Főoldal Hatóanyagok Készítmények Formulálás Dokumentumok Kereső
HATÓANYAGOK

Javallatok:
– Thromboemboliás megbetegedések profilaxisa. – Vénás és artériás thromboemboliás megbetegedések kezelése, beleértve a szívinfarktus, valamint az instabil angina pectoris korai kezelését. – Anticoagulatio céljából extracorporalis keringéssel végzett kezelés vagy műtét (pl. szív-tüdőgépek, hemodialízis) során.

Ellenjavallatok:
Abszolút ellenjavallatok · A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység · fennálló vagy az anamnesisből ismert allergiás eredetű, heparinnal kapcsolatos (II. típusú) thrombocytopenia · fokozott vérzéshajlammal járó betegségek, pl.: - haemorrhagiás diathesis - alvadási faktorok hiánya (kivétel: hiperkoagulációs fázisban lévő consumptios coagulopathia) - súlyos máj-, vese- vagy hasnyálmirigy-betegségek - súlyos thrombocytopenia · azok a betegségek, amelyekben érsérülés gyanúja áll fenn, pl.: – gyomor- és/vagy bélfekély – hypertonia (105 Hgmm-nél magasabb diasztolés érték) – agyvérzés – központi idegrendszeri sérülések vagy sebészi beavatkozások – szemműtétek, retinopathiák, üvegtestvérzések – agyi artériás aneurysma – szubakut bakteriális endocarditis · abortus imminens · spinalis anesztézia, periduralis anesztézia, lumbalpunctio, ha egyidejűleg a heparin-Na-t sc adagolják Megjegyzés: Benzilalkohol tartalma miatt 3 évnél fiatalabb gyermekeknek nem adható! A benzilalkohol csecsemőknél és 3 év alatti gyermekeknél toxikus és anafilaktoid reakciókat okozhat. A terápiás előny/kockázat arány szigorú mérlegelése mellett alkalmazható a következő esetekben: · vérzéshajlamot mutató malignoma gyanúja · vese- és húgyúti kövek · krónikus alkoholizmus Különösen gondos orvosi ellenőrzés szükséges: – terhesség alatt, elsősorban tartós alkalmazáskor (lásd 4.6 pont), – idősebb betegekben, különösen nőkben, – fibrinolitikumokkal vagy orális antikoagulánsokkal, thrombocyta-aggregációt gátló szerekkel (pl. ace­tilszalicilsav, ticlopidin, clopidogrel) és/vagy glikoprotein IIa/IIIa típusú receptor-antagonistákkal végzett egyidejű kezeléskor, – a szérum káliumszintet növelő szerek egyidejű adásakor. A szérum káliumszintet a veszélyeztetett betegek (diabetes mellitusban szenvedők, beszűkült veseműködésűek vagy a szérum káliumszintet emelő gyógyszereket szedők) esetében ellenőrizni kell.

Adagolás:
Adagolás A heparint személyre szabottan kell adagolni! Adagolása függ az alvadási értékektől, a betegség fajtájától és lefolyásától, a mellékhatásoktól, a beteg testsúlyától és korától. Figyelembe kell venni a különböző heparin-érzékenységet és a heparintoleranciának a terápia alatti lehetséges változását. Felnőttek: Thromboemboliás megbetegedések profilaxisa ("low-dose-kezelés"): a) Pre- és posztoperativ thromboembolia-profilaxis (sc.) 2 órával a műtét előtt 5000-7500 NE sc. A műtét után 5000-7500 NE sc. minden 8-12 órában a beteg mozgatásáig, vagy a K-vitamin antagonisták kellő hatásáig. Labor kontrollvizsgálatok (alvadási értékek) az adag beállításához esetenként szükségesek lehetnek. b) Thromboembolia profilaxis a nem műtéti gyógyításban, sc. (pl. hosszabb ágybanfekvés, a beteg fokozott trombózishajlama, trombóziskockázattal járó betegségek): Általában 5000-7500 NE sc. minden 8-12 órában. A dozírozást a trombóziskockázathoz és az alvadási rendszer aktivitásához kell igazítani és labor-kontrollvizsgálatokkal megállapítani. Vénás és artériás thromboemboliás megbetegedések: A vérerekben lévő alvadék esetén folyamatos intravénás alkalmazás javasolt. Felnőttek kezdő adagja: Felnőttek kezdő adagja: 25 000-40 000 NE heparin / 24 óra (cca. 300-600 NE /ttkg 24 óránként). Gyermekek és serdülők: Gyermekek kezdő adagja 50 NE/ttkg intravénásan, azt követően 20 NE/ttkg/óra folyamatos infúzióban. Ha tartós iv. infúziót nem lehet adni, akkor szigorú ellenőrzés mellett sc. terápia (napi 2-3 egyenlő dózisra osztva) végezhető . A kezelés ellenőrzése: Az ellenőrzés és a dózis meghatározása általában az aktivált parciális thromboplastinidő (aPTT) alapján történik, amelynek rendszerint a szokásos érték 1.5-2.5-szeresére kell emelkednie. Folyamatos iv. heparin adás esetén az aPTT ellenőrzése, a terápia megkezdése után 1-2, 6, 12 és 24 órával, illetve sc. adagolásnál a 2. dózis beadása után 6 órával javasolt. Vénás thromboemboliák esetén a kezelést legalább 4 napon át kell folytatni. Kumarin-származékokra történő áttérés esetén az átfedési periódus általában 4-5 nap. A heparin adását akkor kell befejezni, amikor a beteg INR értéke (heparin – inszenzitív reagenssel mérve) egymást követő két napon 2,0-3,0 közötti és a beteg mobilizált. Kezelés instabil angina pectoris vagy non-Q infarktus esetén Kezdő adag általában 5000 NE Heparin-Natrium iv. bolus formájában, melyet 1000 NE /óra folyamatos infúzió követ. A dózis az aPTT-értékhez igazodik, amelynek a normálérték 1,5-2,5-szeresére kell emel­kednie. A heparint legalább 48 órán keresztül kell adni. Thrombolysis fibrinspecifikus trombolitikumokkal (pl. r-tPA) végzett kiegészítő kezelése akut szívizom­infarktus esetén Kezdetben 5000 NE Heparin-Natrium iv. bolus formájában, amelyet 1000 NE /óra folyamatos infúzió követ. Az infúziót úgy kell beállítani, hogy az aPTT-értékek a kiindulási értékek 1,5-2,5-szeresére növekedjenek. A heparint 48 órán keresztül kell adni. Nem fibrinspecifikus trombolitikumokkal (pl. streptokinase) kezelt thrombolysis esetén 12 óránként sc. 12 500 NE Heparin-Natrium is adható, a kezelést a thrombolysist követően 4 óra múlva kell megkezdeni. A terápia során a heparin adagolása a trombolitikum típusához igazodik és a kezelést az egyes tromboli­tikumoknál megadott adatok szerint kell végezni. A véralvadást minden esetben pontosan ellenőrizni kell. Alvadásgátlás extracorporalis keringés alkalmazása esetén, vagy műtét során: Szív - tüdő gép: Az adagolást a szív-tüdő gép típusától és a műtét időtartamától függően egyedileg kell meghatározni. Hemodialízis: Egyedi adagolás az alvadás meghatározás és az eszköztípus szerint. Megjegyzés: Az alvadási érték meghatározásához a vért azonnal centrifugálni kell. Az alkalmazás módja Sc. és iv. injekció vagy hígítva iv. infúzióként. A Heparibene Na 25 000 NE oldatos injekció a következő infúziós oldatokkal 24 órán keresztül stabilnak mutatkozik: 0.9%-os konyhasóoldat, 5 / 10%-os glükóz, Ringer-oldat, Ringer-laktátoldat Sc. injekció: Kisméretű tűvel, a testre merőlegesen, az ujjak közé csippentett hasi redőbe vagy a felső comb elülső oldalába kell beadni. Az injekció csak sc. adható be. A tű hegyén található cseppet beadás előtt le kell törölni, mivel a heparin szúrcsatornába való bejutása felületi vérömlenyt, ill. ritkán lokális allergiás izgalmat okozhat. Az alkalmazás időtartamáról a kezelőorvos dönt. Heparin-terápia esetén az aktivált parciális thrombo­plastinidőt (aPTT), valamint a thromboplastin-értékeket rendszeresen ellenőrizni kell. Az alvadási para­métereken kívül bármely adagolási mód esetén ajánlott a thrombocyta szám, haematokrit, széklet (okkult vérzés) rendszeres ellenőrzése!

Mellékhatások:
A heparin dózistól függően főleg bőr-, nyálkahártya-, sebvérzések, valamint a gastrointestinalis és az urogenitalis rendszerben előforduló vérzések gyakoribbá válásával kell számolni. A heparin kezelés elején esetenként enyhe, átmeneti (I. típusú) thrombocytopenia jelentkezhet (100 000 és 150 000 / ml közötti thrombocytaértékkel), amelyet átmeneti thrombocyta-aktiválás okoz. Ilyen esetekben komplikációk általában nem fordulnak elő, ezért a kezelés folytatható. Ritkán antitestek által előidézett súlyos thrombocytopenia (II. típusú) léphet fel 100 000/µl alatti thrombocytaszámmal, vagy a kiindulási érték 50%-ánál alacsonyabbra történt gyors esésével. A thrombocytaszám esése nem szenzibilizáltak esetén a kezelés kezdetét követően rendszerint 6‑14 nap múlva, szenzibilizáltaknál esetleg már néhány órán belül elkezdődik. A thrombocytopenia súlyos formája összefügghet artériás és vénás thrombosisokkal / thromboemboliákkal, consumptios coagulopathiaval, ill. az injekció beadás helyén bőrnecrosissal, petechiákkal, purpurával és melaenával. Emellett csökkenhet a heparin alvadásgátló hatása (heparin-tolerancia). Ilyen esetekben a Heparibene Na 25 000 NE oldatos injekció adását azonnal abba kell hagyni. A beteget tájékoztatni kell arról, hogy a következőkben heparin-tartalmú gyógyszerek az ő esetében már nem alkalmazhatók. A thrombocyta-értékek ellenőrzésére vonatkozó megjegyzés a 4.4 pontban. Gyakran megfigyelhető a szérum-transzamináz (GOT, GPT), a gamma-glutamil-transzpeptidáz (gamma-GT), valamint az LDH és a lipáz értékeinek emelkedése, amely a heparin kezelés befejezése után többnyire reverzibilis és klinikailag nem jelentős. Heparinnal szembeni túlérzékenység, valamint anafilaxiás reakciók ritkák. Esetenként anafilaxiás sokkról számoltak be, amely főleg olyan betegeknél alakult ki, akiket korábban már kezeltek heparinnal. Allergiás reakciók a következők: émelygés, fejfájás, hőemelkedés, ízületi fájdalmak, urticaria, hányás, pruritus, dyspnoe, bronchospasmusok és vérnyomásesés. Hosszabb alkalmazást (több hónap) követően, elsősorban nagyobb adagok adásakor és különösen arra hajlamos betegeknél osteoporosis fejlődhet ki. Ritkán átmeneti alopecia (hajhullás) jelentkezhet. A hajnövekedés a heparin kezelés befejezése után többnyire spontán, belátható időn belül megindul. A heparin nagyon ritkán, többnyire beszűkült vesefunkció és diabetes mellitus esetén hyperkalaemiával és metabolikus acidosissal együttjáró hypoaldosteronismust indukálhat. Egyes esetekben priapismusról és vasospasmusokról számoltak be. Az injekció beadás helyén alkalmanként lokális szöveti reakciókat (a bőr megvastagodását, pírt, elszínező­déseket és kisebb hematomákat) figyeltek meg. Heparibene Na 25 000 NE oldatos injekció benzilalkohol-tartalma miatt ritkán túlérzékenységi reakciók jelentkezhetnek. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül*.

Interakciók:
A véralvadást befolyásoló anyagok fokozott vérzékenységet válthatnak ki (pl. acetilszalicilsav, clopidogrel, glikoprotein IIb / IIIa receptor-antagonisták, kumarinszármazékok, fibrinolitikumok, dipiridamol, dextrán, nagy dózisú penicillin-terápia). Nemszteroid antiflogisztikumok (pl. fenilbutazon, indometacin, szulfinpirazon) egyidejű alkalmazásakor lehetséges a heparin hatáserősödése. Bázikus gyógyszerek – pl. triciklikus pszichofarmakonok, antihisztaminok és kinin – egyidejű adásakor a heparinnal történő sóképzés kölcsönös hatásvesztést okozhat. Intravénás nitroglicerin-infúzió során a heparin hatása gyengülhet. A nitroglicerin adásának felfüggeszté­sekor az aPTT-értékek hirtelen megemelkedhetnek. Egyidejű nitroglicerin-infúzió adásakor az aPTT-értékek gyakori ellenőrzése és a heparin adagolásának változtatása szükséges. A heparin más gyógyszerek plazmafehérje-kötésből való kiszorítása révén erősítheti azok (pl. propranolol) hatását. A szérum káliumszintet növelő gyógyszereket heparin-natrium tartalmú készítményekkel együtt csak gondos orvosi ellenőrzés mellett szabad adni. Ezeken túl a heparin számos kölcsönhatást mutat egyéb, klinikai jelentőségüket illetően különbözőképpen megítélt szerekkel.

Figyelmeztetések:
Heparin kezelés során haematoma veszélye miatt im. injekció beadását kerülni kell. 22 500 NE/nap adagolásnál nagyobb heparin kezelés alatt álló betegeket sérülés veszélyének nem szabad kitenni.

A thrombocytaszámot ellenőrizni kell – a heparin adása előtt, – a heparin adásának megkezdését követő 1. napon és – ezt követően az első 3. hétben 3-4 naponta rendszeresen. – Továbbá a thrombocyta számot javasolt ellenőrizni a heparin kezelés végén. A heparin számos laboratóriumi vizsgálat eredményét meghamisíthatja, pl. a vérsüllyedés sebességét, az erythrocyta-rezisztenciát és a komplementkötési teszteket. A heparin befolyásolhatja a prothrombinidőt; ezt a kumarin-származékok adagjának beállításakor kell figyelembe venni. Heparin kezelés alatt a pajzsmirigyfunkció-vizsgálatok hamis eredményt adhatnak (pl. tévesen magas T3- és T4-értékek). Csecsemőkben, gyermekekben, valamint vese- és/vagy májelégtelenségben szenvedő felnőttekben gondos felügyelet és az alvadási értékek ellenőrzése szükséges; ez thromboembolia profilaxisára is érvényes (low-dose kezelés). Nem frakcionált és frakcionált kismolekulájú heparin esetében, különösen iv. adáskor, ill. a thromboembolia profilaktikus kezelésére használatos dózisoknál nagyobb dózisok (15 000 NE/nap feletti nem frakcionált heparin dózis) adásakor egyes esetekben spinális vagy peridurális anesztéziával egyidőben spinális és peridurális haematomák kialakulásáról számoltak be. Ezek különböző mértékű tartós vagy állandó idegrendszeri komplikációkat okozhatnak. Ezért a Heparibene Na 25 000 NE oldatos injekciót tervezett vagy már elvégzett csontvelő környéki érzéstelenítések során csak az előny-kockázat egyéni mérlegelése után sza­bad alkalmazni, és kizárólag a trombózis megelőzésére javasolt adagokban (max. 15 000 NE nemfrakcionált heparin / nap) adható. A profilaktikus (low-dose) kezelés és a spinális / peridurális katéter behelyezése ill. eltávolítása során a Heparibene Na 25 000 NE oldatos injekciót biztonsági okokból az utolsó beadást követően 4 órán belül nem szabad újra alkalmazni. Azt követően pedig kis dózisban, legkorábban 1 óra múlva adható. A csontvelő közeli eljárásokat követően gondos neurológiai ellenőrzés szükséges, amelynek során különösen kell figyelni a perzisztáló szenzoros vagy motoros működéskiesésekre. Csontvelő közeli hematoma klinikai gyanúja esetén haladéktalan diagnosztikai vagy terápiás intézkedéseket kell tenni.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Antitrombotikus gyógyszerek, heparin csoport ATC kód: B01A B01 Hatásmechanizmus A heparin mukopoliszacharid-polikénsav-észter, glükózamin-N-kénsavból és glükuronsav-kénsav-észte­rekből áll, amelyek egymással glikozidikus úton kapcsolódnak. A heparin erős negatív töltése miatt bizonyos proteinekkel komplexeket alkot, és így azok biológiai tulaj­donságait megváltoztatja. Ez elsősorban az antithrombin-III-ra (AT III) vonatkozik, amelynek aktivitását a heparinnal alkotott komplexe cca. 700-szorosan fokozza. Az aktivált AT III gátolja a szerin-proteázokat, amelyekhez a XIIa, XIa, Xa, VIIa és IIa alvadási faktorok tartoznak. A VIIa viszonylag érzéketlen, a IIa (thrombin) azonban különösen érzékeny a heparin-AT III komplexre. AT III-mal való sebességét már alacsony heparin-dózisok gyorsítják, a IIa (thrombin) és Xa faktorokat inaktiválják. Így magyarázható a kis dózisú (low dose) heparin profilaktikus hatása a thrombo­emboliás betegségek megelőzésében. Az alvadásgátló hatás függ az AT III és a fibrinogén koncentrációjától. Azonkívül magas heparin dózisok inaktiválják a feleslegben képződött thrombint és így megakadályozzák a fibrin fibrinogénné alakulását. Heparin befolyásolja a thrombocyta-funkciókat.

Farmakokinetika:
A heparin sc. vagy iv. adható. A heparin molekulamérete és negatív felületi töltése miatt a bélből nem reszorbeálódik, a légutakból felszívódhat. A heparin hatása iv. adást követően azonnal, sc. injekció után 20‑30 perccel jelentkezik. A felezési idő egyénenként nagyon eltérő, átlagos értéke 90-120 perc és függ a dózistól, a máj és a vese működésétől, valamint kórképtől. A heparin nagyrészt a plazmafehérjékhez (LDL, globulinok – elsősorban AT III – és fibrinogén) kötődik, felnőtteknél a megoszlási térfogat cca. 0,07 l/kg. A heparin parenteralis adást követően a vérből a reticuloendotelialis rendszerbe bekerülve, a májban metabolizálódva (heparinázok) és a vizelettel kiválasztódva nagyrészt depolimerizált, inaktivált formában ürül ki. A heparin glomerulusfiltrációval és tubuláris szekrécióval egyaránt ürül.

Minden jog fenntartva © 2015-2021 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár