ezt követő HAE-epizódokat a vizsgálat nyílt meghosszabbításában kezelték. A gégében kialakuló angioödéma tüneteit mutató betegek nyílt elrendezésben kaptak ikatibant kezelést. A III. fázisú vizsgálatokban az elsődleges hatásossági végpont a tünetek enyhülésének bekövetkezéséig eltelt idő volt, amelyet vizuális analóg skála (VAS) használatával mértek. A vizsgálatok hatásossági eredményeit a 3. táblázat mutatja. A FAST-3 randomizált, placebokontrollos, párhuzamos csoportos vizsgálat volt, melyben 98 felnőtt beteg vett részt, akiknek a medián életkora 36 év volt. A betegeket subcutan injekcióban adott 30 mg ikatibant vagy placebo alkalmazására randomizálták. A vizsgálat betegeinek egy alcsoportja akut HAE-rohamokat tapasztalt androgének, antifibrinolitikus szerek, illetve C1-gátlók alkalmazása során. Az elsődleges végpont a tünetek enyhülésének kezdetéig eltelt idő volt, amelyet egy 3 tételes – a bőrduzzanat, a bőrfájdalom és a hasi fájdalom értékeléséből álló – összetett vizuális analóg pontszám (VAS-3) alapján mértek. A 4. táblázat a FAST-3 vizsgálat hatásossági eredményeit mutatja be. Az ikatibanttal kezelt betegeknél mindegyik vizsgálatban hamarabb következett be a tünetek enyhülése (2,0, 2,5, illetve 2,0 óra elteltével) a tranexámsavhoz (12,0 óra) és a placebóhoz (4,6 és 19,8 óra) képest. Az ikatibant kezelés hatását a másodlagos hatásossági végpontok is megerősítették. Ezen kontrollos, III. fázisú vizsgálatok integrált elemzésében a tünetek enyhülésének kezdetéig eltelt idő, valamint a tünetek elsődleges enyhülésének kezdetéig eltelt idő hasonló volt, tekintet nélkül a korcsoportra, a nemre, a rasszra, a testtömegre, valamint attól függetlenül, hogy a beteg alkalmazott-e androgéneket vagy antifibrinolitikus szereket. A kontrollos, III. fázisú vizsgálatok során az ismételt rohamok esetében is konzisztens volt a terápiás válasz. Összesen 237 beteget kezeltek 1386, 30 mg-os ikatibant dózissal, 1278 akut HAE-roham miatt. Az első 15, ikatibanttal kezelt roham (1114 dózis 1030 rohamra) esetén a tünetek enyhülésének kezdetéig eltelt középidő a rohamok esetében hasonló (2,0–2,5 óra) volt. E HAE-rohamok 92,4%-át az ikatibant egyszeri dózisával kezelték. 3. táblázat A FAST-1 és FAST-2 vizsgálat hatásossági eredményei
Az ikatibantot tranexámsavval/placebóval összehasonlító, kontrollos klinikai vizsgálat:
A hatásossággal kapcsolatos eredmények
FAST-2 FAST-1
ikatibant tranexámsav ikatibant placebo
A betegek száma a kezelni kívánt populációban 36 38 A betegek száma a kezelni kívánt populációban 27 29
VAS kiindulási érték (mm) 63,7 61,5 VAS kiindulási érték (mm) 69,3 67,7
Változás a kiindulási értékhez képest 4 óra múlva -41,6 -14,6 Változás a kiindulási értékhez képest 4 óra múlva -44,8 -23,5
Kezelések közötti különbség (95% CI, p-érték) -27,8 (-39,4, -16,2) p < 0,001 Kezelések közötti különbség (95% CI, p-érték) -23,3 (-37,1, -9,4) p = 0,002
Változás a kiindulási értékhez képest 12 óra múlva -54,0 -30,3 Változás a kiindulási értékhez képest 12 óra múlva -54,2 -42,4
Kezelések közötti különbség (95% CI, p-érték) -24,1 (-33,6, -14,6) p < 0,001 Kezelések közötti különbség (95% CI, p-érték) -15,2 (-28,6, -1,7) p = 0,028
A tünetek enyhülésének bekövetkezéséig eltelt idő mediánja (óra) A tünetek enyhülésének bekövetkezéséig eltelt idő mediánja (óra)
Összes epizód
(n = 74)
2,0 12,0 Összes epizód
(n = 56)
2,5 4,6
Válaszarány (%, CI) a kezelés megkezdése után 4 órával) Válaszarány (%, CI) a kezelés megkezdése után 4 órával)
Összes epizód
(n = 74)
80,0 (63,1, 91,6) 30,6 (16,3,48,1) Összes epizód
(n = 56)
66,7 (46,0, 83,5) 46,4 (27,5, 66,1)
A tünetek enyhülésének bekövetkezéséig eltelt idő mediánja: összes tünet (óra): Hasi fájdalom
Duzzanat a bőrön
Fájdalom a bőrben
1,6 2,6 1,5 3,5 18,1 12,0 A tünetek enyhülésének bekövetkezéséig eltelt idő mediánja: összes tünet (óra): Hasi fájdalom
Duzzanat a bőrön
Fájdalom a bőrben
2,0 3,1 1,6 3,3 10,2 9,0
A tünetek közel teljes megszűnéséig eltelt idő mediánja (óra) A tünetek közel teljes megszűnéséig eltelt idő mediánja (óra)
Összes epizód
(n = 74)
10,0 51,0 Összes epizód
(n = 56)
8,5 19,4
A tünetek megszűnéséig eltelt idő mediánja, a beteg szerint (óra) A tünetek megszűnéséig eltelt idő mediánja, a beteg szerint (óra)
Összes epizód
(n = 74)
0,8 7,9 Összes epizód
(n = 56)
0,8 16,9
A beteg állapotának általános javulásáig eltelt idő mediánja, az orvos szerint (óra) A beteg állapotának általános javulásáig eltelt idő mediánja, az orvos szerint (óra)
Összes epizód
(n = 74)
1,5 6,9 Összes epizód
(n = 56)
1,0 5,7
4. táblázat: A FAST-3 vizsgálat hatásossági eredményei
Hatásossági eredmények: FAST-3; kontrollos fázis -- a kezelésbe bevont (ITT) populáció
Végpont Statisztika Icatibant Placebo p-érték
(n = 43) (n = 45)
Elsődleges végpont
A tünetek enyhülésének kezdetéig eltelt idő --Összetett VAS (óra) Medián 2,0 19,8 < 0,001
Egyéb végpontok
A tünetek elsődleges enyhülésének kezdetéig eltelt idő (óra) Medián 1,5 18,5 < 0,001
Az összetett VAS-pontszámban a kezelés után 2 órával bekövetkezett változás Átlag -19,74 -7,49 < 0,001
A vizsgált személy által értékelt összetett tünetpontszámban 2 óra elteltével bekövetkezett változás Átlag -0,53 -0,22 < 0,001
A vizsgáló által értékelt összetett tünetpontszámban 2 óra elteltével bekövetkezett változás Átlag -0,44 -0,19 < 0,001
A tünetek közel teljes enyhüléséig eltelt idő (óra) Medián 8,0 36,0 0,012
A tünetek kezdeti javulásáig eltelt idő a vizsgált személy értékelése szerint (óra) Medián 0,8 3,5 < 0,001
A VAS-skála alapján meghatározott tünetek kezdeti javulásáig eltelt idő a vizsgáló értékelése szerint (óra) Medián 0,8 3,4 < 0,001
Ezekben a kontrollos, III. fázisú vizsgálatokban összesen 66 beteget kezeltek gégét érintő HAE-roham miatt. Az eredmények a nem gégét érintő HAE-rohamokat tapasztaló betegeknél is hasonlók voltak a tünetek enyhülésének kezdetéig eltelt idő szempontjából. Gyermekek és serdülők Nyílt elrendezésű, nem randomizált, egykaros klinikai vizsgálatot (HGT-FIR-086) végeztek összesen 32 beteggel. Az összes beteg kapott legalább egy adag (0,4 mg/ttkg, de legfeljebb 30 mg) ikatibantot, és a betegek többségét minimálisan 6 hónapig utánkövették. 11 beteg prepubertás korú, 21 beteg pedig pubertás- vagy posztpubertás korú volt. A hatásossági populáció a HAE-rohama miatt ikatibanttal kezelt 22 betegből állt (11 prepubertás korú és 11 pubertás- vagy posztpubertás korú). Az elsődleges hatásossági végpont a tünetek enyhüléséig eltelt idő (TOSR, time to onset of symptom relief) volt, amelyet összetett, vizsgálatvezető által jelentett tüneti pontszám segítségével határoztak meg. A tünetek enyhüléséig eltelt idő meghatározása: a tünetek 20%-os javulásáig eltelt, órákban kifejezett idő. Összességében, a tünetek enyhüléséig eltelt medián idő 1,0 óra volt (95%-os konfidenciaintervallum: 1,0–1,1 óra). A kezelés után 1 órával a betegek mintegy 50%-a, 2 órával utána pedig a betegek körülbelül 90%-a tapasztalta a tünetek enyhülését. Összességében, a tünetek minimális szintre történő csökkenéséig eltelt medián idő (a kezelés utáni legkorábbi időpont, amikor az összes tünet enyhe fokú volt vagy megszűnt) 1,1 óra volt (95%-os konfidenciaintervallum: 1,0–2,0 óra).

Farmakokinetika:

Az ikatibant farmakokinetikáját az egészséges önkénteseknél és betegeknél intravénás és subcutan bejuttatási módot egyaránt alkalmazó vizsgálatok segítségével jellemezték. Az ikatibant farmakokinetikai profilja a HAE-betegek esetében hasonló az egészséges önkénteseknél megfigyelthez. Felszívódás Subcutan beadást követően az ikatibant abszolút biológiai hasznosulása 97%. A legnagyobb koncentráció kialakulásáig eltelt idő körülbelül 30 perc. Eloszlás Az ikatibant eloszlási térfogata (Vss) körülbelül 20–25 l. A plazmafehérjékhez 44%-ban kötődik. Elimináció Az ikatibant főként metabolizáció útján eliminálódik, az adag kevesebb mint 10%-a ürül a vizelettel változatlan formában. A clearance körülbelül 15–20 l/h, és az adagtól független. A terminális plazma felezési idő körülbelül 1–2 óra. Biotranszformáció Az ikatibantot a proteolitikus enzimek jelentős mértékben inaktív anyagcseretermékekké metabolizálják, amelyek elsősorban a vizelettel választódnak ki. In vitro vizsgálatok megerősítették, hogy az ikatibant nem oxidatív metabolikus úton bomlik le, nem gátolja a fő citokróm P450 (CYP) izoenzimeket (CYP 1A2, 2A6, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4), és nem indukálja a CYP 1A2-t, sem a CYP 3A4-et. Különleges betegcsoportok Idősek Az adatok szerint korhoz kapcsolódó csökkenés figyelhető meg a clearance szempontjából, ami körülbelül 50–60%-kal magasabb expozíciót jelent az idős betegeknél (75–80 év) a 40 éves betegekkel összehasonlítva. Nem Az adatok arra utalnak, hogy a testtömeg szerinti korrekciót követően a kiürülés tekintetében nincs különbség a férfiak és nők között. Máj- és vesekárosodás Korlátozott adatok utalnak arra, hogy az ikatibant-expozíciót a máj- vagy vesekárosodás nem befolyásolja. Rassz Az egyes rasszokban előforduló hatásokkal kapcsolatos információk korlátozottak. A rendelkezésre álló expozíciós adatok szerint a clearance tekintetében nincs különbség a nem fehérbőrű (n = 40) és fehérbőrű (n = 132) alanyok között. Gyermekek és serdülők A HGT-FIR-086 vizsgálatban meghatározták az ikatibant farmakokinetikáját gyermekgyógyászati betegeknél (lásd 5.1 pont). Egyszeri subcutan alkalmazást (0,4 mg/ttkg, legfeljebb 30 mg) követően a maximális koncentráció eléréséig eltelt idő körülbelül 30 perc, a terminális felezési idő pedig körülbelül 2 óra. Az ikatibant expozíció tekintetében nem figyeltek meg különbséget a rohamon áteső és a rohammentes örökletes angioödémás betegek között. A felnőttektől és gyermekgyógyászati betegektől származó adatokat egyaránt felhasználó populációs farmakokinetikai modellezés kimutatta, hogy az ikatibant clearance-e a testtömegtől függ, és a gyermekgyógyászati HAE-populációban alacsonyabb testtömeg mellett alacsonyabb clearance értékeket mértek. Testtömeg-tartomány szerinti adagoláson alapuló modellezés szerint a gyermekgyógyászati HAE-populációban (lásd 4.2 pont) várható ikatibant expozíció alacsonyabb a HAE-ben szenvedő felnőtt betegekben végzett vizsgálatok során megfigyeltnél.