Főoldal Hatóanyagok Készítmények Formulálás Dokumentumok Kereső
HATÓANYAGOK

Javallatok:
A készítmény a gentamicinre érzékeny kórokozók által kiváltott, különféle infekciók kezelésére alkalmas: · Légúti infekciók, pl. bronchitis és kórházban szerzett pneumoniák, különösen a relapszusra hajlamosak; endotrachealis intubáció okozta pneumonia szekunder prevenciója. A gentamicin nem hatékony az atípusos pneumoniát okozó baktériumok (Chlamydia pneumoniae, Mycoplasma pneumoniae, Legionella spp.) ellen, és nem elsőként választandó gyógyszer Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae okozta tüdőgyulladásban. · Urogenitalis infekciók, pl. pyelonephritis, cystitis, urethritis és prostatitis; Gonococcus‑infekciók, beleértve a penicillinre és más antibiotikumra rezisztens törzsek okozta fertőzéseket. · Súlyos vagy mély rétegeket érintő bakteriális szemfertőzések. · Súlyos égésekhez társuló fertőzések. · Septikaemia. A gentamicin kiválóan alkalmas a kórházi infekciók kezelésére, mivel hatásos a kórházi patogénekkel szemben, amelyek érzékenységüket csak kis mértékben veszítették el a gyógyszerrel szemben. Az antibakteriális szerek alkalmazására vonatkozó hivatalos helyi irányelveket figyelembe kell venni.

Ellenjavallatok:
A gentamicinnel vagy aminoglikozidokkal és/vagy tartósítószerekkel (parabencsoport-allergia) vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Mivel a Gentamicin Sandoz oldatos injekció szulfitot tartalmaz, a szulfit iránt túlérzékeny asztmás betegeknek nem adható.

Adagolás:
Adagolás Egészséges vesefunkciójú gyermekek, serdülőkorúak és felnőttek napi adagja 3-6 mg/ttkg 1 (ajánlott) vagy legfeljebb 2 részletben. Csecsemők napi adagja egy hónapos kortól 4,5-7,5 mg/ttkg 1 (ajánlott) vagy legfeljebb 2 részletben. Újszülöttek napi adagja 4-7 mg/ttkg. A hosszabb eliminációs felezési időnek köszönhetően az újszülöttek egyszeri adagban kapják a napi dózist. A septikaemia kezelését lásd a táblázatban. A gentamicin maximális napi dózisa (mg) 1 vagy 2 egyenlő részben, septikaemiában szenvedő betegek esetében:
Felnőttek Szérum kreatinin (mg/100 ml) legfeljebb
Életkor (év) Testtömeg (kg) 0,7 1,3 2,0 3,5 5,0
20 60 70 80 90 480 640 640 680 320 480 480 560 200 240 240 320 120 160 160 200 80 120 120 160
40 60 70 80 90 400 560 560 640 240 320 320 400 160 200 200 320 80 120 120 200 80 120 120 120
60 60 70 80 90 320 480 480 560 200 240 320 360 120 160 200 240 80 120 120 160 80 80 80 120
80 60 70 80 90 300 360 360 480 160 200 200 240 120 160 160 200 80 80 120 120 40 80 80 80
Gonococcus-fertőzések: 5 mg/ttkg naponta egyszer intramuscularisan. A pneumonia-profilaxisra a gentamicin intratrachealisan adandó. Intratrachealis alkalmazás: 40 mg gentamicint (fél ampulla Gentamicin Sandoz 80 mg oldatos injekció tartalmát) naponta hatszor kell a tubusba injektálni, belégzés közben. Súlyos bakteriális szemfertőzések esetén a gentamicin subconjunctivalisan alkalmazandó: 40 mg gentamicin subconjunctivalis injekció formájában, naponta kétszer. Vesekárosodás Vesekárosodás esetén a javasolt napi adagot a vesefunkcióhoz igazítva csökkenteni kell. Egyensúlyban lévő, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeket 1-1,5 mg/ttkg telítő dózist követően az alábbi adagolás szerint kell kezelni:
Kreatinin-clearance (ml/perc) Szérum kreatinin (mg/100 ml) Fenntartó adagok (a telítő dózis %-ában megadva) Adagolási intervallum (óra)
>70 <1,2 100 8
40 - 69 2,2 – 1,3 100 12
30 - 39 3,0 – 2,3 50 8
20 - 29 4,2 – 3,1 50 12
15 - 19 6,0 – 4,3 50 16
10 - 14 8,5 – 6,1 50 24
5 - 9 12,0 – 8,6 50 36
Ha a kreatinin-clearance 5 ml/perc alá csökken, hemodialízis szükséges. Ilyen esetekben a gentamicin aktuális szérumszintjének meghatározása mellett egyénileg kell meghatározni a dialízis utáni adagolást. Mivel a hemodialízises betegek általában véralvadásgátló szert kapnak, a gentamicin részükre nem adható intramuscularisan a hematóma-képződés veszélye miatt. A gentamicint a súlyos fertőzések kezelésére kell fenntartani. A kezelést magas dózissal, rövid ideig kell folytatni. Más antibiotikumokkal (általában béta-laktámokkal) történő kombinálása rendszerint előnyös.

Napi egyszeri adagolás

A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy más aminoglikozid antibiotikumhoz hasonlóan a gentamicin is adható napi egyszer a klinikai hatékonyság csökkenése nélkül. Ez elsősorban elnyújtott posztantibiotikus hatásának köszönhető, amely révén egy bizonyos ideig a gyógyszernek a szérumból és szövetekből történő eliminációja után is folyamatosan gátolja a baktériumok növekedését. A közelmúltban végzett in vivo és in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy az aminoglikozidok felvételét a vesekéregben a sejtreceptorok kapacitása korlátozza. Ennek következtében a rövid ideig tartó, magas szérumkoncentráció – amelyet a napi egyszeri adagolás biztosít – az aminoglikozidok kisebb mértékű felhalmozódásával jár a tubuláris sejtekben, mint az alacsonyabb, de hosszan tartó szérumszintek. Bár klinikailag nem bizonyított, ezen vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a napi egyszeri adagolás várhatóan csökkenti az aminoglikozidok nephrotoxicitását. A gentamicin kombinációban történő alkalmazásakor a többi összetevőt a szokásos adagban kell alkalmazni. Mikor nem javasolt a napi egyszeri adagolás? Mivel nem állnak rendelkezésre megfelelő klinikai vizsgálatok az immunkárosodott betegek (pl. neutropeniás vagy kemoterápiában részesülő betegek, valamint AIDS-betegek) kezeléséről, ezen betegcsoportokban a szükséges napi adagot 2 részre osztva kell beadni. A napi egyszeri adagolás vesekárosodás esetén sem ajánlott. A napi egyszeri adagolás esetén a gentamicint 60 perces infúzió formájában, 50-100 ml fiziológiás sóoldatban feloldva kell bevinni. Intramuscularis injekció formájában is alkalmazható. A kezelés időtartama: 3-7 (-10) nap. Monitorozási ajánlás Az aminoglikozidok vérszintjét a kezelés megkezdését követő második, legkésőbb harmadik napon meg kell határozni. A gentamicin plazmakoncentrációjának monitorozása ajánlott, különösen idősek, újszülöttek és csökkent vesefunkciójú betegek esetében. A mintavétel az adagolási intervallum végén történik. A kezelés előtti maradék gyógyszerszint nem haladhatja meg a 2µg/ml-t napi kétszeri gentamicin adagolás, illetve 1 µg/ml-t napi egyszeri adagolás esetén. Az alkalmazás módja Intramuscularis vagy intravénás alkalmazásra. A pneumonia-profilaxisra a gentamicin intratrachealisan adandó. Súlyos szemfertőzések esetén a gentamicin subconjunctivalisan alkalmazandó. Kizárólag tiszta, színtelen oldat használható fel.

Mellékhatások:
A mellékhatások szervrendszer szerinti osztályozásban és az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra: nagyon gyakori: ≥ 1/10 gyakori: ≥ 1/100 - < 1/10 nem gyakori: ≥ 1/1000 - < 1/100 ritka: ≥ 1/10000 - < 1/1000 nagyon ritka: < 1/10000 nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Az aminoglikozid antibiotikumok bizonyos körülmények között ototoxikus és/vagy nephrotoxikus hatásúak lehetnek. Ezen nemkívánt hatások többnyire tartósan fennálló, nagyon magas plazmakoncentrációhoz társultan jelentkeznek, többnyire a vesefunkciót figyelmen kívül hagyó adagok esetén. Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka Granulocytopenia, granulocytosis, eosinophilia, thrombocytopeniás purpura, anaemia. Nagyon ritka Leukopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Allergiás reakciók (a készítmény szisztémás adagolását követően az esetek kevesebb, mint 0,5%‑ában), amelyek a következő tünetekkel és állapotokkal járhatnak: viszketés, urticaria, eosinophilia, láz, ízületi fájdalmak. Gégeödéma is előfordulhat. Nagyon ritka Izolált esetekben, elsősorban asztmás betegeknél a készítmény szulfittartalma túlérzékenységi reakciókat válthat ki, melyek hányinger, hasmenés, nehézlégzés, akut asztmás roham, tudatzavar vagy sokk formájában jelentkeznek. Ezek az elváltozások jelentős egyéni variációkat mutatnak, és életveszélyes állapothoz vezethetnek. Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Perifériás neuropathiák (különösen a kezeket és száj körüli területet érintő paraesthesia), zsibbadás, bizsergés, izomrángás és görcsrohamok. Ritka Neuromuscularis blokád és a légzőizmok paralízise ritka, de igen súlyos mellékhatás, mely elsősorban akkor fordul elő, ha a gentamicint kurare-származékokkal együtt adják. Neuromuscularis blokád jelentkezése esetén (amelyet elsősorban a 4.5 pontban felsorolt interakciók okoznak), kalcium-klorid adása, s amennyiben szükséges, mesterséges lélegeztetés javasolt. A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Gyakori A hallóideg, az egyensúlyérzékelő szervek, valamint a hallás károsodása. Az ototoxicitás elsősorban a nervus vestibularis károsodás tüneteinek, így például szédülés, fülzúgás, csökkent hallóképesség, nystagmus (spontán vagy provokációs), Menière-szindrómával, egyensúlyzavarok formájában jelentkeznek. Ezen szövődmények, általában a kezelés második hetében alakulnak ki. A vestibularis toxicitás előfordulási gyakorisága 11,5%. A károsodás először a magas hangtartományban jelentkező nagyothallás formájában jelentkezik, és nagyon ritkán teljes süketséghez vezet, amely visszafordíthatatlan. A cochlearis toxicitás előfordulási gyakorisága eléri a 11,4%-ot. A legfontosabb kockázati tényező a korábbról fennálló veseelégtelenség. Ezen felül a kockázat az össz- és a napi dózis mértékével nő. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Gyakori A gentamicin okozta potenciális nephrotoxicitás a glomerulusok károsodása és tubularis necrosis formájában jelentkezik. Beszámoltak a szérumkarbamid-, nitrogén- és kreatininszintek emelkedéséről, de ezek általában reverzíbilisek. Proteinuria, cylindruria, haematuria, oliguria és leukocyturia is előfordulhat. A vesekárosodás, amely a napi egyszeri kezelésben részesült betegek 7,5%-ánál, míg a hagyományos módon kezeltek 14,7%-ánál fordul elő, általában reverzibilis. A legfontosabb kockázati tényezők közé tartozik a magas összdózis, az elhúzódó kezelés, az emelkedett szérumszintek (magas völgykoncentrációk). További kockázati tényező lehet az életkor, a hypovolaemia és a sokk. Nagyon ritka Akut veseelégtelenség. Fanconi-szindróma-szerű állapot nagy dózissal, hosszú ideig kezelt betegeknél. Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók Ritka Beszámoltak továbbá: felülfertőződésről, gyógyszerlázról, hányingerről, hányásról, testtömeg‑csökkenésről, hajhullásról, hypersalivatióról, tüdőfibrosisról, hypotensióról vagy hypertensióról és lokális fájdalomról az injekció beadásának helyén. Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Ritka Májenzimek (transzamináz, alkalikus foszfatáz) szintjének reverzibilis emelkedése, illetve a szérum bilirubin koncentráció emelkedése. Nagy dózisokkal, hosszú időn át (több mint 4 hétig) tartó kezelés esetében felléphet hypokalaemia, hypocalcaemia és hypomagnesaemia. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Más ototoxikus és/vagy nephrotoxikus gyógyszerek (pl. egyéb aminoglikozidok, amphotericin B, ckolisztin, régebbi generációjú cefalosporinok, ciklosporin, ciszplatin, vankomicin, narkotikumok vagy egyes vízhajtók, pl. furoszemid és etakrinsav) egyidejű vagy közvetlenül a gentamicin-kezelés utáni alkalmazása a gentamicin ototoxikus és/vagy nephrotoxikus hatásait potencírozhatják, így fokozódhat a mellékhatások kockázata. Figyelembe kell venni azt, hogy a ciszplatin-tartalmú gyógyszerek még az alkalmazást követő 3-4 hét múlva is potencírozhatják a gentamicin vesekárosító hatását. Egyéb neuromuscularis blokkoló, pl. kurare típusú gyógyszerek egyidejű adása súlyosbíthatja a neuromuscularis blokádot. Ha a gentamicint műtét során vagy közvetlenül azt követően alkalmazzák, fokozódhat és megnyúlhat az egyidejűleg adott depolarizáló izomlazítók által biztosított neuromuscularis blokád. Ezek a kölcsönhatások nem várt mellékhatás-epizódok okozói lehetnek. Az ilyen betegeket a mellékhatás kockázat fokozódása miatt különösen szorosan kell ellenőrizni. Az aminoglikozidok által kiváltott neuromuscularis blokád kalcium-klorid injekcióval visszafordítható. Gentamicin/metoxiflurán anaesthesia Az aminoglikozidok fokozhatják a metoxiflurán vesekárosító hatását. Egyidejű alkalmazás esetén nagyon súlyos vesekárosodások alakulhatnak ki. Gondolni kell a más aminoglikozid antibiotikumokkal szembeni (részleges) keresztallergia lehetőségére. A penicillinek és aminoglikozidok együtt szinergista hatást gyakorolnak. Mivel jól tolerálhatóak, a kombinációban való alkalmazásuk előnyös lehet a súlyos fertőzések kezelésében. Kombinált kezelés esetén azonban a kémiai inaktiváció lehetősége miatt a gentamicin nem szívható össze egy fecskendőbe béta-laktám antibiotikummal. Szinergista hatásokat jelentettek acilamino-penicillinekkel Pseudomonas aeruginosa, ampicillinnel Enterococcusok és cefalosporinokkal Klebsiella pneumoniae vonatkozásában. A szulfit nagymértékben reakcióképes vegyület, ezért más gyógyszerekkel való keverése elkerülendő.

Figyelmeztetések:
Előrehaladott veseelégtelenség, illetve a vestibularis és/vagy cochlearis szervek korábbi károsodása esetén aminoglikozidokat csak életveszélyes állapotokban szabad alkalmazni. A mellékhatások elkerülésére gentamicin-kezelés előtt, során és után javasolt a vesefunkció (szérum kreatinin és kreatinin-clearance) rendszeres monitorozása, különösen beszűkült vesefunkciójú betegeknél. Javasolt továbbá a vestibularis és cochlearis funkciók, a májparaméterek és a vérkép ellenőrzése is. Az adagolást szigorúan a kreatinin-clearance alapján kell végezni. Beszűkült vesefunkció esetén óvatosan alkalmazandó (a kumuláció veszélye miatt). Beszűkült vesefunkciójú betegeknél a dózis és/vagy az adagolási intervallum a vesekárosodás súlyossága szerint kell módosítani (lásd 4.2 pont). Instabil vesefunkciójú betegeknél (például intenzív ápoltak, súlyos égési sérültek, szepszis, meningitis, gyermekek és dialízis alatt álló betegek) a gentamicin szérumszintjének monitorozása fokozza a kezelés biztonságosságát. A szokásos napi kétszeri alkalmazás mellett nem szabad túllépni a 10-12 mg/l plazma csúcskoncentrációt és a 2 mg/l völgykoncentrációt. Károsodott veseműködés esetén a helyileg (inhalálva, endotrachealis intubáció útján) alkalmazott dózisokat is bele kell számítani az összdózisba az egyidejűleg végzett szisztémás kezeléssel együtt. Neuromuscularis betegségek (pl. myasthenia gravis vagy Parkinson-kór) esetén, valamint idős betegeknek a gentamicin csak kellő óvatossággal adható. Ugyanez vonatkozik az egyidejű izomrelaxáns kezelésben részesülő betegekre is (pl. a gentamicin perioperatív alkalmazása esetén). Napi egyszeri dózis esetén a völgykoncentráció nem haladhatja meg az 1 mikrogramm/ml-t. A kezelés időtartama lehetőleg ne haladja meg a 10-14 napot. Az aminoglikozid-kezelés ismétlése esetén az előző aminoglikozid-kezelést követő terápiamentes időszak hossza lehetőleg 7-14 nap legyen. Aminoglikozid-kezelés során kielégítő folyadékbevitelt (bőséges vizelettermelődést) kell biztosítani. Egyéb ototoxikus és/vagy nephrotoxikus antibiotikumok együttes vagy közvetlen folytatólagos alkalmazását kerülni kell. Ha ez nem lehetséges, a vesefunkció különösen szoros monitorozása ajánlott. Allergiás reakció fellépése esetén a készítmény adását meg kell szüntetni és megfelelő tüneti kezelést kell alkalmazni. Toxicitási vagy túladagolási tüneteket mutató betegeknél a gentamicin eliminációja hemodialízissel felgyorsítható (peritonealis dialízissel a gentamicin eliminációja lassabb és nem egyenletes). Ha a gyógyszer hatása maximum három napon belül nem jelentkezik, akkor – mint minden más anti­biotikus kezelésnél – fontolóra kell venni az antibiotikum-váltás lehetőségét. A készítmény propil- és metil-parahidroxibenzoátot tartalmaz. Későbbiekben jelentkező allergiás reakciókat, ritkán hörgőgörcsöt okozhat. A készítmény nátrium-diszulfitot tartalmaz. Ritkán súlyos túlérzékenységi reakciókat és hörgőgörcsöt okozhat.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: aminoglikozid antibiotikumok ATC kód: J01G B03 Hatásmechanizmus A gentamicin az aminoglikozidok csoportjába tartozó széles spektrumú antibiotikum. Baktericid hatását a baktériumok fehérjeszintézisének befolyásolása révén fejti ki, az érzékeny kórokozókra elhúzódó posztantibiotikus hatással van. Hatásspektrum A hatásspektruma Gram-negatív és Gram-pozitív kórokozókra is kiterjed, beleértve a más antibiotikumokra rezisztens, úgy nevezett problémás baktériumokat is.
Általában érzékeny törzsek
Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus aureus
Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Brucella ssp. Camphylobacter spp. Citrobacter spp. Escherichia spp. Enterobacter spp. Klebsiella spp. Proteus spp. Providencia spp. Pseudomonas spp. Serratia spp. Vibrio spp. Yersinia spp. Neisseria
Törzsek, amelyeknél a szerzett rezisztencia probléma lehet
Enterococcus spp. Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes
Eleve rezisztens mikroorganizmusok
Actinomyces spp. Chlamydia spp. Legionelle spp. Mycoplasma spp. Mycobacterium spp, Anaerob törzsek
Olyan baktériumok ellen is hatásos lehet, amelyek más, korábban alkalmazott aminoglikozid típusú antibiotikumokra (neomicin, kanamicin) rezisztensek.

Farmakokinetika:
Felszívódás A gyógyszert intramuszkulárisan vagy intravénásan kell alkalmazni. Orális adagolást követően a belekből nem szívódik fel. Eloszlás A gentamicin megoszlási térfogata körülbelül azonos az extracelluláris víztérfogattal. Az újszülöttek testének víztartalma a testtömeg 70-75%-át teszi ki, míg a felnőtteknél ez az érték 50-55%. A sejtközi vízkompartment nagyobb (az újszülöttek testtömegének 40%-a a felnőttek 25%-ával szemben). Ez befolyásolja a gentamicin testtömeg-kilogrammra vetített megoszlási térfogatát, amely az életkor növekedésével csökken a koraszülöttekre számított 0,5–0,7 l/ttkg és a serdülőkre jellemző 0,25 l/ttkg érték között. A testtömeg-kilogrammra jutó nagyobb megoszlási térfogat azt jelenti, hogy a megfelelő maximális vérplazma-koncentráció eléréséhez nagyobb testtömeg-kilogrammonkénti dózist kell alkalmazni. Elimináció A gentamicin nem metabolizálódik a testben, kiválasztása elsősorban a vesén át, glomeruláris filtráció révén, változatlan, mikrobiológiailag aktív formában történik. Normális veseműködésű betegek plazma-eliminációs felezési ideje kb. 2-3 óra. Az újszülöttek eliminációs rátája a fejletlen veseműködésnek köszönhetően csökkent mértékű. A 26‑34 hetes gesztációs korú újszülöttek átlagos eliminációs felezési ideje megközelítőleg 8 óra, míg a 35-37 hétre születettek eliminációs felezési ideje kb. 6,7 óra. Ezzel összhangban nőnek a clearance értékek, a 27 hetes gesztációs korú újszülöttekre jellemző 0,05 l/óra körüli értékről, a 40 hetes gesztációs korú újszülöttekre jellemző 0,2 l/óra értékre.

Minden jog fenntartva © 2015-2021 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár