A NeoRecormon javallott: - Krónikus veseelégtelenséghez társuló,tünetekkel együttjáró anaemia kezelése felnőttek és gyermekek esetében. - Anaemia megelőzése 750 – 1500 g születési súlyú és 34 hetesnél fiatalabb gesztációs korú koraszülöttekben. - Tünetekkel együttjáró anaemia kezelése nem-myeloid daganatos, kemoterápiás kezelésben részesülő felnőtt betegeknél. - A betegek autológ vérhozamának növelésére egy véradást megelőző program keretében. Ez utóbbi indikációban történő alkalmazásánál figyelembe kell venni a thromboemboliás történések fokozott kockázatát. A kezelést csak mérsékelt anaemiában szenvedő betegek kaphatják (Hb 10-13 g/dl [6,21 – 8,07 mmol/l] és nincs vashiány) ha a vérkonzerváló eljárások nem elérhetők vagy elégtelenek, amikor a tervezett vagy elektív műtét nagy volumenű vér adását igényli (négy vagy több egység nőknél, öt vagy több egység férfiaknál). Lásd 5.1 pont.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Nem megfelelően beállított hipertónia. Az autológ vérhozam növelésére történő javallatban: szívinfarktus vagy stroke a kezelés megkezdése előtti egy hónapban, instabil angina pectoris, mélyvénás trombózis fokozott kockázata, mint pl. vénás thromboemboliás betegség az anamnézisben.

A NeoRecormon-nal történő kezelést a javallatokban jártas orvosnak kell megkezdenie. Minthogy elszórt esetekben anafilaktoid reakciót észleltek, az első adagot célszerű orvosi felügyelet mellett beadni. Adagolás Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel együttjáró anaemia kezelése felnőttek és gyermekek esetében Az anaemia tünetei és következményei különbözőek lehetnek a kortól, nemtől és az összes betegségtehertől függően; az adott beteg esetében ezért egy orvosi vélemény szükséges a betegség klinikai lefolyásáról és a beteg állapotáról. A NeoRecormon subcutan vagy intravénásan alkalmazandó a hemoglobinszint növelésére, nem meghaladva a 12 g/dl (7,5 mmol/l) értéket. A subcutan alkalmazás – a nem hemodializált betegeknél –, a perifériás vénák punkciójának elkerülése érdekében előnyösebb. Intravénás adás esetén az oldatot kb. 2 perc alatt kell beadni, pl. hemodializált betegeknek az arterio-venosus fisztulán keresztül a dialízis végén. A hemoglobinszint betegekben észlelt variabilitása miatt az egyes hemoglobin értékek esetenként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt értéknél. A hemoglobin-variabilitást az adagolás módosításával kell kezelni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin célérték a 10 g/dl (6,2 mmol/l) – 12 g/dl (7,5 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl (7,5 mmol/l)-nél magasabb hemoglobinszint tartós fennállása kerülendő; a 12 g/dl (7,5 mmol/l)-t meghaladó hemoglobin értékek esetében a megfelelő adagolásmódosításra vonatkozó útmutatást lásd lent. A négy hét alatt bekövetkező, 2 g/dl-nél (1,25 mmol/l) nagyobb hemoglobinszint-növekedés kerülendő. Amennyiben ez mégis előfordul, dózismódosítást kell végezni a következők szerint. Ha a hemoglobinszint-növekedés mértéke nagyobb mint havi 2 g/dl (1,25 mmol/l), vagy ha a hemoglobinszint emelkedik és megközelíti a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket, az adagot kb. 25%-kal csökkenteni kell. Ha a hemoglobinszint tovább emelkedik, a kezelést meg kell szakítani mindaddig, amíg a hemoglobinszint csökenni nem kezd, ekkor a kezelést az előző adagnál kb. 25%-kal kisebb dózissal újra kell kezdeni. A betegeket gondosan monitorozni kell annak biztosítására, hogy a legalacsonyabb olyan hatásos NeoRecormon adagot kapják, amely az anaemia tüneteit még megfelelő mértékben kezeli, miközben a hemoglobin-koncentrációt 12 g/dl-es (7,45 mmol/l), vagy ez alatti szinten tarjta. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében a NeoRecormon dózisának emelésekor óvatosan kell eljárni. Azoknál a betegeknél, akiknél a NeoRecormon-ra adott hemoglobin válaszreakció gyenge, a gyenge válaszreakció alternatív magyarázatait is mérlegelni kell (lásd. 4.4 és 5.1 pont). Hipertenzió, vagy cardiovascularis, cerebrovascularis, vagy perifériás ér betegségek fennállása esetén a hemoglobin heti emelése és a kívánatos hemoglobin érték egyedileg határozandó meg a klinikai kép figyelembe vételével. A NeoRecormon-nal történő kezelésnek két fázisa van: 1. Korrekciós fázis - Subcutan adagolás: A kezdő adag 3 x 20 NE/ttkg hetente. Az adag négy hetente 3 x 20 NE/ttkg/hét adaggal emelhető, ha Hb nem kellő mértékben nő (heti 0,25 g/dl alatt marad). A heti adag napokra is felosztható. - Intravénás adagolás: A kezdő adag 3 x 40 NE/ttkg hetente. Az adag 4 hét múlva - heti 3 x 80 NE/ttkg -ra emelhető, és ha további emelésre van szükség, az adag heti 3 x 20 NE/ttkg-mal emelhető havonta. Akár subcutan, akár intravénás adagoláskor a maximális adag ne haladja meg a heti 720 NE/ttkg mennyiséget. 2. Fenntartó fázis Ahhoz, hogy a Hb értéket a 10 és 12 g/dl közötti tartományban tartsuk, az adagot először az előzőleg adott adag felére kell csökkenteni, majd a beteg reakciójától függően egyedileg egy-két hetenként kell változtatni a fenntartó adag eléréséig. Subcutan beadás esetén a heti adag beadható hetente 1 injekcióval, vagy heti 3 vagy 7 részre elosztva. Azok a betegek, akiknek állapota stabil a heti egyszeri adagolás esetében, átállíthatók kéthetente egyszer történő adagolásra. Ebben az esetben szükséges lehet a dózis növelése. Klinikai tapasztalatok szerint gyermekek esetében általában minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb NeoRecormon adagok szükségesek. Mivel az egyedi reakció nem kiszámítható, az ajánlott adagolási sémát célszerű alkalmazni. A NeoRecormon-nal történő kezelés általában tartós kezelést jelent, azonban szükség esetén bármikor megszakítható. A heti egyszeri beadással kapcsolatos adatok 24 hetes klinikai vizsgálatokon alapulnak. Koraszülöttek anaemiájának megelőzése Az oldatot subcutan kell beadni, hetente 3 x 250 NE/ttkg adagot. Azok az éretlen csecsemők, akik már a NeoRecormon kezelés előtt kaptak transzfúziót, kevésbé reagálnak a kezelésre, mint azok a csecsemők, akik még nem kaptak transzfúziót. A kezelés javasolt időtartama 6 hét. Daganatos betegek kemoterápia által kiváltott, tünetekkel együttjáró anaemiájának kezelése A NeoRecormont subcutan kell beadni anaemiás betegeknek (pl. ≤10 g/dl (6,2 mmol/l) hemoglobinkoncentráció esetén). Az anaemia tünetei és következményei a kortól, nemtől és az összes betegségtehertől függően eltérőek lehetnek; az adott beteg esetében ezért egy orvosi vélemény szükséges a betegség klinikai lefolyásáról és a beteg állapotáról. A heti adag beadható hetente egyszeri injekcióban vagy 3 – 7 adagra osztható. Az ajánlott kezdő adag 30 000 NE hetente (ez megfelel kb. heti 450 NE/ttkg-nak egy átlagos testtömegű betegre vonatkozóan). A hemoglobinszint betegekben észlelt variabilitása miatt az egyes hemoglobin értékek esetenként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt értéknél. A hemoglobin-variabilitást az adagolás módosításával kell kezelni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin célérték a 10 g/dl (6,2 mmol/l) - 12 g/dl (7,5 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl (7,5 mmol/l)-nél magasabb hemoglobinszint tartós fennállása kerülendő; a 12 g/dl (7,5 mmol/l) értéket meghaladó hemoglobin értékek esetében a megfelelő adagolásmódosításra vonatkozó útmutatást lásd lent. Ha 4-hetes kezelés után a hemoglobinérték legalább 1 g/dl - rel (0,62 mmol/l) nőtt, akkor az addig adott adaggal kell folytatni a kezelést. Ha a hemoglobinérték nem nőtt legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l) a heti adag megkétszerezése megfontolandó. Ha 8-hetes kezelés után a hemoglobinérték nem nőtt legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), nem valószínű, hogy a beteg reagál a kezelésre, ezért a kezelést abba kell hagyni. A kezelést a kemoterápia befejezése után még 4 hétig kell alkalmazni. A maximális adag legfeljebb 60 000 NE lehet hetente. Amikor a beteg hemoglobinszintje eléri a terápiás céltartományt, megfelelő dózistitrálás mellett az adagot 25 – 50%-kal csökkenteni kell az elért hemoglobinszint fenntartása céljából. Ha a hemoglobinszint meghaladja a 12 g/dl (7,5 mmol/l) értéket, az adagot csökkenteni kell körülbelül 25-50%-kal. A NeoRecormon-kezelést átmenetileg fel kell függeszteni, ha a hemoglobinszint túllépi a 13 g/dl (8,1 mmol/l) értéket. Ha a hemoglobinszint 12 g/dl (7,5 mmol/l)-re, vagy ez alá csökken, a kezelést újra kell kezdeni az előzőleg alkalmazott adag körülbelül 25%-kal csökkentett mennyiségével. Ha a hemoglobinszint növekedése nagyobb mint 2 g/dl (1,3 mmol/l) 4 héten belül, az adagot 25 - 50%-kal kell csökkenteni. A betegeket gondosan monitorozni kell annak biztosítására, hogy a legalacsonyabb olyan NeoRecormon adagot kapják, amely az anaemia tüneteit még megfelelő mértékben kezeli. Az autológ vérmennyiség növelését célzó kezelés Az oldat intravénásan adható, kb. 2 perc alatt, vagy subcutan. A NeoRecormon hetente kétszer, 4 héten át adható. Abban az esetben, ha a beteg hematokrit értéke ³33%, vagyis a véradás megengedett, a NeoRecormon-t a véradás végén kell adni. Az egész kezelési periódus alatt a hematokrit érték nem haladhatja meg a 48%-ot. Az adagot a sebész munkacsoport egyedileg határozza meg a szükséges mennyiségű autológ vér és a belső vörösvértest tartalék alapján. 1. A műtét előtt vett vér mennyisége függ a várható vérvesztéstől, a szükség esetén alkalmazott vérkonzerválási módszertől és a beteg fizikai állapotától. Annyi vérre van szükség, amennyi előreláthatóan elegendő homológ vértranszfúziók elkerülésére. A vérmennyiség egységekben adható meg, egy egység a nomogramon 180 ml vörösvértesttel ekvivalens. 2. A véradási képesség elsősorban a beteg vérvolumenétől és hematokrit alapértékétől függ. Ez a két faktor határozza meg az endogén vörösvértest rezervet, melyet a következő képlet alapján lehet kiszámítani: Endogén vvs rezerv = vérvolumen [ml] x (hematokrit érték – 33) : 100 Nők: vérvolumen [ml] = 41 [ml/ttkg] x testsúly [kg] + 1200 [ml] Férfiak: vérvolumen [ml] = 44 [ml/ttkg] x testsúly [kg] + 1600 [ml] (testsúly ³45 kg) Amennyiben a NeoRecormon kezelés indokolt, az egyszeri adag az előre leveendő vér szükséges mennyiségéből és az endogén vörösvértest rezervből határozható meg az alábbi nomogram szerint: Nőbetegek Férfi betegek Az előre leveendő vér igényelt Az előre leveendő vér igényelt mennyisége (egység) mennyisége (egység) Endogén vörösvértest rezerv (ml) Endogén vörösvértest rezerv (ml) Az így meghatározott egyszeri adagot hetenként kétszer, 4 héten át kell adni. A maximális heti adag nem lehet nagyobb mint 1600 NE/ttkg intravénás, és 1200 NE/ttkg subcutan adás esetén. Az alkalmazás módja A NeoRecormon előretöltött fecskendő azonnal használható. Csak tiszta vagy enyhén opálos, színtelen és látható részecskéktől mentes oldat adható be. A NeoRecormon előretöltött fecskendőben steril, konzerváló szer nélküli oldat van. Semmilyen körülmények között nem adható be több mint egy adag fecskendőnként, a gyógyszerkészítmény csak egyszeri beadásra alkalmazható.

A biztonságossági profil összefoglalása: 1725 betegről szerzett klinikai vizsgálati eredmények alapján, a betegek kb. 8%-ánál várható mellékhatás jelentkezése a NeoRecormon kezelés során. Krónikus veseelégtelenséghez társuló anaemiában szenvedő betegek A NeoRecormon leggyakoribb mellékhatása a vérnyomás-emelkedés és a már meglévő hipertenzió fokozódása, főleg azoknál, akiknél a hematokrit gyorsan nő (lásd 4.4 pont). Hipertenzív krízis is felléphet encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, konfúzió, érzés- és mozgászavarok -mint pl. beszédzavar vagy testtartás-zavar – sőt tónusos-klónusos görcsök is) még egyes, korábban normális vagy alacsony vérnyomású betegekben is (lásd 4.4 pont). Shunt-trombózis előfordulhat, különösen a hipotenzióra hajlamos betegeknél, vagy azoknál, akiknek az arteriovenosus fisztuláknál szövődmények jelentkeztek (pl. stenosisok, aneurysmák), lásd a 4.4 pontot. A legtöbb esetben a szérumferritin-értékek egyidőben csökkentek a hematokrit-érték emelkedésével (lásd 4.4 pont). Ezen kívül, egyedi esetekben a szérumkálium- és foszfátszint átmeneti emelkedését is megfigyelték (lásd 4.4 pont). Egyedi esetekben a neutralizáló eritropoetin-ellenes antitest által közvetített tiszta vörösvértest aplasiáról (pure red cell aplasia, PRCA) számoltak be a NeoRecormon-kezelés során. Ha eritropoetin-ellenes antitest által közvetített tiszta vörösvértest aplasiát diagnosztizálnak, a NeoRecormon-kezelést fel kell függeszteni, és a betegeket nem szabad egy másik eritropoetikus proteinre átállítani (lásd 4.4 pont). A mellékhatások alább, az 1. táblázatban kerültek felsorolásra. Daganatos betegek Gyakran fordul elő a béta-epoetin-kezeléssel összefüggő, gyógyszerrel kezelhető fejfájás és hipertenzió (lásd 4.4 pont). Egyes betegeknél a szérum vas paraméterek csökkenését figyelték meg (lásd 4.4 pont). A klinikai vizsgálatokban gyakrabban fordult elő thromboemboliás esemény a NeoRecormon-nal kezelt tumoros betegeknél a kezeletlen kontrollokhoz vagy a placebo-csoporthoz hasonlítva. A NeoRecormon-nal kezelt betegeknél ez az incidencia 7% volt, míg a kontroll-csoportban 4%, ez, a kontrollokhoz hasonlítva, nem járt együtt a thromboemboliás mortalitás semmiféle növekedésével. A mellékhatások alább, a 2. táblázatban kerültek felsorolásra. Az előzetes autológ véradási programban résztvevő betegek Egy előzetes autológ véradási programban résztvevő betegeknél kissé nagyobb gyakorisággal fordultak elő thromboemboliás események. Oki összefüggést azonban a NeoRecormon-kezeléssel nem állapítottak meg. A placebo-kontrollos vizsgálatokban az átmeneti vashiány kifejezettebb volt a NeoRecormon- kezelésben részesülő betegeknél, mint a kontroll-csoportban (lásd 4.4 pont). A mellékhatások alább, a 3. táblázatban kerültek felsorolásra. Az epoetin kezeléssel kapcsolatban jelentettek súlyos, bőrt érintő mellékhatásokat (SCARs), beleértve a Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és a toxikus epidermális nekrolízist (TEN) is, amely életveszélyes vagy halálos lehet (lásd 4.4 pont). A mellékhatások táblázatos összefoglalása A mellékhatások a MedDRA szervrendszer és gyakorisági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása az alábbi konvenciót követi: Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). 1. táblázat: A NeoRecormon-kezelés által kiváltott mellékhatások krónikus vesebetegségben szenvedő betegekkel végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban

Szervrendszer	Gyógyszer mellékhatás	Gyakoriság
Érbetegségek és tünetek	Hipertenzió Hipertenzív krízis	Gyakori Nem gyakori
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás	Gyakori
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Shunt thrombosis Thrombocytosis	Ritka Nagyon ritka

2. táblázat: A NeoRecormon-kezelés által kiváltott mellékhatások daganatos betegekkel végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban

Szervrendszer	Gyógyszer mellékhatás	Gyakoriság
Érbetegségek és tünetek	Hipertenzió	Gyakori
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Thromboemboliás esemény	Gyakori
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás	Gyakori

3. táblázat: A NeoRecormon-kezelés által kiváltott mellékhatások előzetes autológ véradási programban résztvevő betegekkel végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban

Szervrendszer	Mellékhatás	Gyakoriság
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás	Gyakori

Koraszülöttek A szérumferritinszint csökkenése nagyon gyakori (lásd 4.4 pont). Kiemelt mellékhatások leírása Ritkán előfordulhatnak béta-epoetin-kezeléssel kapcsolatos bőr-reakciók, pl. bőrkiütés, pruritus, urticaria vagy reakció az injekció beadásának helyén. Nagyon ritkán, béta-epoetin-kezeléssel kapcsolatos túlérzékenységi reakciókat jelentettek. A kontrollált klinikai vizsgálatokban azonban nem figyelték meg a túlérzékenységi reakciók gyakoriságának növekedését. Nagyon ritkán, különösen a kezelés megkezdésekor a béta-epoetin-kezeléssel kapcsolatos influenza- szerű tünetek, pl. láz, hidegrázás, fejfájás, végtagfájdalom, fáradtság és/vagy csontfájdalom fordult elő. A tünetek enyhék vagy mérsékeltek voltak és néhány óra vagy nap alatt megszűntek. Egy alfa-epoetinnel vagy darbepoetin-alfával végzett, kontrollált klinikai vizsgálatból összegyűjtött adatok alapján a stroke incidenciája gyakorinak bizonyult. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az

Az eddigi klinikai tapasztalatok szerint a NeoRecormon nem lép kölcsönhatásba más gyógyszerekkel. Állatkísérletek szerint a béta-epoetin nem növeli a citosztatikumok myelotoxicitását (etopozid, ciszplatin, ciklofoszfamid és fluorouracil).

Nyomonkövethetőség A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni. A NeoRecormon csak gondos mérlegelés után adható refrakter anaemiában, excesszív blaszttranszformációban, epilepsziában, thrombocytosisban és krónikus májelégtelenségben. Ki kell zárni a folsav- és B12-vitaminhiányt, mert ez a NeoRecormon hatásosságát csökkenti. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében a NeoRecormon dózisának emelésekor óvatosan kell eljárni, mivel a magas kumulatív epoetin dózis a mortalitás, valamint a súlyos cardiovascularis és cerebrovascularis események magasabb kockázatával járhat együtt. Azoknál a betegeknél, akiknél az epoetinekre adott hemoglobin válaszreakció gyenge, a gyenge válaszreakció alternatív magyarázatait is mérlegelni kell (lásd. 4.2 és 5.1 pont). Hatásos erythropoesis biztosítása céljából minden betegnél ellenőrizni kell a vas státust a kezelés előtt és alatt, valamint szükség lehet a terápiás irányelveknek megfelelően végzett kiegészítő vasterápiára is. A veseelégtelenség kezelése miatt fellépő súlyos alumínium terhelés csökkentheti a NeoRecormon hatásosságát. A még nem dializált nephrosclerosisos beteg NeoRecormon-kezelése egyedi elbírálást igényel, mert teljes biztonsággal nem zárható ki, hogy a szer a veseelégtelenség progresszióját sietteti. Tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) Az eritropoetin kezeléssel, azon belül NeoRecormonnal összefüggésben beszámoltak az eritropoetin- ellenes antitest semlegesítése okozta tiszta vörösvértest aplasiáról (PRCA). Igazolt, hogy ezek az antitestek keresztreakciót mutatnak minden eritropoetikus proteinnel. Azoknál a betegeknél, akik gyaníthatóan vagy bizonyítottan az eritropoetint semlegesítő antitestekkel rendelkeznek, nem javasolt a NeoRecormon alkalmazása (lásd 4.8 pont). Tiszta vörösvértest aplasia hepatitis C-ben szenvedő betegeknél A hemoglobinszint paradox csökkenése és alacsony retikulocitaszámmal összefüggő súlyos anaemia kialakulása esetén az epoetin-kezelést azonnal abba kell hagyni és eritropoetin-ellenes antitest-vizsgálatot kell végezni. Ilyen eseteket jelentettek interferonnal és ribavirinnel kezelt, hepatitis C-ben szenvedő betegeknél epoetinek egyidejű alkalmazásakor. Az epoetinek alkalmazása nem engedélyezett hepatitis C-vel összefüggő anaemia kezelésére. Vérnyomás ellenőrzése: A vérnyomás emelkedhet vagy a már meglévő hipertenzió rosszabbodhat, különösen abban az esetben, ha a hematokrit gyorsan emelkedik. Ezek a vérnyomás emelkedések gyógyszerrel kezelhetők. Ha a vérnyomás emelkedése gyógyszeres kezeléssel nem kontrollálható, ajánlott a NeoRecormon-kezelés átmeneti megszakítása. Különösen a kezelés kezdetén a vérnyomás rendszeres ellenőrzése szükséges, beleértve a dialízisek közötti időszakot is. Lehetséges, hogy encephalopathia-szerű tünetekkel kísért hipertenzív krízis fordul elő, mely azonnali orvosi beavatkozást és intenzív osztályon történő ellátást igényel. Különös figyelmet kell fordítani a hirtelen fellépő, hasogató, migrén-szerű fejfájásra, mely figyelmeztető jel lehet. Az epoetin kezeléssel kapcsolatban bőrt érintő súlyos mellékhatásokat (SCARs) jelentettek, beleértve a Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és a toxikus epidermális nekrolízist (TEN) is, amely életveszélyes vagy halálos lehet (lásd 4.8 pont). Súlyosabb eseteket a hosszú hatású epoetinekkel figyeltek meg. A beteget a gyógyszerfelírás időpontjában tájékoztatni kell a jelekről és tünetekről, továbbá javasolt a bőrreakciók szoros monitorozása. Amennyiben ezen reakciókra utaló jelek és tünetek jelennek meg, javasolt a NeoRecormon azonnali felfüggesztése, és megfontolandó egy alternatív kezelés. Ha a betegnél súlyos, bőrt érintő bőrreakció - mint például SJS vagy TEN - alakul ki a NeoRecormon alkalmazása során, akkor ezen betegnél az erythropoesist serkentő gyógyszerekkel (ESA) történő kezelés újrakezdése a későbbiekben tilos. Krónikus veseelégtelenség Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekben a vérlemezkeszám mérsékelt, dózisfüggő emelkedése léphet fel a normális tartományon belül a NeoRecormon kezelés alatt, különösen intravénás adáskor. A terápia folytatásakor ez az emelkedés csökken. A vérlemezkeszámot ezért rendszeresen ellenőrizni kell a terápia első 8 hetében. Hemoglobin-koncentráció Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a fenntartott hemoglobin-koncentráció nem lépheti túl a 4.2 pontban megjelölt célérték felső határát. A halálozás és súlyos kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris események, beleértve a stroke bekövetkezésének magasabb kockázatát figyelték meg azokban a klinikai vizsgálatokban, melyekben az erythropoesist serkentő gyógyszereket (ESA) úgy alkalmazták, hogy a hemoglobin célérték meghaladta a 12 g/dl (7,5 mmol/l) értéket. Az epoetinek alkalmazása kontrollos klinikai vizsgálatokban nem hozott jelentős előnyöket, ha a hemoglobin koncentráció meghaladta az anaemia tüneteinek csökkentéséhez és a vérátömlesztés elkerüléséhez szükséges értéket. Koraszülöttekben a vérlemezkeszám kismértékben emelkedhet, különösen 12 - 14 napos korig, ezért a vérlemezkék számát rendszeresen ellenőrizni kell. A tumor növekedésére kifejtett hatás Az epoetinek növekedési faktorok, melyek elsősorban a vörösvértest termelést serkentik. Az eritropoetin receptorok expresszálódhatnak a különféle tumorsejtek felületén. Az összes növekedési faktorhoz hasonlóan gondot okoz, hogy az epoetinek stimulálhatják a daganatok növekedését. Több kontrollos klinikai vizsgálat során sem igazolták, hogy az epoetinek a daganatos betegséggel járó anémiában szenvedő betegeknél javítják a teljes túlélést, és csökkentik a tumornövekedés kockázatát. Kontrollos klinikai vizsgálatokban a NeoRecormon és egyéb erythropoesist serkentő gyógyszerek alkalmazásakor: - csökkent a tumor progressziójáig eltelt idő az előrehaladott fej-nyakrákban szenvedő, sugárkezelésben részesülő betegeknél, amikor 14 g/dl (8,7 mmol/l)-nél magasabb volt a hemoglobin célérték. - megrövidült a teljes túlélési idő és nőtt a betegség progressziója miatt bekövetkező halálozás 4 hónapos követési időnél, azoknál a metasztatikus emlőrákban szenvedő, kemoterápiás kezelésben részesülő betegeknél, akiknél a 12-14 g/dl (7,5-8,7 mmol/l) közötti hemoglobin célérték elérésére törekedtek. - 12 g/dl (7,5 mmol/l) hemoglobin célérték esetén megnövekedett a halálozási kockázat azoknál az aktív, rosszindulatú betegségben szenvedő betegeknél, akik sem kemoterápiát sem sugárkezelést nem kaptak. Az erythropoiesist serkentő gyógyszerek nem javallottak ezen betegpopuláció kezelésére. Tekintettel a fentiekre – bizonyos klinikai helyzetekben – a daganatos betegek anaemiájának kezelésére a vérátömlesztést kell előnyben részesíteni. A rekombináns eritropoetinekkel való kezelésre vonatkozó döntést az előny-kockázat mérlegelése alapján, az érintett beteg bevonásával, és a speciális klinikai körülmények figyelembe vételével kell meghozni. A következő tényezőket kell szem előtt tartani az értékelés során: a tumor típusa és stádiuma, az anaemia súlyossági foka, a beteg várható élettartama és a kezelésének körülményei, valamint a beteg kívánsága (lásd 5.1 pont). Vérnyomás emelkedés előfordulhat, ez gyógyszerrel kezelhető. Ezért ajánlott a vérnyomás ellenőrzése, különösen a kezelés kezdeti szakaszában a rákos betegeknél. A vérlemezkeszámot és a hemoglobinszintet is rendszeres időközönként ellenőrizni kell rákos megbetegedésben szenvedő betegeken. Az előzetes autológ véradási programban résztvevő betegekben is nőhet a vérlemezkeszám, általában a normál tartományon belül. Ezért ezekben a betegekben ajánlott a vérlemezkeszámot legalább hetente egyszer meghatározni. Ha a vérlemezkeszám növekedése nagyobb mint 150 x109/l, vagy ha a szám a normál tartomány fölé emelkedik, a NeoRecormon kezelést fel kell függeszteni. Koraszülött csecsemőknél nem zárható ki az erythropoetin okozta retinopatia lehetséges kockázata, ezért elővigyázatosság szükséges. A koraszülött csecsemő kezelésénél ezért ennek a kezelésnek és az egyéb alternatív lehetőségeknek a lehetséges előny és kockázat mérlegelése alapján kell dönteni. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében a heparin adagot a hemodialízis alatt gyakran emelni kell a NeoRecormon terápia során, mivel ezeknek a betegeknek a hematokrit értéke magas. Ha a heparinizáció nem optimális, a dializáló rendszer elzáródhat. Korai shunt ellenőrzést és trombózis profilaxist kell végezni, pl. acetilszalicilsav adásával, azoknál a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, akiken fennáll a shunt trombózis veszélye. A szérumkálium- és foszfát-szintet rendszeresen ellenőrizni kell a NeoRecormon kezelés során. Néhány urémiás betegben a kálumszint emelkedését figyelték meg, de oki összefüggést nem igazoltak. Magas vagy emelkedő káliumszint esetén a NeoRecormon adagolását fel kell függeszteni, amíg a szint normalizálódik. Autológ véradási program során a NeoRecormon alkalmazásával kapcsolatban az érvényes transzfúziós irányelveket kell figyelembe venni, különös tekintettel a következőkre: - csak olyan betegek adhatnak vért, akiknek a hematokrit értéke ³33%, (hemoglobin ³11 g/dl [6,83 mmol/l]); - különös figyelmet kell szentelni az 50 kg alatti testsúlyú betegekre; - az egyszeri vérvétel nem haladhatja meg a becsült vérmennyiség kb. 12%-át. A kezelést azokra a betegekre kell korlátozni, akiknél különösen fontos a homológ transzfúzió elkerülése, figyelembe véve a homológ vértranszfúzió adásával járó szövődmények kockázatának, és a kezelés nyújtotta előnyöknek a viszonyát. Helytelen alkalmazás A helytelen alkalmazás egészségeseknél a hematokrit érték jelentős növekedéséhez, és ezáltal életet fenyegető szív- és érrendszeri szövődményekhez vezethet. Segédanyagok A NeoRecormon előretöltött fecskendőnként maximum 0,3 mg fenilalanint tartalmaz segédanyagként, amit figyelembe kell venni ha a beteg súlyos fenilketonuriában szenved. Ez a gyógyszerkészítmény kevesebb, mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz fecskendőnként, azaz lényegében „nátrium mentes”.

Terhesség A béta-epoetin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető. Szoptatás Nem ismert, hogy a béta-epoetin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A béta-epoetin kezelés alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést - figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve. Termékenység Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a terhesség, az embrionális/magzati fejlődés, a szülés vagy születés utáni fejlődés tekintetében (lásd 5.3 pont).

A NeoRecormon terápiás szélessége nagyon nagy. Még nagyon magas szérumszintek esetén sem észleltek toxikus tüneteket.

Farmakoterápiás csoport: anaemia elleni készítmények, ATC kód: B03XA01 Hatásmechanizmus Azeritropoetin egy glikoprotein, mely serkenti az erythrocyták keletkezését az elkötelezett progenitor sejtekből. Mint mitózis serkentő faktor és differenciációs hormon működik. A NeoRecormon hatóanyaga, a béta-epoetin aminosav és szénhidrát összetételét tekintve megegyezik az eritropoetinnel, melyet anaemiás betegek vizeletéből izoláltak. A béta-epoetin biológiai hatásosságát intravénás és subcutan adás után is kimutatták in vivo különböző állatmodelleken (normális és uraemiás patkányok, polycythaemiás egerek és kutyák). A béta-epoetin adása után az erythrocyták száma, a Hb-szint és a reticulocyta szám, valamint a 59Fe-inkorporáció aránya emelkedett. A 3H-timidin inkorporációja a magvas erythroid lép-sejtekben nőtt in vitro (egér lép-sejt kultúra) béta- epoetinnel történő inkubálás után. Humán csontvelő sejtek sejtkultúráinak vizsgálata azt mutatta, hogy a béta-epoetin specifikusan serkenti az eryhtropoiesist és nem hat a leucopoiesisre. Nem figyeltek meg citotoxikus hatást a csontvelőre vagy humán bőrsejtekre. Egyszeri béta-epoetin adag nem hatott az egerek viselkedésére vagy lokomotoros aktivitására és a kutyák keringési vagy légzési funkcióira. Klinikai hatásosság és biztonságosság Egy randomizált, kettős-vak, placebo-kontollos vizsgálatban 4038, krónikus vesebetegségben és 2-es típusú diabéteszben szenvedő, nem dializált beteg, akiknek a hemoglobin szintje ≤11 g/dl volt, kapott darboetin-alfa kezelést a 13 g/dl-es hemoglobin koncentráció elérésének céljából vagy placebót (lásd 4.4 pont). A vizsgálat elsődleges célkitűzése nem teljesült annak bizonyítására, hogy a bármely okból bekövetkező mortalitás, cardiovaszkuláris morbiditás vagy a végstádiumú vesebetegség (ESRD) kockázata csökken. Az összetett végpont egyes komponenseinek analízise szerint a relatív hazárdok (95%-os CI) a következőképpen alakultak: halálozás 1,05 (0,92-1,21), stroke 1,92 (1,38-2,68), pangásos szívelégtelenség 0,89 (0,74-1,08), myocardialis infarktus 0,96 (0,75-1,23), kórházi kezelést igénylő myocardialis ischaemia 0,84 (0,55-1,27), ESRD 1,02 (0,87-1,18). Krónikus veseelégtelenségben szenvedő dializált, nem dializált, diabéteszes és nem diabéteszes betegek bevonásával elvégezték az ESA-k körében folytatott klinikai vizsgálatok összesített-, post-hoc analízisét. A diabetes vagy dialízis státusztól függetlenül a magasabb kumulatív ESA dózisokhoz társulva a bármely okból eredő mortalitás, valamint a cardiovascularis és cerebrovascularis események becsült kockázatának fokozódására utaló tendencia volt megfigyelhető (lásd 4.2 és 4.4 pont). Az eritropoetin egy növekedési faktor, mely elsősorban a vörösvértest termelést serkenti. Az eritropoetin receptorok expresszálódhatnak a különféle tumorsejtek felületén. A túlélést és a tumor progresszióját öt olyan nagy, kontrollos vizsgálatban tanulmányozták – összesen 2833 betegnél –, amelyek közül négy kettős-vak placebo-kontollos vizsgálat és egy nyílt elrendezésű vizsgálat volt. Két vizsgálatba olyan betegeket vontak be, akiket kemoterápiával kezeltek. A hemoglobin célkoncentráció két vizsgálatban >13 g/dl volt, a további három vizsgálatban pedig 12-14 g/dl. A nyílt elrendezésű vizsgálatban nem volt különbség a teljes túlélés tekintetében a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegek és a kontroll-csoport között. A négy placebo- kontrollos vizsgálatban a teljes túlélés relatív hazárd értékei 1,25 és 2,47 között voltak a kontroll-csoport javára. Ezek a vizsgálatok egy következetes, tisztázatlan eredetű, statisztikailag szignifikáns mortalitás-növekedést mutattak a kontroll-csoporthoz képest a különféle típusú, gyakran előforduló daganatos megbetegedésekkel összefüggő anaemiában szenvedő, rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegeknél. A teljes túlélésben mutatkozó különbséget nem tudták kielégítően megmagyarázni a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegekben és a kontroll-csoportban kialakult trombózis és kapcsolódó komplikációk előfordulásának különbségeivel. Egy meta-analízisben, amely NeoRecormon-nal kezelt (n=2301) anaemiás, daganatos betegeken végzett, összesen 12 kontrollos klinikai vizsgálat egyes betegeinek adatait dolgozta fel, a teljes túlélés becsült relatív hazárd értéke 1,13 (95%-os CI 0,87, 1,46) volt a kontroll-csoport javára. Azoknál a betegeknél akiknek kiindulási hemoglobinszintje ≤10 g/dl (n=899), a túlélés becsült relatív hazárd értéke 0,98 volt (95%-os CI 0,68-tól 1,40-ig). A tromboembóliás események megnövekedett relatív kockázatát figyelték meg a teljes populációban (relatív kockázat 1,62, 95%-os CI: 1,13, 2,31). Beteg-szintű adat analízist szintén végeztek több mint 13 900 daganatos betegnél (kemo-, radio-, kemoradio-terápia, vagy nincs kezelés), akik különböző epoetinekkel végzett 53, kontrollos klinikai vizsgálatban vettek részt. A teljes túlélési adatok meta-analíziséből adódóan a becsült relatív hazárd értékét 1,06-nak találták a kontroll-csoport javára (95%-os CI: 1,00, 1,12; 53 vizsgálat és 13 933 beteg) és a kemoterápiával kezelt daganatos betegeknél a teljes túlélés relatív hazárdja 1,04 volt (95%- os CI: 0,97, 1,11; 38 vizsgálat és 10 441 beteg). A meta-analízisek következetesen a tromboembóliás események lényegesen magasabb relatív kockázatát is mutatták humán rekombináns eritropoetinnel kezelt daganatos betegeknél (lásd 4.4 pont). Nagyon ritkán rHuEPO terápia során neutralizáló eritropoetin-ellenes antitestek fordultak elő izolált vörösvértest aplasiával (PRCA) vagy anélkül.

Egészséges önkénteseken és uraemiás betegeken végzett farmakokinetikai vizsgálatokban az intravénásan adott béta-epoetin felezési ideje 4 - 12 óra között volt és a megoszlási térfogat a plazma- térfogat egy - kétszeresének felelt meg. Hasonló eredményeket kaptak állatkísérletekben is uraemiás és normál patkányokon. Uraemiás betegeknek subcutan béta-epoetint adva az elhúzódó felszívódás eredményeként létrejön egy szérumkoncentráció plató, így a maximális koncentráció átlagosan 12 - 28 óra alatt alakul ki. A terminális felezési idő hosszabb, mint intravénás adás után, átlagosan 13 – 28 óra. A béta-epoetin biológiai hasznosíthatósága subcutan adagoláskor 23 - 42%-a az intravénás adagoláskor mért értéknek.