Az Avelox 400 mg/250 ml oldatos infúzió az alábbi megbetegedések kezelésére javallt: - közösségben szerzett pneumonia (community acquired pneumonia, CAP) - komplikált bőr- és lágyrész infekciók (complicated skin and skin structure infections, cSSSI vagy cSSTI) A moxifloxacin csak akkor alkalmazható, ha a fertőzések kezdeti kezelésére általában javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

- A moxifloxacinnal, egyéb kinolonokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont). - 18 éves kor alatti betegek. - A beteg anamnézisében szereplő kinolon-kezeléssel összefüggő ínkárosodás/betegség. A moxifloxacin adását követően a preklinikai- és a humán vizsgálatok során is észleltek a szív elektrofiziológiájában QT‑megnyúlás formájában bekövetkező változásokat. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin adása ellenjavallt a következő esetekben is: - veleszületett vagy dokumentáltan szerzett QT‑szakasz megnyúlás, - elektrolitzavarokban, különösen nem korrigált hypokalaemia esetében, - klinikailag jelentős bradycardiában, - klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejekciós frakcióval, - akinek az anamnézisében tünetekkel járó szívritmuszavar szerepel. A moxifloxacin nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT‑szakaszt (lásd még 4.5 pont). A klinikai adatok korlátozott száma miatt a moxifloxacin szintén ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek a májfunkciója károsodott (Child Pough C), és olyan betegeknél, akiknek a transzaminázszintje a normálérték felső határát több mint ötszörösével meghaladja.

Adagolás Az ajánlott adag naponta egyszer 400 mg moxifloxacin infúzióban beadva. Az intravénásan megkezdett terápia 400 mg moxifloxacin tablettával is folytatható, ha ez klinikailag indokolt. A klinikai vizsgálatok során a betegek többségét 4 napon belül (CAP), illetve 6 napon belül (cSSSI) átállították orális terápiára. Az intravénás és az orális kezelés teljes ajánlott időtartama közösségben szerzett pneumonia esetén 7‑14 nap, komplikált bőr- és lágyrész infekciók esetén pedig 7‑21 nap. Vese/májkárosodás Az enyhétől a súlyos fokúig terjedő vesekárosodásban vagy krónikus dialízisben, azaz hemodialízisben és folyamatos ambuláns peritoneális dialízisben részesülő betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására (a további részleteket lásd az 5.2 pontban). Károsodott májműködésű betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 4.3 pont). Egyéb különleges betegcsoportok Idősebb vagy kisebb testtömegű betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására. Gyermekek és serdülők A moxifloxacin gyermekek és növésben lévő serdülőkorúak esetén ellenjavallt. A moxifloxacin hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és serdülőkorúak esetében nem igazolták (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja Intravénás beadásra; 60 perces folyamatos infúzióban (lásd még 4.4 pont). Az infúziós oldat- amennyiben orvosilag indokolt - egy T‑elágazású cső közbeiktatásával, más kompatilibis infúziós oldattal együtt is beadható (lásd 6.6 pont).

A naponta 400 mg intravénás vagy orális [csak intravénás, szekvenciális (intravénás/orális) és orális adagolás] moxifloxacin-kezeléssel kapcsolatban elvégzett klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően jelentett és gyakoriságuk szerint csoportosított mellékhatások az alábbiakban kerültek felsorolásra: A hányinger és a hasmenés kivételével valamennyi mellékhatás előfordulási gyakorisága 3% alatt maradt. A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerültek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák az alábbiak: - gyakori (≥ 1/100 - < 1/10) - nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100) - ritka (≥1/10 000 - <1/1000) - nagyon ritka (< 1/10 000)

Szerv-rendszerenkénti csoportosítás (MedDRA)	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	rezisztens baktériumok vagy gombák okozta felülfertőződés, pl. orális és vaginalis candidiasis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		anaemia leukopenia(-ák) neutropenia thrombocytopenia thrombocythaemia eosinophilia megnyúlt prothrombin idő/emelkedett INR-érték		emelkedett prothrombinszint/ csökkent INR agranulocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek		allergiás reakció (lásd 4.4 pont)	anaphylaxiás reakció, beleértve a rendkívül ritkán előforduló, életveszélyes sokkot (lásd 4.4 pont) allergiás oedema/ angiooedema (beleértve a potenciálisan életveszélyes gégeödémát, lásd 4.4 pont)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		hyperlipidemia	hyperglykaemia hyperuricaemia	hypoglykaemia
Pszichiátriai kórképek		szorongásos reakciók psychomotoros hyperactivitás/ izgatottság	érzelmi labilitás depresszió (rendkívül ritkán önkárosító viselkedésig fokozódhat, pl. öngyilkossági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek, lásd 4.4 pont) hallucináció	deperszonalizáció pszichotikus reakciók (amelyek önkárosító viselkedésig súlyosbodhatnak, pl. öngyilkossági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek, lásd 4.4. pont)
Idegrendszeri betegségek és tünetek	fejfájás szédülés	paraesthesia és dysaesthesia ízérzészavarok (beleértve a nagyon ritkán előforduló ageusiát) zavartság és dezorientáltság alvászavarok (főként álmatlanság) tremor vertigo aluszékonyság	hypaesthesia szaglászavar (beleértve az anosmiát) abnormális álmok koordinációs zavar (beleértve a főként szédülés vagy vertigo miatt kialakuló járászavarokat) görcsrohamok, pl. grand mal (lásd 4.4 pont) figyelemzavar beszédzavarok amnaesia perifériás neuropathia és polyneuropathia	hyperaesthesia
Szembetegségek és szemészeti tünetek		látászavarok, beleértve a diplopiát és homályos látást (különösen központi idegrendszeri reakciókkal összefüggésben, lásd 4.4 pont)		múló látáskiesés (különösen központi idegrendszeri reakciók esetén, lásd 4.4 és 4.7 pont)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei			tinnitus hallásromlás, beleértve a süketséget (általában reverzibilis)
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	QT‑megnyúlás hypokalaemiás betegeknél (lásd 4.3 és 4.4 pont)	QT‑megnyúlás (lásd 4.4 pont) palpitatio tachycardia pitvarfibrilláció angina pectoris	kamrai tachyarrhythmiák syncope (akut, rövid ideig tartó eszméletvesztés)	nem specifikus arrhythmiák torsade de pointes (lásd 4.4 pont) szívmegállás (lásd 4.4 pont)
Érbetegségek és tünetek		vasodilatatio	hypertonia hypotonia	vasculitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		dyspnoe (beleértve az asztmás megbetegedéseket)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	hányinger hányás gastrointestinalis és hasi fájdalmak hasmenés	csökkent étvágy és ételfogyasztás székrekedés emésztési zavar flatulencia gastritis emelkedett amilázszint	dysphagia stomatitis antibiotikus kezeléssel összefüggő colitis (beleértve a pseudomem-branosus colitist, amely nagyon ritkán életveszélyes szövődmények-kel jár, lásd 4.4 pont)
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	emelkedett transzaminázszintek	májkárosodás (beleértve az LDH‑emelkedést) emelkedett bilirubinszint emelkedett szérum gamma-glutamil-transzferázszint emelkedett szérum alkalikus foszfatázszint	sárgaság hepatitis (főként epepangásos)	potenciálisan életveszélyes májelégtelenséghez vezető fulmináns hepatitis (a halálos kimenetelű eseteket is beleértve, lásd 4.4 pont)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		viszketés bőrkiütés urticaria száraz bőr		hólyagos bőrreakciók, pl. Stevens-Johnson szindróma vagy toxicus epidermalis necrolysis (potenciálisan életveszélyes, lásd 4.4. pont)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		ízületi fájdalom izomfájdalom	íngyulladás (lásd 4.4 pont) izomgörcs izomrángás izomgyengeség	ínszakadás (lásd 4.4 pont) arthritis izomrigiditás a myasthenia gravis tüneteinek exacerbatiója (lásd 4.4 pont)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		kiszáradás	vesekárosodás (beleértve a BUN és a kreatininszint emelkedését) veseelégtelenség (lásd 4.4 pont)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	helyi reakciók az infúzió beadási helyén	rosszullét (főként gyengeség vagy fáradtság) fájdalom (beleértve a hát-, mellkasi, medencei és végtagfájdalmat) verejtékezés (thrombo)phlebitis az infúzió beadási helyén	oedema

Az alábbi mellékhatásokat figyelték meg viszonylag gyakrabban azoknál a betegeknél, akiket csak intravénásan, ill. intravénásan, majd per os (szekvenciális) kezelésben részesítettek: Gyakran: gamma-GT-emelkedés Ritkán: kamrai tachyarrhytmiák, hypotonia, oedema, az antibiotikummal összefüggésbe hozható colitis (beleértve a pseudomembranosus colitist is, nagyon ritkán életet veszélyeztető szövődményekkel, lásd 4.4 pont), görcsrohamok, beleértve a grand mal convulsiót is (lásd 4.4 pont), vesekárosodás (beleértve a szérum karbamid- és kreatininszint emelkedését is), veseelégtelenség (lásd 4.4 pont) Nagyon ritkán előfordultak egyéb fluorokinolonokkal folytatott kezelés során a következő mellékhatások is, amelyek jelentkezése a moxifloxacin-kezelés folyamán se zárható ki: hypernatraemia, hypercalcaemia, haemolyticus anaemia, rhabdomyolysis, fényérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel Nem zárható ki, hogy a moxifloxacinnak és más gyógyszereknek additív hatása van a QT‑szakasz meghosszabbítására, amelynek következtében a QTc‑szakasz megnyúlhat. Ez a hatás a kamrai arrhythmiák – beleértve a torsades de pointes‑t is – fokozott kockázatához vezethet. Éppen ezért a moxifloxacin együttadása ellenjavallt az alábbi gyógyszerekkel (lásd 4.3 pont): - IA osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid) - III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) - antipszichotikumok (pl. fenotiazinok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid) - triciklusos antidepresszánsok - bizonyos antimikrobás szerek (pl. szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin, antimaláriás szerek, különösen a halofantrin) - egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin) - egyebek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil). A moxifloxacint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik olyan gyógyszert szednek, amely csökkentheti a káliumszintet (pl. kacs- vagy tiazid‑típusú diuretikumok, laxatívumok és nagy dózisú beöntések, kortikoszteroidok, amfotericin B) vagy klinikailag jelentős bradycardiával hozható összefüggésbe. A moxifloxacin egészséges önkénteseknek történő ismételt adagolását követően kb. 30%‑kal emelte meg a digoxin C_max értékét anélkül, hogy befolyásolta volna az AUC értéket vagy a maradék vérszintet. Digoxinnal való alkalmazás esetén nincs szükség külön óvintézkedésre. Diabeteses betegek körében végzett vizsgálatokban, a moxifloxacin és a glibenklamid együttes alkalmazása a glibenklamid maximális plazmakoncentrációjának megközelítőleg 21%‑os csökkenéséhez vezetett. A glibenklamid és a moxifloxacin együttes alkalmazása elméletileg enyhe és átmeneti hyperglykaemiához vezethet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem vezettek a farmakodinámiás paraméterek (vércukor, inzulin) változásához. Így nem figyeltek meg klinikailag lényeges interakciókat a moxifloxacin és a glibenklamid között. Az INR változásai Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor antibakteriális szereket szedő betegeknél megnőtt az orális antikoagulánsok hatása, különösen a következő antibiotikumok hatására: fluorokinolonok, makrolidok, tetraciklinek, kotrimoxazol és egyes cefalosporinok. A fertőzések és gyulladásos állapotok, a beteg életkora és általános állapota úgy tűnik, hogy kockázati tényezők. Ilyen körülmények között nehéz eldönteni, hogy az INR (International Normalised Ratio - Nemzetközi Normalizált Arány) változásaiért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Óvintézkedés lehet az INR gyakoribb ellenőrzése. Ha szükséges, a per os antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell. A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy nem fordult elő kölcsönhatás, ha a moxifloxacint az alábbi gyógyszerekkel adták egyidejűleg: ranitidin, probenecid, orális fogamzásgátlók, kalciumpótlók, parenterálisan adott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol. Emberi citokróm P450 enzimmel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket a megfigyeléseket. Ezeknek az eredményeknek az értékelése arra enged következtetni, hogy a citokróm P450 enzim által közvetített metabolikus interakció nem valószínű. A táplálékokkal való kölcsönhatás A moxifloxacin és az ételek között, - beleértve a tejtermékeket is – nincs klinikailag releváns kölcsönhatás.

A moxifloxacin-kezelés előnyeinek egyensúlyban kell lenniük – különös tekintettel a nem súlyos infekciókra – a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsoroltakkal. A QTc-szakasz megnyúlását és a potenciális QTc-szakasz-megnyúlással kapcsolatos klinikai tapasztalatok

A moxifloxacinról kimutatták, hogy néhány betegnél a QTc‑szakasz megnyúlását okozta az elektrokardiogramon. A QT‑megnyúlás mértéke megnőhet a plazmakoncentráció emelkedésével a gyors intravénás infúzió következtében. Ezért az infúzió beadásnak időtartama nem lehet rövidebb az ajánlott 60 percnél, és a napi egyszeri 400 mg intravénás adagot nem szabad túllépni. A további részleteket lásd alább és a 4.3 és a 4.5 pontokban.

A moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, ha a kezelés folyamán szívritmuszavarra utaló panaszok vagy tünetek jelentkeznek, akár van EKG lelet, akár nincs. A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akiknél bármilyen, szív arrhythmiára hajlamosító tényező ismert (pl. az akut myocardialis ischaemia), mert esetükben fokozott lehet a kamrai arrhythmia (beleértve a torsade de pointes‑t is) és a szívmegállás kialakulásának kockázata (lásd még 4.3 és 4.5 pont). A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akik olyan gyógyszereket szednek, melyek csökkenthetik a káliumszintet (lásd még 4.3 és 4.5 pont). A moxifloxacint csak óvatosan szabad adni azoknak a betegeknek, akik klinikailag szignifikáns bradycardiát okozó gyógyszereket szednek (lásd még 4.3 pont). A nők és az idős betegek érzékenyebbek lehetnek olyan QTc‑megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben, mint a moxifloxacin, ezért esetükben különös óvatosságra van szükség. Túlérzékenységi/allergiás reakciók Túlérzékenységi és allergiás reakciókat jelentettek fluorokinolonok - beleértve a moxifloxacint is - első alkalmazása után. Az anaphylaxiás reakciók életveszélyes sokká válhatnak, akár már az első alkalmazást követően. Súlyos túlérzékenységi reakciók klinikai manifesztálódása esetén a moxifloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő kezelést (pl. sokktalanítás) kell elkezdeni. Súlyos májbetegségek A moxifloxacin alkalmazásával összefüggő fulmináns hepatitis eseteket jelentettek, melyek akár májelégtelenséghez is (beleértve a halálos eseteket is) vezethettek (lásd 4.8 pont). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a kezelés folytatása előtt keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben olyan fulmináns májelégtelenségre utaló tüneteket észlelnek, mint a hirtelen kialakuló asthenia sárgasággal, sötét vizelet, vérzékenységre való hajlam vagy hepaticus encephalopathia. Amennyiben májfunkciós eltérésre utaló tünetek észlelhetők, májfunkciós próbákat/vizsgálatokat kell végezni. Súlyos hólyagos bőrreakciók A moxifloxacin alkalmazása során hólyagos bőrreakciókról, például Stevens-Johnson szindrómáról vagy toxicus epidermalis necrolysisről számoltak be (lásd 4.8 pont). Fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy bőr- és/vagy nyálkahártya reakciók előfordulása esetén a kezelés folytatásaelőtt azonnal forduljanak orvoshoz. Görcsrohamokra hajlamos betegek Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat válthatnak ki. Óvatosság szükséges olyan betegek moxifloxacin-kezelésekor, akiknek olyan központi idegrendszeri elváltozásuk vagy más kockázati tényezőik vannak, amelyek görcsrohamra hajlamosítanak, vagy csökkentik a görcsküszöbüket. Görcsroham esetén a moxifloxacinnal történő kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedést kell hozni. Perifériás neuropathia A kinolonokkal (beleértve a moxifloxacint is) kezelt betegek körében szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin-kezelés alatt álló betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy neuropathia kialakulására utaló jelek – mint fájdalom, égő érzés, szúró érzés, zsibbadás vagy gyengeség – fellépése esetén a kezelés folytatása előtt tájékoztassák erről kezelőorvosukat, hogy megelőzhessék a visszafordíthatatlan állapotok kialakulását (lásd 4.8 pont). Pszichiátriai reakciók Pszichiátriai reakciók is jelentkezhetnek még az első kinolon alkalmazását követően, beleértve a moxifloxacint is. Nagyon ritka esetekben depresszió vagy pszichotikus reakciók alakultak ki, egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, például öngyilkossági kísérlet (lásd 4.8 pont). Abban az esetben, ha a betegnél ezek a reakciók létrejönnek, a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedéseket kell alkalmazni. Óvatosság ajánlott, ha moxifloxacint kell alkalmazni a pszichotikus betegek kezelésénél vagy olyan betegek esetében, akiknél a kórtörténetben pszichiátriai betegség szerepel. Antibiotikumok okozta hasmenés, beleértve a colitist Antibiotikumok okozta hasmenés (antibiotic-associated diarrhoea, AAD) és antibiotikumok okozta colitis (antibiotic-associated colitis, AAC) – beleértve a pseudomembranosus colitist és a Clostridium difficile okozta hasmenést is – előfordulásáról majdnem minden széles spektrumú antibiotikum, így a moxifloxacin esetében is beszámoltak, és ezek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Ezért fontos a diagnózis figyelembe vétele azoknál a betegeknél, akiknél moxifloxacin-kezelés alatt vagy után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn vagy igazolódik, akkor a folyamatban levő antibakteriális kezelést – beleértve a moxifloxacint is – fel kell függeszteni, és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő terápiát. Ezenkívül gondoskodni kell a megfelelő infekciókontrollról a fertőzés-átvitel kockázatának csökkentése érdekében. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél ellenjavallt. Myasthenia gravis A moxifloxacint elővigyázatossággal kell alkalmazni myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében, mivel az a tünetek fellángolását okozhatja. Íngyulladás, ínszakadás A kinolonok, köztük a moxifloxacin adásakor néha kétoldali (különösen az Achilles‑ínt érintő) íngyulladás vagy ínszakadás fordulhat elő, már a kezelés megkezdését követő 48 órán belül, de a terápia befejezését követő több hónappal is jelentettek ilyen tüneteket. A tendinitis és ínszakadás kockázata fokozott idős betegeknél, valamint azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg kortikoszteroidot is kapnak. Az íngyulladás vagy ínfájdalom első tüneteinek észlelésekor a moxifloxacin alkalmazását azonnal le kell állítani, az érintett végtago(ka)t nyugalomba kell helyezni, és a betegeknek azonnal orvosukhoz kell fordulniuk, hogy a megfelelő kezelést (pl. immobilizáció) meg tudja kezdeni az érintett ínnal (lásd 4.3 és 4.8 pont). Vesekárosodásban szenvedő betegek Vesekárosodásban szenvedő idős betegek esetén a moxifloxacint különös elővigyázatossággal kell alkalmazni akkor, ha a betegek nem képesek megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre, mivel a dehidráció fokozhatja a veseelégtelenség kockázatát. Látászavarok Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezik, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni (lásd 4.7 és 4.8 pontot). Dysglykaemia A többi fluorokinolonhoz hasonlóan a moxifloxacin esetében is vércukorszint ingadozásáról számoltak be, beleértve a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát is. A moxifloxacinnal kezelt betegeknél vércukorszint-ingadozás jelentkezett, különösen egyidejűleg orális antidiabetikummal (pl. szulfonilurea) vagy inzulinnal kezelt idős diabeteses betegek esetében. Diabeteses betegek esetében a vércukorszint gondos ellenőrzése javasolt (lásd 4.8 pont). Fotoszenzibilizáló reakciók megelőzése A kinolonokról kimutatták, hogy fotoszenzibilizáló reakciót okoznak a betegeknél. A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a moxifloxacin fotoszenzibilitást kiváltó kockázata kisebb. Mindazonáltal az tanácsolható, hogy a moxifloxacin-kezelés alatt álló betegek óvakodjanak az UV sugárzástól és az erős napsütéstől. Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz enzim elégtelenség Azokat a betegeket, akiknek a családjában glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány fordul elő, vagy ők maguk szenvednek abban, a kinolon-kezelés hemolitikus reakcióra hajlamosítja. Ilyen betegek esetében a moxifloxacint kellő óvatossággal kell alkalmazni. A periarteriális szövet gyulladása A moxifloxacin oldatos infúzió csak intravénásan alkalmazható. Az intraarteriális alkalmazás kerülendő, mivel a klinikai vizsgálatok szerint a periarteriális szövet gyulladása alakul ki ezen alkalmazási módot követően. Komplikált bőr- és lágyrész infekciók A moxifloxacin klinikai hatásossága súlyosan fertőzött égések, valamint fasciitisek és a „diabéteszes láb” osteomielitisszel járó fertőzéseiben nem bizonyított. Nátrium diéta Ez a gyógyszer 787 mg (kb. 34 mmol) nátriumot tartalmaz dózisonként, amit kontrollált nátrium diétán lévő betegek esetén figyelembe kell venni. Interferencia biológiai tesztekkel A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacteriumspp. tenyésztéses vizsgálat eredményét, mivel gátolja a mycobacteriális növekedést, és így álnegatív eredményt okoz olyan minták esetén, amelyeket moxifloxacin-kezelés alatt álló betegektől vettek. MRSA okozta fertőzések A moxifloxacin nem ajánlott meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) fertőzések kezelésére. Feltételezett vagy igazolt MRSA okozta fertőzés esetén a kezelést egy megfelelő antibakteriális hatóanyaggal kell elkezdeni (lásd 5.1 pont). Gyermekek és serdülők A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3 pont) a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt 18 éven aluli gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3 pont).

Terhesség A moxifloxacin adásának biztonságosságát emberi terhességben még nem tanulmányozták. Állatkísérletes vizsgálatok reproduktív toxicitására utalnak (lásd 5.3 pont). Az emberre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. A fejlődésben lévő állatoknál fluorokinolon-kezelésnél előfordul a teherviselő ízületek porcának károsodása, valamint fluorokinolon-kezelésben részesülő gyerekeknél reverzibilis ízületi sérüléseket írtak le, ezért a moxifloxacint nem szabad terhes nőknek adni (lásd 4.3 pont). Szoptatás Szoptató anyákra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Preklinikai adatok azt mutatják, hogy kis mennyiségű moxifloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Humán adatok hiányában, valamint fejlődésben lévő állatoknál a teherviselő ízületek porcának fluorokinolonok okozta károsodásának veszélye miatt a szoptatás ellenjavallt a moxifloxacin-kezelés alatt (lásd 4.3 pont). Termékenység Az állatkísérletek nem utalnak a termékenységet károsító hatásra (lásd 5.3 pont).

Véletlen túladagolást követően különösebb ellenintézkedést nem szükséges. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG ellenőrzés szükséges, mert a QT-szakasz meghosszabbodása lehetséges. Orvosi szén és 400 mg per os, illetve intravénásan adott moxifloxacin együttes alkalmazása több mint 80%-kal, illetve 20%‑kal csökkentette a gyógyszer szisztémás hasznosulását. A felszívódás elején adott aktív szén hatásosan megakadályozhatja a moxifloxacin szisztémás expozíciójának túlzott mértékű megemelkedését per os túladagolása esetén.

Farmakoterápiás csoport: kinolon antibiotikumok, fluorokinolonok ATC kód: J01MA14 Hatásmechanizmus A moxifloxacin gátolja a bakteriális topoizomeráz II (DNS‑giráz és topoizomeráz IV) enzimeket, amelyek kulcsszerepet játszanak a bakteriális DNS replikációjában, átírásában és repair rendszerében. PK/PD A fluorokinolonok baktericid hatása koncentrációfüggő. A fluorokinolonokkal végzett farmakodinámiás vizsgálatok állatmodelleken és humán vizsgálatokban egyaránt azt mutatják, hogy a hatásosságot elsősorban az AUC₂₄/MIC arány határozza meg. A rezisztencia mechanizmusa A fluorokinolonokkal szembeni rezisztencia a DNS‑giráz és a topoizomeráz IV mutációja révén alakulhat ki. Egyéb mechanizmusok: az efflux pumpák over-expressziója, az impermeabilitás, valamint a DNS‑giráz protein-mediált védelme. A moxifloxacin és egyéb fluorokinolonok között keresztrezisztencia kialakulása várható. A moxifloxacin aktivitását nem befolyásolják más antibakteriális szerekre specifikus rezisztencia mechanizmusok. Határértékek EUCAST klinikai MIC és korongdiffúziós határértékek a moxifloxacinra vonatkozóan (2012.01.01.).

Kórokozó	Érzékeny	Rezisztens
Staphylococcus spp.	≤ 0,5 mg/l ³ 24 mm	> 1 mg/l < 21 mm
S. pneumoniae	≤ 0,5 mg/l ³ 22 mm	> 0,5 mg/l < 22 mm
Streptococcus A, B, C, G csoportok	≤ 0,5 mg/l ³ 18 mm	> 1 mg/l < 15 mm
H. influenzae	≤ 0,5 mg/l ³ 25 mm	> 0,5 mg/l < 25 mm
M. catarrhalis	≤ 0,5 mg/l ³ 23 mm	> 0,5 mg/l < 23 mm
Enterobacteriaceae	≤ 0,5 mg/l ³ 20 mm	> 1 mg/l < 17 mm
Nem fajhoz kötött határértékek*	≤ 0,5 mg/l	> 1 mg/l
*A nem fajhoz kötött határértékek meghatározása döntően a farmakokinetikai/farmakodinámiás adatok alapján történt, és függetlenek az adott fajok MIC megoszlásától. Csak azon fajok vonatkozásában használatosak, melyeknél nem adottak a fajspecifikus határértékek, és nem használható azon fajoknál, amelyeknél az interpretációs kritériumok a későbbiekben meghatározhatók.

Mikrobiológiai érzékenység A szerzett rezisztencia gyakorisága egyes törzsekre nézve a földrajzi elhelyezkedéstől, a vizsgálat idejétől függően eltérő lehet, ezért a rezisztenciára vonatkozó helyi adatokat is be kell szerezni, különösen súlyos infekciók kezelésekor. Szükség esetén szaktanácsot kell kérni, ha a rezisztencia lokális gyakorisága olyan, hogy egyes infekció-típusok esetén kérdésessé teszik a gyógyszer használhatóságát.

Általában érzékeny fajok

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus aureus*+ Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus milleri csoport* (S. anginosus, S. constellatus és S. intermedius) Streptococcus pneumoniae* Streptococcus pyogenes* (A csoport) Streptococcus viridans csoport (S. viridans, S. mutans, S. mitis, S. sanguinis, S. salivarius, S. thermophilus)

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Acinetobacter baumanii Haemophilus influenzae* Legionella pneumophila Moraxella (Branhamella) catarrhalis*

Anaerob mikroorganizmusok Prevotella spp.

„Egyéb” mikroorganizmusok Chlamydophila (Chlamydia) pneumoniae* Coxiella burnetii Mycoplasma pneumoniae*

Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhat

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus faecalis* Enterococcus faecium*

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Enterobacter cloacae* Escherichia coli*# Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae*# Proteus mirabilis*

Anaerob mikroorganizmusok Bacteroides fragilis*

Öröklötten rezisztens organizmusok

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Pseudomonas aeruginosa

*A hatékonyságot klinikai vizsgálatokban kielégítő módon bizonyították. +A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel rezisztens a fluorokinolonokkal szemben is. A meticillin-rezisztens S. aureus esetében 50% feletti arányban fordult elő moxifloxacin-rezisztencia. #ESBL-t termelő törzsek általában rezisztensek a fluorokinolonokra is.

Felszívódás és biohasznosulás