Szubsztitúciós terápia felnőtteknél, valamint gyermekeknél és serdülőknél (0‑18 évig):

• Csökkent ellenanyag-termeléssel járó primer immunhiányos szindrómák (primer immundeficienciák – PID).
• Szekunder immunhiányos állapotokban (szekunder immundeficienciák – SID), ha a beteg súlyos vagy recidiváló fertőzésben szenved, és az antimikrobiális kezelés hatástalan, és vagy bizonyított specifikus antitest termelési elégtelenség (proven specific antibody failure –

• Primer immunthrombocytopeniás purpura (ITP) magas vérzési kockázatú vagy műtét előtt álló betegeknél, a thrombocytaszám korrigálására
• Guillain-Barré-szindróma
• Kawasaki-betegség (acetilszalicilsavval együtt adva; lásd 4.2 pont)
• Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (chronic inflammatory demyelinating polyradiculoneuropathy – CIDP)
• Multifocalis motoros neuropathia (MMN)

A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulin) vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (lásd 4.4 és 6.1 pont). Szelektív IgA hiányban szenvedő betegek, akikben IgA ellenes antitestek termelődtek. Esetükben ugyanis az IgA-t tartalmazó készítmény beadása anaphylaxiát okozhat.

A szubsztitúciós terápiát az immundeficiencia kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell megkezdeni és ellenőrizni. Adagolás A dózisok nagysága és az adagolási rend a javallattól függ. Az adagot a klinikai választól függően, egyénileg kell meghatározni. A testtömeg alapján meghatározott dózis esetén a sovány vagy túlsúlyos betegeknél szükség lehet dózismódosításra. Az alábbi javasolt adagolás útmutatóként szolgál: Szubsztitúciós terápia primer immunhiányos szindrómákban Az adagolási séma segítségével legalább 6 g/l IgG vagy a populáció korának megfelelő normál referencia tartományba eső völgykoncentrációt kell elérni (az IgG meghatározást az esedékes infúzió előtt kell elvégezni). A kezelés megkezdésétől az egyensúlyi állapot (steady-state IgG-szintek) eléréséig általában három-hat hónapnak kell eltelnie. Az ajánlott kezdőadag 0,4–0,8 g/ttkg egy adagban, melyet három‑négy hetenként minimum 0,2 g/ttkg adaggal kell folytatni. A 6 g/l szérum IgG völgykoncentráció fenntartásához 0,2–0,8 g/ttkg havi adag szükséges. Az egyensúlyi állapot elérése után az adagolási intervallum 3‑4 hét között változhat. Fertőzések előfordulása kapcsán az IgG völgykoncentrációk ellenőrzése és értékelése szükséges. A bakteriális fertőzések előfordulási gyakoriságának csökkentése érdekében szükség lehet a dózis emelésére és magasabb völgykoncentrációk megcélzására. Szekunder immunhiányos állapotok (a 4.1 pontban található meghatározás szerint) Az ajánlott adag: 3–4 hetente 0,2–0,4 g/ttkg. Az IgG völgykoncentrációt a fertőzés incidenciájával összefüggésben kell mérni és értékelni. A dózist a fertőzések elleni optimális védelem eléréséhez szükséges mértékig kell módosítani. Persistáló infectio esetén szükség lehet dózisemelésre; amennyiben a beteg fertőzésmentes marad, meg kell fontolni a dóziscsökkentést. Primer immunthrombocytopenia Két lehetséges kezelési rend alkalmazható: - az első nap 0,8–1 g/ttkg, ez az adag 3 napon belül egy alkalommal ismételhető, - 0,4 g/ttkg naponta, 2–5 napon át adva. A kezelés relapsus esetén megismételhető. Guillain-Barré-szindróma 0,4 g/ttkg/nap 5 napon keresztül (relapsus esetén az adagolást meg lehet ismételni). Kawasaki-betegség 2,0 g/ttkg egyszeri adag. A terápiát egyidejű acetilszalicilsav kezeléssel kell kiegészíteni. Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathia (CIDP) Kezdő adag: 2 g/ttkg 2–5 egymást követő napon belül elosztva. Fenntartó adagok: 1 g/ttkg egy vagy 2 egymást követő napon, 3 hetente. A kezelés hatását minden ciklus után ki kell értékelni; amennyiben az első 6 hónap után nincs a kezelésnek hatása, a kezelést abba kell hagyni. Ha a kezelés hatásos, a hosszan tartó kezelésről az orvos dönt, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján. Előfordul, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegségnek az adott betegnél tapasztalt lefolyásához kell igazítani. Multifocalis motoros neuropathia (MMN) Kezdő adag: 2 g/ttkg 2–5 egymást követő napon belül elosztva. Fenntartó adag: 1 g/ttkg 2–4 hetente vagy 2 g/ttkg 4–8 hetente. A kezelés hatását minden ciklus után ki kell értékelni; amennyiben az első 6 hónap után nincs a kezelésnek hatása, a kezelést abba kell hagyni. Ha a kezelés hatásos, a hosszan tartó kezelésről az orvos dönt, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján. Előfordul, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegségnek az adott betegnél tapasztalt lefolyásához kell igazítani. Adagolási ajánlások táblázatos összefoglalása:

Javallat	Adag	Beadás gyakorisága
Szubsztitúciós terápia
Primer immunhiányos szindrómák	Kezdő adag: 0,4–0,8 g/ttkg Fenntartó adag: 0,2–0,8 g/ttkg	3–4 hetente
Szekunder immunhiányos állapotok (a 4.1 pontban meghatározva)	0,2–0,4 g/ttkg	3–4 hetente
Immunmoduláció:
Primer immunthrombocytopenia	0,8–1 g/ttkg vagy 0,4 g/ttkg/nap	az első napon Amennyiben szükséges, 3 napon belül egy alkalommal ismételhető. 2–5 napig
Guillain-Barré-szindróma	0,4 g/ttkg/nap	5 napig
Kawasaki-betegség	2 g/ttkg	egyszeri adagban, acetilszalicilsavval együtt
Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (CIDP)	Kezdő adag: 2 g/ttkg Fenntartó adag: 1 g/ttkg	2–5 napon át elosztott adagokban 3 hetente 1–2 napig
Multifocalis motoros neuropathia (MMN)	Kezdő adag: 2 g/ttkg Fenntartó adag: 1 g/ttkg vagy 2 g/ttkg	2–5 napon át elosztott adagokban 2–4 hetente vagy 4–8 hetente 2–5 napig

Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők (0-18 éves korig) esetében az adagolás nem tér el a felnőttekétől, mivel az adagolás mindegyik javallat esetében testtömeg szerint van megadva, és a fentiekben említett állapotok klinikai kimenetele szerint kell módosítani. Májkárosodás Nincs rendelkezésre álló bizonyíték arra vonatkozólag, hogy dózismódosításra lenne szükség. Vesekárosodás Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4 pont. Idősek Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4 pont. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazás. Az Intratect 100 g/l intravénás infúzió formájában alkalmazandó, az infúzió kezdeti sebessége az első 30 percben nem lehet nagyobb, mint 0,3 ml/ttkg/óra. Lásd 4.4 pont. Mellékhatások jelentkezése esetén, vagy az infúzió sebességét kell csökkenteni, vagy az infúziót le kell állítani. Ha a beteg jól tolerálja, az infúzió sebessége fokozatosan emelhető, maximum 1,9 ml/ttkg/óra sebességre. Szubsztitúciós terápia: Ha a beteg az 1,9 ml/ttkg/óra infúziós sebességet jól tolerálta, akkor az fokozatosan 6 ml/ttkg/órára növelhető. Ha még ezt is jól viseli, akkor fokozatosan tovább növelhető, legfeljebb 8 ml/ttkg/órára. Általában véve, az adagolást és az infúzió beadásának sebességét a beteg egyedi szükségleteihez kell igazítani (lásd még 4.4 pont).

A biztonságossági profil összefoglalása A humán normál immunglobulinok okozta mellékhatások (csökkenő gyakoriság szerinti sorrendben) a következők (továbbá lásd 4.4 pont): · hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, ízületi fájdalom, alacsony vérnyomás és középsúlyos deréktáji fájdalom · reverzibilis haemolyticus reakciók; különösen az A, B és AB vércsoportú betegeknél és (ritkán) transzfúziót igénylő haemolyticus anaemia · (ritkán) hirtelen vérnyomásesést, vagy egy-egy esetben anaphylaxiás sokkot is okozhat, akkor is, ha a korábbi alkalmazás során nem jelentkeztek túlérzékenységi reakciók. · (ritkán) tranziens bőrreakciók (beleértve a cutan lupus erythematosust – a gyakoriság ismeretlen) · (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, mint pl. myocardialis infarctus, stroke, pulmonalis embolia, mélyvénás thrombosis · reverzibilis asepticus meningitis esetei · megnövekedett szérum kreatininszint esetei és/vagy akut veseelégtelenség előfordulása · transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI) esetei Az átvihető ágensekkel kapcsolatos biztonságossági tudnivalókat lásd a 4.4 pontban. A mellékhatások táblázatos felsorolása A lefolytatott klinikai vizsgálatok során jelentett feltételezett gyógyszermellékhatások: Az Intratect (50 g/l) oldatos infúzióval három klinikai vizsgálatot végeztek: kettőt elsődleges immunhiányos (PID) állapotban szenvedő betegekkel, egyet pedig immunthrombocytopeniás purpurában (ITP) szenvedőkkel. A két PID vizsgálatban összesen 68 beteget kezeltek Intratect (50 g/l) oldatos infúzióval, majd értékelték a biztonságosságot. A kezelési időszak 6, illetve 12 hónap volt. Az ITP vizsgálatot 24 beteg részvételével végezték. A 92 beteg összesen 830 Intratect (50 g/l) oldatos infúziós kezelést kapott, melyek során összesen 51 mellékhatást (ADRs) jegyzetek fel. Az Intratect 100 g/l oldatos infúzióval egy klinikai vizsgálatot végeztek PID-ben szenvedő betegek bevonásával. Harminc beteget kezeltek Intratect 100 g/l oldatos infúzióval 3-6 hónapon át, és értékelték a biztonságosságot. 30 beteg összesen 165 Intratect 100 g/l oldatos infúziót kapott, melyek közül összesen 19 infúzió (11,5%) beadása okozott mellékhatásokat. Ezeknek a mellékhatásoknak a többsége az enyhétől a mérsékeltig terjedő és önmagát korlátozó jellegű volt. A vizsgálatok során súlyos mellékhatást nem figyeltek meg. Az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszerek szerinti csoportosításnak (System Organ Class, SOC) és a Preferált Kifejezéseknek (Preferred Term Level) megfelelően készült. A gyakoriságok értékelése a következő megállapodás szerint történt: nagyon gyakori (³1/10); gyakori (³1/100 – <1/10); nem gyakori (³1/1000 – <1/100); ritka (³1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az Intratect (50 g/l) oldatos infúzióval végzett klinikai vizsgálatok során észlelt mellékhatások gyakorisága PID és ITP indikáció esetén (A mellékhatások gyakorisága a beadott infúziók (n=830), illetve a kezelt betegek (n=92) száma alapján került kiszámításra.)

MedDRA szervrendszerenkénti csoportosítás (SOC)	Mellékhatás (Preferált MedDRA megnevezés [PT])	Gyakoriság a beadott infúziók száma alapján (n=830)	Gyakoriság a kezelt betegek száma alapján (n=92)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Haemolysis (enyhe)	Nem gyakori	Gyakori
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás	Gyakori	Nagyon gyakori
	Dysgeusia	Nem gyakori	Gyakori
Érbetegségek és tünetek	Hypertonia, felszínes thrombophlebitis	Nem gyakori	Gyakori
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányinger, hányás, gastrointestinalis fájdalom	Nem gyakori	Gyakori
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Papulosus bőrkiütés	Nem gyakori	Gyakori
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Láz	Gyakori	Nagyon gyakori
	Hidegrázás, melegség érzése	Nem gyakori	Gyakori
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Testhőmérséklet emelkedés, pozitív Coombs teszt (indirekt és direkt)	Nem gyakori	Gyakori

Az Intratect 100 g/l oldatos infúzióval végzett klinikai vizsgálat során észlelt mellékhatások gyakorisága PID indikáció esetén (A mellékhatások gyakorisága a beadott infúziók (n=165), illetve a kezelt betegek (n=30) száma alapján került kiszámításra.)

MedDRA szervrendszerenkénti csoportosítás (SOC)	Mellékhatás (Preferált MedDRA megnevezés (PT))	Gyakoriság a beadott infúziók száma alapján (n=165)	Gyakoriság a kezelt betegek száma alapján (n=30)
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Az infúzióval kapcsolatos reakciók	Gyakori	Gyakori
	Túlérzékenység	Nem gyakori	Gyakori
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás	Gyakori	Gyakori
	Érzészavar	Nem gyakori	Gyakori
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Palpitatio	Gyakori	Gyakori
Érbetegségek és tünetek	Hyperaemia, hypertonia	Nem gyakori	Gyakori
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasmenés, hasi fájdalom	Nem gyakori	Gyakori
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	A bőr fájdalma, kiütés	Nem gyakori	Gyakori
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Arthralgia, hátfájás, csontfájdalom	Gyakori	Gyakori
	Myalgia	Nem gyakori	Gyakori
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Diszkomfort érzés	Gyakori	Nagyon gyakori
	Fáradtság, hidegrázás, hypothermia	Nem gyakori	Nem gyakori

A spontán jelentett további mellékhatások részletesen Gyakoriság: nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: angina pectoris Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: rigor Immunrendszeri betegségek és tünetek: anaphylaxiás sokk, allergiás reakció Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei: csökkent vérnyomás A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: hátfájás Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: dyspnoe NOS Érbetegségek és tünetek: sokk Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: leukopénia Kiválasztott mellékhatások leírása Az Intratecttel kapcsolatban jelentett mellékhatások megfelelnek a humán normál immunglobulinok esetében várt profilnak. Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők esetében a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan megegyezik a felnőttekével. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinák Az immunglobulin kezelést követő legalább 6 héten - de akár 3 hónapon - belül alkalmazott kanyaró, rózsahimlő, mumpsz és bárányhimlő elleni élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinák hatékonysága csökkenhet. Élő, attenuált vírust tartalmazó oltóanyaggal a gyógyszer alkalmazását követően legkorábban 3 hónappal immunizáljunk. Kanyaróoltás esetén ez az intervallum akár egy év is lehet, ezért a kanyaróoltásra váró betegek antitest szintjét ellenőrizni kell. Kacsdiuretikumok Együttadása kacsdiuretikumokkal kerülendő. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél és serdülőknél várhatóan ugyanazok az interakciók fordulhatnak elő, mint a felnőtteknél említettek.

Nyomonkövethetőség A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni. Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A lehetséges komplikációk gyakran elkerülhetők, ha megbizonyosodnak arról, hogy a beteg: - nem túlérzékeny humán immunglobulinokkal szemben, úgy, hogy eleinte az infúzió adagolási sebessége lassú (0,3 ml/ttkg/óra, ami 0,005 ml/ttkg/percnek felel meg). - az infúzió teljes ideje alatt – különös tekintettel a várható nemkívánatos mellékhatásokra – szoros ellenőrzés alatt áll. Szoros kórházi megfigyelés szükséges az infúzió teljes ideje alatt, majd a befejezését követő első órában minden olyan esetben, ha a beteg immunglobulin terápiában még nem részesült, vagy más immunglobulin készítményt kapott, illetve az előző kezelés óta jelentős idő telt el. Minden más beteg esetében a megfigyelést az infúzió beadását követően legalább 20 percig folytatni kell. IVIg alkalmazásakor minden betegnél szükséges: · az immunglobulin infúziót megelőző bőséges folyadékbevitel · a vizeletmennyiség ellenőrzése · a szérum kreatininszint ellenőrzése · kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazásának kerülése (lásd 4.5 pont). Mellékhatások észlelésekor az infúzió sebességét csökkenteni kell, vagy az infúziót le kell állítani. A szükséges kezelés a mellékhatás természetétől és súlyosságától függ. Infúziós reakció Bizonyos mellékhatások (pl. fejfájás, rohamokban jelentkező kipirulás, hidegrázás, myalgia, zihálás, tachycardia, derékfájdalom, hányinger, hypotensio) az infúzió sebességével függhetnek össze. A 4.2 pontban megadott javasolt infúziós sebességet szigorúan be kell tartani. A betegeket szorosan monitorozni kell, és körültekintően meg kell figyelni, hogy van-e valamilyen tünetük az infúzió ideje alatt. Mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő · olyan betegeknél, akik először kapnak humán normál immunglobulint, vagy ritka esetekben, amikor más humán normál immunglobulin készítményre váltottak, vagy ha túl sok idő telt el az előző infúzió óta. · olyan betegeknél, akiknek kezeletlen fertőző betegségük vagy a háttérben meghúzódó krónikus gyulladásuk van. Túlérzékenység A túlérzékenységi reakciók ritkák. Anaphylaxia olyan betegeknél is kialakulhat, · akiknél az IgA-szint nem detektálható, és akikben IgA ellenes antitestek termelődnek. · akik jól tolerálták az előző humán normál immunglobulin-kezelést. Sokk esetén a sokkterápia irányelvei követendők. Thromboembolia Klinikai bizonyíték van az IVIg alkalmazása és a thromboemboliás események, például myocardialis infarctus, cerebrovascularis történés (a stroke‑ot is beleértve), tüdőembólia és mélyvénás thrombosis előfordulása közötti összefüggésre, amely feltételezhetően annak tulajdonítható, hogy az IVIg nagymértékű beáramlása miatt a kockázatnak kitett betegeknél viszonylag megnő a vér viszkozitása. Az IVIg csak fokozott óvatossággal rendelhető és adható be olyan betegeknek, akik túlsúlyosak, illetve akiknél már eleve fennállnak a thromboticus események kockázati tényezői (például magasabb életkor, hypertonia, diabetes mellitus és érrendszeri megbetegedés vagy thromboticus események előfordulása a kórelőzményben, szerzett vagy öröklött thrombophilia, tartós immobilizáció, súlyos hypovolaemia, a vér fokozott viszkozitásával járó betegségek). Thromboemboliás mellékhatások kockázatának kitett betegek esetében az IVIg‑készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és adagban kell alkalmazni. Akut veseelégtelenség Akut veseelégtelenség eseteiről számoltak be IVIg‑kezelésben részesülő betegeknél. A legtöbb esetben kockázati tényezőket azonosítottak, például már fennálló vesekárosodás, diabetes mellitus, hypovolaemia, túlsúly, nephrotoxicus gyógyszer egyidejű szedése, 65 év feletti életkor. Az IVIg infúzió beadása előtt a vesefunkciót jelző paramétereket ki kell értékelni, különösen azoknál a betegeknél, akiknél úgy ítélik meg, hogy fokozott az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata, és ezt az ellenőrzést megfelelő időközönként meg kell ismételni. Az akut veseelégtelenség kockázatának kitett betegeknél az IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és dózisban kell beadni. Vesekárosodás esetén mérlegelendő az IVIg‑terápia leállítása. Bár veseműködési zavarról és akut veseelégtelenségről számos törzskönyvezett, különböző segédanyagokat, például szacharózt, glükózt és maltózt tartalmazó IVIg‑készítménnyel kapcsolatban beszámoltak, ezek a mellékhatások azonban az esetek összes számát tekintve aránytalanul nagyobb számban fordultak elő a stabilizálószerként szacharózt tartalmazó készítmények esetében. A kockázatnak kitett betegek esetében megfontolandó az ilyen segédanyagokat nem tartalmazó IVIg‑készítmények alkalmazása. Az Intratect 100 g/l nem tartalmaz szacharózt, maltózt vagy glükózt. Asepticus meningitis szindróma (AMS) Asepticus meningitis szindróma előfordulásáról számoltak be IVIg‑kezelésben részesülő betegek esetében. A szindróma általában az IVIg‑kezelés utáni néhány órától 2 napig terjedő időszakban alakul ki. A liquor cerebrospinalis vizsgálata gyakran ad pozitív eredményt, több ezer sejt/mm³ mértékű pleocytosissal, amelyet túlnyomórészt a granulocyta-sejtvonal tesz ki, akár több száz mg/dl mértékben emelkedett proteinszinttel. AMS gyakrabban fordulhat elő nagy dózisú (2 g/ttkg) IVIg-kezelés kapcsán. Azoknak a betegeknek, akik erre utaló jeleket és tüneteket produkálnak, alapos neurológiai vizsgálaton kell átesniük, beleértve a CSF (cerebrospinalis folyadék) vizsgálatokat, a meningitis egyéb lehetséges okainak kizárása céljából. Az IVIg-kezelés abbahagyása az AMS következmények nélküli remisszióját eredményezte néhány napon belül. Haemolyticus anaemia Az IVIg‑készítmények vércsoport‑antitesteket tartalmazhatnak, amelyek haemolysinként viselkedhetnek, és in vivo a vörösvértestek immunglobulinnal való beborítását idézhetik elő, pozitív direkt antiglobulin reakciót (Coombs teszt), és ritkán haemolysist eredményezve. Az IVIg‑kezelés után haemolyticus anaemia alakulhat ki a vörösvértestek fokozott szekvesztrációja miatt. Az IVIg‑kezelésben részesülőknél ellenőrizni kell a haemolysis klinikai jeleit és tüneteit (lásd 4.8 pont). Neutropenia/Leukopenia A neutrophilszám átmeneti csökkenését és/vagy neutropeniás epizódokat, néha súlyos eseteket jelentettek, IVIg-nal történő kezelést követően. Ez jellemzően az IVIg beadását követő órákban vagy napokban következik be, és 7-14 napon belül spontán rendeződik. Transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI) Az IVIg-t kapó betegeknél néhány esetben akut nem-kardiogén pulmonalis oedemát jelentettek [Transfusion Related Acute Lung Injury (TRALI)]. A TRALI jellemzője a súlyos hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotensio. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy a transzfúzió beadását követő 6 órán belül alakulnak ki, gyakran 1-2 órán belül. Ezért az IVIg-t kapó betegeket pulmonalis mellékhatások tekintetében monitorozni kell, és ilyen mellékhatások előfordulása esetén az IVIg infúziót azonnal le kell állítani. A TRALI egy potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív ellátást igényel. Szerológiai vizsgálatok megzavarása Immunglobulin beadása után a beteg vérébe passzív módon bevitt különböző antitestek szintjének átmeneti emelkedése a szerológiai vizsgálatok álpozitivitását eredményezheti. Vörösvértest‑antigének (például A, B, D) elleni antitestek passzív átvitele zavarhatja a vörösvértest‑antitestek bizonyos szerológiai vizsgálatait, például a direkt antiglobulin tesztet (DAT, direkt Coombs teszt). Átvihető fertőző ágensek Az emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásával összefüggő fertőző betegségek elkerülésére egységesített eljárások felölelik a donorok kiválasztását, a levett anyag egyedi vizsgálatát és a plazmakeverékek vizsgálatát specifikus infekciós markerek irányába, és hatékony vírusinaktiváló és/vagy víruseltávolító eljárások beillesztését a gyártási folyamatba. Mindezek ellenére emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásakor a fertőző betegségeket okozó ágensek átvitelének lehetősége nem zárható ki teljesen. Ez jelentheti akár eddig ismeretlen vagy új vírusok és más kórokozók átvitelét is. Az alkalmazott eljárások hatékonynak tekinthetők a burokkal rendelkező vírusok, mint a humán immundeficiencia vírus (HIV), a hepatitis B vírus (HBV) és a hepatitis C vírus (HCV) ellen. A burokkal nem rendelkező hepatitis A vírus (HAV) és a parvovírus B19 esetében ezen eljárások hatékonysága korlátozott lehet. A klinikai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az immunglobulinokkal való kezelés során nem fordult elő a hepatitis A vagy parvovírus B19 átvitele. Feltételezhető továbbá, hogy az antitest-tartalom aktívan hozzájárul a vírusbiztonsághoz. Gyermekek és serdülők A felnőttekre vonatkozóan említett különleges figyelmeztetéseket és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedéseket gyermekek és serdülők esetében is figyelembe kell venni.

Terhesség Terhességben a gyógyszer biztonságosságát kontrollált klinikai tanulmányokban nem bizonyították, ezért terhesség és szoptatás ideje alatt csak fokozott elővigyázatossággal alkalmazható. Az IVIg‑készítmények bizonyítottan átjutnak a placentán, főként a harmadik trimeszter során. Az immunglobulinokkal történő kezelések során eddig összegyűlt klinikai tapasztalatok alapján nem várható, hogy az immunglobulin a terhesség lefolyására, a magzatra, illetve az újszülöttre káros hatást gyakorolna. Szoptatás Az immunglobulinok kiválasztódnak a humán anyatejbe. Anyatejjel táplált újszülött gyermekekre/csecsemőkre kifejtett negatív hatás nem várható. Termékenység Az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy nem várható a termékenységre gyakorolt káros hatás.

A túladagolás hypervolaemiához és hyperviscositáshoz vezethet, különösen, ha veszélyeztetett betegeknél alkalmazzák, ideértve az időskorú betegeket, illetve a szívműködési vagy veseműködési zavarban szenvedő betegeket (lásd 4.4 pont).

Farmakoterápiás csoport: immunszérumok és immunglobulinok, humán normál immunglobulinok intravénás alkalmazásra ATC kód: J06BA02 A humán normál immunglobulin főként immunglobulin G-t (IgG) tartalmaz, amelyek reprezentálják a fertőző kórokozók elleni antitestek széles spektrumát. A human normál immunglobulin a normál emberi populációban jelenlévő IgG ellenanyagokat tartalmazza. Általában legalább 1000 egészséges donor kevert plazmájából készül, ezért az immunglobulin G-alosztályok szerinti megoszlása arányaiban megegyezik a natív humán plazmáéval. A készítmény megfelelő dózisának alkalmazásával a kórosan alacsony immunglobulin G-szintek normalizálhatók. A készítmény hatásmechanizmusa a szubsztitúciós terápián túlmenően nem teljesen ismert, azonban immunmoduláns hatások közrejátszanak. Gyermekek és serdülők A farmakokinetikai tulajdonságok gyermekeknél és serdülőknél várhatóan megegyeznek a felnőtteknél észleltekkel.

A humán normál immunglobulin az intravénás alkalmazást követően azonnal és teljes mértékben biológiailag hasznosul a beteg keringésében. Az IgG viszonylag gyorsan eloszlik a plazma és az extravascularis terek között, mintegy 3-5 nap múlva az intra- és az extravascularis kompartmentek között egyensúlyi állapot alakul ki. Az Intratect 100 g/l oldatos infúzió felezési ideje kb. 34 nap. Ez a felezési idő betegenként változhat, főként elsődleges immunhiányban szenvedő betegeknél. Az IgG és IgG-komplexek a reticuloendothelialis rendszer sejtjeiben bomlanak le.