Főoldal Hatóanyagok Készítmények Formulálás Dokumentumok Kereső
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Minden olyan állapot, amelyben gyors és intenzív kortikoszteroid hatás kívánatos. Endokrin megbetegedések: elsődleges vagy másodlagos mellékvesekéreg-elégtelenség, akut mellékvesekéreg-elégtelenség, súlyos trauma vagy betegség miatti operáció előtt, ha a beteg ismert mellékvesekéreg-elégtelenségben szenved vagy mellékvesekéreg tartalékai kétségesek, hagyományos terápiára nem reagáló sokkos állapot, ha a beteg mellékvesekéreg-elégtelenségben szenved, vagy annak gyanúja merül fel, veleszületett mellékvese hyperplasia, nonsuppurativ thyreoiditis, rákos betegséggel társuló hypercalcaemia. Nem endokrin eredetű megbetegedések: Rheumás megbetegedések – adjuváns terápiaként rövid idejű alkalmazásra (a beteg átsegítése az akut szakaszon vagy az exacerbatión) az alábbi betegségekben: akut és szubakut bursitis, akut köszvényes arthritis, akut, nemspecifikus tenosynovitis, ankylotikus spondylitis, epicondylitis, posttraumás osteoarthritis, arthritis psoriatica, rheumatoid arthritis, beleértve a juvenilis rheumatoid arthritist is (egyes esetekben alacsony dózisú fenntartó terápia szükséges), osteoarthritishez társult synovitis. Collagen megbetegedések – az alábbi betegségek exacerbatioja vagy fenntartó kezelése alatt: akut rheumás carditis, szisztémás dermatomyositis (polymyositis), szisztémás lupus erythematosus, Bőrbetegségek: bullosus dermatitis herpetiformis, exfoliativ dermatitis, mycosis fungoides, pemphigus, súlyos erythema multiforme (Stevens–Johnson-szindróma) súlyos psoriasis, súlyos seborrhoeás dermatitis. Allergiás állapotok – súlyos, makacs, a konvencionális terápiával befolyásolhatatlan allergiás állapotok kezelése: akut, nem fertőzéses laryngealis ödéma atopiás dermatitis, asthma bronchiale, kontakt dermatitis, gyógyszer-túlérzékenységi reakció, szezonális vagy perenniális allergiás nátha, szérumbetegség, urticariás transzfúziós reakció. Szemészeti megbetegedések – a szemet érintő súlyos akut és krónikus allergiás és gyulladásos folyamatokban: allergiás conjunctivitis, allergiás cornea-széli fekély, elülső szegment gyulladása, chorioretinitis, diffúz hatású uveitis és choroiditis, herpes zoster ophtalmicus, iritis és iridocyclitis, keratitis, szemideg-gyulladás, szimpátiás ophtalmia. Gastrointestinalis megbetegedések – a beteg átsegítése a kritikus perióduson: colitis ulcerosa (szisztémás terápia), regionális enteritis (szisztémás terápia). Légzőszervi megbetegedések

aspiratiós pneumonia,

berylliosis, fulmináns vagy disszeminált pulmonalis tuberculosis, egyidejűleg, célzottan alkalmazott antituberculotikus terápia mellett, más módon nem kezelhető Loeffler-szindróma, sarcoidosis. Haematologiai kórképek: szerzett (autoimmun) haemolyticus anaemia, veleszületett (erythroid) hypoplasticus anaemia, erythroblastopenia (VVS anaemia), felnőttkori idiopathiás thrombocytopeniás purpura (csak iv. alkalmazás; im. alkalmazás ellenjavallt), felnőttkori másodlagos thrombocytopenia. Daganatos betegségek – az alábbi betegségek palliatív kezelésére: gyermekkori akut leukaemiák, felnőttkori leukaemiák és lymphomák. Ödémás állapotok :– a diuresis vagy a proteinuria remissiojának beindítása idiopathiás, nem uraemiás, nephrosis szindrómában, vagy amelyet lupus erythematosus okozott. Sürgősségi állapotok: Mellékvesekéreg-elégtelenséghez társuló másodlagos sokkos állapot vagy a szokásos kezelésre nem reagáló sokk, ha mellékvesekéreg-elégtelenség tételezhető fel. Adrenalin adását követően is fennálló akut allergiás állapotok (status asthmaticus, anaphylaxiás reakciók, rovarcsípés, stb.). Noha nincsenek megfelelő (kettős vak, placebo) klinikai vizsgálati adatok csak állatkísérletek arra vonatkozóan, hogy haemorrhagiás, traumás, valamint sebészeti beavatkozást követő sokkos állapotban, amelyekben a standard terápia nem hatásos (pl. folyadékpótlás), a kortikoszteroidok jó eredménnyel alkalmazhatók (lásd 4.4 pont). Egyéb: Neurológiai vagy myocardialis következménnyel járó trichinosis. Meningitis tuberculosa, subarachnoidalis blokkal vagy kezdődő blokkal, egyidejűen alkalmazott, megfelelő antituberkulotikus terápia mellett.

Ellenjavallatok:
A hidrokortizon-nátrium-szukcinát ellenjavallt:

  • A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni ismert túlérzékenység.
  • Szisztémás gombás fertőzések.
  • Intrathecalis alkalmazásra, kivéve bizonyos kemoterápiás kezelési rendek részeként.
  • Epiduralis alkalmazás.
Az élő vagy legyengített kórokozót tartalmazó vakcinák nem alkalmazhatók immunszupresszív dózisú kortikoszteroid kezelés idején (lásd 4.4 pont).

Adagolás:
Adagolás A készítmény iv. injekció vagy infúzió, illetve im. injekció formájában adható. Sürgősségi esetben elsőként iv. alkalmazás ajánlott. A sürgősségi állapot lezajlását követően megfontolandó, hogy a további kezelést hosszan ható injekciós vagy oralis készítménnyel folytassák‑e. A terápiát 30 másodperctől 10 percig tartó iv. injekcióval kell kezdeni (pl. 100 mg hidrokortizonnal ekvivalens hidrokortizon-nátrium-szukcinát, illetve 500 mg vagy magasabb dózis adásával). Általában, a nagy dózisú kortikoszteroid terápiát a beteg állapotának stabilizálódásáig kell folytatni – rendszerint nem több, mint 48–72 óráig. Noha a nagy dózis és a mellékhatások erősen összefüggenek, egy rövid idejű kortikoid terápia is bár nem gyakran, de okozhat peptikus fekélyt. Profilaktikusan antacid kezelés javasolható. Ha a nagy dózisú hidrokortizon terápiát 48–72 órán túl kell folytatni, hypernatraemia léphet fel. Ilyen körülmények között kívánatos a hidrokortizon-nátrium-szukcinátot metilprednizolon-nátrium-szukcináttal felváltani, amely csak kevéssé, vagy egyáltalán nem okoz nátriumretenciót. A kezdő dózis, a beteg állapotának súlyosságától függően 100–500 mg (de lehet több) hidrokortizonnak megfelelő hidrokortizon-nátrium-szukcinát. Ez a dózis 2, 4, 6 órás időközönként megismételhető, a beteg klinikai állapotának, illetve a kezelésre adott válaszának függvényében. Kortikoid terápiát követően, a súlyos stresszt elszenvedett betegeket, a mellékvesekéreg-elégtelenség jeleinek és szimptómáinak felismerése érdekében, szoros megfigyelés alá kell vonni. A kortikoszteroid terápia kiegészíti, és nem helyettesíti a hagyományos kezelést. Májbetegségben szenvedő betegeknél a hatás fokozódhat (lásd 4.4 pont) így a csökkentett adagolás megfontolandó. Gyermekek és serdülők A gyermekek esetében a dózis csökkenthető, de ennek megválasztása az állapot súlyosságától és a beteg kezelésre adott válaszától függ, kevésbé a kortól és a testtömegtől. A napi dózis 25 mg-nál nem lehet kevesebb. A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő gyermekek növekedését és fejlődését gondosan figyelemmel kell kísérni. A szisztémás kortikoszteroidok adásának felfüggesztését követően a növekedés felgyorsulhat. A növekedést gyermekeknél a tartós, napi több részre osztott glükokortikoid-terápia gátolhatja, ezért az ilyen kezelések alkalmazását a legsúlyosabb indikációkra kell korlátozni. A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő gyermekek a megnövekedett intracranialis nyomás fokozott kockázatának vannak kitéve. A kortikoszteroidok nagy dózisai pancreatitist okozhatnak gyermekeknél. Az alkalmazás módja Az Act-O-Vial kétrekeszes injekciós üveg használata: 1. A műanyag aktivátor lenyomásával az oldószert az alsó rekeszbe kell juttatni. 2. Gyenge rázogatással az oldást elő kell segíteni. 3. A gumidugó közepét fedő plasztik védőlapot el kell távolítani. 4. A gumidugó tetejét dezinficiálni kell. Megjegyzés: az 1-4. lépeseket a folytatás előtt el kell végezni. 5. A fecskendő tűjét addig kell beszúrni, amíg a hegye éppen láthatóvá válik. 6. Az injekciós üveg megfordításával az oldatos injekciót fel kell szívni. Iv. vagy im. injekcióhoz nincs szükség további hígításra. Iv. infúzióhoz a fentiek szerint elkészített oldat kívánság szerinti térfogatra hígítható 5%-os glükóz oldattal (vagy izotóniás sóoldattal vagy 5%-os glükóz-izotóniás só oldatával, ha a betegnek nincs nátriumretenciója); 100 mg hidrokortizon-nátrium-szukcinát tartalom esetén 100‑1000 ml-re 250 mg hidrokortizon-nátrium-szukcinát tartalom esetén 250‑1000 ml-re 500 mg hidrokortizon-nátrium-szukcinát tartalom esetén 500‑1000 ml-re 1000 mg hidrokortizon-nátrium-szukcinát tartalom esetén 1000 ml-re. Abban az esetben, ha kis mennyiségű folyadék bevitele kívánatos, a 100–3000 mg hidrokortizon-nátrium-szukcináttal ekvivalens hidrokortizon 50 ml-re is hígítható a fenti oldószerrel. Az így elkészített oldat legalább 4 órán át stabil. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Mellékhatások:
Megjegyzés: Az alább felsorolt mellékhatások valamennyi szisztémás kortikoszteroidra jellemzőek. Kiemelésük a listában nem jelenti okvetlenül azt, hogy ezeket a specifikus eseményeket ezzel a gyógyszerformával is megfigyelték. A mellékhatásokkal kapcsolatban gyakorisági adatok nem állnak rendelkezésre.
Mellékhatások táblázatos felsorolása
Szervrendszer Nem ismert gyakoriság (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések Opportunista infekciók; infekciók
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) Kaposi-sarcomát figyeltek meg kortikoszteroid kezelésben részesülő betegeknél
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Leukocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek Gyógyszerérzékenységi reakciók, anaphylaxiás reakciók, anaphylactoid reakciók
Endokrin betegségek és tünetek Cushingoid állapot kifejlődése; hypopituitarismus; szteroidmegvonási szindróma
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Metabolikus acidózis; nátriumretenció; folyadék-retenció; hypokalaemiás alkalózis; dyslipidaemia; csökkent glükóztolerancia; fokozott inzulinszükséglet (vagy oralis hypoglycemiás szerek cukorbetegek esetén); meglévő diabetes súlyosbodása; lipomatosis; fokozott étvágy (ami testtömeg-növekedést eredményezhet)
Pszichiátriai kórképek Affektív zavar; (beleértve a depressziót, euforikus hangulatot, érzelmi labilitást, gyógyszerfüggőséget, öngyilkossági gondolatokat), pszichotikus zavar (beleértve a mániát, téveszméket, hallucinációt és skizofréniát); mentális zavar; személyiségváltozás; zavart állapot; szorongás; hangulatingadozás; kóros viselkedés; insomnia; irritabilitás
Idegrendszeri betegségek és tünetek Epiduralis lipomatosis, megnövekedett intracraniális nyomás; benignus intracranialis hypertensio; görcsroham; amnesia; kognitív zavar; szédülés; fejfájás
Szembetegségek és szemészeti tünetek Chorioretinopathia centralis serosa, cataracta; glaucoma; exophthalmus; homályos látás (lásd még 4.4 pont)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Pangásos szívelégtelenség (arra hajlamos betegeknél), hypertrophiás cardiomyopathia koraszülött csecsemőknél
Érbetegségek és tünetek Thrombosis; hypertonia; hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Pulmonalis embolia; Gasping szindróma; csuklás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Pepticus fekély (lehetséges pepticus fekély perforációval és pepticus fekély vérzéssel); bélperforáció; gyomorvérzés; pancreatitis; oesophagitis; hasi distensio; hasi fájdalom; diarrhoea; dyspepsia; hányinger
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Angioödéma; hirsutismus; petechia; ecchymosis; bőratrophia; erythema; hyperhidrosis; bőrstriák; kiütés; pruritus; urticaria; acne; bőrhypopigmentatio
Az izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Izomgyengeség; myalgia; myopathia; izomatrophia; osteoporosis; osteonecrosis; pathologiás törések; neuropathiás arthropathia; arthralgia; a növekedés visszamaradása
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Rendszertelen menstruáció
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Késleltetett sebgyógyulás; perifériás ödéma; kimerültség; rossz közérzet; reakció az injekció helyén
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Megnövekedett szembelnyomás; csökkent szénhidrát‑tolerancia; emelkedett vércukorszint; csökkent káliumszint a vérben; emelkedett kalciumszint a vizeletben; emelkedett alanin-amino-transzferáz szint; emelkedett aszpartát‑aminotranszferáz szint; emelkedett alkalikus-foszfatáz szint a vérben; emelkedett karbamidszint a vérben; bőrtesztekre adott csökkent válasz*, testsúlygyarapodás
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények A gerinc kompressziós törései; ínszakadás
* Nem MedDRA preferált kifejezés Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
A hidrokortizont a 2-es típusú 11β-hidroxiszteroid-dehidrogenáz (11β‑HSD2) és a citokróm P450 (CYP) 3A4-enzimek metabolizálják. A CYP3A4-enzim katalizálja a szteroidok 6β-hidroxilációját, ami az endogén és szintetikus kortikoszteroidok alapvető fázis I metabolikus lépése. A CYP3A4-enzimnek számos más vegyület is szubsztrátja, amelyek közül néhány igazoltan megváltoztatja a glükokortikoidok metabolizmusát a CYP3A4-enzim indukciója (upreguláció) vagy gátlása által. CYP3A4‑INHIBITOROK – csökkenthetik a hepatikus clearance-t és növelhetik a hidrokortizon plazmakoncentrációját. CYP3A4‑inhibitor (pl. ketokonazol, itrakonazol, klaritromicin és grépfrútlé) jelenlétében (továbbá ide tartoznak a HIV-proteáz-gátlók (pl. ritonavir) és a farmakokinetikai hatásfokozók (pl.kobicisztát-tartalmú szerek) melyeket HIV kezelésére használnak) a hidrokortizon dózisának csökkentésére lehet szükség a szteroidtoxicitás elkerülése érdekében. CYP3A4‑INDUKTOROK – fokozhatják a hepatikus clearance-t és csökkenthetik a hidrokortizon plazmakoncentrációját. CYP3A4‑induktor (pl. rifampin, karbamazepin, fenobarbitál és fenitoin) jelenlétében a hidrokortizon dózisának emelésére lehet szükség a kívánt válaszreakció elérése érdekében. CYP3A4‑SZUBSZTRÁTOK – egy másik CYP3A4‑szubsztrát jelenlétében a hidrokortizon hepatikus clearance-e megváltozhat, ami megfelelő dózismódosítást tesz szükségessé. Az egyes gyógyszerek önmagukban való alkalmazása során előforduló mellékhatások az egyidejű alkalmazás során gyakoribbak lehetnek.16 NEM CYP3A4 ÁLTAL MEDIÁLT HATÁSOK – a hidrokortizon alkalmazása során előforduló egyéb interakciók és hatások alább, az 1. táblázatban kerültek felsorolásra. Az 1. táblázat felsorolja a hidrokortizon leggyakoribb és/vagy klinikailag legfontosabb gyógyszer‑interakcióit és hatásait, valamint azok leírását. 1. táblázat: A hidrokortizon fontos gyógyszerkölcsönhatásai
Gyógyszercsoport vagy -típus - GYÓGYSZER vagy HATÓANYAG Interakció/hatás
Antibakteriális - IZONIAZID CYP3A4‑GÁTLÓ
Antibiotikum, antituberkulotikum - RIFAMPIN CYP3A4‑INDUKTOR
Antikoagulánsok (oralis) A kortikoszteroidok által az oralis antikoagulánsokra gyakorolt hatás változó. Beszámoltak az antikoagulánsok fokozott és csökkent hatásáról egyaránt kortikoszteroidokkal való együttadás során. Ezért a véralvadási paramétereket a kívánt antikoaguláns hatása fenntartása érdekében monitorozni kell.
Antikonvulzív szerek - KARBAMAZEPIN CYP3A4‑INDUKTOR (és ‑SZUBSZTRÁT)
Antikonvulzív szerek - FENOBARBITÁL - FENITOIN CYP3A4‑INDUKTOR
Antikolinergikumok - NEUROMUSCULARIS BLOKKOLÓK A kortikoszteroidok befolyásolhatják az antikolinerg szerek hatását. 1) Nagy dózisú kortikoszteroidok és antikolinerg szerek, például neuromuscularis blokkolók egyidejű alkalmazása során akut myopathiáról számoltak be (további információért lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések, Vázizomrendszeri hatások) 2) A pankurónium és vekurónium neuromuscularis blokkoló hatásának antagonizációjáról számoltak be kortikoszteroidokat szedő betegeknél. Ennek a kölcsönhatásnak a lehetősége minden kompetitív neuromuscularis blokkoló esetén fennáll.
Antikolinészterázok A szteroidok csökkenthetik az antikolinészterázok hatását myasthenia gravis esetén.
Antidiabetikumok Mivel a kortikoszteroidok növelhetik a vércukorszintet, az antidiabetikumok dózisának módosítása válhat szükségessé.
Antiemetikumok - APREPITANT - FOZAPREPITANT CYP3A4‑GÁTLÓK (és ‑SZUBSZTRÁTOK)
Antifungális szerek - ITRAKONAZOL - KETOKONAZOL CYP3A4‑GÁTLÓK (és ‑SZUBSZTRÁTOK)
Antivirális szerek - HIV-PROTEÁZ- GÁTLÓK CYP3A4‑GÁTLÓK (és ‑SZUBSZTRÁTOK) 1) A proteáz-inhibitorok, mint például az indinavir és a ritonavir, növelhetik a kortikoszteroidok plazmakoncentrációit. 2) A kortikoszteroidok fokozhatják a HIV-proteáz-inhibitorok metabolizmusát, ami a plazmakoncentrációk csökkenését okozza.
Aromatáz gátlók - AMINOGLUTETIMID Az aminoglutetimid által indukált mellékvese-szuppresszió fokozhatja a tartós glükokortikoid-kezelés által kiváltott endokrin változásokat.
Kalciumcsatorna-blokkolók - DILTIAZEM CYP3A4‑GÁTLÓ (és ‑SZUBSZTRÁT)
Ösztrogén (beleértve az ösztrogén tartalmú orális fogamzásgátlókat) CYP3A4‑GÁTLÓ (és ‑SZUBSZTRÁT) Az ösztrogén potencírozhatja a hidrokortizon hatását azzal, hogy megemeli a transzkortin koncentrációját, és ezzel csökkenti a metabolizálható hidrokortizon mennyiségét. A hidrokortizon adagolás módosítása szükséges lehet abban az esetben, ha a már beállított adagoláshoz ösztrogént adnak vagy vonnak el.
- GRÉPFRÚTLÉ CYP3A4‑GÁTLÓ
Immunszuppresszánsok - CIKLOSPORIN CYP3A4‑GÁTLÓ (és ‑SZUBSZTRÁT) A ciklosporin és a kortikoszteroidok hatása is fokozódhat a két gyógyszer együttadásakor. Egyidejű alkalmazás során görcsrohamokról számoltak be.
Immunszuppresszánsok - CIKLOFOSZFAMID - TAKROLIMUSZ CYP3A4‑SZUBSZTRÁT
Makrolid antibakteriális szerek - KLARITROMICIN - ERITROMICIN CYP3A4-GÁTLÓK (és ‑SZUBSZTRÁTOK)
Makrolid antibakteriális szerek - TROLEANDOMICIN CYP3A4‑GÁTLÓ
NSAID-ok - nagy dózisú ASZPIRIN (acetilszalicilsav) 1) Emelkedett lehet a gastrointestinalis vérzés és ulceratio gyakorisága NSAID-ok és kortikoszteroidok együttadásakor. 2) A kortikoszteroidok fokozhatják a nagy dózisú acetilszalicilsav clearence-ét, ami a szérum szalicilát szint csökkenését eredményezheti. A kortikoszteroid-kezelés leállítása emelkedett szérum szalicilát szintet eredményezhet, ami fokozhatja a szaliciláttoxicitás kockázatát.
Káliumürítő szerek Kortikoszteroidok és káliumürítő szerek (pl. diuretikumok) egyidejű alkalmazásakor a betegeknél fokozottan kell figyelni a hypokalaemia kialakulására. Szintén fokozott a hypokalaemia kockázata kortikoszteroidok és amfotericin B, xantének és béta-2-agonisták egyidejű alkalmazásakor. Amfotericin B és hidrokortizon együttadása során több esetben beszámoltak szívmegnagyobbodás és kongesztív szívelégtelenség kialakulásáról.

Figyelmeztetések:
Immunrendszerre kifejtett hatások/ immunszuppresszív hatás/megnövekedett fogékonyság a fertőzések iránt A kortikoszteroidok fokozhatják a fertőzések iránti fogékonyságot, elfedhetik a fertőzések tüneteit, a kezelés alatt új fertőzések jelentkezhetnek, csökkenhet a szervezet védekezőképessége, és a szervezet képtelenné válhat a fertőzések lokalizációjára. Az önmagában alkalmazott kortikoszteroid-kezelés vagy egyéb, a celluláris- vagy a humorális-immunitást, illetve a neutrophil sejtek funkcióját befolyásoló kombinált immunszuppresszív terápia együtt járhat bármelyik patogén ágens – vírus, baktérium, gomba, protozoon vagy féreg – által okozott, a szervezet bármely részére lokalizált fertőzéssel. Ezek a fertőzések lehetnek enyhék, de lehetnek súlyosak és olykor halálos kimenetelűek is. A kortikoszteroidok dózisának emelésével a fertőzéses szövődmények előfordulási aránya növekszik. Az immunrendszer szuppresszióját okozó gyógyszerekkel kezelt egyének az egészséges embereknél fogékonyabbak a fertőzések iránt. A kortikoszteroid-kezelésben részesülő, gyenge immunrendszerű gyermekek vagy felnőttek esetén például a bárányhimlő és a kanyaró súlyosabb, vagy akár halálos kimenetelű is lehet. Élő, illetve élő, attenuált vakcinák alkalmazása ellenjavallt immunszuppresszív dózisú kortikoszteroid‑kezelésben részesülő betegeknél. Elölt vagy inaktivált vakcinák alkalmazása lehetséges, azonban az ezekre adott válasz csökkenhet. Indokolt immunizálási eljárás elvégezhető nem immunszuppresszív dózisú kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél. Korlátozottan adható a hidrokortizon aktív, disszeminált vagy fulmináns tuberculosis azon eseteiben, amikor a betegség gyógyítására megfelelő antituberkulotikumokkal együtt adják. Látens tuberculosis vagy tuberculin pozitivitás esetén, ha indokolt a kortikoszteroid adása, szoros megfigyelés szükséges, mert a betegség reaktiválódhat. Hosszan tartó kortikoszteroid terápia alatt ezeket a betegeket kemoprofilaxisban kell részesíteni. Kaposi-sarcoma előfordulásáról számoltak be kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél. A kortikoszteroid-kezelés megszakítása klinikai remissziót eredményezhet. A kortikoszteroidok szeptikus sokkban való alkalmazásának szerepe ellentmondásos, mivel a korai vizsgálatokban egyaránt jelentettek előnyös és hátrányos hatásokat is. Újabban felvetődött, hogy a kiegészítő kortikoszteroid-terápia előnyös lehet olyan betegeknél, akiknél a kialakult szeptikus sokk mellett mellékvesekéreg-elégtelenség áll fenn. Mindamellett szeptikus sokkban való rutinszerű használatuk nem javasolt. Egy szisztematikus áttekintés nem támasztotta alá a rövid távú, nagy dózisban adott kortikoszteroidok alkalmazását. Több metaanalízis és egy áttekintés azonban felveti, hogy az alacsony dózisban, hosszabb ideig (5–11 napig) alkalmazott kortikoszteroidok csökkenthetik a mortalitást, különösen a vazopresszor támogatásra szoruló szeptikus sokk eseteiben. Az egyidejű kezelés CYP3A-inhibitorokkal, beleértve a kobicisztát tartalmú készítményeket, várhatóan fokozza a szisztémás mellékhatások kockázatát. Kerülni kell a kombinációt, kivéve, ha az előny meghaladja a szisztémás kortikoszteroid mellékhatások fokozott kockázatát, amely esetben a betegeket monitorozni kell, hogy nem alakulnak-e ki szisztémás kortikoszteroid hatások (lásd 4.5. pont). Az immunrendszerre kifejtett hatások Allergiás reakciók jelentkezhetnek. Ritkán bőrreakciók és anafilaxiás/anafilaktoid reakciók jelentkezhetnek kortikoszteroidok alkalmazása során, ezért megfelelő óvintézkedéseket kell tenni a kezelést megelőzően, különösen, ha a beteg kórelőzményében bármely gyógyszerrel szemben túlérzékenység szerepel. Endokrin rendszerre kifejtett hatások Kortikoszteroid-kezelésben részesülő, váratlan stressznek kitett betegeknél a gyors hatású kortikoszteroidok dózisának emelése javasolt a váratlan stresszhelyzetet megelőzően, az alatt és azt követően. A kortikoszteroidok farmakológiás dózisainak hosszabb időn keresztüli alkalmazása a hypothalamus- hypophyis-mellékvese-tengely (HPA) szuppresszióját eredményezheti (szekunder mellékvesekéreg-elégtelenség). A kialakult mellékvesekéreg-elégtelenség foka és időtartama betegenként változó, és függ a glükokortikoid-terápia során alkalmazott dózistól, annak gyakoriságától, az alkalmazás idejétől és időtartamától. Emellett a glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyása akut mellékvesekéreg-elégtelenséget okozhat, ami halálos kimenetelhez vezethet. A gyógyszer által kiváltott mellékvesekéreg-elégtelenség, illetve következményeinek veszélye minimalizálható az adagolás fokozatos leépítésével. Ez a típusú relatív elégtelenség még hónapokig fennállhat a terápia abbahagyása után is, ezért, ha ezen időszak alatt bármiféle stresszhelyzet fordulna elő, a hormonterápiát vissza kell állítani. A glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyásakor – akut mellékvesekéreg-elégtelenségtől látszólag független – szteroid „megvonási szindróma” léphet fel. Ez a szindróma olyan tünetekkel járhat, mint anorexia, émelygés, hányás, letargia, fejfájás, láz, ízületi fájdalom, desquamatio, myalgia, testtömeg-csökkenés és/vagy hypotonia. Ezeket a tüneteket a feltételezések szerint inkább a glükokortikoid-koncentráció hirtelen megváltozása, mintsem az alacsony kortikoid-szintek okozzák. Mivel a glükokortikoidok Cushing-szindrómát válthatnak ki, illetve súlyosbíthatják azt, a Cushing-kórban szenvedő betegeknél a glükokortikoidok adása kerülendő. Hypothyreosisban és májcirrhosisban szenvedő betegeknél fokozottabb a kortikoszteroidok hatása. Az anyagcserére és táplálkozásra kifejtett hatások A kortikoszteroidok, köztük a hidrokortizon emelheti a vércukorszintet, súlyosbíthatja a már meglévő diabetest és hosszú távú terápiában való alkalmazása hajlamosíthat diabetes mellitus kialakulására. Pszichiátriai hatások Eufóriától, álmatlanságtól, hangulatingadozástól, személyiségzavaroktól és súlyos depressziótól nyílt pszichotikus megnyilvánulásig terjedő pszichés zavarok léphetnek fel a kortikoszteroidok alkalmazása esetén. A már meglévő érzelmi instabilitást vagy pszichotikus tendenciát a kezelés tovább súlyosbíthatja. Szisztémásan alkalmazott szteroidokkal potenciálisan súlyos pszichiátriai mellékhatások léphetnek fel. A tünetek tipikusan a kezelés megkezdését követő néhány napon vagy héten belül jelentkeznek. A legtöbb tünet a dózis csökkentése vagy megvonása következtében javul, bár specifikus kezelés válhat szükségessé. Pszichés hatásokat jelentettek a kortikoszteroidok abbahagyását követően, melyek gyakorisága nem ismert. A betegeket/gondozóikat bátorítani kell, hogy forduljanak orvoshoz, amennyiben a betegnél pszichés tünetek jelentkeznek, különösen levertség esetén, vagy ha öngyilkos gondolatok gyaníthatók. A betegeknek/gondozóiknak tudatában kell lenniük, hogy a szisztémás szteroidok dózisának csökkentése során vagy közvetlenül a dózis csökkentése/megvonása után pszichiátriai zavarok fordulhatnak elő. Idegrendszeri hatások A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók görcsrohammal járó kórképekben szenvedő betegeknél. A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. Súlyos orvosi eseményekről számoltak be a készítmény intrathecalis/epiduralis beadásával összefüggésben (lásd 4.8 pont). A következő nemkívánatos eseményekről számoltak be a következő ellenjavallt alkalmazási módok esetében: intrathecalis/epiduralis: arachnoiditis, funkcionális gastrointestinalis megbetegedés/húgyhólyag diszfunkció, fejfájás, meningitis, paraparesis/paraplegia, convulsiók, sensoros zavarok. Ezeknek a nemkívánatos eseményeknek a gyakorisága nem ismert. Kortikoszteroidokat szedő betegeknél epiduralis lipomatosisról érkeztek jelentések, jellemzően a hosszú távú, nagy dózisú alkalmazással összefüggésben. Szemészeti hatások A szem herpes simplex vírusfertőzése esetén kortikoszteroidok csak óvatosan adhatók a lehetséges cornea perforáció miatt. A tartós kortikoszteroid-terápia okozhat hátsó subcapsularis szürkehályogot, nuclearis szürkehályogot (főként gyermekeknél), exophtalmust vagy szembelnyomás-növekedést, amely a látóidegek lehetséges károsodásával járó glaukomát eredményezhet. A glükokortikoidokkal kezelt betegeknél a másodlagos, gombák vagy vírusok okozta szemfertőzés előfordulása fokozódhat. A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a szürkehályog, a glaukóma vagy olyan ritka betegségek, mint a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyet a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek. A chorioretinopathia centralis serosa retinaleváláshoz vezethet (lásd 4.8 pont). A szívre kifejtett hatások Hosszú távon, magas dózissal kezelt, szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel rendelkező betegeket a glükokortikoidok szív- és érrendszerre kifejtett mellékhatásai (mint pl. dyslipidaemia és hypertonia) további szív- és érrendszeri mellékhatások kialakulására prediszponálhatják. Ennek megfelelően a kortikoszteroid-kezelés megfontoltan alkalmazandó ilyen betegeknél, és figyelmet kell fordítani a kockázat változtatására és további cardialis monitorozásra, amennyiben szükséges. Az alacsony dózis csökkentheti a kortikoszteroid-kezelés szövődményeinek incidenciáját. A szisztémás kortikoszteroidok pangásos szívelégtelenségben óvatosan, és csak feltétlenül szükséges esetekben alkalmazhatóak. Érrendszeri hatások A kortikoszteroidokkal kapcsolatban beszámoltak thrombosisról, beleértve a vénás thromboembolisatiót. Ezért a kortikoszteroidokat thromboemboliás rendellenességben szenvedő vagy arra hajlamos betegek esetében csak óvatosan szabad alkalmazni. A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók hypertoniában szenvedő betegeknél. Emésztőrendszeri hatások Nagy dózisú kortikoszteroidok akut pancreatitist okozhatnak. Nincs egyetemes egyetértés a tekintetben, hogy a kortikoszteroidok önmagukban felelősek-e a kezelés során észlelt peptikus fekély kialakulásáért, de a glükokortikoszteroid-kezelés elfedheti a peptikus fekély tüneteit, így perforáció és vérzés jelentősebb fájdalom nélkül is bekövetkezhet. A glükokortikoid-kezelés elfedheti a peritonitist vagy az emésztőrendszeri zavarokkal kapcsolatos egyéb jeleket vagy tüneteket, így például a perforációt, obstructiót vagy pancreatitist. Nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazva fokozott a gastrointestinalis fekély kialakulásának kockázata. Nem specifikus colitis ulcerosában a kortikoszteroidok óvatos adagolása szükséges, ha fennáll a fenyegető perforáció, tályogképződés és más pyrogen fertőzések lehetősége, valamint friss bélanastomosisok, aktív diverticulitis, aktív vagy látens fekélybetegség esetén. Hepatobiliáris hatások Beszámoltak hepatobiliaris rendellenességekről, amelyek reverzibilisek lehetnek a terápia leállítása után. Ezért megfelelő ellenőrzés szükséges. Májbetegségben szenvedő betegeknél a hidrokortizon hatása fokozott lehet, mivel a hidrokortizon metabolizmusa és eliminációja ezeknél a betegeknél jelentősen lecsökken. A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások Akut myopathiáról számoltak be nagy dózisú kortikoszteroid-kezelés esetén, mely leggyakrabban neuromuscularis transzmissziós rendellenességben (pl. myasthenia gravisban) szenvedő vagy antikolinerg szereket, mint pl. neuromuscularis-blokkolókkal kezelt (pl. pankuroniumot) betegeknél jelentkezhet. Az akut myopathia generalizált, érintheti a szemkörüli- és a légzőizmokat is, valamint tetraparesist is okozhat. A kreatin‑kináz (CK) szintjének emelkedése is kialakulhat. A kortikoszteroid-kezelés abbahagyását követően a klinikai javulás vagy gyógyulás hetekig, akár évekig is tarthat. A glükokortikoszteroidok nagy dózisú és hosszú távú alkalmazása általában osteoporosissal társul. A kortikoszteroidok körültekintéssel alkalmazhatók osteoporosisban szenvedő betegeknél. Vesére és húgyutakra kifejtett hatások A kortikoszteroidok körültekintéssel alkalmazhatók veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. A laboratóriumi és egyéb vizsgálatokra kifejtett hatások A hidrokortizon vérnyomásemelkedését, só- és vízretenciót, valamint fokozott kálium kiválasztást okozhat. A sóbevitel korlátozása és káliumpótlás szükséges lehet. Az összes kortikoszteroid fokozza a kalcium-kiválasztást. Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények Szisztémás kortikoszteroidok nem javallottak traumás agysérülés kezelésére, ezért nem alkalmazhatóak ilyen esetek kezelésére; egy multicentrikus vizsgálat fokozott mortalitást mutatott 2 héttel, illetve 6 hónappal a sérülést követően azoknál a betegeknél, akik metilprednizolon-nátrium-szukcinátot kaptak, placebóval összehasonlítva. Az ok-okozati összefüggés a metilprednizolon-nátrium-szukcináttal nem bizonyított. Egyéb információk Mivel a glükokortikoid‑kezelés szövődményei a dózis nagyságától és a kezelés időtartamától függnek, minden egyedi esetben kockázat/előny döntést kell hozni a dózisra és a kezelés időtartamára vonatkozóan, illetve hogy napi vagy intermittáló terápia alkalmazása a megfelelő. A kezelni szándékozott betegségre a lehető legalacsonyabb dózisú kortikoszteroidot kell alkalmazni, és amikor lehetséges a dóziscsökkentés, azt fokozatosan kell végezni. Az acetilszalicilsav és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők óvatosan adhatók együtt kortikoszteroidokkal. A szisztémás kortikoszteroidok alkalmazása után phaeochromocytoma krízist jelentettek, ami halálos kimenetelű is lehet. Feltételezett vagy azonosított phaeocromocytomában szenvedő betegeknél kortikoszteroidokat csak megfelelő előny/kockázat értékelést követően szabad alkalmazni. A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. 200 mg-nál nagyobb dózisok alkalmazásakor kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni, hogy a készítmény 0,4 mmol (9,37 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként. Gyermekek és serdülők A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő gyermekek növekedését és fejlődését gondosan figyelemmel kell kísérni. A szisztémás kortikoszteroid-kezelés felfüggesztését követően a növekedés felgyorsulhat. A növekedést gyermekeknél a tartós, napi több részre osztott glükokortikoid-terápia gátolhatja, ezért az ilyen kezelések alkalmazását a legsúlyosabb indikációkra kell korlátozni. A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő gyermekek a megnövekedett intracranialis nyomás fokozott kockázatának vannak kitéve. A kortikoszteroidok nagy dózisai pancreatitist okozhatnak gyermekeknél. Hypertrophiás cardiomyopathiáról számoltak be hidrokortizon alkalmazását követően koraszülött csecsemőknél, ezért el kell végezni a szív működésének és szerkezetének megfelelő diagnosztikai értékelését és monitorozását.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: szisztémás kortikoszteroidok önmagukban; Glükokortikoidok. ATC-kód: H02A B09 A glükokortikoidok, akár természetes formában, akár szintetikusan előállítva, mellékvesekéreg szteroidok. A természetes formában előforduló glükokortikoidokat (hidrokortizon és kortizon), amelyek sóvisszatartó tulajdonsággal is rendelkeznek, mellékvesekéreg-elégtelenségben pótlóterápiaként alkalmazzák. Szintetikus analógjaikat elsősorban gyulladáscsökkentő hatásuk miatt alkalmazzák számos szervrendszer zavarainak kezelésében. A hidrokortizon-nátrium-szukcinát ugyanazokkal a metabolikus és gyulladásgátló hatásokkal rendelkezik, mint a hidrokortizon. Parenterálisan és ekvimoláris mennyiségben adva a két vegyület biológiai aktivitása azonos. A hidrokortizon jó vízoldékonyságú nátrium-szukcinát észtere lehetővé teszi nagy dózisú hidrokortizon azonnali intravénás alkalmazását kis térfogatú oldószerben, ami különösen előnyös, ha magas hidrokortizon vérszint gyors elérésére van szükség. A hidrokortizon-nátrium-szukcinát intravénás injekciót követően a kimutatható hatások egy órán belül megjelennek, és változó ideig fennmaradnak. A glükokortikoidok mélyreható és változatos metabolikus hatásokat váltanak ki. Emellett megváltoztatják a szervezet által a különböző stimulusokra adott immunválaszt. A metilprednizolon-nátrium-szukcinát és a hidrokortizon-nátrium-szukcinát relatív potenciálja, amint azt az eosinophilszám csökkenése jelzi, intravénás alkalmazást követően 5 : 1 arányú. Ez konzisztens a metilprednizolon és a hidrokortizon relatív oralis potenciáljával.

Farmakokinetika:
A hidrokortizon farmakokinetikája egészséges férfi alanyoknál nemlineáris kinetikát mutatott egyszeri, 20 mg-nál nagyobb intravénás hidrokortizon-nátrium-szukcinát dózis alkalmazását követően. A hidrokortizon megfelelő farmakokinetikai paraméterei a 2. táblázatban szerepelnek. 2. táblázat: Átlagos (SD) hidrokortizon farmakokinetikai paraméterek egyszeri intravénás dózist követően
Egészséges felnőtt férfiak (21-29 év között, N = 6)
Dózis (mg) 5 10 20 40
Összexpozíció (AUC0–∞; ng·h/ml) 410 (80) 790 (100) 1480 (310) 2290 (260)
Clearance (CL; ml/min/m2) 209 (42) 218 (23) 239 (44) 294 (34)
Steady State megoszlási térfogat (Vdss; l) 20,7 (7,3) 20,8 (4,3) 26,0 (4,1) 37,5 (5,8)
Eliminációs felezési idő (t1/2; h) 1,3 (0,3) 1,3 (0,2) 1,7 (0,2) 1,9 (0,1)
AUC0–∞ = görbe alatti terület nullától végtelenig. Felszívódás 5, 10, 20 és 40 mg egyszeri intravénás hidrokortizon-nátrium-szukcinát dózis alkalmazását követően egészséges férfi alanyoknál az adagolás után 10 perccel mért átlagos csúcsértékek 312, 573, 1095 és 1854 mg/ml voltak. A hidrokortizon-nátrium-szukcinát intramuszkuláris alkalmazást követően gyorsan felszívódik. Eloszlás A hidrokortizon szöveti megoszlása széleskörű, átjut a vér-agy gáton, és kiválasztódik az anyatejbe. A hidrokortizon steady state megoszlási térfogata körülbelül 20–40 l között van (2. táblázat). A hidrokortizon a transzkortin nevű glikoproteinhez (azaz a kortikoszteroidkötő globulinhoz) és albuminhoz kötődik. A hidrokortizon plazmafehérje-kötődése embernél körülbelül 92%. Biotranszformáció A hidrokortizont (azaz kortizolt) a 11β‑HSD2 metabolizálja kortizonná, majd tovább dihidrokortizonná és tetrahidrokortizonná. Egyéb metabolitjai a dihidrokortizol, az 5α-dihidrokortizol, a tetrahidrokortizol és az 5α-tetrahidrokortizol. A kortizont az 1-es típusú 11β‑hidroxiszteroid-dehidrogenáz (11β‑HSD1) átalakíthatja kortizollá. A hidrokortizont a CYP3A4 is metabolizálja 6β-hidrokortizollá (6β‑OHF), amelynek aránya 2,8 és 31,7% között mozog az összes keletkező metabolitra vonatkoztatva, ami a nagymértékű egyéni variabilitást demonstrálja. Elimináció A beadott dózis szinte teljesen kiürül a szervezetből 12 órán belül. Im. adott hidrokortizon-nátrium-szukcinát esetén a kiürülés hasonló az intravénás injekció után megfigyelthez.

Minden jog fenntartva © 2015-2021 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár