A Minirin injekció centralis diabetes insipidus kezelésére és a vese koncentrálóképességének megállapítására alkalmazható.

Primer vagy pszihogén polydipsia. Szívelégtelenség és egyéb olyan állapotok, amelyek diuretikus kezelést igényelnek. A készítmény komponenseivel szembeni túlérzékenység. Terhesség, szoptatás

Centralis diabetes insipidus: Az injekciót centrális diabetes insipidus kezelésére abban az esetben lehet használni, ha az intranasalis alkalmazás nem lehetséges. Az adagolást egyedileg kell beállítani a különböző dózisszinteknek a vizelet osmolaritására és a diuresisre kifejtett hatásának előzetes vizsgálata után. Vízretenció/hyponatraemia észlelése esetén a kezelést abba kell hagyni és az adagot ismételten be kell állítani. A szokásos napi adag felnőtteknek 1-2-szer 1-4 mikrogramm (0,25-1 ml). 1 éves kor feletti gyermekeknek naponta 1-2-szer 0,1-1 mikrogramm (0,025-0,25 ml). 1 éves kor alatti gyermekek kezeléséről nem áll rendelkezésre elegendő adat. Egyes tanulmányok alapján a kezdő adag 0,05 mikrogramm (0,0125 ml). A dózist ezután a beteg elektrolitháztartásának és diuresisének állapota alapján kell megállapítani. Vízretenció / hyponatraemia észlelése esetén a kezelést abba kell hagyni és az adagot ismételten be kell állítani. Az injekciót intravénásan kell beadni, de amennyiben szükséges (intramuscularisan) és subcutan is be lehet adni. Diagnosztikai céllal a vese koncentrálóképességének vizsgálata: Szokásos dózis felnőtteknek (intramuscularisan vagy subcutan) 4 mikrogramm (1 ml). 1 éves kor feletti gyermekeknek 1-2 mikrogramm (0,25-0,5 ml). 1 éves kor alatti gyermekeknek 0,4 mikrogramm (0,1 ml). Gyermekek esetében először az intranasalis gyógyszerforma javasolt a vese koncentrálóképességének vizsgálatára. A Minirin injekció alkalmazását követően a beteg kiüríti a hólyagja tartalmát. A következő 8 órában a vizeletet 2 részletben (2-szer 4 óra időtartam alatt) össze kell gyűjteni és meg kell mérni az ozmolaritást. A folyadékfogyasztás korlátozását be kell tartani (ld. Figyelmeztetések).

Nem kívánatos hatások: Gyakori (>1/100) Általános: fejfájás Nagy dózis esetén: fáradtság Keringés: Nagy dózisban: átmeneti vérnyomásesés reflex tachycardiával, a beadáskor arckipirulással Gyomor-bélrendszeri: gyomorfájdalom, hányinger, Ritka: (<1/1000) Általános: Nagy adag esetén: szédülés Ha a kezelés nem jár együtt a folyadékbevitel megfelelő korlátozásával tünetekkel járó (fejfájás, hányinger, hányás, Na-szint csökkenés, testtömeg növekedés és súlyosabb esetben konvulzió) vízretenció/hyponatraemia alakulhat ki. Nagyon ritkán emociónális zavarok, mint idegesség, aggresszívitás vagy gyötrő éjszakai álmok fordulnak elő. Post- marketing megfigyelések: Egy-egy esetben allergiás bőrreakciókat és súlyosabb általános allergiás reakciókat figyeltek meg (urticaria, anafilaktoid reakciók).

Az antidiuretikus hormon felszabadítását fokozó gyógyszerek, mint pl. a clofibrát, a triciklikus antidepresszánsok, klorpromazin, karbamazepin továbbá a víz- és elektrolitháztartásra ható egyéb gyógyszerek fokozhatják a dezmopresszin antidiuretikus hatását és vízretenciót, illetve hyponatraemiat okozhatnak. Az indometacin fokozhatja a hatás erősségét, de a hatás időtartamát nem növeli. A glibenklamid csökkenti a dezmopreszin antidiuretikus hatását. Oxitocinnal történő együttadása az antidiuretikus hatást fokozhatja.

Fokozott megfigyelés mellett adható nagyon idős és nagyon fiatal betegeknek, folyadék- és elektrolitegyensúly felborulásával járó állapotokban, továbbá az intracranialis nyomás emelkedésének veszélye esetén. A vese koncentrálóképességének vizsgálata esetén a folyadékbevitelt maximum 0,5 l-re kell korlátozni a gyógyszer beadása előtti 1 órától kezdve és a beadást követően 8 órán keresztül. Egy éves kor alatti gyermek vese koncentrálóképességének vizsgálatát kórházban, orvosi felügyelet mellett kell végezni. Fokozott elővigyázatossággal adható közepes vagy súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance <50 ml/perc). Figyelmet kell fordítani a hyponatraemia elkerülésére, gondosan kell ügyelni a folyadék fogyasztás korlátozására, gyakrabban kell ellenőrizni a plazmanátriumszintet a következő körülmények fennállása esetén: - olyan gyógyszerek egyidejű szedése, mint pl. a triciklikus antidepresszánsok, az SSRI-k, a klórpromazin, karbamazepin, melyekről ismert, hogy ún. „nem megfelelő ADH-elválasztás szindrómát” (SIADH) indukálnak, - nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) egyidejű szedése. Folyadék- és/vagy elektrolitegyensúly–zavarral járó akut betegség, mint pl. szisztémás fertőzések, láz vagy gastroenteritis esetén a folyadék-elektrolit egyensúlyt ellenőrizni kell és a dezmopresszinnel való kezelést óvatosan módosítani kell. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per ampulla nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

Farmakoterápiás csoport: vazopresszin és analógjai A dezmopresszin a természetes arginin-vazopressin szerkezeti analógja. A különbség a cisztein dezaminációjában és az L-arginin D-argininnel való szubsztitúciójában van. Ez eredményezte az elnyújtottabb antidiuretikus hatást és a terápiában alkalmazott dózisban a vazopresszor hatás elmaradását.

2 - 4 mikrogramm intravénás beadás esetén a készítmény antidiuretikus hatásának időtartama 8 - 12 óra. Plazma felezési ideje 3 - 4 óra. A dezmopresszin kiválasztása főleg a vizelet útján történik.