A Levofloxacin Kabi 5 mg/ml oldatos infúzió felnőttek kezelésére javasolt az alábbi fertőzésekben (lásd 4.4 és 5.1 pont): - Akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont) - Krónikus bakteriális prostatitis - Inhalációs antrax: posztexpozíciós profilaxis és gyógykezelés (lásd 4.4 pont). Az alábbi fertőzésekben a Levofloxacin Kabi kizárólag akkor alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek. - területen szerzett pneumonia, Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

A Levofloxacin Kabi oldatos infúzió alkalmazása tilos: - a levofloxacinnal vagy bármely más kinolonnal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén, - epilepsziában szenvedő betegeknél, - azon betegeknél, akiknek az anamnézisében fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható ínbetegségek szerepelnek, - gyermekeknél vagy növésben lévő serdülőknél, - terhesség alatt, - szoptatás esetén.

A Levofloxacin Kabi 5 mg/ml oldatos infúziót lassú intravénás infúzióban naponta egy vagy két alkalommal kell alkalmazni. Az adagolás a fertőzés típusától és súlyosságától, illetve a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ. A Levofloxacin Kabi-val folytatott kezelés során az intravénás készítménnyel kezdett terápiát megfelelő per os gyógyszerformával lehet befejezni, az adott beteg szükségleteinek megfelelően. Mivel a parenterális és a per os gyógyszerforma bioekvivalens, ugyanaz az adag alkalmazható. Az adagolás módja A Levofloxacin Kabi adagolására vonatkozóan az alábbi ajánlások adhatók: Adagolás felnőtteknél normál veseműködés esetén (kreatinin-clearance> 50 ml/perc):

Javallatok	Napi adagolás (súlyosságtól függően)	Kezelés maximális időtartama1 (súlyosságtól függően)
Területen szerzett pneumónia	500 mg naponta egyszer vagy kétszer	7-14 nap
Akut pyelonephritis	500 mg naponta egyszer	7-10 nap
Szövődményes húgyúti infekciók	500 mg naponta egyszer	7-14 nap
Krónikus bakteriális prostatitis	500 mg naponta egyszer	28 nap
Szövődményes bőr- és lágyrész fertőzések	500 mg naponta egyszer vagy kétszer	7-14 nap
Anthrax inhaláció	500 mg naponta egyszer	8 hét

¹ A kezelés időtartamába mind az intravénás, mind a per os kezelés beletartozik. Az intravénás kezelésről a per os kezelésre történő átállás ideje a klinikai állapottól függ, de általában 2-4 nap. Különleges betegcsoportok Károsodott veseműködés (kreatinin-clearance £ 50 ml/perc)

	Adagolás
	250 mg/24 óra	500 mg/24 óra	500 mg/12 óra
Kreatinin-clearance	első adag: 250 mg	első adag: 500 mg	első adag: 500 mg
50-20 ml/perc	majd: 125 mg/24 h	majd: 250 mg/24 h	majd: 250 mg/12 h
19-10 ml/perc	majd: 125 mg/48 h	majd: 125 mg/24 h	majd: 125 mg/12 h
<10 ml/perc (beleértve a hemodialízist és a CAPD-t is) 1	majd: 125 mg/48 h	majd: 125 mg/24 h	majd: 125 mg/24 h

¹ Hemodialízist vagy folyamatos ambulánsan végzett peritonealis dialízist (CAPD) követően kiegészítő dózis alkalmazása nem szükséges. Májkárosodás Mivel a levofloxacin nem metabolizálódik a májban szignifikáns mennyiségben, és kiválasztása elsősorban a vesén át történik, dózismódosítás nem szükséges. Idősek A vesefunkciók miatti megfontolásokon kívül az idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont: „Íngyulladás és ínszakadás” és a „QT-intervallum megnyúlása”). Gyermekek és serdülők A Levofloxacin Kabi alkalmazása ellenjavallt gyermekeknél vagy növésben lévő serdülőknél (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja A Levofloxacin Kabi oldatos infúziót kizárólag lassú intravénás infúzióban napi egy vagy két alkalommal kell alkalmazni. Az infúzió beadásának időtartama 250 mg-os adag esetén legalább 30 perc, 500 mg esetében legalább 60 perc legyen (lásd 4.4 pont). Inkompatibilitással kapcsolatban lásd a 6.2 pontot, egyéb infúziós készítményekkel történő kompatibilitást illetően pedig a 6.6 pontot.

Az alábbi adatok több mint 8300 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő, nagyobb beteganyagon szerzett tapasztalatokból származnak. A feltüntetett gyakoriságokat a következő megegyezés felhasználásával határoztuk meg: Nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - ≤ 1/100), ritka (≥ 1/10 000 - ≤ 1/1000), nagyon ritka (≤ 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategórián belül a mellékhatásokat csökkenő súlyossági sorrendben tüntettük fel.

Szervrendszer	Gyakori (≥1/100 - <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100)	Ritka (≥1/10 000 - <1/1000)	Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések		gombás fertőzés, beleértve a Candida fertőzést is patogén rezisztencia
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		leukopenia eosinophilia	thrombocytope-nia neutropenia	pancytopenia, agranulocytosis haemoliticus anaemia
Immunrendszeri betegségek és tünetek			angioedema, túlérzékenység (lásd a 4.4 pont)	anafilaxiás sokka anafilactoid sokka (lásd a 4.4 pontot)
Endiokrin betegségek és tünetek			Nem megfelelő antidiuretikus-hormon-termelés szindróma (SIADH)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		anorexia	hypoglykaemia, főleg cukorbetegek esetén (lásd a 4.4 pont)	hyperglykaemia, hypoglykaemiás kóma (lásd a 4.4 pont)
Pszichiátriai kórképek*	álmatlanság	szorongás zavart állapot idegesség	pszichotikus reakciók (pl. hallucináció, paranoia) depresszió agitáció abnormális álmok rémálmok	önveszélyes viselkedéssel járó pszichotikus reakciók, beleértve az öngyilkossági késztetést vagy kísérletet is (lásd a 4.4 pontot)
Idegrendszeri betegségek és tünetek*	fejfájás, szédülés	álmosság remegés az ízérzés zavarai	görcsroham (lásd 4.3 és 4.4 pont) paraesthesia	szenzoros és szenzomotoros perifériás neuropátia (lásd 4.4 pont) parozmia beleértve az anozmia is, dyskinézia, extrapyramidális zavarok, ageusia, syncope, jóindulatú intracranialis hypertensio
Szembetegségek és szemészeti tünetek*			látászavarok, mint a homályos látás (lásd 4.4 pont)	átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei*		vertigo	tinnitus	hallásvesztés, halláskárosodás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek			tachycardia palpitáció	kamrai tachycardia, amely szívmegállást eredményezhet kamrai arrhytmia, és torsade de pointes (elsősorban a QT-intervallum megnyúlására hajlamos betegeknél) QT-intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pont)
Érbetegségek és tünetek	csak iv. alkalmazás esetén: phlebitis		hipotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		dyspnoe		bronchospasmus allergiás pneumonitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	hasmenés, hányás hányinger	hasi fájdalom dyspepsia flatulencia székrekedés		diarrhoea- haemorrhagia, ami nagyon ritkán enterocolitisre utalhat, beleértve a pseudomembra-nosus colitist is (lásd 4.4 pont) pancreatitis
Máj- és epebetegségek illetve tünetek	májenzimszint emelkedés (pl. SGPT / SGOT, GGT, alkalikus foszfatáz)	bilirubinszint emelkedés		icterus és súlyos májkárosodás, beleértve a végzetes akut májelégtelenséget is elsősorban súlyos alapbetegségben szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont) hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei b		viszketés bőrkiütés urticaria hyperhidrosis	Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) (lásd 4.4 pont). Fix gyógyszerkiütés	toxikus epidermalis necrolysis Stevens-Johnson szindróma erythema multiforme, fényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont) leukocitoklaszti-kus vasculitis stomatitis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei*		Arthralgia Myalgia	ínbántalmak (lásd a 4.4 pont), beleértve az íngyulladást (pl. Achilles-ín) is izomgyengeség, ami myasthenia gravis (lásd a 4.4 pontot) esetén különös jelentőséggel bír.	rhabdomyolysis, ínszakadás (pl. Achilles-ín) (lásd 4.3 és 4.4 pont) ligamentum ruptura izomszakadás arthritis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		szérum kreatinin-szint emelkedés	akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók*	az alkalmazás helyén fellépő reakció (fájdalom, vörösség)	gyengeségérzés	lázas állapot	fájdalom (beleértve a mellkasi, háti és végtagfájdalmat is)

^aAz anafilaxiás/anafilaktoid reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek. ^bA nyálkahártyán, ill. bőrön jelentkező reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek. *Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több - szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). Egyéb, a fluorokinolonok alkalmazásával kapcsolatba hozható mellékhatások közé tartoznak: - porfíriás betegekben porfíriás roham. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Egyéb gyógyszerek hatása a Levofloxacin Kabi-ra Teofillin, fenbufén vagy hasonló nem-szteroid gyulladáscsökkentők A klinikai vizsgálatok során a levofloxacin és a teofillin között fellépő farmakokinetikai kölcsönhatást nem észleltek. A kinolonok teofillinnel, nem szteroid gyulladásgátlókkal vagy egyéb, az agyi görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel történő egyidejű adásakor azonban az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése fordulhat elő. A levofloxacin koncentrációi fenbufén jelenlétében kb. 13%-kal magasabbak voltak, mint önmagában történő alkalmazáskor. Probenecid és cimetidin A probenecid és a cimetidin statisztikailag jelentős hatással volt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renális clearance-ét cimetidin (24%) és a probenecid (34%) is csökkentette. Ennek az az oka, hogy mindkét gyógyszer gátolja a levofloxacin tubuláris szekrécióját. A vizsgálatban alkalmazott dózisok esetén azonban a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségeknek nincs klinikai jelentőségük. A tubularis renalis szekréciót befolyásoló hatóanyagok, mint a probenecid és cimetidin levofloxacinnal történő egyidejű alkalmazásakor óvatosság szükséges, különösen vesekárosodás esetén. Egyéb fontos információk A klinikai farmakológiai vizsgálatok szerint a levofloxacin farmakokinetikája nem változott klinikailag releváns mértékben, amikor a levofloxacint a következő hatóanyagokkal együtt alkalmazták: kalcium‑karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin. A Levofloxacin Kabi hatása egyéb gyógyszerekre Ciklosporin A ciklosporin felezési ideje levofloxacinnal történő együttes alkalmazás esetén 33 %-kal nőtt. K-vitamin antagonisták Levofloxacinnal és K-vitamin antagonistával (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegek esetében beszámoltak a koagulációs értékek (PT/INR) emelkedéséről és/vagy vérzésről, amely súlyos is lehet. Ezért K-vitamin antagonista egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs értékeket monitorozni kell (lásd a 4.4 pont). QT-intervallum megnyúlását okozó gyógyszerek Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a levofloxacint is azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan hatóanyagokat kapnak, amelyekről ismert, hogy a QT-intervallum megnyúlását eredményezik (pl. IA és III osztályú antiarritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd a 4.4 pont QT-szakasz megnyúlása). Egyéb fontos információk Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a levofloxacin nem hatott a teofillin (a CYP1A2 ismert szubsztrátja) farmakokinetikájára. Ezt azt jelenti, hogy a levofloxacin nem rendelkezik CYP1A2 gátlással.

A levofloxacin alkalmazását kerülni kell azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aorta aneurysma és aorta dissectio fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni az aneurysma betegség pozitív családi anamnézisével rendelkező betegek esetében, vagy már meglévő aorta aneurysmával és/vagy aorta dissectióval diagnosztizált betegeknél, illetve egyéb kockázati tényezők vagy aorta aneurysmára és dissectióra hajlamosító betegségek (pl.: Marfan-szindróma, vaszkuláris Ehlers-Danlos-szindróma, Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, Behcet-kór, hypertonia, ismert atherosclerosis) esetén. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. Rezisztencia kockázat A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel keresztrezisztenciát mutat a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint is. Ezért a levofloxacin adása nem ajánlott ismert vagy feltételezett MRSA fertőzések kezelésére, kivéve, ha a laboratóriumi eredmények megerősítették, hogy a kórokozó érzékeny a levofloxacinra (amennyiben az MRSA fertőzésre általánosan ajánlott antibakteriális készítmények nem hatékonyak). A fluorokinolonokra rezisztens E. coli – a húgyúti fertőzésekért leggyakrabban felelős kórokozó – változatos formában fordul elő az Európai Unió területén. Ezért a helyi viszonyoknak megfelelő fluorokinolonokra vonatkozó E. coli rezisztencia gyakoriságot kell figyelembe venni a gyógyszer felírásakor. Anthrax inhaláció Humán vonatkozásban történő alkalmazásra vonatkozó korlátozott adatok az in vitro Bacillus anthracis érzékenységi adataiból és állatkísérletes adatokból származnak. A kezelőorvosnak a nemzeti és/vagy a nemzetközi terápiás irányelveknek megfelelően kell eljárni anthrax fertőzés esetén. Az infúzió beadásának időtartama A Levofloxacin Kabi oldatos infúzió beadásának időtartama a 250 mg-os adag esetén legalább 30 perc, 500 mg esetében pedig legalább 60 perc legyen. Ismert, hogy ofloxacin infúzió adása során tachycardia és átmeneti vérnyomásesés jelentkezhet. A jelentős mértékű vérnyomásesés következtében ritkán keringési összeomlás alakulhat ki. Amennyiben a levofloxacin (az ofloxacin l‑izomerje) infúzió beadása során nagymértékű vérnyomásesés jelentkezik, az infúziót azonnal le kell állítani. Ez a gyógyszer 50 ml adagonként 177 mg nátriumot tartalmaz, amely a WHO által felnőtteknek javasolt 2 g maximális napi beviteli érték 8,85%-ának felel meg. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A Levofloxacin Kabi alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb olyan idősebb betegeknél, akiket 1000 mg napi dózissal kezelnek, a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, a szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve az egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. Naponta 1000 mg levofloxacin adása esetén a levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és egyéb alternatív kezelést kell megfontolni. Az érintett végtago(ka)t megfelelően kell kezelni (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Clostridium difficile-hez köthető kísérőbetegség A Levofloxacin Kabi kezelés során vagy azt követően (akár a kezelés után több héttel) jelentkező hasmenés, főleg, ha az súlyos mértékű, folyamatosan fennálló és/vagy véres, Clostridium difficile okozta betegség (CDAD) tünete lehet. A CDAD az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet, a legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Ezért fontos, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a levofloxacin kezelés folyamán vagy azt követően súlyos hasmenés alakul ki, figyelembe vegyék a pseudomembranosus colitis gyanúját. Amennyiben CDAD gyanúja merül fel, vagy megerősítésre kerül, a levofloxacin adását azonnal abba kell hagyni, és a beteget késedelem nélkül megfelelő kezelésben kell részesíteni. Ilyen esetben bélműködést gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt. Görcsrohamokra hajlamos betegek A kinolonok csökkenthetik az agyi görcsküszöböt, ezáltal görcsrohamot indukálhatnak. Anamnézisben szereplő epilepszia esetén a levofloxacin alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Egyéb kinolon származékokhoz hasonlóan a Levofloxacin Kabi csak különleges óvatossággal alkalmazható görcsrohamra való hajlam esetén, vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal, mint pl. a teofillinnel történő kezelés (lásd a 4.5 pontot) esetén. Görcsrohamok kialakulása esetén (lásd 4.8 pont) a levofloxacinnal történő kezelést abba kell hagyni. Glukóz-6-foszfát-dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek A látens vagy manifeszt glükóz‑6‑foszfát-dehirogenáz hiányban szenvedő betegek hajlamosak lehetnek hemolitikus reakciók kialakulására kinolon típusú antibakteriális készítménnyel történő kezelés esetén, ezért a levofloxacin körültekintéssel alkalmazandó, és a hemolízisre utaló jeleket figyelni kell. Vesekárosodásban szenvedő betegek Mivel a levofloxacin főként a vesén át választódik ki, vesekárosodás esetén a Levofloxacin Kabi dózisát módosítani kell (lásd 4.2 pont). Túlérzékenységi reakciók A levofloxacin okozhat súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat (pl. az angioödémától egészen az anafilaxiás sokkig), esetenként az első adag bevételét követően (lásd a 4.8 pontot). A betegeknek ilyen esetben azonnal fel kell függeszteni a kezelést és azonnal fel kell keresniük a kezelőorvosukat, vagy az ügyeletes orvost, aki majd a szükséges óvintézkedéseket m Bőrt érintő, súlyos mellékhatások Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxikus epidermális necrolysist (TEN: más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell az alternatív kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos reakció jelentkezik, mint például SJS, TEN vagy DRESS-szindróma, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető levofloxacinnal. Dysglykaemia Egyéb kinolonokhoz hasonlóan a vércukorszint eltéréseit, beleértve a hypoglykaemia és a hyperglykaemia eseteit is, jelentették általában olyan diabéteszben szenvedő betegek esetén, akik egyidejűleg orális antidiabetikum (pl. glibenklamid) vagy inzulin-kezelésben részesültek. Hypoglykaemiás kóma eseteit jelentették. A diabéteszes betegek esetén a vércukorszint szoros monitorozása ajánlott (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység megelőzése Fényérzékenységet jelentettek levofloxacin alkalmazásakor (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében ajánlott, hogy a betegek ne tegyék ki magukat erős napsütésnek vagy mesterséges UV-sugárzásnak (pl. kvarclámpa, szolárium) a kezelés alatt, és azt követően 48 óráig. K-vitamin antagonistával történő egyidejű kezelés Mivel a levofloxacinnal és K-vitamin antagonistával (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegeknél előfordulhat a koagulációs értékek (PT/INR) emelkedése és/vagy vérzés, ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs értékeket monitorozni kell (lásd a 4.5 pont). Pszichotikus reakciók A kinolon kezelésben, - beleértve a levofloxacint is- , részesülő betegek esetén pszichotikus reakciókat jelentettek. Nagyon ritka esetekben ezek öngyilkossági gondolatokig és önveszélyes magatartásig súlyosbodtak, akár egyetlen levofloxacin dózis bevételét követően (lásd 4.8 pont), és a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Óvatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus betegeknek, vagy olyan betegeknek adják, akiknek az anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel. QT-intervallum megnyúlása Körültekintés szükséges, ha a fluorokinolonokat, így a levofloxacint is, olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél igazoltan jelen vannak a QT-szakasz megnyúlásának kockázati tényezői, mint pl.: - veleszületett hosszú QT-szindróma - egyidejűleg alkalmazott, bizonyítottan a QT-szakasz megnyúlását eredményező hatóanyagok (pl.: IA és III osztályú antiarritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) - nem korrigált elektrolit egyensúlyzavar (pl. alacsony kálium- és magnéziumszint) - szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarktus, bradycardia) Idősek és nők érzékenyebbek lehetnek a QT-szakasz megnyúlását eredményező gyógyszerekre, ezért kellő óvatossággal kell eljárni a fluorokinolonok, így a levofloxacin alkalmazásakor is ezeknél a betegcsoportoknál (lásd 4.2 pont Időskorú betegek, 4.5, 4.8 és 4.9 pont). Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Hepatobiliáris rendellenességek Levofloxacin kezelésben részesülő betegek esetén májnekrózisról, illetve végzetes májelégtelenségről is beszámoltak, elsősorban olyan esetekben, amikor a beteg súlyos, egyéb megbetegedésben szenvedett, pl. szepszis (lásd 4.8 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy hagyják abba a kezelést, és keressék fel a kezelőorvosukat, amennyiben májrendellenességre utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, mint pl. anorexia, icterus, sötét vizelet, pruritus, hasi érzékenység). Myasthenia gravis exacarbációja A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint is, gátolják a neuromuscularis aktivitást, ezért myasthenia gravisban szenvedő betegeknél súlyosbíthatják az izomgyengeséget. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatásokat, beleérve a halált és a légzéstámogatást igénylő eseteket is összefüggésbe hozták a fluorokinolon alkalmazásával myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében myasthenia gravis szerepel. Látási rendellenességek Amennyiben a látás romlása vagy bármilyen más, a szemekre gyakorolt hatás tapasztalható, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges (lásd 4.7 és 4.8 pont). Felülfertőződés A levofloxacin, különösen hosszú távú alkalmazása esetén, rezisztens kórokozók elszaporodását eredményezheti. Amennyiben a kezelés folyamán felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni. Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás Az opiát kimutatása levofloxacinnal kezelt beteg vizeletében, álpozitív eredményt adhat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség a pozitív opiát eredmény megerősítésére. A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, ezért álnegatív eredményt adhat a tuberculosis diagnosztizálása esetén.

Terhesség Korlátozott adatok állnak rendelkezésre a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatoknál végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak közvetlen vagy közvetett ártalmas hatásokat (lásd 5.3 pont). A humán adatok hiánya és az elvégzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll fiatal állatoknak adott fluorokinolonok hatására, ezért a Levofloxacin Kabi alkalmazása terhesség alatt tilos (lásd a 4.3 és 5.3 pont). Szoptatás A Levofloxacin Kabi szoptató nők számára ellenjavallt. Nincsenek megfelelő adatok a levofloxacin anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan; azonban egyéb fluorokinolonok kiválasztódnak az anyatejbe. A humán adatok hiánya és az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll fiatal állatoknak adott fluorokinolonok hatására, ezért a Levofloxacin Kabi alkalmazása terhesség alatt tilos (lásd a 4.3 és 5.3 pont). Termékenység A levofloxacin patkányoknál nem mutatott reprodukciós toxicitást és nem hatott szaporodóképességükre.

Állatokon végzett toxicitási vizsgálatok, illetve a terápiás adagolás feletti adagokkal végzett klinikai-farmakológiai vizsgálatok szerint a Levofloxacin Kabi oldatos infúzióval való akut túladagolás legfontosabb várható jelei a központi idegrendszeri tünetek, mint pl. a zavartság, szédülés, tudatzavar és görcsrohamok, továbbá a QT-időtartam megnyúlása. A forgalomba hozatalt követően a központi idegrendszert érintő hatásokat, beleértve a zavart elmeállapotot, görcsöket, hallucinációt és remegést is tapasztaltak. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. A QT időtartam megnyúlásának lehetősége miatt EKG ellenőrzés szükséges. A hemodialízis, beleértve a peritonealis dialízist és a CAPD-t, nem alkalmas a levofloxacin szervezetből történő eltávolítására. Speciális antidotuma nincs.

Farmakoterápiás csoport: Kinolon antibakteriális szerek, fluorokinolonok, ATC kód: J01MA12 A levofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó szintetikus antibakteriális szer, a racém ofloxacin S (-) enantiomerje. Hatásmechanizmus A fluorokinolon antibiotikumok hatásmódjának megfelelően a levofloxacin a DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en fejti ki hatását. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések A levofloxacin baktericid hatásának mértéke a gyógyszer maximális szérumkoncentrációjától (C_max) vagy a görbe alatti területtől (AUC) és a minimális gátlási koncentrációtól (MIC) függ. A rezisztencia hatásmechanizmusa A levofloxacin rezisztencia több lépcsős mutációval alakul ki a topoizomeráz II célhelyeken, a DNS‑giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en. Egyéb rezisztencia mechanizmusok, mint pl. a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az efflux mechanizmus is befolyásolhatja a levofloxacinnal szembeni érzékenységet. Keresztrezisztencia áll fenn a levofloxacin és egyéb fluorokinolonok között. A hatásmechanizmusból adódóan általában nincs keresztrezisztencia a levofloxacin és egyéb antibakteriális szerek között. Határértékek Az EUCAST ajánlása szerinti MIC‑határértékeket, amelyek alapján az érzékeny, a mérsékelten érzékeny és rezisztens kórokozókat megkülönböztetjük, az alábbi táblázatban tüntettük fel a MIC vizsgálathoz (mg/l). Az EUCAST klinikai MIC határértékei a levofloxacinra (verzió 2.0, 2012-01-1):

Kórokozó	Érzékeny	Rezisztens
Enterobacteriacae	≤1 mg/l	>2 mg/l
Pseudomonas spp.	≤1 mg/l	>2 mg/l
Acinetobacter spp.	≤1 mg/l	>2 mg/l
Staphylococcus spp.	≤1 mg/l	>2 mg/l
S. pneumoniae1	≤2 mg/l	>2 mg/l
Streptococcus A, B, C, G csoport	≤1 mg/l	>2 mg/l
H. influenzae2,3	≤1 mg/l	>1 mg/l
M. catarrhalis3	≤1 mg/l	>1 mg/l
Nem fajfüggő határértékek4	≤1 mg/l	>2 mg/l
1 A határértékek magas terápiás adag esetére vonatkoznak. 2 Alacsony szintű fluorokinolon rezisztencia (ciprofloxacin 0,12-0,5 mg/l MIC) előfordulhat, de nincs arra bizonyíték, hogy ez összefüggne a légzőrendszeri H. influenzae fertőzéssel. 3Nem találtak, vagy nagyon ritkák azok a törzsek, amelyek MIC értékei az É/MÉ határérték fölé esnek. Az ilyen izolátumokkal végzett azonosítási, illetve antimikrobiális érzékenységi teszteket meg kell ismételni, és ha az eredmények megerősítésre kerülnek, az izolátumot referencia laboratóriumba kell küldeni. Amíg a klinikai válasz vonatkozásában bizonyíték van arra, hogy az izolátum MIC értékei az aktuális rezisztencia határérték felett vannak, addig ezeket a kórokozókat rezisztensnek kell jelenteni. 4 Határérték az egyszeri és kétszeri 500 mg-os orális dózis esetén, és egyszeri és kétszeri 500 mg-os iv. alkalmazás esetén.

A rezisztencia előfordulása a földrajzi helyzettől és adott faj esetén az időfaktortól függően eltérő lehet. A rezisztencia előfordulásának helyi adatai szükségesek, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. Amennyiben szükséges, szakértő segítségét kell kérni, amennyiben a helyi rezisztencia előfordulási adatai alapján bizonyos fertőzések esetén a szer alkalmazása megkérdőjelezhető. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív baktériumok

Bacillus anthracis

Staphylococcus aureus meticillin-érzékeny

Staphylococcus saprophyticus

Felszívódás A szájon át adott levofloxacin gyorsan és majdnem teljes mértékben felszívódik, a plazma csúcskoncentráció 1-2 órán belül kialakul. A teljes biohasznosulás 99-100%. Az étkezés kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását. A szájon át történő alkalmazást követően az egyensúlyi állapot 48 órán belül alakul ki az 500 mg napi egyszer vagy kétszeri alkalmazását követően. Eloszlás A levofloxacin kb. 30-40%-a kötődik a szérumfehérjékhez. A levofloxacin átlagos megoszlási térfogata kb. 100 liter 500 mg-os adag egyszeri és ismételt alkalmazását követően, mely a szövetek között nagy megoszlást jelez. A szövetekbe és folyadékterekbe történő penetráció A levofloxacin penetrál a bronchialis nyálkahártyába, az epithelialis folyadékrétegbe, az alveolaris makrofágokba, a tüdőszövetbe, a bőrbe (hólyagnedv), prosztata szövetbe és a vizeletbe. Azonban a levofloxacin kismértékben jut be a cerebrospinális folyadéktérbe. Biotranszformáció A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik. E metabolitok a dezmetil-levofloxacin és a levofloxacin N-oxid, melyek a beadott adag < 5%-át teszik ki és a vesén keresztül választódnak ki. A levofloxacin sztereokémiailag stabil, és nem szenved királis átalakulást. Elimináció A levofloxacin orális és intravénás alkalmazását követően viszonylag lassan eliminálódik a plazmából (t_1/2: 6-8 óra). A kiválasztás elsődlegesen a vesén át történik (az alkalmazott adag > 85%-a). A levofloxacin eliminációs középértéke 500 mg egyszeri dózis esetén 175+/-29,2 ml/perc volt. Nincsenek kifejezett eltérések a levofloxacin farmakokinetikáját illetően intravénás és orális adagolás esetén. Ez azt erősíti meg, hogy az intravénás és az orális alkalmazási mód felcserélhető. Linearitás A levofloxacin 50-1000 mg közötti tartományban lineáris farmakokinetikát követ. Különleges betegcsoportok Veseelégtelenségben szenvedő betegek A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. A vesefunkció csökkenésével – a táblázatban megadottak szerint – a vesén át történő elimináció és a vese-clearance is csökken, az eliminációs felezési idő pedig emelkedik: Egyszeri 500 mg adag szájon át történő alkalmazását követő farmakokinetikai adatok veseelégtelenség esetén

Clcr [ml/perc]	< 20	20 - 49	50 - 80
ClR [ml/perc]	13	26	57
t1/2 [óra]	35	27	9

Idős betegek A levofloxacin kinetikájában nincs jelentős különbség a fiatal és az idős egyének között, kivéve a kreatinin-clearance különbségéből adódókat. Nemek közötti eltérések A nők és férfiak elkülönített vizsgálata kismértékű, illetve marginális nemek közötti eltéréseket mutatott a levofloxacin farmakokinetikájában. Nem bizonyított, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnának.