Von Willebrand‑betegség (VWD) Haemorrhagia vagy műtéti vérzés megelőzése és kezelése von Willebrand‑betegség (VWD) esetén, amennyiben a dezmopresszin (DDAVP) kezelés önmagában hatástalan vagy ellenjavallt. Haemophilia A A Haemophilia A‑ban (öröklött VIII. faktor hiánya) szenvedő betegeknél a vérzés kezelésére és megelőzésére.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármelyik segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A kezelést a véralvadási rendellenességek kezelésében tapasztalt orvos felügyelete alatt kell végezni. A készítmény egyszer használatos, és az injekciós üveg teljes tartalmát fel kell használni. Maradék esetén, azt a helyi előírásokkal összhangban kell kezelni és megsemmisíteni. Von Willebrand‑betegség (VWD) Az VWF:RCo és a FVIII:C aránya 1:1. Általában 1 NE/testtömeg‑kg VWF:RCo és FVIII:C a megfelelő fehérje normál aktivitásának 1,5‑2%‑ával emeli a plazmaszintet. Általában kb. 20‑50 NE Wilate/testtömeg‑kg szükséges a megfelelő haemostasis eléréséhez. Ez a beteg VWF:RCo és FVIII:C szintjét kb. 30‑100%‑kal emeli. 50‑80 NE Wilate/ttkg kezdeti dózis szükséges lehet, különösen a 3. típusú von Willebrand‑betegség esetében, amelynél a megfelelő plazmaszintek fenntartása magasabb dózist igényelhet, mint a von Willebrand‑betegség más típusainál. Gyermekek Nem áll rendelkezésre elegendő adat a Wilate 6 év alatti gyermekek esetében történő alkalmazásának ajánlásához. Műtéti vagy súlyos traumás vérzések megelőzése: Sebészeti beavatkozás esetében a vérzés megelőzésére, a Wilate‑ot 1‑2 órával a sebészeti eljárás megkezdése előtt kell beadni. VWF:RCo ³ 60 NE/dl (³ 60%) és FVIII:C ³ 40 NE/dl (³ 40%) szinteket kell elérni. A kezelés minden 12‑24 órájában a megfelelő dózist ismételten be kell adni. A dózis nagysága és a kezelés időtartama függ a beteg klinikai állapotától, a vérzés típusától és súlyosságától, valamint az elért VWF:RCo és FVIII:C aktivitásoktól. FVIII‑t tartalmazó VWF‑készítménnyel kezelt betegek esetében figyelni kell a plazmában az FVIII:C szintet, a túl magas FVIII:C szintek kimutatása céljából, amely növelheti a thromboticus események kockázatát, különösen azon betegeknél, akiknél ismert klinikai vagy laboratóriumi kockázati tényezők állnak fenn. Túl magas FVIII:C szint kimutatása esetén, a csökkentett dózis és/vagy a hosszabb adagolási intervallum, illetve alacsonyabb FVIII‑tartalmú VWF‑készítmény alkalmazása megfontolandó. Profilaxis: Von Willebrand betegeknél a vérzések hosszú távú megelőzésére heti 2‑3 alkalommal 20‑40 NE/ttkg dózist kell beadni. Egyes esetekben, például gastrointestinalis vérzéseknél, nagyobb dózisra lehet szükség. Haemophilia A A kezelés monitorozása A kezelés folyamata során tanácsos a VIII. faktor szintjeinek megfelelő meghatározása, hogy támpontként szolgáljon a beadandó adag és az infúziók ismétlési gyakoriságának megállapításához. Egyes betegek esetében változó lehet a VIII- faktorral történő kezelésre adott válasz, eltérő felezési időket és hasznosulást eredményezve. A testtömeg alapú adagolást túlsúlyos vagy alacsony testtömegű betegek esetén módosítani kell. Különösen nagyobb műtéti beavatkozások esetén elengedhetetlen a szubsztitúciós terápia alvadási paraméterek (VIII. faktor aktivitás) elemzésével történő pontos monitorozása. Adagolás A dózis és a szubsztitúciós terápia időtartama függ az VIII. faktor hiányának súlyosságától, a vérzés helyétől és mértékétől, valamint a beteg klinikai állapotától. A beadott VIII. faktor egységek számát Nemzetközi Egységben (NE) adják meg, amely az VIII. faktor készítményre érvényes WHO koncentrált standard készítményre vezethető vissza. A plazmában az VIII. faktor aktivitását vagy százalékosan (a normál emberi vérplazmához viszonyítva), vagy NE‑ben (a plazma VIII. faktor aktivitására vonatkozó Nemzetközi Standardhoz viszonyítva) fejezik ki. Egy NE VIII. faktor aktivitás egyenértékű a normál humán vérplazma 1 ml‑ében lévő VIII. faktor aktivitással. Szükség szerinti kezelés A VIII. faktor szükséges dózisának számítása azon az empírikus megállapításon alapul, hogy 1 Nemzetközi Egység (NE) VIII. faktor /ttkg a plazma VIII. faktor aktivitását a normál aktivitás 1,5‑2%‑ával növeli. A szükséges dózist a következő formula segítségével határozzák meg: Szükséges egység = testtömeg(kg) × kívánt VIII. faktor növekedés (%) (NE/dl) × 0,5 NE/ttkg A beadandó mennyiséget és a beadás gyakoriságát mindig az individuális eset klinikai hatásosságához kell igazítani. A következő haemorrhagiás eseményeknél a FVIII aktivitása nem eshet a megadott plazma aktivitási szint alá (a normálérték %‑ában vagy NE/dl‑ben) a vonatkozó időszakban. A következő táblázat alkalmazható támpontként vérzéses epizódok és műtétek során az adagolás meghatározásához:

A vérzés mértéke / A sebészeti beavatkozás típusa	A szükséges faktor VIII‑ faktor szint, (%)(NE/dl)	Az adagolás gyakorisága (óra) / a kezelés időtartama (nap)
Vérzés
Korai haemarthrosis, izomvérzés, szájüregi vérzés	20–40	12‑24 óránként ismétlendő Legalább 1 napos kezelés, amíg a fájdalom által jelzett vérzési epizód elmúlik, vagy a teljes gyógyulásig
Extenzívebb haemarthrosis, izomvérzés vagy haematoma	30–60	Az infúzió 12–24 óránként ismétlendő 3‑4 vagy több napon keresztül, amíg a fájdalom megszűnik vagy az akut betegség elmúlik.
Életveszélyes vérzések	60–100	Az infúzió 8–24 óránként ismétlendő, a veszély elmúlásáig.
Műtétek
Kis műtétek beleértve a foghúzást is	30–60	24 óránként ismételendő, legalább 1 napos kezelés, a teljes gyógyulásig.
Nagy műtétek	80–100 (műtét előtt és után)	Az infúzió 8–24 óránként ismétlendő, míg a seb megfelelően begyógyul, ezután kezelés még legalább 7 napig az VIII‑ faktor aktivitásának 30% és 60% között tartásával.

Profilaxis: Súlyos haemophilia A‑ban szenvedő betegeknél a vérzés hosszú távú megelőzése céljából szokásos adagolás szerint 2‑3 naponként 20–40 NE VIII. faktor/ttkg‑ot kell adni. Egyes esetekben, különösen fiatal betegeknél, rövidebb adagolási intervallumokra vagy nagyobb dózisokra lehet szükség. Folyamatos infúzió A sebészeti beavatkozást megelőzően farmakokinetikai elemzést kell végezni a becsült kiürülés megállapítása céljából. A kezdeti infúziós sebességet a következőképpen lehet kiszámítani: Infúziós sebesség (NE/ttkg/h) = kiürülés (ml/ttkg/h) × kívánt steady‑state szint (NE/ml) A folyamatos infúzió kezdeti 24 órája után a kiürülést minden nap újra ki kell számítani a fenti steady‑state szint egyenlet segítségével, figyelembe véve a mért szintet és az infúzió ismert sebességét. Előzőleg nem kezelt betegek A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8 pontban található. Gyermekek Nem áll rendelkezésre elegendő adat a Wilate alkalmazásának ajánlásához 6 év alatti gyermekek esetében, a haemophilia A kezelésére. Alkalmazás módja: Intravénás alkalmazásra. Az injekció vagy az infúzió sebessége nem haladhatja meg a 2‑3 ml/percet. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A biztonságossági profil összefoglalása Túlérzékenység vagy allergiás jelenségek (mint angioedema, égő, csípő érzés a beadás helyén, hidegrázás, kipirulás, csalánkiütés, bőrpír, bőrviszketés, bőrkiütés, fejfájás, vérnyomás‑csökkenés, letargia, hányinger, nyugtalanság, tachycardia, mellkasi szorítás, nehézlégzés, zsibbadás, hányás, zihálás) ritkán fordultak elő, néhány esetben anaphylaxia is kialakult (beleértve a sokkot is). Von Willebrand‑betegség (VWD) A von Willebrand betegeknél, elsősorban a 3‑as típusú von Willebrand‑betegség esetében, nagyon ritkán a VW faktort semlegesítő antitestek (inhibitor) alakulhatnak ki. Ilyen inhibitorok kialakulása esetén a beteg inadekvát klinikai választ ad a kezelésre. Ezek az antitestek az anaphylaxiás reakciókkal szoros összefüggésben vannak. Ezért anaphylaxiás reakciót adó betegeknél ellenőrizni kell az inhibitor jelenlétét. Minden ilyen esetben javasolt szakosodott haemophilia központhoz fordulni. A von Willebrand‑faktorral szembeni inhibitorokról eddig egy esetben sem számoltak be a Wilate‑tal kapcsolatban klinikai vizsgálatok vagy a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok alapján. Fennáll a thromboticus események fellépésének a kockázata, különösen olyan betegeknél, akiknél klinikai vagy laboratóriumi kockázati tényezők ismertek. Az érvényben lévő javallatoknak megfelelően megelőző kezelést kell alkalmazni vénás thromboembolia ellen. VIII. faktort tartalmazó VWF‑készítményekkel kezelt betegeknél a megemelkedett FVIII:C szintek a plazmában növelhetik a thromboticus események kockázatát. Haemophilia A VIII‑as faktorral – így például Wilate‑tel – kezelt, haemophilia A-ban szenvedő betegekben neutralizáló antitestek (inhibitorok) jelenhetnek meg (lásd 5.1 pont). Ha ilyen inhibitorok jelennek meg, ez az állapot elégtelen klinikai válasz formájában nyilvánulhat meg. Ilyen esetekben ajánlott felvenni a kapcsolatot egy haemophiliás betegek kezelésére specializálódott központtal. Az ágensek esetleges átvitelével kapcsolatos biztonsági információkért lásd a 4. 4 pontot. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi táblázat a klinikai vizsgálatokban, a forgalomba hozatalt követő biztonságossági és egyéb vizsgálatokban talált mellékhatásokat a MedDRA szervrendszerenkénti csoportosítás (szervrendszerek szerinti osztályozás és preferált kifejezés) és a gyakoriságok szerint mutatja be. A gyakoriságok értékelése az alábbi besorolási kategóriák szerint történt: nagyon gyakori (³ 1/10), gyakori (³ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (³ 1/1000 – < 1/100), ritka (³ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A spontán jelentett forgalomba hozatalt követő mellékhatások esetében a bejelentési gyakoriság nem ismert.

Szervrendszerenkénti csoportosítás (MedDRA rendszer)	Mellékhatás	Gyakoriság
Immunrendszeri betegségek és tünetek	túlérzékenység anaphylaxiás sokk	Nem gyakori Nagyon ritka
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Láz mellkasi fájdalom	Nem gyakori Nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	VIII‑as faktorok gátlása (inhibitorok) VWF gátlása (inhibitorok)	Nem gyakori (PTP)* Nagyon gyakori (PUP)* Nagyon ritka
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Köhögés	Nem ismert
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Szédülés	Nem ismert
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasi fádalom	Nem ismert
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Hátfájdalom	Nem ismert

* A gyakoriság a VIII‑as faktor termékekkel végzett összes klinikai vizsgálaton alapul, amelyben részt vettek súlyos haemophilia A‑ban szenvedő betegek is. PTP (previously-treated patients) = korábban már kezelt betegek; PUP (previously-untreated patient) = korábban még nem kezelt betegek ² A gyakoriság a VIII‑as faktor termékekkel végzett összes klinikai vizsgálaton alapul, amelyben részt vettek súlyos haemophilia A‑ban szenvedő betegek is. PTP (previously-treated patients) = korábban már kezelt betegek; PUP (previously-untreated patient) = korábban még nem kezelt betegek A kiválasztott mellékhatások leírása A kiválasztott mellékhatások leírását lásd a 4.4 pontban Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A humán VIII. véralvadási faktor kölcsönhatás egyéb gyógyszerekkel való kölcsönhatásáról nem számoltak be.

Nyomonkövethetőség A gyógyszerek nyomonkövethetőségének fejlesztése érdekében fel kell jegyezni az alkalmazott szer nevét és gyártási tételszámát, Túlérzékenység Allergiás típusú túlérzékenységi reakciók előfordulhatnak a Wilate alkalmazásával összefüggésben. A készítmény a VIII. faktoron kívül nyomokban más emberi fehérjéket is tartalmaz. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a túlérzékenység tüneteinek megjelenése esetén azonnal hagyják abba a gyógyszer alkalmazását, és forduljanak kezelőorvosukhoz. A betegeket tájékoztatni kell a túlérzékenységi reakciók korai jeleiről, úgymint csalánkiütés, generalizált urticaria, nehézlégzés, légszomj, vérnyomásesés, anaphylaxia. Amennyiben ezek a tünetek jelentkeznek, azonnal abba kell hagyni a készítmény adagolását. Sokk esetén a sokk kezelésére előírt eljárásrendet kell alkalmazni. Átvihető ágensek A humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerkészítmények alkalmazásából származó infekciók megelőzésére standard rendszabályokat alkalmaznak a donorok kiválasztásánál, az egyedi plazmaminták és a plazmakeverékek fertőzést okozó specifikus markereinek ellenőrzésére, valamint a gyártási folyamat során hatásos vírusinaktiváló és víruseltávolító lépéseket iktatnak be. Ennek ellenére a humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazása esetén nem zárható ki teljesen a fertőző ágensek átvitele. Ez vonatkozik ismeretlen vagy újonnan felbukkanó vírusokra és egyéb kórokozókra . Az alkalmazott módszerek hatásosak a lipidburokkal rendelkező vírusokkal szemben, mint pl. a humán immundeficiencia vírus (HIV), hepatitis B vírus (HBV), hepatitis C vírus (HCV) és a lipidburokkal nem rendelkező hepatitis A vírus esetén is. Egyes lipidburokkal nem rendelkező vírusoknál, például a parvovírus B19, a módszerek hatékonysága korlátozott. A parvovírus B19 leginkább a terhes nőkre (a magzat fertőződése által), az immunhiányban és azokra a betegekre veszélyes, akiknél fokozott az erythropoesis (pl. haemolyticus anaemiában szenvedő betegek). Plazma eredetű VWF/VIII. faktor‑készítménnyel rendszeresen/ismételten kezelt betegeknél meg kell fontolni a megfelelő védőoltások (hepatitis B és hepatitis A) adását. A betegek érdekében erősen ajánlott, hogy az alkalmazott Wilate gyártási számát rögzítsék, hogy szükség esetén a beteg és a gyártási tétel közötti kapcsolat visszakereshető legyen. Von Willebrand‑betegség (VWD) Thromboembóliás események FVIII‑tartalmú von Willebrand faktor (VWF)‑készítmény alkalmazásakor a kezelőorvosnak figyelembe kell vennie, hogy a folyamatos kezelés a FVIII:C‑szint kívánatosnál nagyobb mértékű emelkedését okozhatja. A FVIII‑tartalmú VWF‑készítménnyel kezelt betegek VIII. faktor‑aktivitását folyamatosan ellenőrizni kell, hogy elkerüljük a FVIII: C‑aktivitás nagymértékű növekedését, ami a thromboemboliás szövődmények kockázatát emeli. FVIII‑tartalmú von Willebrand faktor (VWF)‑készítmény alkalmazásakor fennáll a thromboemboliás szövődmények kialakulásának kockázata, különösen azoknál a betegeknél, akiknél klinikai vagy laboratóriumi kockázati tényezők (pl. thromboprofilaxis nélküli perioperativ periódusok, korai mobilizálás elmaradása, elhízás, túladagolás, carcinoma) állnak fenn. Ennek megfelelően, az ilyen betegeket folyamatosan ellenőrizni kell a thrombosis korai jeleinek megjelenésére. A jelenleg érvényes ajánlásoknak megfelelően, vénás thromboembolia elleni profilaktikus kezelést kell bevezetni. Inhibitorok Von Willebrand‑betegségben, különösen a 3. típusban, VWF elleni antitestek (inhibitor) alakulhatnak ki. Amennyiben a várt plazma VWF:RCo‑aktivitásszint nem alakult ki, vagy a vérzést nem csillapította megfelelően a beadott mennyiség, vizsgálatot kell végezni VWF‑inhibitor jelenlétére. A magas inhibitorszinttel rendelkező betegeknél a kezelés nem elég hatásos, ezért egyéb terápiás lehetőségekre is gondolni kell. Az ilyen betegek kezelését a haemostasis rendellenességeinek kezelésében tapasztalt szakorvosoknak kell irányítania. Haemophilia A Inhibitorok A haemophilia A‑ban szenvedő betegek kezelésének ismert szövődménye a VIII‑as faktort semlegesítő antitestek (inhibitorok) kialakulása. Ezek az inhibitorok általában a VIII‑as faktor véralvadást serkentő hatását gátló IgG immunoglobulinok, melyek mennyiségét – a módosított Assay alapján – az egy milliliter plazmában található Bethesda Egységben (BE/ml) fejezik ki. Az inhibitorok kialakulásának veszélye a betegség súlyosságával és a VIII‑as faktor expoziciójával arányos. Ez a kockázat a VIII‑as faktor‑kezelés első 50 napjában a legnagyobb, de folyamatosan fennáll, bár mértéke nem ismert. Az inhibitorok megjelenésének klinikai jelentősége az inhibitorok titerétől függ: alacsony titerű inhibitorok kisebb eséllyel okoznak elégtelen klinikai hatást, mint a nagy titerű inhibitorok. Általában, a rekombináns technológiával készült VIII‑as véralvadási faktor termékekkel kezelt összes betegnél megfelelő klinikai és laboratóriumi vizsgálatok alapján gondosan kell követni, hogy megjelennek‑e inhibitorok. Ha a plazmában a várt VIII‑as faktor aktivitási szintet nem sikerült elérni, vagy ha a vérzés nem kontrollálható a megfelelő dózissal, akkor vizsgálni kell a VIII‑as faktor elleni inhibitorok jelenlétét. A magas inhibitorszintű betegeknél a VIII‑as faktor kezelés hatástalan lehet, és egyéb terápiás lehetőségeket kell mérlegelni. Az ilyen betegek kezelését a haemophilia kezelésében jártas és a VIII‑as faktor inhibitorokkal tapasztalatot szerzett orvosnak kell irányítania. Szív- érrendszeri események Fennálló szív-érrendszeri kockázattal rendelkező betegek esetében a VIII. faktorral történő kezelés növelheti a szív-érrendszeri kockázatot. Katéterrel kapcsolatos komplikációk Ha centrális vénás eszköz alkalmazása szükséges, figyelembe kell venni az eszközzel kapcsolatos komplikációkat (pl. fertőzések, bakterémia, a katéter helyén kialakuló vérrög). Ez a gyógyszerkészítmény maximum 58,7 mg nátriumot tartalmaz 500 NE VWF és FVIII/injekciós üvegenként és maximum 117,3 mg nátriumot tartalmaz 1000 NE VWF és FVIII/injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott napi 2 g nátriumbevitel 2,94%-ának, illetve 5,87%-ának felnőtteknél. Gyermekek A felsorolt figyelmeztetések és óvintézkedések felnőttekre és gyermekekre is vonatkoznak.

Az VWF/VIII. faktor készítménnyel állatkísérletes reprodukciós vizsgálatokat még nem végeztek. Von Willebrand‑betegség (VWD) A terhes vagy szoptató nők kezelésére vonatkozó tapasztalat nem áll rendelkezésre. VWF‑hiányos terhes vagy szoptató anyáknak a Wilate csak egyértelmű indikáció esetén adható, figyelembe véve, hogy a terheség ezeknél a betegeknél fokozott vérzési kockázatot jelent. Haemophilia A Mivel a haemophilia A ritkán fordul elő nőknél, a terhesség és a szoptatás időszakában végzett kezelésre vonatkozóan nincsenek hozzáférhető tapasztalatok. Ezért a terhesség és a szoptatás időszakában a Wilate csak egyértelmű indikáció esetén adható.

A humán VWF és VIII. faktor túladagolásának még semmiféle tünetét nem írták le. Nagymértékű túladagolás esetében thromboembolicus események léphetnek fel.

Farmakoterápiás csoport: Antihaemorrhagicum/véralvadási faktorok, von Willebrand faktor és VIII. faktor kombinációja. ATC kód: B02B D06 Von Willebrand‑betegség (VWD) A VWF (a koncentrátumból) az emberi vérplazma normál összetevője, és az endogén VW faktorral azonosan viselkedik. A VWF alkalmazása a VWF hiányos betegek vérzési rendellenességeinek korrekcióját két szinten teszi lehetővé: - A VWF újraindítja a vérlemezkék adhézióját a vascularis subendotheliumhoz a vascularis sérülés helyén (kapcsolódik a vascularis subendothelhez és a vérlemezke membránjához is), ezzel biztosítja az elsődleges vérzéscsillapítást, amit a rövidülő vérzési idő jelez. Ez a hatás azonnal jelentkezik, és ismert, hogy nagymértékben függ a fehérje polimerizációs szintjétől. - A VWF késleltetve korrigálja a járulékos VIII. faktorhiányt. Az intravénásan beadott VWF kapcsolódik az endogén VIII. faktorhoz (amelyet normál esetben a beteg szervezete termel), stabilizálja azt, és megvédi a gyors lebomlástól. Ezért, ha tiszta VW faktort (VWF‑készítmény alacsony FVIII‑tartalommal) alkalmazunk, másodlagos hatásként az első infúzió után helyreállítja a FVIII:C szintet. VIII-as faktor tartalmú VWF‑készítmény beadásakor az első infúzió után azonnal helyreáll a normál FVIII:C szint. Azon felül, hogy a von Willebrand faktor a VIII. faktor védő fehérjéje, segíti a vérlemezkék adhézióját a vascularis sérüléshez és szerepet játszik a vérlemezke‑aggregációban. Haemophilia A A VIII. faktor/von Willebrand ‑komplex két molekulát (VIII. faktor és von Willebrand faktor) tartalmaz két különböző élettani hatással. Amikor a haemophyliás beteg megkapja a készítményt, a VIII. faktor a von Willebrand faktorhoz kötődik a véráramban. Az aktivált VIII. faktor az aktivált IX. faktor kofaktora és a X.faktor aktiválását gyorsítja. Az aktivált X. faktor a protrombint trombinná alakítja, majd a trombin a fíbrinogént fibrinné konvertálja, és végül kialakul a fibrinháló. A haemophilia A egy X‑kromoszómához kötött, öröklődő véralvadási rendellenesség, amit a VIII. faktor csökkent szintje okoz. Ennek következtében ízületi, izom illetve egyéb belső vérzések alakulnak ki spontán vagy balesetet, sebészeti beavatkozást követő trauma eredményeként. A szubsztitúciós kezelés emeli a plazma VIII. faktor szintjét és ezzel ideiglenesen korrigálható a VIII. faktor‑aktivitás és a vérzési hajlam. Megjegyzés: Az éves vérzési arány nem összehasonlítható más faktorkoncentrátumokkal, illetve a különböző klinikai vizsgálatok között. A von Willebrand faktor amellett, hogy a VIII. faktor védőfehérjéje, elősegíti a vérlemezkék kitapadását az érsérülés helyén, valamint szerepet játszik a vérlemezkék összecsapódásában is.

Von Willebrand‑betegség (VWD) A VWF (a koncentrátumból) az emberi vérplazma normál összetevője, és az endogén VW faktorral azonosan viselkedik. Három farmakokinetikai vizsgálat – melyekbe 24 értékelhető beteget vonta be, akik között a VWD valamennyi típusa előfordult – metaanalízise alapján a következő eredményeket figyelték meg.

	A VWD összes típusa					1. típusú VWD					2. típusú VWD					3. típusú VWD
Paraméter	N	Átlag	SD	Min.	Max.	N	Átlag	SD	Min.	Max.	N	Átlag	SD	Min.	Max.	N	Átlag	SD	Min.	Max.
Hasznosulás (%/NE/ttkg)	24	1,56	0,48	0,90	2,93	2	1,19	0,07	1,14	1,24	5	1,83	0,86	0,98	2,93	17	1,52	0,32	0,90	2,24
AUC (0‑inf) (h*%)	23	1981	960	593	4831	2	2062	510	1701	2423	5	2971	1383	1511	4831	16	1662	622	593	2606
T1/2 (h)	24	23,3	12,6	7,4	58,4	2	39,7	18,3	26,7	52,7	5	34,9	16	17,5	58,4	17	18	6,2	7,4	30,5
MRT (h)	24	33,1	19	10,1	89,7	2	53,6	25,9	35,3	71,9	5	53,5	24,6	27,8	89,7	17	24,7	8,5	10,1	37,7
Clearance (ml/h/kg)	24	3,29	1,67	0,91	7,41	2	2,66	0,85	2,06	3,27	5	1,95	1,02	0,91	3,31	17	3,76	1,69	1,83	7,41

Rövidítések: AUC = a görbe alatti terület; MRT = átlagos tartózkodási idő Haemophilia A A VIII. faktor (a koncentrátumból) az emberi vérplazma normál összetevője, és az endogén VIII. faktorral azonosan viselkedik. A készítmény injektálása után megközelítőleg a VIII. faktor kétharmada‑háromnegyede a keringésben marad. A plazmában elért VIII. faktor aktivitásnak a kívánt VIII. faktor aktivitás szint 80‑120%‑a kell legyen. A plazma VIII. faktor aktivitás kétfázisú exponenciális lebomlás útján csökken. A kezdeti fázisban az intravascularis és egyéb helyek közötti megoszlás miatt a plazmából való távozás 3–6 óra felezési idővel folyik. Az ezt követő lassúbb fázisban a felezési idő 8–18 óra között változik, az átlagérték 15 óra. Ez felel meg a tényleges biológiai felezési időnek. Egy 12 beteggel folytatott klinikai vizsgálatban a következő eredményeket kapták (kromogén teszt, két méréssel):

Paraméter	Kiindulási vizit		6. havi vizit
	Átlag	SD	Átlag	SD
Hasznosulás %/NE/ttkg	FVIII:C 2,27	1,20	FVIII:C 2,26	1,19
AUCnorm % * h/NE/ttkg	FVIII:C 31,3	7,31	FVIII:C 33,8	10,9
Felezési idő (h)	FVIII:C 11,2	2,85	FVIII:C 11,8	3,37
MRT (h)	FVIII:C 15,3	3,5	FVIII:C 16,3	4,6
Clearance ml/h/ttkg	FVIII:C 3,37	0,86	FVIII:C 3,24	1,04

Rövidítések: AUC = a görbe alatti terület; MRT = átlagos tartózkodási idő; SD = standard deviáció