A haemodinamikai perfúzió javítása különböző - az alábbi okokkal összefüggő - shock állapotokban: cardiogen shock (pl. akut szívizominfarktus okozta szívelégtelenség), hypovolaemiás shock (ha a folyadékpótlás nem állítja helyre a haemodinamikai egyensúlyt), szívsebészeti és egyéb sebészeti beavatkozások (postoperativ shock), endotoxikus septikaemia (septikus shock), anafilaxiás shock. Imminens shock (prae-shock), súlyos hypotensio, fenyegető veseelégtelenség.

A készítmény bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység. Hyperthyreosis. Phaeochromocytoma. Kezeletlen tachyarrhythmia vagy kamrafibrilláció. Szűk zugú glaucoma. Prostatahypertrophia vizeletretencióval.

Felnőtteknek: Az adagolást egyénileg kell beállítani az állapot súlyosságának, valamint a beteg kezelésre adott válaszának megfelelően. Az alábbi adagok általános útmutatásul szolgálnak: Alacsony adagok tartománya (pl. belgyógyászati intenzív és nefrológiai indikációk): 1,5-3,5 mcg/ttkg/min. Közepes adagok tartománya (pl. sebészeti intenzív indikációk): 4-10 mcg/ttkg/min. Magas adagok tartománya (pl. szeptikus shock): 10,5-50 mcg/ttkg/min. Az infúziós rátát úgy kell beállítani, hogy a beteg részéről optimális reakciót kapjunk. A betegek többségénél elegendő a 20 mcg/ttkg/min alatti dopamin adag. Inotrop és diuretikus hatás eléréséhez a javasolt adag 100-250 mcg/min. A diuresis maximuma kb. 250 mcg/min adagnál jelentkezik és tág dózistartományban (1200 mcg/min-ig) állandó marad, de további dózisemelésnél újra csökken. A vérnyomásra gyakorolt hatás eléréséhez az adag emelhető kb. 500 mcg/min-re vagy még a fölé is, vagy pedig változatlan dopamin adagolás mellett kiegészítésként norepinefrint kell adni. Függetlenül az alkalmazott dózistól, amennyiben jelentős pulzusszám-emelkedés vagy arritmia jelentkezne, a további dózisemelés kontraindikált. Gyermekkor: A kezelést alacsony adaggal kell kezdeni és az adagot lassan szabad csak emelni. A szokásos fenntartó adag gyermekeknél 4-6 mcg/ttkg/min. A kezelés időtartama felnőtteknél és gyermekeknél: Az infúzió időtartamát az esetek egyedi körülményei határozzák meg; pozitív tapasztalatok állnak rendelkezésre 28 napos infúziós kezelés esetén is. A kezelés végén a dopamin infúziót nem szabad hirtelen megszakítani, csak fokozatosan szabad leállítani azt.

Egyes esetekben enyhe émelygés, hányás, fejfájás, nyugtalanság, szorongás, ujjremegés, anginás panaszok, palpitáció és vérnyomás-emelkedés léphet fel. Ritkán előfordulhat myocardialis ischaemia. Ritkán tapasztaltak vezetési zavarokat, bradycardiát, a QRS komplexum kiszélesedését, hypertensiot, azotaemiát, piloerectiót. Fennáll az a kockázat, hogy a dopamin-kezelés cardialis arritmiát (sinus-tachycardia, supraventricularis és ventricularis arritmia) indukál és a bal kamrai végdiasztolés nyomás fokozott emelkedését váltja ki (főként magasabb dózisoknál). Alacsony adagoknál a dopamin ritkán hypotensiot idézhet elő, amit általában korrigálni lehet az infúziós ráta növelésével. Dopamin-infúzió során tapasztaltak polyuriát, ezért a vizeletelválasztást figyelemmel kell kísérni. Igen ritkán fordul elő, hogy a dopamin-infúzió bőrnekrózist és gangrénát okoz. A véletlenül paravénásan adott infúzió a lágy szövetek nekrózisához vezethet. Splanchnikus területen végzett műtétek után, vagy vérzékenységi hajlam esetén a gastrointestinalis vérzés veszélye növekedhet a keringés splanchnikus területre való esetleges eltolódása miatt.

Óvatosan adható együtt: Arritmogén hatása miatt a dopamint különleges óvatossággal szabad csak alkalmazni olyan betegeknél, akikkel altatásnál ciklopropánt vagy halogénezett szénhidrogént inhaláltattak. Az aktuálisan vagy a dopamin-kezelést megelőző két hétben MAO-gátlókkal kezelt betegeknél a szokásosnál lényegesen kisebb dopamin adagot kell alkalmazni. A kezdő adag a szokásos dózisnak 1/10-e legyen csak. Diuretikumokkal való egyidejű alkalmazás fokozza a dopamin hatását. Béta-blokkoló gyógyszerkészítmények (pl. propranolol, metoprolol) antagonizálják a dopamin kardialis hatásait. Guanetidinnel együtt való alkalmazás erősíti a dopamin szimpatomimetikus hatását. Dobutamin és dopamin egyidejű alkalmazásakor jelentősebb vérnyomás-emelkedés is bekövetkezhet, ugyanakkor a kamrai töltőnyomás csökken vagy változatlan marad. Együttadása kerülendő: A dopamin anyarozs-alkaloidokkal való kombinálása gangrénaveszéllyel járó maximális perifériás érszűkülethez vezethet. A dopaminnak triciklikus antidepresszívumokkal vagy fenitoinnal való együttes alkalmazása esetén hypotensio és bradycardia léphet fel.

A hypovolaemiát a dopaminkezelés előtt kell korrigálni. Mivel a dopamin hatással van az AV vezetésre, olyan betegeket, akiknek pitvarfibrillációjuk van gyors kamrai válasszal, a dopaminterápia megkezdése előtt digitalisszal kell a terápiára előkészíteni. Az infúziós rátát a beteg állapotának változásaihoz kell állandóan igazítani, emellett figyelemmel kell kísérni a vizeletelválasztás, a perctérfogat és a vérnyomás alakulását. Ha már a szívműködés és a vérnyomás stabilizálódott, szükségessé válhat a dopaminadag csökkentése az optimális vizeletelválasztás elérése céljából. Ha váratlanul megemelkedne a diasztolés vérnyomás és csökkenne a vizeletelválasztás vagy aritmia lépne fel, csökkenteni kell a dopamin adagját. A dopamininfúziót lehetőség szerint nagy vénába kell bekötni az extravasatio kockázatának csökkentése érdekében. A véletlenül paravénásan adott infúzió a lágy szövetek nekrózisához vezethet. Extravasatio esetén az érintett terület fentolaminnal való infiltrálása megelőzheti a szövetelhalást. Általános elővigyázatossági szabály, hogy – tekintettel a szer farmakológiai sajátosságaira – kerülni kell annak intraarteriális infúzió vagy bolus injekció formájában való alkalmazását. Bőrnekrózishoz vagy gangréna kialakulásához vezető súlyos vasoconstrictio is előfordulhat, különösen olyan betegek esetében, akiknél az anamnézisben a perifériás erek okklúziója és/vagy disseminált intravascularis coagulatio (DIC) szerepel. Az ilyen betegeket állandó megfigyelés alatt kell tartani és perifériás ischaemia tüneteinek fellépése esetén a dopamininfúziót azonnal le kell állítani. Mivel nem ismert a dopamin hatása a károsodott vese-, ill. májfunkcióra, ilyen esetekben tanácsos a beteg szoros monitorozása. Kómás betegeknél ügyelni kell a légutak szabadon tartására.

A dopamin pozitív inotrop hatású katekolamin, hatásspektruma dózisfüggő. Alacsony adagok esetén tágítja a vese és a mesenterium ereit. A dopamin növeli a verőtérfogatot és a perctérfogatot a szívizom kontraktilitásának fokozása révén, növeli a coronariás, a cerebralis és a mesenterikus vérátáramlást, fokozza a vese perfusióját, a diuresist és a nátrium- és káliumkiválasztást a specifikus dopaminerg receptorok stimulálása révén (a vizelet ozmolalitása általában nem csökken), alacsony adagban (1,5-3,5 mcg/ttkg/min) csökkenti vagy változatlanul hagyja a perifériás rezisztenciát, magas adagban (10 mcg/ttkg/min fölött) fokozza a perifériás ellenállást.

Intravénás alkalmazást követően a dopamin felezési ideje kevesebb, mint 5 perc. A dopamin inaktív metabolitokká bomlik a májban, a vesében és a plazmában; 85 %-a a vizelettel választódik ki 24 órán belül.