Az Oxytocin injekció méhösszehúzódások kiváltására és fokozására szolgáló készítmény. Antepartum alkalmazás: Szülés megindítása Orvosi okokból történő szülésmegindítás, például túlhordott terhesség, idő előtti burokrepedés, terhesség okozta hypertonia (preeclampsia) esetén. Fájáserősítés A szülés első és második szakában intravénás oxitocin infúzióval erősíteni lehet a fájásokat olyan esetekben, amikor a szülés elhúzódik vagy a méhösszehúzódások renyhék. A terhesség korai szakaszai Kiegészítő kezelésként a befejezetlen, elkerülhetetlen vagy abbamaradt vetélés kezelésére. Postpartum alkalmazás: Szülés utáni uterus atónia és vérzés megelőzésére, kezelésére hüvelyi szülés és császármetszés esetén (a gyermek születését követően). Diagnosztikus alkalmazás: A foeto-placentáris egység respiratorikus kapacitásának megállapítása a nagy kockázatú terhességekben (oxitocin terheléses teszt).

Az oxitocin nem alkalmazható szülés megindítására vagy szülés elősegítésére olyan esetekben, amikor a hüvelyi szülés ellenjavallt. Idetartoznak az alábbi esetek, de nem csak ezekre korlátozódik: - súlyos téraránytalanság; - a magzat kedvezőtlen fekvése, amely beavatkozás nélkül lehetetlenné teszi a spontán szülést (harántfekvés), - placenta praevia, vasa praevia - köldökzsinór megjelenése vagy prolapsusa Az oxitocin injekció alkalmazása a következő esetekben ellenjavallt: - olyan esetekben fellépő foetalis distress, amikor a szülés még nem időszerű; - hypertonia uteri; - a készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; Az Oxytocin injekció nem alkalmazható hosszabb ideig oxitocin rezisztens uterine inertia, súlyos pre-eclamptikus toxaemia vagy súlyos anyai cardiovascularis rendellenesség esetén. Az Oxytocin injekció adását nem szabad a vaginális prosztaglandinok beadását követő 6 órán belül elkezdeni (lásd 4.5 pont).

Adagolás Az adagolást egyénileg kell meghatározni az anyai és a foetalis válaszon alapuló egyéni érzékenység alapján. Az általános gyakorlat alapján különböző indikációkban a következő adagolás javasolt. Szülésindítás és fájáserősítés Az intravénás cseppinfúzió az egyedüli elfogadható alkalmazási mód szülésindítás és fájáserősítés esetén. Az infúzió sebességének pontos ellenőrzése elengedhetetlen. Az oxitocin biztonságos alkalmazása érdekében infúziós pumpával vagy más hasonló eszközzel történő alkalmazás és a méhkontrakciók, valamint a magzat szívműködésének monitorozása szükséges. Ha a méhösszehúzódások nagyon intenzívvé válnak, az infúziót azonnal le kell állítani, amelyet követően az uterus izomzatának oxitocin által kiváltott fokozott aktivitása hamarosan csökken. Az oxitocin infúzió nem adható a vaginalis prosztaglandinok alkalmazását követő 6 órán belül. Az oxitocint intravénás cseppinfúzió formájában kell adagolni, lehetőség szerint, állítható sebességű infúziós pumpával. 2,5 egység Oxytocint, 500 ml dextrózoldatban (vagy normál sóoldatban) feloldva, 10 csepp/perc sebességgel kell infundálni. Ez nagyjából 2,5 mNE/perc-nek felel meg. A részletes adagolást lásd a táblázatban.

Szülésindítás óta eltelt idő (óra)	Oxitocin koncentráció	Csepp/perc	Hozzávetőleges dózis (mNE/perc)	Infundált folyadék mennyisége	Infundált folyadék teljes mennyisége
0,00	2,5 egység 500 ml dextróz- vagy normál sóoldatban (5 mNE/ml)	10	3	0	0
0,50	ugyanaz	20	5	15	15
1,00	ugyanaz	30	8	30	45
1,50	ugyanaz	40	10	45	90
2,00	ugyanaz	50	13	60	150
2,50	ugyanaz	60	15	75	225
3,00	5 egység 500 ml dextróz- vagy normál sóoldatban (10 mNE/ml)	30	15	90	315
3,50	ugyanaz	40	20	45	360
4,00	ugyanaz	50	25	60	420
4,50	ugyanaz	60	30	75	495
5,00	10 5 egység 500 ml dextróz- vagy normál sóoldatban (20 mNE/ml)	30	30	90	585
5,50	ugyanaz	40	40	45	630
6,00	ugyanaz	50	50	60	690
6,50	ugyanaz	60	60	75	765
7,00	ugyanaz	60	60	90	855

Postpartum méhvérzés csökkentése Általános eljárás az oxitocinnal 10 egység im. Oxytocin beadása után iv. infúziót kell indítani. Atoniás méh

	Dózis és az Alkalmazás Módja	Fenntartó Dózis	Maximális Dózis	Figyelmeztetések és Kontraindikációk
Oxytocin	iv.: 20 egység adandó 1 liter folyadékban, 60 csepp/perc sebességgel im.: 10 egység	iv.: 20 egység adandó 1 liter folyadékban, 40 csepp/perc sebességgel	Nem több, mint 3 liter oxytocintartalmú folyadék iv.	Intravénás bólusban nem adható.

Befejezett és elkerülhetetlen vetélés Betöltött 16. terhességi hét után – amennyiben szükséges, intravénásan, 40 egység oxitocint kell adni 1 liter folyadékban (normál só-, vagy Ringer laktát oldatban) oldva, hogy a magzati mellékrészek távozását elősegítsük. Uteroplacentáris insufficiencia diagnosztizálása (oxitocin terheléses teszt) Az intravénás infúziót 0,5 mE/perc sebességgel kell kezdeni, és a sebességet 20 percenként meg kell duplázni a hatékony dózis eléréséig (általában 5-6 mE/perc, maximum 20 mE/perc). Amikor 3 mérsékelt kontrakció - amelynek ideje 40-60 másodperc - jelentkezik egy tízperces intervallumban, az infundálást abba kell hagyni, és figyelni kell a késői, vagy variábilis magzati szívfrekvencia-deceleráció jelentkezését. Különleges betegcsoportok Gyermekek és serdülők Gyermekek körében nem végeztek vizsgálatokat. Idősek Időskorú (65 év felett) betegek körében nem végeztek vizsgálatokat. Veseelégtelenség Veseelégtelenségben szenvedő betegek körében nem végeztek vizsgálatokat. Májelégtelenség Májelégtelenségben szenvedő betegek körében nem végeztek vizsgálatokat. Az alkalmazás módja Intravénás cseppinfúzió, vagy intramuscularis injekció. Az oxitocint egyszerre csak egyféle parenterális formában, vagy intravénásan, vagy intramuscularisan szabad alkalmazni.

Az alábbi táblázatban szereplő mellékhatások a klinikai vizsgálatok eredményein, valamint a forgalomba hozatalt követő jelentéseken alapulnak. Az oxitocin forgalomba hozatalt követő tapasztalataiból származó káros hatások spontán esettanulmányokból és irodalomban leírt esetekből származnak. Mivel ezeket a reakciókat önként jelentik egy bizonytalan méretű populációból, nem lehet megbízhatóan megbecsülni a gyakoriságukat. 1. táblázat Anyai mellékhatások:

Szervrendszer	Mellékhatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Disszeminált intravascularis coagulatio
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Anaphylaxiás reakció Túlérzékenység
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Víz intoxikáció
Idegrendszer betegségei	Fejfájás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Arrhythmia Reflex tachycardia Myocardialis ischaemia QTC megnyúlás Ventricularis extrasystolék
Érbetegségek és tünetek	Hypotonia Vérzés
Respiratorikus, mellkasi és mediastinális betegségek	Akut tüdő ödéma
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nausea Hányás
A terhesség, a gyermekágy és a perinatalis időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek	Uterus hypertonia Tetániás méhösszehúzódás Ruptura uteri

2. táblázat Mellékhatások magzatnál/újszülöttnél:

Szervrendszer	Mellékhatás
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Újszülöttkori hyponatraemia
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Újszülöttkori retinavérzés
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Arrhythmia Sinus bradycardia Tachycardia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Asphyxia
A terhesség, a gyermekágy és a perinatalis időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek	Asphyxia miatt fellépő magzati halál Magzati distressAgykárosodás
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Alacsony 5 perces Apgar érték

Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Prosztaglandinok és analógjaik A vaginálisan alkalmazott prosztaglandinok adását követő 6 órán belül az Oxytocin nem adható (lásd 4.3 pont). Az oxitocin egyidejű alkalmazása egyéb szülést vagy abortuszt megindító készítménnyel (prosztaglandinok) méh hypertoniához (fokozott izomtónus) és repedéshez, illetve a méh vagy a méhnyak sérüléséhez vezethet, pl. prosztaglandinok növelhetik az oxitocin serkentő hatását a méh izomzatára. Elővigyázatosságot igénylő egyidejű alkalmazás Vaginális prosztaglandinok és Oxytocin nem szándékos egyidejű alkalmazása esetén (6 órán belül) a következő paramétereket kell szigorúan ellenőrizni: - sav-bázis egyensúly, - az összehúzódások gyakorisága, hossza és erőssége, - magzati szívfrekvencia, - anyai pulzus és vérnyomás, - nyugalmi méhizom tónus - bevitt és ürített folyadék egyenleg. Egyidejű alkalmazás nem javasolt A QT szakaszt megnyújtó gyógyszerek esetében Az Oxytocint potenciálisan arrhythmogénnek kell tekinteni, különösen a Torsades de Pointes egyéb kockázati tényezőivel rendelkező betegek esetében, mint például a QT-intervallumot meghosszabbító gyógyszerek vagy a hosszú QT-szindrómában szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont). Kaudális blokk anaesthesia-vasoconstrictorok Az Oxytocin növelheti a vasoconstrictorok és szimpatomimetikumok érösszehúzó hatásait, még a helyi érzéstelenítőkben alkalmazottak esetében is. Súlyos hypertonia előfordulhat, ha az oxitocint a caudalis érzéstelenítéssel együtt alkalmazott vasoconstrictor anyagok beadása után 3-4 órával alkalmazzák. Inhalációs anesztetikumok (például ciklopropán, halotán, sevoflurán, desflurán, enflurán) Az inhalációs anesztetikumok lazító hatást gyakorolnak a méhre és jelentős mértékben gátolják a méh tónusát, ezáltal csökkenthetik az oxitocin méhtónust fokozó hatását. Emellett azt is jelentették, hogy oxitocinnal való együttes alkalmazásuk szívritmuszavarokat okoz. A ciklopropán, az enflurán, a halotán és az izoflurán anesztézia módosíthatja az oxitocin cardiovascularis hatásait, így váratlan eredmények, például hypotonia jelentkezhet. Emelkedett atrioventricularis ritmusú anyai sinus bradycardiát is észleltek, amikor az oxitocint ciklopropán anesztéziával egyidejűleg alkalmazták.

Szokatlan eseteket kivéve az oxitocin alkalmazása az alábbi esetekben nem javasolt: - koraszülés, - téraránytalanság határesetei, - korábbi nagy műtét, melyet a cervixen vagy az uteruson végeztek, beleértve a császármetszést is, - az uterus túlfeszülése, - grand multiparitás, - invazív cervix carcinoma. Az Oxytocin nem alkalmazható a szülés megindítására, ha a magzat koponyája vagy medencéje még nem illeszkedett be. A fent felsorolt esetekben a különböző tényezők változékonysága és kombinációja miatt a "szokatlan eset" megítélése az orvos feladata. Alkalmazás előtt gondosan mérlegelni kell az oxitocin nyújtotta lehetséges előnyöket, és szembe kell állítani az uterus hypertonia és tetaniás spasmus kialakulásának kockázatával, ami ritka, de potenciálisan mégis előforduló oxitocin mellékhatás. Az oxitocint szülésindításra és fájáserősítésre csak intravénásan lehet alkalmazni megfelelő orvosi felügyelet mellett, kórházban. Minden beteget, aki oxitocin infúziót kap, folyamatosan kell obszerválni. Az obszervációt olyan személy végezze, aki jól ismeri a készítményt és a készítmény alkalmazásakor esetlegesen fellépő komplikációkat. Komplikációk jelentkezése esetén megfelelően képzett szakorvosnak azonnal elérhetőnek kell lennie. A komplikációk elkerülése céljából az oxitocin alkalmazásakor folyamatosan monitorozni kell - a méhkontrakciókat, - a magzati és anyai szívfrekvenciát, valamint - az anya vérnyomását. Uterus hiperaktivitás észlelésekor az oxitocin alkalmazását azonnal fel kell függeszteni; az uteruskontrakciók oxitocin indukálta fokozódása a készítmény alkalmazásának felfüggesztését követően általában rövid időn belül csökken. Ha megfelelően alkalmazzák, akkor az oxitocin a normális szüléshez hasonlóan fokozza a méhösszehúzódásokat. A nem megfelelő alkalmazás során fellépő uterus túlstimulálás veszélyt jelent mind az anyára, mind pedig a magzatra. Még megfelelő adagolás és felügyelet mellett is előfordulhatnak hypertóniás méhösszehúzódások azoknál a szülő nőknél, akik túlérzékenyek oxitocinra. Intrauterin magzatelhalás esetén, és/vagy meconiummal festett magzatvíz jelenlétében, viharos fájásokat el kell kerülni, mivel ez magzatvíz embóliát okozhat. Cardiovascularis rendellenességek Az oxitocint nagy elővigyázatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik egy már korábban is fennálló szív-érrendszeri betegség (például hypertrophiás cardiomyopathia, szívbillentyű-betegség, és/vagy koszorúér-spazmussal járó ischaemiás szívbetegség) miatt hajlamosak a szívizom ischaemiára, hogy elkerüljük a vérnyomás és a szívritmus jelentős változásait ezeknél a betegeknél. Az oxitocin körültekintéssel adandó ismert „hosszú QT-szindróma” vagy ehhez kapcsolódó tünetek esetén, illetve olyan betegeknek, akik a QT szakaszt ismerten megnyújtó gyógyszereket szednek (lásd 4.5 pont). Leírtak anyai halált - amelynek oka túlérzékenységi reakció, subarachnoidealis vérzés, illetve uterus ruptura volt -, illetve különböző okok miatt fellépő magzati halált, olyan esetekben, amikor a készítményt szülésindítás vagy fájáserősítés céljára használták parenteralisan a szülés első és második szakaszában. Disseminalt intravascularis coagulatio: A szülés méh-tonizáló szerekkel történő gyógyszeres megindítása bizonyos ritka esetekben növeli a szülés utáni disseminalt intravascularis coagulatio (DIC) kockázatát. Maga a gyógyszeres megindítás és nem a konkrét hatóanyag kapcsolódik ehhez a kockázathoz. A kockázat különösen fokozott, ha a nőnél további DIC-re hajlamosító tényezők vannak, amilyenek a 35 éves kor vagy az a feletti, terhesség alatti komplikációk (pl. terhességi cukorbetegség, magas vérnyomás, pajzsmirigy alulműködés) és a 40 hétnél idősebb gesztációs kor. Ezen nőknél az oxitocint vagy bármely egyéb alternatív gyógyszert óvatossággal kell alkalmazni, és az orvosnak figyelnie kell a DIC jeleire. Víz-intoxikáció: Mivel az oxitocin rendelkezik némi antidiuretikus hatással, a hosszan tartó iv adminisztráció nagy dózisban nagy mennyiségű folyadékkal adva, inkomplett és abbamaradt vetélés vagy a szülés utáni vérzés kezelése céljából, hyponatraemiával összefüggésbe hozható vízmérgezést okozhat. Az oxitocin antidiuretikus hatása, és a IV folyadékbevitel folyadéktúltelítettséget okozhat, ami az akut tüdő oedema hyponatraemia nélküli hemodinamikai formájához vezethet. Hogy elkerülje ezeket a ritka szövődményeket, a következő óvintézkedéseket kell betartani, nagy dózisú oxitocin hosszú idejű beadása esetén: elektrolit tartalmú oldószert kell használni (nem dextróz); infúziós folyadék térfogatát alacsonyan kell tartani (az oxitocin ajánlottnál magasabb koncentrációban történő beadásával a várt időben történő szülés elősegítése céljából); folyadékbevitelt szájon korlátozni kell; folyadék-egyensúlyt tartani kell, és a szérum elektrolitok mérése szükséges, amikor az elektrolit egyensúly gyanúja felmerül. Anafilaxiás sokk latexallergiában szenvedő nők esetében: Anafilaxiás sokk kialakulásáról számoltak be oxitocin adását követően latexre allergiás nők esetében. Az oxitocin és a latex között fennálló szerkezeti hasonlóság miatt a latexallergia/-intolerancia az anafilaxiás sokk komoly kockázatot jelentő hajlamosító tényezője lehet az oxitocin alkalmazását követően. Profilaktikus / megelőző intézkedések Az Oxytocin nem adható iv bólus injekcióként, mivel akut, rövid ideig tartó alacsony vérnyomást okozhat, kipirulás és reflex tachycardia mellett. Az oxitocint egyszerre csak egyféle parenterális formában, vagy intravénásan, vagy intramuscularisan szabad alkalmazni. Inkompatibilitások A következő készítményekkel keverhető: Infusio natrii lactici salina, Infusio natrii chlorati és Infusio glucosi. Az elkészített keveréket maximum 8 órán belül fel kell használni. (Kompatibilitási vizsgálatok 500 ml oldatos infúzióval történtek.) Ismert hatású segédanyagok A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per adag nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. Ez a készítmény kis mennyiségű – kevesebb mint 100 mg per adag - etanolt tartalmaz.

Terhesség Állatokon nem végeztek oxitocinnal reprodukciós vizsgálatokat. A készítménnyel szerzett széleskörű tapasztalatok, továbbá az oxitocin kémiai és farmakológiai tulajdonságai alapján, nem várható, hogy megfelelő indikációban alkalmazva magában hordozza a fejlődési rendellenességek kialakulásának rizikóját (szülés megindításakor és elősegítésekor). A terhesség első trimeszterében az oxitocin kizárólag spontán, vagy indukált abortusz esetén alkalmazható. Szoptatás Az oxitocin kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Az oxitocinnak azonban nincsenek káros hatásai újszülöttekben, mivel a tápcsatornába jutva gyorsan inaktiválódik.

Az oxitocin maximális dózisát nem állapították meg. Az oxitocint a tápcsatorna proteolitikus enzimjei inaktiválják. Ezért nem szívódik fel a bélből, és nem valószínű, hogy lenyelve mérgező hatása lenne. Az oxitocin túladagolása alapvetően az uterus oxitocinra való érzékenységének a függvénye, amely független a készítmény hatóanyaga iránti túlérzékenységtől. Hiperstimuláció erős (hypertoniás) vagy hosszú (tetaniás) kontrakciókkal, vagy a kontrakciók között 15-20 vízmm-es vagy ennél nagyobb alaptónussal viharos szüléshez, uterus rupturához, cervicalis és vaginalis laceratióhoz, postpartum haemorrhagiához, uteroplacentaris hypoperfusiohoz, a magzati szívhangok deceleratiojához, magzati hypoxiához, hypercapniához és halálhoz vezethet. Súlyos mellékhatásként a vízmérgezés során görcsök léphetnek fel - amit az oxitocin antidiuretikus hatása idéz elő -, olyan esetben, ha hosszú ideig nagy dózisban (40-50 ml/perc) történik a készítmény alkalmazása. A vízmérgezés kezelése az oxitocin infúzió adásának felfüggesztéséből, a folyadékbevitel megszorításából, diuretikumok, iv. hypertoniás sóoldat alkalmazásából, az elektrolit-háztartás rendezéséből, a görcsök barbiturátokkal történő oldásából, és a comatosus beteg szakképzett ápolásából áll. Ha a túladagolás jelei vagy tünetei jelentkeznek az oxitocin folyamatos iv-adagolása során, az infúziót azonnal le kell állítani, és oxigént kell adni az anyának. Vízmérgezés esetén elengedhetetlen a folyadékbevitel korlátozása, a diurézis elősegítése, az elektrolit egyensúly helyreállítása és az esetlegesen előforduló görcsök ellenőrzése. Kóma esetén szabad légutakat kell biztosítani a szokásos intézkedések megtételével, amelyeket tudattalan beteg ellátásakor alkalmaznak.

Farmakoterápiás csoport: Hipofízis-hormonok, hipotalamusz-hormonok és analógjaik, oxitocin és analógjai, ATC kód: H01BB02. Az oxitocin klinikofarmakológiai tulajdonságai megegyeznek a hypophysis hátsó lebenyében termelődő természetes oxitocinéval. A méhizomzat oxitocinra érzékeny receptorokat tartalmaz, amelyek a G-protein-függő receptorok családjába tartoznak. Az oxitocin az intracelluláris kalcium-koncentráció emelése révén stimulálja a méh simaizmainak kontrakcióit, és ezzel utánozza a normális, spontán szülést átmenetileg csökkentve az uterus véráramlását. A méhkontrakciók ideje és amplitúdója fokozódik, ami a méhszáj tágulásához és eltűnéséhez vezet. Az oxitocin receptorok száma és így a méh oxitocin iránti érzékenysége a terhesség előrehaladtával fokozódik, csúcsát a terminusban éri el. Ha az oxitocint megfelelő dózisban adják képes fokozni a terhesség ideje alatt az uterus motilitását, ami a spontán szülés alatt észlelhető mértékű és erősségű mérsékelt motilitástól a hosszantartó, tetániás aktivitásig terjedhet. Az oxitocin kontrahálja az emlő alveolusait körülvevő myoepithelialis sejteket, így facilitálja a tej ürülését. Az oxitocin az erek simaizomzatára hatva vasodilatatiót idéz elő, ezzel fokozza a véráramlást a vesében, a szív koszorúereiben és az agyban. A vérnyomás általában változatlan marad, de nagy mennyiségű, hígítatlan oxitocin intravénás adagolását követően a vérnyomás átmenetileg csökkenhet, és reflexes tachycardia és a cardialis output reflexes növekedése alakulhat ki. A vérnyomás kismértékű csökkenését kisfokú, de hosszantartó vérnyomás emelkedés követi. A vazopresszinnel ellenétben az oxitocinnak csekély antidiuretikus hatása van; ugyanakkor felléphet vízmérgezés olyan esetekben, amikor az oxitocint nagy mennyiségű elektrolitokat nem tartalmazó folyadékkal és/vagy túl gyorsan alkalmazzák.

Intravénás alkalmazás során a méhre gyakorolt hatások csaknem azonnal észlelhetők és 1 órán belül el is múlnak. Intramusculáris adagolás után a myotonicus hatás 3-7 percen belül jelenik meg és 2-3 órán keresztül áll fenn. A vazopresszinhez hasonlóan az oxitocin az extracelluláris térben mindenhol megoszlik. Az oxitocin kis mennyisége valószínűleg bejut a magzati keringésbe. Az oxitocin féléletideje 1-6 perc, ami a terhesség utolsó szakaszában és szoptatás alatt csökken. A gyógyszer nagy része a májban és a vesében gyorsan lebomlik. Az oxitocin enzimatikus hydrolysis útján inaktiválódik, elsősorban a szöveti oxitocináz enzim hatására. Oxitocináz a placentában és a plazmában is található. Az oxitocinnak csak kis mennyisége ürül változatlan formában a vizelettel. Vesekárosodás Nem végeztek vizsgálatokat vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Figyelembe véve azonban az oxitocin csökkent kiválasztását annak antidiuretikus hatása miatt, az oxitocin lehetséges felhalmozódása elnyújtott hatást eredményezhet. Májkárosodás Nem végeztek vizsgálatokat májkárosodásban szenvedő betegek esetén. Farmakokinetikai változás károsodott májműködés esetén nem valószínű, mivel a metabolizáló enzim, az oxitocináz, nem korlátozódik a májra, valamint az oxitocináz szintje méhlepényben a terhesség ideje alatt jelentősen növekszik. Ezért az oxitocin biotranszformációja a májfunkció romlása esetén sem okoz jelentős változásokat az oxitocin metabolikus kiválasztásában.