Schizophrenia és a vele rokon psychotikus állapotok, különösen apathia, inercia, visszahúzódás, szorongás és elerőtlenedési tünetekkel járó állapotok fenntartó kezelése.

Excitált és túl aktív állapotok. Heveny alkohol, barbiturát és ópiátmérgezés. Terhesség. Szoptatás (átjut az anyatejbe, sőt 30%-kal magasabb szintet ér el, mint a plazmában).

Im. a far felső külső negyedébe. Az adagok és az injekció közötti időt rendszerint a beteg állapotának és a terápiás válasznak megfelelően egyénileg kell megállapítani. Krónikus schizophreniában és krónikus psychosisokban a depot készítménnyel végzett fenntartó kezelést többnyire orális kezelés előzi meg. Korábban alkalmazott orális kezelést folytatni kell csökkenő adagban az első injekció beadása utáni héten. Fenntartó adagként 20-40 mg vagy ha nagyobb adag szükséges, 50-200 mg adható minden második - negyedik héten. Szükség esetén hetenként vagy kéthetenként 400 mg adására is sor kerülhet.

Extrapyramidalis tünetek különösen a kezelés korai szakaszában, ezek az adag csökkentésével és/vagy antiparkinson gyógyszerekkel mérsékelhetők. (A parkinsonizmus elleni szerek rutinszerű profilaktikus adása nem javallt.) Ritkán, elsősorban hosszantartó kezelés esetén, állandóan fennmaradó tardív dyskinesia, melyet antiparkinson gyógyszer nem szüntet. Ilyenkor az adagot csökkenteni kell, vagy ha lehetséges, meg kell szakítani a kezelést. Átmeneti alvászavar előfordulhat, különösen olyankor, ha az előzetes kezelés szedáló hatású neurolepticummal folyt. Nagyobb adagok szedatív hatást válthatnak ki. A szokásos adagok esetén vegetatív idegrendszeri, szív- és keringés-rendszeri mellékhatások ritkák. A májfunkciós értékek enyhe átmeneti elváltozása lehetséges.

Tilos együttadni: - barbiturátokkal és más központi idegrendszeri depressánsokkal (azok hatását fokozhatja); - guanetedinnel vagy azzal rokon vegyületekkel (neurolepticumok általában gátolják ezen gyógyszerek vérnyomáscsökkentő hatását); - adrenerg gyógyszerekkel (azok hatását csökkentheti); - metoclopramiddal és piperazinnal (az extrapyramidális tünetek valószínűsége növekszik).

A neuroleptikus malignus szindróma (hipertermia, izomrigiditás, fluktuáló tudatzavar, a vegetatív idegrendszer instabilitása) előfordulásának lehetősége minden antipszichotikummal folytatott kezelés esetén fennáll. A rizikó az erősebb hatású készítmények esetében nagyobb lehet. A halálos kimenetelű esetek között nagyobb arányban fordultak elő olyan betegek, akiknél organikus agyi szindróma, mentális retardáció, ópiát- vagy alkoholabúzus állt fenn. Kezelés: Az antipszichotikumkezelés megszakítása. Tüneti kezelés és általános szupportív terápia alkalmazása. Dantrolen és bromokriptin hasznos lehet. A tünetek az orális antipszichotikumkezelés megszakítását követően még több mint egy hétig, depó készítmény esetében ennél valamivel tovább is fennállhatnak. Mint a többi antipszichotikum, a flupentixoldekanoát is óvatosan adandó organikus agyi szindróma, görcsroham és előrehaladott májbetegség esetén. Az alsóbb dózistartományban a flupentixoldekanoát alkalmazása nem javasolt ingerlékeny vagy hiperaktív betegeknél, mivel aktiváló hatása felerősítheti ezeket a tulajdonságokat. Ahogy azt egyéb pszichotróp készítmények esetében is leírták, a flupentixoldekanoát módosíthatja az inzulin és glükózválaszt, ami a diabéteszes betegek antidiabetikus terápiájának megváltoztatását teheti szükségessé. Hosszú távú kezelés esetén, különösen, ha az nagyobb dózissal történik, a betegeket gondosan kell követni, és állapotukat rendszeresen újra kell értékelni annak megállapítására, hogy a fenntartó adag csökkenthető-e. Az antipszichotikumok terápiás osztályába tartozó többi szerhez hasonlóan, a flupentixoldekanoát is megnyújthatja a QTidőt. A tartósan megnyúlt QTintervallum a malignus aritmiák kockázatát fokozhatja. Ezért a flupentixoldekanoát óvatosan alkalmazandó az aritmiára hajlamos (hipokalémiás, hipomagnezémiás vagy öröklötten prediszponált), valamint az olyan betegeknél, akiknek kórelőzményében valamilyen kardiovaszkuláris betegség, pl. megnyúlt QTidő, jelentős bradikardia (percenként i 50 ütés), nemrég lezajlott akut miokardiális infarktus, nem kompenzált szívelégtelenség vagy kardiális aritmia szerepel. Egyéb antipszichotikummal történő együttadás kerülendő (lásd 4.5 pont). Antipszichotikumok szedése mellett beszámoltak vénás tromboembóliás (VTE) esetek előfordulásáról. Mivel az antipszichotikumot szedő betegnél gyakoriak a VTE-re hajlamosító, szerzett rizikófaktorok, ezért a flupentixoldekanoátkezelés előtt és alatt az összes lehetséges VTE rizikófaktort ki kell szűrni és a VTE megelőzése érdekében szükséges intézkedéseket meg kell tenni. Antipszichotikumok szedése mellett (beleértve a flupentixoldekanoátot is) beszámoltak leukopénia, neutropénia és agranulocitózis előfordulásáról. A hosszú hatású depó antipszichotikumok (beleértve a flupentixoldekanoátot is) óvatosan adhatók együtt ismerten mieloszuppresszív potenciállal rendelkező gyógyszerekkel, mivel olyan esetekben, amikor erre szükség lehet, a hosszú hatású készítmények gyors eltávolítása a szervezetből nem lehetséges. Idősek Cerebrovaszkuláris mellékhatások Randomizált, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban egyes atípusos antipszichotikumok mellett a demens betegpopulációban a cerebrovaszkuláris mellékhatások kockázatának megháromszorozódását észlelték. A megnövekedett kockázat mechanizmusa nem ismert. A megnövekedett kockázat más antipszichotikumok vagy más betegpopuláció esetében sem zárható ki. A flupentixoldekanoát ezért óvatosan alkalmazandó stroke szempontjából veszélyeztetett betegeknél. Megnövekedett mortalitás demenciában szenvedő idős betegeknél Két nagy, beavatkozással nem járó vizsgálat az antipszichotikumot szedő idős, demens betegeknél, a halálozás kockázatának kismértékű növekedését mutatta az antipszichotikomot nem szedőkhöz képest. A rendelkezésre álló adatok alapján a kockázat nagysága pontosan nem állapítható meg és a megnövekedett kockázat oka nem ismert. A flupentixoldekanoát nem javallott a demenciával összefüggésben fellépő magatartási zavarok kezelésére.

A flupentixol a thioxanthenek csoportjába tartozó erős hatású, nem szedáló neurolepticum, melynek hatása a dopaminreceptorok gátlásán és a transzmitter rendszerek befolyásolásán alapszik. Antipsychotikus, élénkítő és szorongásoldó hatása gyorsan kialakul. Élénkítő hatása előnyös visszahúzódó, apathiás, erőtlen vagy deprimált psychotikus betegek kezelésében, akiket a szedáló neurolepticumok fáradttá vagy álmossá tesznek.

Az injekció beadása után a maximális szérumkoncentráció az első hét végén alakul ki. Enzimatikus úton metabolizálódik, a széklettel és a vizelettel ürül. Plazma felezési ideje 17 nap.