Légúti obstrukció (bronchusszűkület) okozta dyspnoe akut kezelése asthma bronchiale és krónikus obstruktív légúti megbetegedések esetén.

Az Euphylong i.v. 200 nem alkalmazható az alábbi esetekben: - a hatóanyag vagy bármely összetevő iránti ismert túlérzékenység, - friss szívinfarktus, - akut tachycardiával járó arritmia. Az Euphylong i.v. 200 csak szigorú indikáció esetén, és óvatosan adható az alábbi esetekben: - instabil angina pectoris, - tachyarrhythmiára való hajlam, - súlyos hypertonia, - hypertrophias obstructiv cardiomyopathia, - hyperthyreosis, - epilepszia, - gyomor- és/vagy nyombélfekély, - porfíria. Óvatosan az adagok pontos beállításával adható (ld. Adagolás): - vese- vagy májelégtelenségben. Az intoxikáció fokozott veszélye miatt terápiás vérszintellenőrzés mellett adható (ld. Adagolás). - időseknek, polymorbid, súlyos betegeknek és/vagy intenzív therápiában részesülőknek. Gyermekeknek 1 éves kor alatt a teofillin intravénásan csak kivételes esetekben adható.

- ajánlott adagolás Az Euphylong 200 i.v.-t individuálisan, a kiváltott hatás alapján kell adagolni. Lehetőség szerint az adagot a plazmakoncentráció alapján (elérendő tartomány: 8-20 mg/l) kell beállítani. A teofillin szérumszint ellenőrzése úgy elégtelen hatás esetén, mint nem kívánt hatás fellépésénél javasolt. A kezdő adag megválasztásánál a teofillinnel vagy származékaival végzett esetleges előzetes kezelést - az adagcsökkentésre tekintettel - figyelembe kell venni. A mellékhatások kockázatának csökkentése érdekében az i.v. injekció beadásának sebessége nem haladhatja meg a 16,5 mg/percet. Az adag meghatározásához az ideális testsúlyt kell alapul venni, mivel a teofillint a zsírszövet nem veszi fel. Gyermekek (6 hónap felett), valamint a dohányosok a nem dohányzókhoz képest a testsúlyra vonatkoztatott magasabb teofillin adagot igényelnek az emelkedett eliminációs ráta következtében. 6 hónapos kor alatti csecsemők és 60 évesnél idősebb betegek teofillin kiválasztása lelassul. A dohányzás abbahagyásakor a teofillin szint hirtelen megemelkedése miatt az adagolást újra be kell állítani. Szívelégtelenség, súlyos oxigénhiány, májelégtelenség, tüdőgyulladás, vírusfertőzés (különösen influenza) esetén, idősebb életkorban, valamint más gyógyszerek együttadásakor (ld. Kölcsönhatások) a teofillin kiválasztódás gyakran lelassul. Súlyos vesefunkciós zavarok a teofillin anyagcseretermékeinek felhalmozódásához vezethetnek. Az ilyen betegeknek ezért alacsonyabb adagokra van szükségük, és az adagok emelése különös óvatosságot igényel. Csökkent teofillin kiválasztódásról számoltak be tuberkulózis- és influenza elleni védőoltás után, ezért az egyidejű kezelésnél szintén dóziscsökkentés látszik szükségszerűnek. Szokásos adagok: Az életkor és a kísérőbetegségek ismeretében az alábbi adagolási séma javasolt: Kezdő adag I.v. teofillin adag előzetes teofillin kezelés nem volt 4-5 mg/ttkg 20-30 perc alatt i.v. beadva volt előzetes teofillin-kezelés, ill. ennek lehetősége nem zárható ki 2,0-2,5 mg/ttkg 20-30 perc alatt i.v. beadva Vészhelyzetben, sürgősségi beavatkozás szükségessége esetén, ill. a korábbi gyógyszerbevitel, valamint a szérumszint ismeretének hiányában a kezdőadag 20-30 perc alatt 2,0-2,5 mg/ttkg i.v. beadott teofillin lehet. A túladagolás veszélye ilyen esetben viszonylag csekély. Fenntartó adag Iv. teofillin adag Iv. teofillin adag 1-12. órában 13.órától naponta Gyermekek 6 hónapos-9 éves 1,00mg/ttkg/óra 0,80mg/ttkg/óra 19mg/ttkg/nap 9 éves-16 éves 0,80mg/ttkg/óra 0,65mg/ttkg/óra 15mg/ttkg/nap Felnőttek - dohányosok 0,80mg/ttkg/óra 0,65mg/ttkg/óra 15mg/ttkg/nap - nemdohányzók 0,55mg/ttkg/óra 0,40mg/ttkg/óra 9,5mg/ttkg/nap - 60 év felettiek és/vagy cor pulmonale esetén 0,50mg/ttkg/óra 0,25mg/ttkg/óra 5,5mg/ttkg/nap - obstruktív cardiomyo- pathiaban vagy súlyos májelégtelen- ségben 0,40mg/ttkg/óra 0,10-0,15mg/ 2-4mg/ttkg/nap ttkg/óra Általában napi 1-3 alkalommal 1 ampullát kell i.v. beadni. Az Euphylong i.v. 200 - adott esetben - infúzió formájában, ill. kivételesen per os is alkalmazható. Akut fulladásos roham esetén 1-2 ampulla egyszerre is beadható. Az egyes adagok beadása között célszerű legalább 8 órás szünetet tartani.

Igen gyakran (>=10%), gyakran (>=1% - <10%), ritkán (>=0,1% - <1%), esetenként (>=0,01% - <0,1%), igen ritkán (<0,01%) Cardialis tünetek Igen gyakran: gyorsabb ill. rendszertelen szívverés, palpitatio, vérnyomásesés Gastro-intestinalis tünetek Igen gyakran: gyomor-bélpanaszok, hányinger, hányás, hasmenés, az alsó oesophagus sphincter tónusának csökkenése miatt a meglévő nyelőcső reflux éjszaka felerősödhet Szisztémás és lokális tünetek Ritkán: túlérzékenység Laboratóriumi értékek Igen gyakran: szérum-elektrolitek szintjének változása, kreatinin szérumszint emelkedése Anyagcsere-zavarok Igen gyakran: hypokalaemia, kalcium szérumszint emelkedése, hyperglikaemia, valamint hyperurikaemia Idegrendszeri tünetek Igen gyakran: fejfájás, izgatottság, végtagremegés, nyugtalanság, álmatlanság Vese- és kiválasztószervi zavarok Igen gyakran: fokozott diuresis Egyéni érzékenység vagy túladagolás következtében (a teofillin koncentráció a plazmában 20 mg/l fölé emelkedik), a mellékhatások felerősödése léphet fel. Toxikus mellékhatások, pl. görcsroham, hirtelen vérnyomásesés, ventrikuláris arritmia, és súlyos gyomor-bél panaszok (többek között gastrointestinalis vérzések) különösen 25 mg/l teofillin plazmaszint érték fölött léphetnek fel.

A teofillin szinergista hatást mutat más xanthin-tartalmú gyógyszerekkel, béta-szimpatomimetikumokkal, koffeinnel és hasonló anyagokkal. A teofillin lebomlása felgyorsul és/vagy a biohasznosulás csökken, és hatásvesztés léphet fel dohányosokban, illetve a következő gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén: barbiturátok, különösen a feno- és pentobarbital, karbamazepin, fenitoin, rifampicin, primidon, szulfinpirazon és hypericin-tartalmú anyagok (Hypericum sp. gyógyszerei). Ilyen esetekben esetleg dózisemelés válhat szükségessé. A teofillin lebomlása lelassul, és/vagy a teofillin szérumszintje növekszik, így az ezzel együtt járó túladagolás, illetve a mellékhatás veszélyének fokozódása léphet fel a következő gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén: orális kontraceptivumok, makrolid-antibiotikumok (pl. eritromicin, klaritromicin, josamicin és spiramicin), kinolonok (girase gátlók, ld. lentebb), imipenem, iszoniazid, tiabendazol, kalcium-blokkolók (pl. verapamil, diltiazem), propranolol, mexiletin, propafenon, tiklopidin, cimetidin, allopurinol, fluvoxamin, alfa-interferon, zafirlukast és influenza-vakcina. Ilyen esetekben dóziscsökkentés válhat szükségessé. Egyidejű ranitidin-kezelés mellett egyes esetekben teofillin túladagolási jelenségek mutatkoztak. Mivel az interakció veszélye teljesen nem zárható ki, ilyenkor a teofillin adagját a ranitidin mennyiségének megfelelően kell csökkenteni. Ciprofloxacin egyidejű adásakor a teofillin szokásos adagjának legfeljebb 60%-át, enoxacin esetén pedig legfeljebb 30%-át szabad adni. Más kinolonok is (pl.: pefloxacin, pipemidsav) felerősíthetik a teofillin tartalmú gyógyszerek hatását. Ezért kinolonokkal történő egyidejű kezelés esetén feltétlenül ajánlott a teofillin koncentráció gyakori mérése. A lithium-karbonát és béta-blokkolók hatása egyidejű teofillin adás mellett csökkenhet. A teofillin felerősíti a diuretikumok vizelethajtó hatását. A halothan adásakor a teofillinnel kezelteknél súlyos ritmuszavarok alakulhatnak ki.

A teofillin plazmakoncentrációt monitorozni kell az ajánlott dózis melletti elégtelen hatás esetén és nemkívánatos események esetén. Akut lázas állapotok A láz csökkenti a teofillin clearance-t. A toxicitás megelőzéséhez a dózis csökkentésére lehet szükség.

Szisztémás hatású antiasztmatikum. A teofillin a methylxantinok csoportjába tartozó purin származék. Széles farmakológiai spektrummal rendelkezik: Légzőrendszerre gyakorolt hatásai: - a hörgők és a tüdő erek simaizomzatát relaxálja, - javítja a mucociliáris clearance-t, - gátolja a mediátorok felszabadulását a hízósejtekből és az egyéb gyulladásos sejtekből, - csökkenti a provokált bronchusgörcsöt, - csökkenti az azonnali- és késői asztmás reakciót, - erősíti a rekeszizom-kontrakciókat. Extrapulmonális hatásai: - csökkenti a légszomjat, - tágítja az ereket, - relaxálja a simaizomzatot (pl. epehólyag, gastrointestinális traktus), - gátolja az uterus-kontraktilitást, - pozitív ino- és kronotróp hatással rendelkezik, - stimulálja a vázizomzatot, - fokozza a diurézist, - stimulálja a szekréciós és belsőelválasztású szervek működését (pl. a gyomorsósav elválasztása fokozódik, növeli a mellékveséből a katecholamin felszabadulást). A teofillin hatásmechanizmusa még nem teljes egészében ismert. A foszfodiészteráz gátlás következtében az intracelluláris cAMP emelkedés a fenti, terápiás tartományban valószínű. Egyéb mechanizmusok lehetnek még: adenozin receptor antagonizmus, prosztaglandin antagonizmus, továbbá intracelluláris kalcium-transzlokátió. Ezek a hatások azonban feltehetően csak nagy teofillin adagok mellett jelentkeznek.

Általános farmakokinetika Hörgtágító hatása a plazmakoncentráció mértékével jól korellál, az optimális terápiás hatás 8-20 mg/l plazmakoncentráció érték mellett várható. Parenterális alkalmazás esetén perceken belül hat, amint a teofillin eléri az 5 mg/ml szérumkoncentrációt. Terápiás koncentrációban a teofillin plazmaprotein-kötődése mintegy 60% (újszülöttekben és májcirrhosisos betegekben kb. 40%). A véráramból a szervezet valamennyi kompartmentjében megoszlik, kivéve a zsírszövetet. A teofillin eliminációja májban történő biotranszformáció és vesekiválasztás útján történik. Felnőttekben kb. 7-13%-a a vesén át változatlan formában választódik ki. Újszülöttekben ezzel szemben kb. 50%-a változatlan, és tetemes része koffein formájában eliminálódik. Fő metabolitok az 1,3-dimetilhúgysav (kb. 40%), a 3-metilxantin (kb. 36%) és 1-metilhúgysav (kb. 17%). Közülük a 3-metilxantin farmakológiailag hatékony, azonban kisebb mértékben, mint a teofillin. A teofillin májbani metabolizációja egyénenként különböző, így a clearance, a szérumkoncentráció és az eliminációs felezési idő jelentősen eltérhet. A teofillin clearance-t befolyásoló fontosabb tényezők: - életkor, - testsúly, - táplálkozás, - dohányzási szokások (dohányosoknál a teofillin sokkal gyorsabban metabolizálódik), - bizonyos gyógyszerek egyidejű szedése (ld. Gyógyszerkölcsönhatások), - szív-, tüdő- és májbetegségek és/vagy -funkciózavarok, - vírusfertőzés. Vesefunkciós zavarok esetén az aktív metabolitok kumulálódása előfordulhat. Ezen kívül a clearance fizikai megerőltetés és kifejezett hypothyreosis esetén csökken, súlyos psoriasis fennállásakor nő. Az elimináció sebessége elsősorban a koncentrációtól függ, bár a magasabb terápiás tartományban a clearance telítődési reakciót mutat, így már kismértékű dózisemelés is egy fokozottabb szérumszint-emelkedést eredményezhet. A teofillin plazma-felezési ideje is nagy eltéréseket mutat. Nemdohányzó, kísérőbetegség nélküli asztmásokban 7-9 óra, dohányosoknál 4-5 óra, gyermekekben 3-5 óra, de koraszülöttekben valamint tüdőbetegség, szívelégtelenség és májbetegség fennállásakor 24 óra is lehet. A terhesség előrehaladtával a teofillin eloszlási térfogata növekszik, a plazmaprotein-kötődés és a clearance viszont csökken, ezért a nem kívánatos hatások elkerülése érdekében dóziscsökkentés válhat szükségessé. A teofillin átlép a placentán és bejut az anyatejbe. Vizsgálatok szerint az anyatej/plazma megoszlási aránya 0,6-0,89 értéket mutat, ezért a gyermek clearance-ének és az anya szérumszintjének függvényében a szoptatott csecsemőnél kumuláció léphet fel.