Általános anesztézia indukciója.

Az Etomidate-Lipuro 2 mg/ml nem adható azoknak a betegeknek, akik etomidát vagy zsíremulzió túlérzékenységben szenvednek. Az újszülötteket és csecsemőket 6 hónapos korig ki kell zárni az Etomidate-Lipuro 2 mg/ml kezelésből, kivéve az intézeti körülmények között végzett sürgősségi beavatkozásokat.

Javasolt adagolás: Az adagolást az egyéni érzékenység és a klinikai hatás függvényében kell meghatározni. Az adagolásnál tartsuk be a következő irányelveket: Felnőttek és gyermekek: Általában a hatásos adag altatáshoz 0,15-0,3 mg/ttkg etomidát, ez megfelel 0,075- 0,15 ml/ttkg Etomidate-Lipuro 2 mg/ml-nek. Ha ez az adag gyermekeknél nem elegendő a kellően mély alváshoz, akkor legfeljebb 30 %-kal meg lehet növelni a dózist (azaz max. 0,4 mg/ttkg); gondosan mérlegeljünk minden lehetséges kockázatot és a várható előnyt. Idős betegek: Egyszeri dózisként 0,15-0,2 mg/ttkg etomidát adható. Májzsugorban szenvedő betegeknél vagy azoknál, akik már kaptak neuroleptikumot, opiát vagy szedatív készítményeket, az etomidát adagot csökkenteni kell.

Az etomidát gátolja a mellékvesekéregben a szteroidok bioszintézisét. Egyszeri adag etomidát adása után a mellékvesekéreg stresszre adott válaszkészsége jelentősen lecsökken kb. 3 - 6 óra időtartamra. Meghosszabbított etomidát adás után átmeneti mellékvesekéreg-elégtelenség léphet fel (lásd Figyelmeztetések). Premedikáció nélküli betegeknél egyszeri dózisú Etomidate injekció adását követően gyakrabban figyelhetők meg önkéntelen izommozgások (myoclonus). Ezek megelőzhetők opioidok vagy benzodiazepinek előzetes adásával. Etomidát adását követően ritkán hányinger, hányás előfordulhat, amelyeket elsősorban az egyidejűleg, vagy premedikációként adott opioidok okoznak. Köhögés, csuklás és/vagy hidegrázás szintén előfordulhat. Etomidát adása után ritkán hisztamin felszabadulás tapasztalható. Beszámoltak allergiás reakciókról, ritkán bronchospasmusról és anafilaktoid reakciókról. Továbbá esetenként laryngospasmus, aritmia és konvulzió is tapasztalható. Kismértékű és átmeneti vérnyomás-esés jelentkezhet a perifériás vascularis rezisztencia csökkenése folytán. Még ha az Etomidate-Lipuro 2 mg/ml-t hígítatlanul és fentanil nélkül fecskendezzük be, akkor is csak ritkán, enyhe fájdalom jelentkezhet a beadás folyamán, legfőképpen akkor, ha kis vénába adjuk be a gyógyszert. Ezért a lokális fájdalom kockázatának csökkentése érdekében nagyobb vénába adjuk be. Elsősorban nagyobb dózisú etomidátot kombinációban adva központi idegrendszert deprimáló szerekkel, légzésdepresszió és apnoe fordulhat elő.

Az etomidát hipnotikus hatását a neuroleptikumok, az opioidok, a szedatívumok és az alkohol erősítik.

Állatkísérletek kimutatták, hogy az Etomidat-Lipuronak porfirogén hatása van. Ezért az örökletes haem-bioszintézis zavarokban szenvedő betegeknek nem szabad adni, kivéve, ha nincs biztonságosabb alternatíva. Néhány betegnél az anesztézia indukciója, de főleg a fenntartása alatt beszámoltak csökkent szérum kortizol szintről és az ACTH hatástalanságáról. Ezért az etomidát anesztézia fenntartására nem használható. Az etomidát anesztézia indukcióra történő használata esetén a szérum kortizol műtét utáni emelkedése tapasztalható a tiopentán indukció kb. 3 –6 óráig történő késleltetése után. Adrenokortikális diszfunkció esetén és nagyon hosszú műtéti eljárásoknál profilaktikus kortizol pótlás szükséges (pl. 50 – 100 mg hidrokortizon). Akaratlan izommozgások (myoclonus) fordulhatnak elő azoknál a betegeknél, akiknél nem volt premedikáció (lásd 4.8 pont). Az Etomidat-Lipurot csak olyan orvos alkalmazhatja, aki gépi mesterséges lélegeztetéshez endotrachealis intubációt tud végezni. Az Etomidat-Lipuronak nincs fájdalomcsillapító hatása. Ha rövid idejű altatásra használjuk, előzetesen, vagy az Etomidat-Lipuroval egyidejűleg erős fájdalomcsillapítót kell adni (pl. fentanil); vegyük figyelembe a 4.5 és a 6.6 pontokban leírt utasításokat. Az Etomidat-Lipuro 2 mg/ml szójaolajat tartalmaz, mely ritkán komoly allergiás reakciókat válthat ki.

Az etomidát az általános anesztéziában használatos altató. A látenciaidő az Etomidate-Lipuro 2 mg/ml-nál az EEG-n 36 másodperc, a maximális hatás kezdete 46 másodperc elteltével észlelhető. A hatás nagyon gyorsan kezdődik, a hipnotikus hatás időtartama rövid a redisztribúció és a metabolikus inaktiváció eredményeként. Egyszeri 0,3 mg/ttkg-os adag 10 másodpercen belül öntudatvesztéshez és 3 - 5 perces narkózishoz vezet, melyet alvás követ. Az etomidát gátolja a mellékvesekéreg működését, valamint a mellékvese sejtek kortizol termelését a 11-béta hidroxiláze enzim szteroid szintézisének reverzibilis blokkolásával. A kortizol gátlás következtében nincs reakció az ACTH-ra, ami egyszeri 0,3 mg/ttkg-os etomidát adag adását követően 6 óra hosszán át fennmarad. A kortizol szintézis gátlása reverzibilis és függ a plazmában lévő etomidát-koncentrációtól. 50 nmol alatti plazma-koncentráció nem vagy nagyon ritkán fejt ki gátló hatást. Ilyen koncentráció az egyszeri dózis etomidát adása után megközelítőleg 4 órával érhető el. Etomidát adása után akaratlan izommozgások figyelhetők meg a fiziológiás diencephalikus ingerületátvivők gátlás megszüntető hatása eredményeként, hasonlóan a fiziológiás alvás alatti hipnogén myoclonushoz. Beszámolók szerint az etomidát görcsgátló tulajdonságokkal bír és védi az agysejteket a hypoxiás sérülésektől. Mivel az etomidát nem rendelkezik analgetikus hatással, ezért egyidejűleg analgetikum adása is szükséges minden műtéti eljárásban.

A lipid részecskék felezési ideje rövid. Az injekcióban az etomidát gyorsan kiválik az olajrészecskék közül és ez a plazma koncentrációban mutatkozik meg, mely hasonló a vizes formulációhoz képest. A lipid emulzió eltűnése nem befolyásolja az etomidát felezési idejét. Az etomidát plazmaproteinhez (elsősorban albuminhez) való kötődése 76,5 % körüli, ez az érték vesefunkciós zavarokban és krónikus májkárosodásban csökken. Akkumulációt nem tapasztaltak. A teljes megoszlási térfogat 4,6+-2,2 l/ttkg nagyon nagy, és jelentős szöveti felvételt mutat. Irodalmi adatok szerint a megoszlási térfogat a központi kompartmentben 21,2+-2,8 l és 24,2+-4,2 l közötti, ami észrevehetően nagyobb, mint az intravascularis plazma térfogat. Ez azt jelenti, hogy a központi kompartment magába foglalja a magas perfúziós sebességgel rendelkező szerveket is (pl. máj, agy), és hogy a redisztribúció a mély perifériából a központi kompartmentbe az a lépés, ami meghatározza az eliminációs sebességet. Gyors megoszlás a központi kompartmentből a perifériás és a mélyebb perifériás kompartmentbe, és a gyors elimináció egyszeri adás után (kezdeti felezési idő 1,3 - 4,5 perc) gyors plazmakoncentráció esést okoz. A nagy megoszlási térfogat biztosítja a meglehetősen hosszú felezési időt (az eliminációs felezési idő 2,4 - 5 óra) a viszonylag a nagy sebességű hepaticus kiválasztás ellenére. A lipofil tulajdonságok elősegítik a gyors átjutást a vér-agy gáton keresztül. A koncentráció a cerebrospinalis folyadékban közelítőleg megegyezik a szabad, fehérjéhez nem kötődött etomidát koncentrációval (25+-3 %). A biotranszformáció első lépése az etilészter hidrolízise a májban. Egy kis hányad szintén részt vesz az oxidatív N-dealkilációban. Az összes ismert metabolit farmakológiailag inaktív. 15 mg (izotóppal jelzett) etomidát bázis intravénás beadása után az össz-radioaktivitás kb. 75 %-a megjelenik a vizeletben 24 órán belül; az adag kb. 50 %-a az injekció beadása után 4 órán belül jelenik meg. Extrapolációval megbecsülve végeredményben kb. 87 % választódhat ki a vizeletben; az egyéb kiválasztási módoknak elhanyagolható a szerepük. A fő metabolit a vizeletben az etomidát hidrolizált terméke, nevezetesen: R-(+)-1-(alfa-metilbenzil)-5-imidazolkarboxil sav, ami a vizeletben lévő radioaktivitás kb. 80 %-át adja; 55 - 59 %-a sav formában és 21 - 24 %-a glükuronid formában.